Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19-20 / 193. szám

1999. augusztus 19., csütörtök Ünnepi Magazin 9. oldal A tenger közelebb hozza az ember számára a végtelent - Minden a vendégeket, a vendéglátást szolgálja Hat felejthetetlen nap a „csizma szárában” rokban várakoznak átkelésre az autók. Ébresztettem páromat és egy órán belül mi is beálltunk a várakozók sorába, hogy újabb egy óra elteltével átléphessük az uniós határt. Majd elfelejtettem, hogy te­letankolok, sőt egy kicsit meg is taposom a benzint. Túl sok energiát kell, hogy for­dítsak a vezetésre. Néhány kilo­méter megtétele után besorolok egy magyar konvojba és kényel­mes 110-120 km-es tempóban ha­ladunk. Egyszer állunk meg pi­henni, egyszer pedig tankolni, közvetlenül az olasz határnál. Gyönyörű környezetben utazunk, csak szemem sarkából tudom megcsodálni Ausztria hihetetlen rendezettségét, németes fegyel- mezettségű rétjeit, erdeit. Nem voltam még sem Grázban sem Klágenfurtban, tudom hogy meg kellene állni, hiszen annyi látniva­lót tartogat mindkét város, még­sem teszem. Villach, tankolok és eszembe jutnak a prospektus intelmei: Ausztria és Olaszország között a gépjárműveket nem ellenőrzik. Az ember szinte észre sem veszi. A fotó előterében a gyógyulásra vágyók Ha a főnök mélyen a szemedbe néz és azt mondja fáradt vagy el kellene menned pihenni, azt jelentheti az én megközelíté­semben: - amit az elmúlt idő­szakban csináltál az nem ér egy garast sem - jó lenne távol tar­tani magad egy kicsit a cégtől, mert az utóbbi időben nem ho­zol, csak viszel - valóban, szük­sége van az embernek egy kis pihenésre, kikapcsolódásra. (Csak remélni merem, hogy esetemben ez utóbbiról van szó.) Rövid szabadkozás misze­rint nem vagyok fáradt, sőt en­nél frissebb az elmúlt tíz évben még sosem voltam. Nosza vegyünk elő egy pros­pektust, válasszunk valami olyat, amit el lehet érni, amit meg lehet fizetni, s ahol az ember valóban ki tudja pihenni magát. Nálam ez a célország Olaszország. Sem én sem a feleségem nem voltunk még ebben az országban. A város Cat- tolica, a szálló: Hotel Torretta. Péntek délután kocsiba ülünk, irány az első állomáshely Rábafü- zes. Késő este érkezünk meg. Úgy van ez, hogy amíg az ember nem igényli addig úton-útfélen mást sem lát, mint „zimmer frei”. Lehet hogy a fáradtság teszi, de egy ne­gyed órát kell keringenünk, amig végre találunk egyet. Rövid fél óra múltán már békésen pihenünk. Rossz alvó vagyok, korán kelek, gyorsan szétnézek, hogy hol is töl­töttük az elmúlt hat órát. Kiderül, hogy alig néhány száz méterre a határátkelőhelytől, ahol hosszú so­A flotta. Ágyúval verébre? rilllinicfyt Uuszor is húzd te! ^ a legdógtisebb w’ v cuccoddal a szüléi- 3 • det. Ha pedig ök nem akarnak, akkor engedd el magad - lepj olajra otthonmll % V** \yomas. mert kezdetet * veszi az óriiletes VJ, Alumir L Inti az ország V leg menőbb diszkóiban. Erre Te is garantáltan bein- dúlsz! Egyik kontert Jón « ma+ik után megállás nélkül. ’ I es észbontó együttesek tatnak, hogt biztosan eldobd az agyad: 1 lé. Habt Emergency House és meg sokan inasok. Az amúgy is kirobbanó banguUitot ■— PEPSI -játékok dobitik tel. a Szállj be a nyereményeken egy —* PEPSI -\el! Ez a buli nem hagg helyben. jÉB Hlngul érted és elragad. Atitl meg rínn/tuIfinik// Jtrm uh információs vonala: la /más dija !EO Ft-Áfa perc CEMTEX HFT) mt m . binartmedia.hu Pepsi Music Club ÍÍHITTiWare BÁTONYTERENYE, FLEX DISCO 1999. Augusztus 21. DIÓSJENÓ, PLAY DISCO 1999. Augusztus 21. hogy határt lépett. Közben majd elfeledkeztem róla már bőven bent vagyunk az Alpok gyönyörű he­gyei között. Az én tehetségem ke- •.vés ahhoz, hogy a képet átadjam. A felejthetetlen látványokat időről időre megszakítják az alagutak. Talán húsz vonulatán is áthala­dunk az Alpoknak, húsz alagúton, ezek 500 métertől 3,5 km hosz- szúak, nagyon érdekes hatással vannak a vezetőre. Gyakorlatilag csőben haladunk, a közlekedés egyirányú, ez jelentős biztonságot ad. (Óhatatlanul eszébe jut azon­ban az embernek a közlemúlt két nagy alagút-katasztrófája.). Közben lassan elhagyjuk Tarvi- siót, a 80-as évek kalandozó ma­gyaljainak célállomását, megjele­nik az útbaigazító táblák között Triest-Velence-Udine. Végig au­tópályán utazunk. Udine-Padova a nagy városok, három óra eltelté­vel a bolognai körgyűrűn vagyunk és itt jelenik meg először Ancona feliratú útbaigazító tábla. Hat óra van, már csak 18 km-re vagyok Cattolicától. Fél nyolc és megtet­tem az utolsó 18 kilométert. Hi­báztam, amikor lementem az au­tópályáról. A következő napokban felötlenek bennem nyelvtanáraim intelmei, de megnyugtatom ma­gam, hogy közülük senki nem próbált arra rábeszélni, hogy tanul­jak olaszul. A szálloda 5 emeletes, szinten­ként hat szobával, mi a 41-es szo­bát kapjuk. A Hotel Torretta olyan lehet, mint a többi száz, tiszta, te­levízióval, hűtőszekrénnyel, lég- köndival, erkéllyel, az erkélyről a tengerre látok. Megérkeztem. Fél nyolckor vacsora. Kijelölik szá­munkra az elkövetkezendő hat nap étkezési helyét és elfogyasztjuk az első olasz vacsorát, van benne tészta, hal, fagyi, gyümölcs. A re­cepción szerzünk egy kis térképet. A tengerpart és a tengerparttal párhuzamos út, a strandok, tökéle­tes biztonságot jelentenek a tájé­kozódásban. A reggeli a teraszon, a tegnapi ismerős arcok, már köszöngetünk jobbra-balra. Tíz órára vagyunk hivatalosak egy tájékoztatóra meghallgatni, mit hogyan, miért tegyünk és ne tegyünk. Monda­nom sem kell, nagyon hasznos volt. Ezzel gyakorlatilag elment a délelőtt és délután irány a tenger. A tenger nagy, közelebb hozza számomra a végtelent, de ami a legfontosabb nem csak kék. A partról szürkésfehér, a szálloda er­kélyéről nézve világoskéktől sö­tétkéken keresztül a feketébe hajló színek váltják egymást. Nyugodt, nem háborog, kisebb hullámait az ember által épített hullámtörők könnyedén fogják meg. Reggelenként lesétálok a ten­gerpartra. Nem vagyok egyedül, sőt sokad magammal, akik a ten­gerben egyesével-párosával sétál­nak föl s alá, beszélgetnek, vagy walkman-jüket hallgatják és ami érdekes, közülük jó néhányan csak feltűrt nadrág­ban, cipőjükkel a kézben sétál­gatnak. Ké­sőbb tudom meg, hogy az elpárolgó jódot belélegezve gyógyulást ke­resnek beteg­ségeikre. A reggelhez tar­tozik még, hogy a pihenő­ágyak között és a sekély ten­gervízben de­tektorokkal fémeket, üveg­tárgyakat ke­resnek, ha ta­lálnak a sze­métbe kerül. Maga a part becslésem szerint 1 kilométer hosszú a napozóágyak katonás rendben, a szivárvány minden színében pompáznak. Van szabad strand is, ide az ember ma­gának visz pokrócot, nyugágyat, napernyőt. A szárazföldről valamit. Catto- licát találomra választottam egy prospektusból. Úgy gondolom, hogy a település három kilométer hosszú és a tengerparttól egy ki­lométer távolságban épült be. Minden épülete, építménye a ven­dégeket a vendéglátást szolgálja. A nyitva tartás is igazodik a pihe­néshez. Kilenctől délig és délután négytől éjfélig, nem tévedés, éjfé­lig tartanak nyitva az üzletek, vagy legalábbis azok többsége. A sétá­lóutcája, amely leginkább Buda­Hat napig az otthonunk. A jót gyorsan meg le­het szokni pest Váci utcájához hasonlítható, káprázatos látvány. Hatalmas áru- választékával csábítja vásárlásra a gyanútlan sétálót. Augusztus első lateszta vár a Gradala vára, ahová két asszony kísértete is visszajár. 14 km-re Cattolicától Rimini- ben az Italia in Miniatúra talán az olasz föld egyik legnagyobb lát­ványossága, itt 270 híres műem­lék, természeti szépség, művészeti alkotás kicsinyített mását láthatjuk 1:25, 1:50 lép­tékben. Hét km-re szálláshelyünk­től Riccioné- ban egy 150 ezer négyzet- méteres parko­sított területen Európa legna­gyobb vízi vi­dámparkja ta­lálható. Meg­tekintése „kö­telező”. Mind­össze 40 km-re van Cattolicá­tól San Marino Köztársaság. Itt is bőven akad látnivaló, a kormányzó­palota, múze­umok tucatjai, gyűjtemények kínálják a lát­ványosságot az egész főváros egy hatalmas kirakodóvásár. Vissza a szállodához. Zárt par­koló, étterem, bár, udvarias ki­Szivárvány a homokban. Valahol a kép bal sarkában a szállodánk napjaiban is szinte minden üzlet árleszállítással kínálja áruit. * Cattolicában delfmnevelde is működik, a medencében palack­orrú delfinek mutatványait cso­dálhatjuk. Érdekes látványosság, a kis vo­nat. Négy járja be keresztül-kasul a várost. Gradala vára, a kisvonat- tal juthatunk el a várba. Én magam nem találkoztam velük, de az itt élők állítják, hogy az egyetlen Ma­Falait évszázadok óta a tengervíz koptatja. Építészek figye­lem! (A SZERZÓ FELVÉTELED szolgálás. Tulajdonosa Guidó, 17 éve jár Magyarországra, (mind ez idáig Nógrádot és Salgótarjánt „elzárva” tartották tőle, remélem sikerül idecsalogatni őt.) A har­madik napon már vadásztörténe­teket meséltünk egymásnak, hogy senkiben ne ébredjen kétség, ő ezt száz magyar szóval én pedig száz német szóval. A kikötőben becslésem szerint itt 100 halászhajó húzza meg ma­gát. Többször végigsétáltam kö­zöttük, az eredmények elkeserítet­tek, a legnagyobb fogást is maxi­mum 15 kg összsúlyra becsültem. Nagyon szép hat napot töltöt­tünk ebben az olasz kis faluban, nagyon jól éreztük magunkat és csalódott lennék, ha nem térhet­nénk ide vissza. Úgy gondolom, hogy számomra 58 évesen lejárt a felfedezések kora, ezért, ha létre­jön a lehetősége annak, hogy ismét külföldön nyaraljak, én megmara­dok Cattolica mellett. Hazafelé meg kell nézni Velen­cét, 120 palotáját, a Rialtót és minden mást. Egy nagy rohanás. Három óra alatt mindent látni aka­runk. Nem sikerül... Plachy György A méret szá m 11 Szervokormány. Első elektromos ablakemelők. Központi zár. Vezetőoldali légzsák. Ködfényszórók. Renault Clio Sí^áée 2 290 000 Ft RENAULT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom