Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-19-20 / 193. szám

8. oldal Ünnepi Magazin 1999. augusztus 19., csütörtök Szent István emlékének megidézése módot ad a magyaroknak a forrásokhoz való visszatekintésre Fontos a szolgálati lelkűiét Augusztus elsejétől új káplánt kapott a pásztói Szent Lőrinc templom Bencsík Tibor személyében, aki a szlovákiai Felvi­dékről, Zselizről érkezett Magyaroroszágra két évvel ezelőtt. Miután befejezte a szemináriumot, egy évig tevékenykedett a salgótarjáni főplébánia káplánjaként. Mint mondta, szlovákiai magyarsága miatt nem tapasztalt ellenérzést sem a hívek, sem más emberek részéről. A fiatal pap mindössze 27 éves, de felfo­gása, életszemlélete sokkal nagyobb tapasztalatot sejtet.- Áttelepülésemnek az az egyszerű magyarázata, hogy nem volt megfelelő a légkör a pozsonyi egyetemen - indo­kolja döntését Bencsík Tibor káplán. - Értem ezalatt, hogy a szlovákiai magyarok nem egy esetben tapasztaltak kihá­gásokat a szemináriumi elöl­járók részéről. A IV. évfo­lyam elvégzése után kérvé­nyeztem a váci püspök úrnál, hogy Magyarországon foly­tathassam tanulmányaimat. Az engedélyt megkaptam, így az 5-6 szemináriumot már Győrben végeztem el, egy év alatt. 1998. június 20-án szen­teltek pappá. Egy hónap szü­net következett, amelyet ott­hon töltöttem el, majd a püspök úr a salgótarjáni főplébániára nevezett ki, káplánnak. Nagyon kel­lemes évet töltöttem itt, szép emlékek maradtak a hívekről. Nehéz volt eljönnöm, mert ragasz­kodtak hoz­zám: látták, hogy értük is vagyok. Au­gusztus else­jétől vagyok Pásztón. A kezdet min­dig nehéz, pár hónapnak el kell telnie, amíg itt is megismerem a híveket. Nagyon ked­vesen fogadtak, nem csak Pásztón, hanem mindhárom filiában, amely ide tartozik: Mátraszőlősön, Mátrakeresz- tesen és Hasznoson is.-Hogyan és miért válasz­totta a papi hivatást?- Templomjáró voltam mindig. Hogy pap szeretnék lenni, ezt a középiskola má­sodik osztálya után döntöttem el, egyfajta belső elhivatott­ságból. Nagyon nehéz sza­vakba önteni, mit is jelent az elhivatottság: minden papi hi­vatás más és más. Ennél a hi­vatásnál fontos a szolgálati lelkűiét, mert ne feledjük, az Úrjézus is szolga volt: azt mondta, nem azért jöttem, hogy engem szolgáljanak, ha­nem azért, hogy én szolgáljak. Azért, hogy szeretetével min­den embert - és nem csak a hívőket -Istenhez vezessen. Úgy érzem, ezt Salgótarján­ban sikerült kialakítani, Pász­tón még ez a feladat hátravan: a személyes kapcsolat kialakí­tása az emberekkel.- Mennyiben más a valóság, mint amit elképzelt magának?- A szemináriumban min­denkinek van valami „világ- megváltó” elképzelése. A szeminárium valóban felké­szít teóriában, de amikor kike­rültem, rádöbbentem: az élet kemény, a valóság más. Ak­kor vagyok elégedett, ha meg tudom tenni, ami aznap éppen szükséges: ha el tudok menni beteglátogatásra, és tudom, hogy a beteg nyugodtan hajtja álomra a fejét. Ha belegondo­lunk, „világmegváltó” dolgo­kat könnyebb megtenni, hi­szen egy nagyobb összeggel egészségügyi, szociális célo­kat segíteni valami ilyesmi. De megmaradni hűen a hét­köznapi kihívások közepette nehezebb, mint tízévente egy nagyobb dolgot cselekedni. Éppen ezért nem is bántam meg, hogy ezt a hivatást vá­lasztottam: teszem, amire el­hivatott vagyok, életemet má­soknak szenteltem. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nem hiányzik-e a család: hazud­nék, ha azt mondanám, hogy nem. Néha hiányzik, de a hí­vek pótolják, megtalálom az örömöt mások gyerekeiben, amikor készítem őket bérmá­lásra, első áldozásra. Egy papnak az az élete, hogy szol­gáljon, én ezért adtam fel ér­zelmi életemet, szabadságo­mat. Talán ezért is választot­tam életem mottójául Sík Sán­dor egyik versét: „ Szomjas a lelkem tenni a Csodát: Lehívni csendben az Egek Urát Adni ezreknek, kik bénák, vakok, Míg telkemből is Krisztust faragok. ”- Mennyire talál az emberek körében ez a gondolat megér­tésre?- Sajnos, ezt a mai világban nem értékelik. Pedig a szere­teted a jóságot, egy szívből jövő, kedves mosolyt nem le­het megvásárolni, ezt sehol sem árulják. Salgótarjánban minden első pénteken kijár­tam a betegekhez, és ezt Pász­tón is így szeretném csinálni. Ma nem igazán hisznek a fia­talok a család szentségében, szépségében, ezt látom. De másként vélekedik az az idős házaspár, akik hűségben öre­gedtek meg, mert volt szere­tet. Ez fontos a családban és fontos a papi hivatásban is. Úgy, mint ahogyan azt Szent Pál apostol írta az első korin- thosi levél 13. fejezetének 7. versében: „A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz mindent remél mindent elvisel A szeretet nem szűnik meg sohasem. ”- Ha pedig a szeretet, amit ka­punk -emberektől, az Istentől — át tudjuk adni, úgy valóban szebb lesz a világ, legalábbis az a kis szeglete, ahol élünk.- Mit jelent Szent István ün­nepe a katolikus egyháznak?- Szent István ünnepe a vi­lág minden táján visszatekin­tés a forrásokhoz a magyarság részéről. Az állam, az egyház megalapítása az ő nevéhez fű­ződik, sokat harcolt a pogány­ság ellen. Mint állami vezető, apostoli király, megteremtette a kezdetet: kialakult a magyar kultúra, a magyar nyelv, a ke­resztény egyház. Ehhez pedig az alapokat ő rakta le a Kár­pát-medencében, nem vélet­lenül kapta az egyháztól az „apostoli” jelzőt. Ezt a napot nem lehet nem keresztény módon ünnepelni, mint aho­gyan Szent Istvánt sem lehet elválasztani a kereszténység­től: ő szervezte az egyházat, templomokat építtetett, feren­ceseket hozatott. Intelligens, sikeres állami vezető volt, akinél az állam és egyház ügye egyaránt fontos volt. A mai politikusoknak nem ár­tana visszatekinteni: a Szent István-i örökség megvan. Fontos tulajdonsága volt az igazságosság: mindenkinek megadni, ami kijár. Ezt is le lehetne fordítani a mai politi­Bencsík Tibor kai életre: jobban kellene- tá­mogatni a sokgyermekes csa­ládokat. Az államnak ezen a téren nagy mulasztása van: a fiatalok az iskolák elvégzése után nem tudnak elhelyez­kedni, nem tudnak egziszten­ciát teremteni, ebből követke­zik, hogy nem vállalnak gyermeket sem. Ami nemes, szép és jó, állami és egyházi vezetőknek egyaránt támo­gatni kell.- Hogyan Unneplik itt, Pász­tón ezt a napot?- Szabadtéri szentmisével, az új kenyér megszentelésével és megszegésével. A szabadtéri szentmise a legszebb dolog, mert lehetőséget ad a nem gya­korló híveknek is arra, hogy részt vegyenek rajta. Lehet, hogy éppen a prédikációban, a szentmise szövegében akad egy szó, amely megérinti. Amikor az egyház „kimegy” a templom falai közül - akár szabadtéri mi­sével, akár körmenettel - az nem külsőség, hanem tanúságté­tel, hogy valóban hisznek az Is­tenben, az egyház szentségében nem csak a templom falai kö­zött, hanem mindenki előtt. Ez­úton kívánok minden salgótar­jáni és pásztói lakosnak nagyon szép augusztus 20-i ünnepet. Hegedűs Erzsébet Első szentmiséje emlékére Szeretnék többet tudni az Alpesi Cristal tetőcserépről, kérem küldjenek címemre prospektust! építkezem tervező vagyok kivitelező vagyok Név:........................ Cím:. Bramac Kft. 8200 Veszprém, Brusznyai Árpád u. 24. ...a hegyikristályt idéző felületű, egyéni megoldásokra csábító, egyszerűségében harmonikus új Alpesi Cristal tetőcserépnél, mely megalkuvás nélküli fedést biztosít a megszokott Bramac minőségben. Az új Alpesi Cristal tetőcserepet augusztus 9-től bevezető kedvezménnyel kínáljuk Önnek: minimum 115 négyzetméternyi tető megrendelése esetén 15 m2 a Bramac ajándéka. Keresse a Bramac kereskedőknél az ország minden pontján! BRAMAC Ha már egyszer építkezik... ti ÖQS „Ó, dicsőséges szent jobb kéz...” (Zsasskovszky: Énektár, 1855, Bogisich: őseink Buzgósága, 1888.) Kevés ország van a világon, amely olyan szent ereklyével büszkélkedhet, mint hazánk. Igaz, a lengyelek a nagy zene­költő, Chopin szívét őrzik a katedrálisukban, Nepomuki Szent János nyelve is épen megmaradt, vagy Páduai Szent Antal és még sok szent csontjai, ám a magyar állam- alapító király gyógyító és igazságosztó, Imre fiához „in­telmeket” író „Szent Jobb”-ja minden magyarok legszen­tebb ereklyéje. Kalandos, legendába illő volt az útja, sok vidéket bejárt év­századokon át, Székesfehérvár­tól Budapestig. Még 1083-ban, Nagyboldog­asszonykor hívta össze a szent zsinatot István halálának 45. év­fordulójára az őt nagyon is tisz­telő utód, Szent László. A király zsinati programjában - az egy­házi főméltóságokkal egyeztetve- a székesfehérvári kriptában nyugvó országalapító szarkofág­jának felnyitása is szerepelt; amikor a tervek szerint ez meg­történt, döbbenten tapasztalták, hogy a jobb kéz hiányzik a kőko­porsóból. (Augusztus 20-án nyi­tották fel, az eltelt öt nap alatt so­kan csodás gyógyulást éltek át a betegen ide zarándoklók.) Kiderült, hogy a pogány tá­madásoktól tartva, egy Merkur nevű kincstári őr elrejtette a szarkofágot, melyet később meg is leltek a székesfehérvári bazi­lika sírkamrájában, de a kincstár derék őre - ép állapotúnak ta­lálva a halott jobb kezét - elvá­lasztotta azt az oszlásnak induló testtől és bihari birtokára mene­kítette. (Bihar eme faluját ma is Szentjobbnak - románul Siniob- hívják.) Az itteni apátságban őrzött ereklyéhez évszázadokig zarán­dokoltak a gyógyulni vágyók. (Köztudott, hogy István király kézrátétellel is gyógyított, de a kézjegyével ellátott peres ügyek is dűlőre jutottak, azért a közeli bíróságok a delikvenseiket a Szent Jobbra eskették fel...) Szent László király tudomá­sára jutottak az események, fel­kereste Merkúrt, dicső tettéért megjutalmazta, és az immáron nemzeti ereklye tiszteletére „szent jobbi monostort” alapí­tott. Az idők múlásával, vagy a ta­tárok, vagy a törökök elől me­nekítették tovább, a dubrovniki kolostor (korábban Raguza) fa­lai közel két évszázadig őrizték. Az itteni domonkos szerzetesek­től Mária Terézia közbenjárá­sára hozták vissza hazánkba. 1771-ben ünnepélyes keretek közt előbb Bécsben, majd Pan­nonhalmán állították ki a nemes kegytárgyat, innen Budára ke­rült. Mária Terézia szentesítette rendeletében az augusztus 20-i Szent István-ünnepet. A Szent Jobb ezt követően Esztergom bazilikájában, majd a budavári Zsigmond-kápolnában kapott helyet. 1938-ban az „aranyvonat” országjáró körútra vitte, egy napig Salgótaijánban is látható volt, de rövid időre megállt a vonat még Nógrád megye néhány állomásán, min­denütt pompával, népviseletbe öltözött küldöttség fogadta. Ezen évben volt az euchariszti­kus kongresszus, a nemzetközi eseményre írta Koudela Géza azt a himnuszt, melynek utolsó sora így hangzik: „István király árva népe, Te is hajtsd meg homlokod, /Borulj térdre, szórd elébe minden gondod, bánatod! /A kereszt volt ezer éven re­ménységed oszlopa: Most is Krisztus jele légyen/ jobb jö­vődnek záloga! ” Ebben az esztendőben az au­gusztus 20-át már az újabb, Munkás Szent József tiszteletére felszentelt templomukban ünne­pelték a homokterenyeiek is, a bazilikahangulatot - legalábbis építészetileg - idéző templom fa­lai között is felzengett az Eucha- risztia himnusza, melynek szö­vegét Bangha Béla ily kezdőso­rokkal költötte: „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyu­gat!" Bizony István király és Szent Jobbja mindenkor kellett és kell a magyarnak! A Szent Jobb aztán a háború végén Nyugatra került, ám 1945 augusztus 20-a előtt egy nappal Kovács György amerikai alezre­des vezetésével újból hazakerült. 1950-ig az angolkisasszonyok zárdájában őrizték, a hetvenes évek elejétől állandó helyéül a főváros egyik legszebb templo­mát, a Szent István-bazilikát je­lölték ki. Az utóbbi esztendők je­lentős eseményeként augusztus 20-án innen indul a Szent Jobb- körmenet. Egy régi énekeskönyv, a Lelki vezér orgonahangok század eleji kiadása külön miserendet, ének­szövegeket, dallamokat ír elő Szent István király ünnepére, va­lamint „Szent István király jobb kezéről”. Ennek utolsó versszaka így hangzik: „íme a te reménységed, ín­ségedben ide néz, Isten után bizodalmunk, megoltalmaz e szent kéz. ... Oh szent kéz! Oh szent kéz! légy oltalmunk és örökös paj­zsunk! ” Deák Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom