Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19-20 / 193. szám

10. oldal Ünnepi Magazin 1999. augusztus 19., csütörtök Augusztusban történt Nógrádi évfordulók — események - személyiségek 1914. augusztus 2-án szüle­tett Kolozsvárott Czakó György történelem-földrajz szakos tanár. 1950-től nyugdí­jazásáig a taijáni Madáchban tanított. Ő volt az egyik felké­szítője annak a Madách-csa- patnak, amely a „Hősök nyo­mában” című .vetélkedőben a televízió nyilvánossága előtt országos első helyezést ért el. * 1819. augusztus 13-án szüle­tett Sámsonházán és 1891, au­gusztus 1-én hunyt el Haan Lajos lelkész, tanár, történet­író. 1849-ben nemzetőrként harcolt. 1855-től volt lelkész Sámsonházán. Dolgozatot írt többek között a magyar pro­testáns egyház küzdelmeiről, összegyűjtötte az ágostai hit­vallású evangélikus énekeit, megírta Békés vármegyéről és Bél Mátyásról szóló munkáit. Szlovákul írt, az 1849-es füg­getlenségi nyilatkozatot ő for­dította szlovákra. * 1987. augusztus 17-én adták át a Madách Imre Gimnázium új épületét Salgótarjánban. Az intézmény az 1923-ban indult Főgimnázium Előkészítő Tan­folyamjogutódja. 1926-tól re­álgimnázium, 1939-től algim­názium és kereskedelmi kö­zépiskola. Falai között indult meg a gépipari technikumi képzés 1951-ben, az egész­ségügyi szakközépiskolai 1966-tól, az építőipari 1970- től. 1963-tól 1970-ig villany- szerelő és lakatos szakközép- iskola is működött a Madách­ban. 1948-ban a közgazdasági szakközépiskola, 1954-ben a gépipari Szakközépiskola, 1966-ban a Bolyai János Gimnázium, 1974-ben az egészségügyi szakközépis­kola, 1987-ben a Kós Károly Építőipari Szakközépiskola vált ki az anyaintézményből. Fennállásának 50. és 75 év­fordulóján jubileumi évköny­vet adott ki az iskola. * 1986. augusztus 20-án költö­zött be a hajdan volt ciszter­cita kolostorba a pásztói Te­leki László Könyvtár. 1989- ben vette fel a reformkori poli­tikus, a Szirákhoz, Bérhez és Nógrád megyéhez ezer szállal kötődő politikus, íróember, a „Kegyenc” szerzője nevét. Könyvállománya mintegy 80 ezerre tehető, Teleki és kora irodalmából számottevő gyűj­teménye van. * 1921. augusztus 20-án szüle­tett Békéscsabán Lakos György író, újságíró, 1962-től a Nógrádi Népújság mezőgaz­dasági, majd kulturális rovatá­nak vezetője. 1975-ben a mú­zeum megbízásából össze­gyűjtötte Nógrád irodalmi em­lékeit, de kéziratát nem adták ki. Legjelentősebb művei a „Szerencsefia” című regény és a „Csengettyűszó” című no­vella. Az előbbit Szebényi Ce­cília, a taijáni Madách volt di­ákja dramatizálásában rádiójá­tékként is bemutatták. Az utóbbiból írta Déry Tibor a „Simon Menyhért születése” című nagy sikerű film forga­tókönyvét. * 1988. augusztus 22-én a mú­zeum klubtermében a Nógrádi Sándor Múzeum, a Nógrád Megyei Levéltár, a Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat Szent István király-emlékestet rendezett. Az est során dr. Varga László, a megyei levél­tár igazgatója emlékezett Ist­ván királyra, majd bemutatták Lakatos Iván dokumentum- filmjét, „Krónika Szent István életéről” címmel. * 1983. augusztus 29-én tartott előadást „Salgótarjáni bánya­kolóniák” címmel Liptay Jenó' a múzeumbarátkörben. Felbú- várlotta és feltérképezte Tar­ján és környéke bányászati emlékeit. A résztvevők sokáig faggatták az előadót az 1945 után a szénbányászati tröszt tulajdonába került fogaske­rekű vasút megszűnéséről, ar­ról álmodozva, hogy egyszer gyermekvasútként üzemel majd újra. * 1925 augusztusában mérte fel Lányi Sámuel földmérő mér­nök a Duna II. nyugati szel­vénysorozatát. Festőművész is volt. Életének jelentős részé­ben Kékkőben (ma: Modry Kamen) élt. Elkészítette töb­bek között Nagykürtös (ma: Velky Krtis), Alsóesztergály (ma: Dolna Strhare) és Balas­sagyarmat térképét. Lerajzolta a nógrádi várakat, így Bag- lyaskőt, Füleket, Gácsot. A rajzok Lenhardt metszésében Mocsáry Antal monográfiájá­ban jelentek meg 1826-ban. 1848-ban belépett a Videfal- ván (ma: Lucenec-Vidina) megalakult Magyarhoni Föld­tani Társulatba, részt vett a Széchenyi-Vásárhelyi féle Tisza-szabályozás meg­tervezésében és kivitelezésé­ben. M. I. m E DC E L E CeVCPŰOJe 47. Sárgás, rossz fogai árulták el, hogy dohányzik. De most ez eszébe sem jutott.- Akik eddig szembeszáll­tak velem, előbb vagy utóbb ráfizettek, végleg. Pavszkij fenyegetően nézett rá. De Bert úgy tett, mint aki ezt még nem látja:-Én nem a maffiákról be­szélek, Bohdan. Másokkal gyűlt meg a bajod. A világ jobbik fele úgy döntött, téged kivonnak a forgalomból, mi­előtt megvalósítod az egyesí­tést. __- És te honnan tudsz erről? Pavszkij lassan kivette zse­béből és a földre dobta a tára­kat. Ismét benyúlt, most egy belső zsebébe. A bőr pilóta­zubbonyból pisztoly került elő. Egy Walther, látta Bert. Azonnal felismerte, hisz 1 fegyverkereskedő szakember volt. - Hallottam - vála­szolta talányosán.- Tudod, hogy jó informá­cióim és informátoraim van­nak, akárcsak neked.- Bizony, nekem is. Én pél­dául megtudtam, hogy az igazi Mr. Reggist sittre vágták Brüsszelben - a pisztoly lassan Bertre irányul. A rendőr nyelt egyet, most már csak Bohdan szemét figyelte:- Én a testvére vagyok, Bohdan! -Ezt mondtad az algériai araboknak is, amikor tüzérségi lövegeket sóztál rá­juk. Látod, mennyit tudok? Talán még az igazi nevedet is megmondhatnám... De nem sietek. Van időm. Senki sem tudja, hogy itt vagyunk. Beit körbepillantott. Kilométeres távolságban sem látott senkit. Fegyvertelen volt, Pavszkij vi­szont nem. Ha akarja, bármi­kor lelőheti. Nincs most pán­célmellénye, mint a Bahamá­kon, nincs fegyvere... Orosz­ország fölött a műholdakról sem támadhatnak lézerágyú­val. Amilyen gyanakvóak az orosz tábornokok, azonnal egy nukleáris világháború kitöré­sére gondolnának. Aztán dön­tött és váratlanul vetkőzni kezdett. Bohdant meglepte a dolog, savószemével csak nézte. A rendőr lassan levette zubbonyát, pulóverét, ingét. A trikóját is eldobta, félmeztele­nül állt a másik előtt.- Meleged van? - kér­dezte az orosz gúnyosan.-Nem, csak mutatok vala­mit. Bert közelebb lépett hozzá. A távolság köztük alig három méterre csökkent. - Látod ezt a sebhelyet itt elöl? Nem, nem vakbélműtét. Bár tényleg műtét volt -újabb fél mé­tert közelített. Mint aki azt hi­szi, a másik nem látja jól, amit mutat neki, újabb lépést tett fe­léje. -Szóval műtét volt. Belém operáltak valamit, Bohdan. Es akik ezt tették, már sohasem veszítenek el engem. Mindig tudják, hol va­gyok. Nagyon közel volt már, két méternél is kevesebbre. Nézték egymást, elszántan. Gyűlölettel. - Végig érez­tem, hogy ellenség vagy. Nem igazi maffia-harcos! -szi­szegte az orosz és ujja a fegy­ver ravaszára feszült. -Az ilyenek álltak mindig az utamba, de kinyírtam őket! Ez jut neked is! - Nem biztos, Bohdan -Bert a gyermek­korából jól ismert trükkre gondolt. Hátha errefelé nem ismerik? Vagy akik már fel­nőttek és eltávolodtak a gyer­mekkortól, rég elfelejtették? Akiben ekkora a feszültség, mint most az ellenfelében, ta­lán nem is lesz ideje erre gon­dolni. Hiszen csak egy töredék másodpercről van szó! A leg­jobb éppen a legegyszerűbb trükk! Bert balra kapta a fejét és megkönnyebbülten mondta: -Itt vannak! És mielőtt visszafordította volna a fejét, máris ütött. Keze a tenyéréllel száguldott Bohdan feje felé. Ha bejött a csel, egy pillanatra az orosz is elnézett oldalra. Ekkor hiába van kezében a fegyver. Két dolog történt egyszerre. Beit keze ellenál­lásba ütközött, vagyis tenyé­réllel sikerült eltalálnia ellen­fele fejét. Ugyanakkor dörrent a pisztoly és égő fájdalom nyi­lallt Bert vállába...Újabb ütés jött, a pisztolyt tartó kézre. Bohdan Pavszkij keményen tartotta, nem ejtette el a fegy­verét. De Beit már közel fér­kőzött hozzá, gyorsan félfor­dulatot tett, hogy ép balkezé­vel üthessen. Lábát is emelte. A pisztoly ismét eldördült, de ez a lövés most már célt té­vesztett. (Folytatjuk) Jó megfejtés, szerencsés nyertes Templomaink története István tiszteletére - CSERHÁTSURÁNY Elmúlt heti rejtvényünk meg­fejtése: A feleségem és én va­lamikor egykorúak voltunk. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Kollár Istvánná, Szirák, Csurgó u. 6. sz. A mai rejtvény helyes megfejtését augusztus 26-áig lehet beküldeni szer­kesztőségünk címére. A Balassagyarmattól dél­keletre fekvő helység néve­lőtagja a Cserhát hegység közelségére, utótagja a Su- ran, Surandi szláv eredetű személynév magyarított változatára utal. A Malom-árok mentén fekvő település birtokosa egykor Csór Tamás, királyi főajtónálló volt. Nevéhez főződik a gótikus, nyolcszögletű toronnyal kiépí­tett templom, amely magas ge­rincormon áll. Feltehetőleg őr­toronyként is funkcionált, hisz' innen jól belátható ma is az egész vidék; harang pedig csak jóval később, 1772-79-ben ke­rült a toronyba. A Szent István király tisztele­tére felszentelt templom egyha- jós, középtomyos, ehhez jól illik a nyugati oldal ötszintes, góti­kus tornyához csatlakozó déli fekvésű, henger alakú középkori lépcsőtorony. Tornya alsó szintje négyszög alakú, a többi már nyolcszögletű. A szintekre csigalépcső vezet, így a karzatra is. A keletek sekrestye gótikus keresztboltozatot kapott, közép­kori szentély részében freskó­maradványok, gótikus ülőfülkék vannak, egyébként az egész épü­letbelsőn érezhető a múlt és a je­len egyaránt, hiszen az eredeti templombelső jelentős átalakí­táson ment át az 1930-as esz­tendőkben. Bár az átalakítást - a török időkben dzsámiként is működött! - 1901-re tervezték, az újkori munkálatok csak 1934-ben váltak lehetővé, Lux Ádám tervei alapján. így lett a mai főhajó három­szakaszos, az eredeti hajó pedig szentéllyé módosult. A XVIII. századi, fafaragásos díszítésű főoltár eltűnt a felújí­tások során, így ma az egykori mellékoltár szerepel főoltárként. Keresztelőkútja középkori szen­telt víztartó volt. Az 1711-es Canonica Visitatio már említi a festett famennyezetet, berende­zéséről, állapotáról 1746-ig még négy egyházlátogatási jegyző­könyv számol be. Ezek szerint harangjai fa haranglábon kon­gatták a delet, a toronyba a már fent említett időszakba kerültek. A templomot feltehetőleg az erődítményként is betöltött sze­repe miatt kör alakú kőfal ve­hette körül, ám ez az idők során eltűnt. Jelentős helyreállítási munkálatokat az 1970-es évek közepén végeztek a templomon. Cserhátsurány másik temp­lomát, az evangélikus gyüleke­zet számára állították jóval ké­sőbb: az 1818 június 24-e és 1821. október 7-e között fel­épült késő barokk templom Sré- ter György, akkori birtokos nevéhez fűződik. Ő maga már 1767-től tartott udvari káplánt az evangélikus gyülekezet igénye szerint, Tessedik Sá­muel is ebben az időben volt itt lelkész. Mint Terény fíliája műkö­dik ma is, berendezése a II. vi­lágháborúban megrongáló­dott. Tornya eredetileg 1829- ben készült, harangjai addig fa haranglábon álltak. Toronyke­resztjét az 1970-es években vihar sodorta el. Jelentős épü­let még a barokk, őrtomyos Jánossy-kastély és a Simo- nyiak és Sréterek kastélya. (Sréter János Rákóczi dandár­tábornoka volt.) A falu határá­ban a jobbágy világra emlékez­tet a Peres-hegy, Kegyetlen­hegy elnevezés. Cserhátsu­rány katolikus plébániáját ko­rábban a herencsényi plébános vezette, a negyvenes években Prukker István, majd önálló­sult, a nyolcvanas évek elején Szádóczky Károly, később Vd- gyóczky József misézett a tör­ténelmi falak között. D. F.­A katolikus templom tornya többszintes

Next

/
Oldalképek
Tartalom