Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. augusztus 2., hétfő Növekvőben a drogfogyasztók száma Salgótarjánban is - Beszélgetés Telek Ervin addiktológiai konzultánssal A huszonnegyedik órában vagyunk Az elmúlt hat évben csaknem tízszeresére növekedett a drogfertőzöt­tek száma Nógrád megye székhelyén. De hogyan kísért meg valakit a kábítószer? A legveszélyeztetettebbek a serdülőkornak. Vágynak a szeretetre, mégis elutasítják, bezárkóznak, elidegenednek egymástól és maguktól is, nem találják a helyüket Keresnek valami újat, aztán egyszer csak eljutnak a „szer”-hez, az „anyag”-hoz. Mondják: a megelőzés lenne az egyetlen járható út, ám a szakember szerint a prevenció veszélyeket is rejt magában. A Salgótarjánban kidolgozott prevenciós program - mint az eddigi legsikeresebb és legeredménye­sebb módszer - országszerte alkalmazásra kerül és elismerést arat Arról, hogy pontosan mi a helyzet a „drogfronton” Salgó­tarjánban, Telek Ervin addikto­lógiai konzultánssal, az egész­ségügyi szociális központ munkatársával beszélgettünk.- Milyen konkrét betegsé­gekkel kell szembenéznünk?- A szenvedélybetegségek (idegen szóval: addikciók) két nagyobb csoportba sorolhatók. Az egyik a viselkedési, a másik a kémiai addikciók „családja”. Az előbbiekbe a játékszenvedé­lyek, a szexuális és az egyéb vi­selkedési addikciók (pl. tiszta­ságmánia) tartoznak. A kémiai addikciók csoportjában pedig jellemzően az alkohol, a nikotin és a drog (iránti szenvedély) követel helyet magának.-Mikor került a városba? Melyik a legveszélyeztetettebb réteg? Hogyan alakult az el­múlt években a drogfogyasztók száma és nemek szerinti össze­tétele? Melyek a legkedveltebb drogfajták?- Tizenkét évvel ezelőtt talál­koztam a városban az első drogo­sokkal, azokkal, akiket a drog bármelyik fajtája „megérintett”. Mintegy hat évvel ezelőtt ponto­san 35 fogyasztó került képbe, ez a szám napjainkra közel tízszere­sére nőtt, mintegy 250-300 főre tehető azok száma, akik már ki­próbálták valamelyik drogfajtát. A legveszélyeztetettebbek a ser­dülőkorúak: kezdetben a fiúk vol­tak többségben, mára az arányok kiegyenlítődtek. A lányok inkább politoxico-mániások, azaz több­féle droggal egyszerre mérgezik magukat, például gyógyszert al­kohollal fogyasztanak. A fiúknál a marihuána dívik (ez az indiai vadkenderből kerül kivonásra), de terjed a heroin intravénás használata is (injekció, „belö- vés”). Kokainnal még nem talál­koztam a városban, ez a szer va­lóban méregdrága. A stimulánsok (élénkítőszerek) közül a legked­veltebb a Speed és az Extasi - mindkét nemnél -, de előszeretet­tel fogyasztják az altatókat, nyug­tátokat is nem ritkán alkohollal „kísérve”.- Hogyan alakulnak ki a szenvedélybetegségek, hogyan és miért menekül, nyúl valaki droghoz?- A mai magyar társadalom egyik jellemző vonása, hogy félünk az őszinte és meghitt emberi kapcsolatoktól, a szere­tetteljes együttléttől, a biztató érintéstől, még a szemek meg­értő pillantásától is. Pedig a szívünk, a lelkünk mélyén vár­juk, hogy közel kerüljünk egy­máshoz, vágyunk az elisme­résre, a szeretetre. Mi mindezek ellen tiltako­zunk, lerázzuk mások közeledé­sét és közelségét. Bástyákat épí­tünk, érzelmeinket bebetonoz­zuk. Aztán új dolgokat keresünk, új eszközökhöz fordulunk (mintegy „pótcselekszünk”), hogy jó legyen, hogy szebbek, jobbak, okosabbak és szabadab­bak legyünk, szárnyaljunk, rö­püljünk, majd ellazuljunk és el­pilledjünk, hogy egy „más” vi­lágban győztesként tündököl­jünk és ünnepeltessünk. És sze­reket kezdünk használni, az „anyag”-hoz nyúlunk, mert azokkal percekre, órákra azok vagyunk, azok leszünk, amik és akik szeretnénk lenni, bátrak, erősek, gazdagok stb. Hát vala­hogy így, ilyen „folyamat” során alakul ki a rászokás, a szenve­délybetegség, a függőség.- Azt mondják a rászokás megakadályozásának egyetlen járható útja a megelőzés, is­mert idegen szóval a prevenció. Mi erről a szakember tapaszta­lata és véleménye?- A premier prevenció - tehát a korai megelőzés - a minden­napi gyakorlatban, az esetek többségében - nem más, mint kipipálni, letudni, a lelkiismere­tet megnyugtatni: „Mi mindent megtettünk!” És, hogy ki csi­nálja? Hát, aki éri: az óvónő, a védőnő, az orvos, a rendőr stb. - szóval mindenki preventomak képzeli magát: félpénzzel, fél­kézzel, túlbeszélve, túldramati­zálva, elavult ismeretekkel, szakszerűtlenül. És mitől is aka­runk megvédeni bárkit is? A leg­jobb esetben magától a preven­ciótól! A szakszerűtlen megelő­zés esetén belép a „prevenciós paradoxon”: érdeklődést keltünk a szer iránt, felhívjuk a figyelmet az „anyagra”, a használati mó­dokra. S akit el akamnk távolí­tani a szertől, éppen közelebb hozzuk ahhoz, s a „védenc” máris új szerepben jelenik meg, akit már kezelésbe kell venni.- Tehát a szakszerűtlen pre­venció veszélyeket rejt magá­ban, visszájára is fordulhat. Milyen a szakszerű prevenció, hogyan csinálja a szakember?- Előbbi véleményem a pre­vencióról - jóllehet szubjektív - felhalmozott tapasztalatokon alapul. A kezdetek kezdetén mi is beleestünk a csapdába. Pre­venciós programunk sajátos­sága, hogy több elméletet öt­vöz, felhasználja a legújabb ku­tatások eredményeit, s a gya­korlati tapasztalatokat, változó és változtatható, kellően rugal­mas. Három területen teljesen újszerű. Az egyik, hogy a sze­repelméletet használja, kutatja a drogos csoportban kialakult szerepeket, vizsgálja a család szerepét és a közösségi hálózati szerepeket is. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy tudomá­nyos közelítésű és megalapo­zottságú módszerünk a közel­jövőben könyvalakban is meg­jelenik.) A prevencióban fel­használjuk a szerepjátékokat is, amely a valóságos helyzet fel­dolgozását jelenti, pl. egy bíró­sági tárgyalás szimulálását. A másik újszerű eljárás mód­szerünkben az érzelmi megkö­zelítésű prevenció. Lényege a copping, a megbirkózási tech­nika alkalmazása. Abból indu­lunk ki, hogy mindmáig szinte csak negatív megbirkózási technikák alakultak ki: a poli­tika tilt, a környezet tűr, a kor­társ környezet pedig támogat, azaz „hülyít”, mert többnyire negatív ismereteket ad át: „Majd meglátod milyen jó lesz, Diplomát szereztek a salgótarjáni tűzoltóság lánglelkű szakemberei Tűzről pattant legények A tűzoltókat akár nap mint nap próbára tehetik a vá­ratlan akadályok, s ezek leküzdése során a szakértelem, a bátorság, és még ki tudja, hány fontos emberi tényező együttes erejére van szükségük. Az írásunkban szereplő három fiatalember mindegyike rendelkezik ezzel az „el­ixir rel”, különösen azután, hogy egy újabb, jelentős ki­hívás sikeres megvívásán estek túl. Parancsnokaik nemhiába tették a kezüket tűzbe értük. Hogy mi mindenhez kell ér­tenie egy tűzoltónak, azzal most nem untatjuk a kedves olvasót, viszont annál lé­nyegesen többhöz, mint amire (amennyire) a laiku­sok gondolnak. A szakmai kihívások ezen a területen is naprakész, nem csupán a tűzoltásban járatos és min­den tekintetben modem embereket igényelnek. A Salgótarjáni Önkormány­zati Tűzoltó-parancsnokság három hivatásosa, Juhász László főhadnagy, Angyal Ti­bor főtörzszászlós és End- rész Gábor zászlós méltán mintaképei az eddigi gon­dolatsornak. Mindhárman gépkocsivezetőként kerül­tek jelenlegi munkahe­lyükre, ahol időközben nem csak a tűzoltólétrát járták meg, s jelenleg szolgálati csoportparancsnokokként - Endrész tűzmegelőzési munkatársként - dolgoz­nak. Diplomával a kezük­ben!- A tűzoltóság is roham­léptekkel fejlődik, s a mun­katársak beosztása egyre magasabb fokú iskolázott­ságot követel meg - mondja Angyal Tibor. - Tulajdon­képpen a munkahelyi kész­tetés és a személyes indítta­tás révén iratkoztunk be a pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem művelő­désszervező szakára.- Eredetileg az Ybl Mik­lós Építőipari Műszaki Fő­iskola tűzvédelmi szakára jelentkeztünk, de ott nem indult levelező képzés, márpedig munkahelyi el­foglaltságunk nem tette le­hetővé a nappali szakon tör­ténő tanulást - fűzi az elő­zőekhez Endrész Gábor.- Ráadásul a pécsiek itt, Salgótarjánban kihelyezett konzultációs központot működtettek, ami mindany- nyiunk dolgát megkönnyí­tette - mondja Juhász László. Milyen szerencsés legé­nyek ezek a tűzoltók - mondhatja most bárki, pe­dig csak összességében te­kinthető sikertörténetnek az, aminek tevékeny fősze­replői voltak. A részletek „részleteire” Angyal Tibor így emlékezik vissza.- Nem egyszer tűzoltó­ruhában, diszkrét, alap­hangra vett adó-vevő társa­ságában, ugrásra készen ül­tünk az iskolapadban. Az is előfordult, hogy a kollégák, készenlétben, az iskola mel­lett várakoztak az autóval. Ha bármi előfordult volna, akkor szaladunk menteni.-Megúszták az órákat tűz nélkül?- Egy eset kivételével igen - mosolyog Juhász László. - Akkor épp1 angol nyelvi vizsga-előkészítőn voltunk, s nem volt mese, ott kellett hagyni az órát.-Es mennyire voltak tüze­sek a tanórák?-Voltak könnyebb tantár­gyak is, de azt hiszem, hogy összességében komoly felké­szülést igénylő megméretteté­seken kellett részt vennünk - ad egy rövid értékelést a há­rom évről Endrész Gábor, amit Angyal Tibor a következőkkel egészít ki.-A legkeményebb talán az idegen nyelv volt, és a sikeres vizsgákat követően nem csak a felszabadultság érzete mon­datja velünk, hogy minden te­kintetben többek lettünk az is­kola által. Hogy csak egyetlen példát említsek: részletesen foglalkoztunk az andragógiá- val, a felnőttképzéssel, mely ismereteknek szintén nagy hasznát vesszük, hiszen a tűz­oltóságnál minden hétköznap háromszor ötvenperces tan­órákat vezénylőnk le.- A parancsnokaik és a kol­légáik hogyan fogadták az önök elfoglaltságát?-Minden segítséget, támo­gatást, s főleg megértést meg­kaptunk valamennyiüktől - ál­lapítja meg Juhász László. - Ezúton is köszönetét mondunk mindenkinek, hogy zökkenő- mentesen teljesíthettük az el­múlt három évet. A három fiatalember persze a családot sem felejti ki a tanu­lásuk körülményeit megköny- nyítők listájáról. Angyal Tibor felesége pénzügyi-gazdasági vezetőként szintén a tűzoltó­ságnál dolgozik, s az utóbbi fél évben egy tanfolyam őt is az iskolapadba szólította. Kislá­nyukkal együtt Salgótarjánban élnek, s szabad idejük egy ré­szét hobbijuknak szentelik. A feleség ritkaságszámba menő, 2700 darabos csokipapír-gyűj- teménnyel rendelkezik, míg férje több száz tűzoltómodell- autót, valamint egy kétezer kö­tetes házikönyvtárat tudhat magáénak, benne a teljes Ne­mere /.vívaM-sorozattal és a majdnem teljes Ló'rincz L. László-sorozattal. Juhász László iskolai eredményeit a gyermekei is számon kérték: a 14 éves fiú és a 10 éves lány kiváló „ösz­tönzőerőnek” bizonyult. A karancssági férfi külön ki­hangsúlyozza a nyugodt csa­ládi háttér jelentőségét, ame­lyet hozzátartozói biztosítot­tak számára a tanuláshoz. Szabad idejében szívesen vá­lasztja az olvasást, illetve me­zőgazdasági termeléssel fog­lalkozik. A tari Endrész Gábor még nőtlen, ezért egyelőre - külö­nösen a tanulmányi kötele­zettségek után - nagy gondot fordíthat szerelmére, az er­dőre, ahol elsősorban a vadá­szat tölti ki a legtöbb idejét. Itt a vége? Dehogy! Juhász már korábban megszerezte a tiszti beosztásához szintén szükséges technikusi képzést, Angyalra és Endrészre pedig 2000 februárjában vár egy újabb, ezúttal öt hónapos pró­batétel, egy bentlakásos is­kola Budapesten. így fér össze egymással a tűz és a célkitűzés. B. M. röpülni fogsz, szárnyalni, min­dent elfelejtesz, ami rossz, fan­tasztikusan érzed magad” stb. Ezt a negatív megbirkózási technikát kell túllépni, pozitív irányba változtatni. A harmadik új elem módsze­rünkben a kortárssegítés, amely az utóbbi évek, évtizedek egyik legsikeresebb, prevenciót célzó eszköze, amit Magyarországon mi alkalmaztunk először, s kezdtünk hozzá a kortárssegí­tők képzéséhez - vezetésem­mel. A fiatalok a képzés során sokoldalú ismereteket szerez­nek a drogról, hatásmechaniz­musairól. Képesek felismerni a nem szerhez kötött addikciót, a devianciához közeli agressziót, vagy éppen a kirekesztettséget. Ismerik és alkalmazni tudják a beavatkozási pontokat, eszkö­zöket és lehetőségeket. Ismerik a lakókörnyezetükben fellel­hető segítő és gyógyító egysé­geket, szervezeteket, intézmé­nyeket. Elsajátítják és tovább adják az asszertív kommuniká­ciós technikákat és a pozitív coppingeljárásokat.- Kivel áll kapcsolatban, ki­vel, milyen intézményekkel, szervezetekkel működik együtt az addiktológus, hol alkal­mazza módszereit, technikáit? Végül, van-e kidolgozott drog- politika, része-e a drogpolitika a várospolitikának?-Mindenekelőtt az iskolák­kal, jelesül a középiskolákkal állunk nagyon szoros munka- kapcsolatban, hiszen itt van a legveszélyeztetettebb „ember­anyag”. Csupán ez évben már 116 órát töltöttünk közel 10 kö­zépiskolában, ahol a közép­pontban a prevenciós progra­mok megismertetése áll(t). De szerepel a repertoárunkban a rendhagyó osztályfőnöki órá­kon történő részvétel, szemé­lyiségfejlesztés, kortárssegítők képzése, nevelőtestületi tájé­koztató, szülőértekezleten való segítőtevékenység, életvezetési készségek és ismeretek tréning tartása. Jómagam előadásokat tartok az ország minden részé­ben, tréningeket, foglalkozáso­kat vezetek, mindezt meghí­vásra, amely azért azt mutatja, hogy elismerik munkánkat. Kapcsolatrendszerünk széles, az érintett személyek, szerveze­tek, intézmények skáláján szere­pelnek az orvosok, az egészség- ügyi intézmények, az iskola­egészségügy, a jogi felügyelet, a kereskedelmi képviselet, a rend­őrség, az ANTSZ, a szakellátási intézmények, óvodák, iskolák, sportintézmények stb. Hogy van- e drogpolitikánk? Természete­sen: az országban elsőként mi dolgoztunk ki - a Soros Alapít­vány támogatását is élvezve - egy javaslatot az egységes városi prevenciós program megalkotá­sára. Határozott véleményem, meggyőződésem, hogy nagyon nagy szükség lenne - halasztha­tatlanul és sürgetően - a városi drogpolitikai program megalko­tására, jóváhagyására és megva­lósítására. Ennek érdekében ké­szült a koncepciónk, melynek célja az egységes városi preven­ciós programba az érintett sze­mélyek, intézmények, szerveze­tek teljes körű bevonása, haté­kony prevenciós rendszer meg­szervezése, a szereplők kompe­tenciájának tisztázása. Jómagam legszívesebben már a program megvalósításán fáradoznék, mert a 24. órában vagyunk. Baráthi Ottó Mivel nézzünk a Napba? Az idei, augusztus 11-én ha­zánk területéről is megfi­gyelhető teljes napfogyatko­zás iránt nagy az érdeklődés a lakosság körében. Számos kis- és nagy vállalkozás igyekszik kihasználni az eb­ben rejlő üzleti lehetőséget és az érdeklődők számára a napfogyatkozás megfigyelé­sére szánt különféle szűrő­szemüvegeket gyártanak, il­letve forgalmaznak Magyar- országon. A fogyasztóvédelmi főfelü­gyelet június 8-án összehívott egy megbeszélést, amelynek témája a forgalomba kerülő szűrőszemüvegek alkalmassági ellenőrzése volt. A megbeszé­lés eredményeként a résztvevők megállapodtak, hogy a szűrő­szemüvegeket, a továbbiakban csak az OKK-OSSKI (Orszá­gos Közegészségügyi Központ Országos „Frédéric Joliot-Cu- rie” Sugárbiológiai és Sugár­egészségügyi Kutató Intézet) vizsgálja és szak véleményezi. A sugárvédelmi határértékek tekintetében az ICNIRP (Nem­zetközi Nem-ionizáló Sugárvé­delmi Bizottság) ajánlásait fo­gadták el. A Napból nem csak intenzív látható fény, de láthatatlan, igen erős ultraibolya és infravö­rös sugárzás is eljut a földfel­színre. Mivel az utóbbiak elleni védőképesség csak műszeres mérés útján állapítható meg a szűrőszemüvegeknél, ezért ezeket a méréseket minden esetben el kell végezni a minő­sítéshez. A napfogyatkozás megfigye­lésére vonatkozó tanácsok és szabályok: A Nap szabad szemmel való nézése mindig veszélyes és sú­lyos szemkárosodást vagy vak­ságot okoz! A napfogyatkozás megfi­gyelésének legbiztonságosabb módja a Nap kivetített képé­nek közvetett nézése. Egy kar­tonlapba kisméretű lyukat vá­gunk, a kartonlapot a Nap elé tartva a Nap képe a lyukon ke­resztül fehér papírlapra vetít­hető. A fehér papírlapon ve­szélytelenül megfigyelhető a jelenség, ezért különösen ajánljuk azoknak, akik gyer­mekeknek kívánják a jelensé­get bemutatni. A Nap közvetlenül csak spe­ciálisan erre a célra készült szű­rőszemüvegekkel nézhető. Ha nem biztos abban, hogy az ren­delkezik engedéllyel vagy bár­milyen kétsége van annak biz­tonságáról - ne használja azt! Mielőtt a szűrőszemüveget használni kezdi:- olvassa el a gyártó haszná­lati utasítását figyelmesen,- győződjön meg arról, ren­delkezik-e a szűrőszemüveg engedéllyel,-ellenőrizze, nem sérült-e a szűrő. Ha a szűrő sérült, ne hasz­nálja! Tartsa a szűrőszemüveget mindkét szeme elé mielőtt a napra nézne és ne vegye le ad­dig, míg el nem fordul a naptól. A napnak elég halványan kell látszania és az égnek teljesen feketének kell látszania, ha nem így lenne, akkor ne használja a szűrőt. Optikai eszközökkel, például távcső, látcső, fényképezőgép, soha ne nézze a napot, akkor sem, ha visel szűrőszemüveget. Ne nézze a napot napszem­üvegen, filmen, fényképészeti szűrőn, polárszűrőn, kompakt lemezen, vagy kormozott üve­gen át! A gyermekek mindig legye­nek felügyelet alatt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom