Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-12 / 160. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Igazságtalanok a vízmű kényszerelszámolásai Jogszabályi jogtalanság? BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖRKÉP Igen sok kérdés vetődött fel a vízmű által kezdeményezett társasházi közös képviselők fórumain, de vetődik fel azóta is. A Nógrád Megyei Hírlap július 7-i számában „Társasházi vízkülönbözetek” címmel megjelent cikkből úgy látszik, hogy Varga László igazgató úr meg van győződve arról, hogy a lakóközösségek képviselőit sikerült meggyőzni a vízmű részéről igazságosnak vélt, a lakóközösségek által viszont igazságtalannak tartott kényszerelszámolások helyességéről. Én tíz éve kínlódom a Lőwy Sándor út 8-14. sz. alatti lakók megbízásából, akik érdekeit próbálom képviselni. Az áram- szolgáltatóval van a legkevesebb gond, mert ha nem fizetünk, kikapcsolnak bennünket. A gázosokat nem ismerem, mert nincs velük dolgom. A távhőszolgáltatóval is voltak problémáink kezdetben. A hőfogyasztást mérő fiolákat ugyanis felszerelték a radiátorokra, hogy a lakáskénti hőfogyasztást megközelítően igazságosabban tudják elszámolni. A beruházást nagy részben a lakosság fizette, de hosszú időn át a hőközpont óráján kimutatott hőmennyiségtöbbletet is a lakókkal akarták megfizettetni, figyelmen kívül hagyva a radiátoron mért hőmennyiséget. Nagy viták következtek, majd a személyi változások után itt ma már rendben mennek a dolgok. A vízműnél viszont vannak nem is kis gondok, s ezek meg is maradnak mindaddig, amíg az önkormányzat és a vízügygyei foglalkozó tárca rendet nem teremt, és el nem ismeri - amit ők kezdeményeztek - hogy a fölszerelt vízórák alapján és csakis azok alapján kell fizetni a fogyasztóknak. Azt hiszik a vízeladással foglalkozók, hogy figyelmen kívül hagyhatják a lakosság által megfizetett vízórák felszerelését, amely például a mi 48 lakással rendelkező lakóközösségünknek is a hatéves cserével nagyon sok ezer forintjába került már. És milyen hitelesítés az, amikor a lakóközösségek lépcsőházankénti 12 új hitelesített vízórán és a vízmű tulajdonában lévő nagy vízóra mérése között két hónapban hol 7, hol 8, vagy 26, vagy éppen 12 köbméter vízfogyasztási különbözet volt és mindig csak a vízmű és sohasem a lakosság javára. Korábban úgy szólt a miniszteri rendelet, hogy plusz-mínusz 5 százalék eltérés lehet a vízmű vagy a lakosság javára, nem több és nem kevesebb. Akkor én még nagyon lelkes voltam és mindent pontosan számoltam. Azokban az elmúlt időkben mindig a vízműnek kellett volna fizetni a lakóközösség számára. Megállapodtunk a vízmű akkori vezetőjével, hogy nem számlázunk és nem molesztáljuk egymást. Most okosabbak lettek valakik és hivatkoznak a rendeletre. De azt a tanácskozáson sem mondták, hogy plusz-mínusz, vagyis oda-vissza lehet számlázni, s nemcsak a lakók felé, vagyis egyoldalú ez a rendelet és teljesen igazságtalan a lakókkal szemben. Az egyik lakóközösség (Pécskő úton) szintén ezzel a problémával küszködött. Kérték a vízmű igazgatóját, hogy a saját tulajdonban lévő nagy vízórát hitelesítsék le, mert mindig többet mutat, mint a kis vízórák. A válasz: nem áll módjukban. A lakóközösség Egerben hitelesítette a vízórákat saját költségén. Ennek alapján egyből visszafizettek 20 ezer forintot. Tudjuk minden szentnek maga felé hajlik a keze, úgy hitelesítenek, hogy mindig a vízmű játjon jól és hivatkozva a rendeletre - ami vagy jó vagy rossz - tovább nehezítik az úgyis nagyon elszegényedett lakosság, a kisnyugdíjasok, a munkanélküliek életét. Vissza kellene hozni a régi igazán népi ellenőrzési hivatalt, amelyik a lakosság érdekeit védené. Legutóbb a vízműnél jártam, találkoztam azzal, aki a vízórákkal foglalkozik és ott volt azon a fórumon, ahol kioktattak bennünket. Elnézést kért, s a következőkkel akart engem meggyőzni. Elővett egy új kis vízórát, nagyot fújt bele: sokáig pörgött a lapát. Persze egy teljesen zárt térben egy így helyes is. Utána egy széjjelszerelt és egy oldalon alátámasztott csapágyon, de teljesen nyitott térben is ráfújt a szerkezetre, de az általa fújt levegő fölötte és mindkét oldalon a lapátok mellé ment. Ezzel azt akarta bizonyítani, hogy nem pörgött a lapát olyan sokáig, mint teljesen zárt térben. Sajnálatos, hogy a közös képviseletet lassan már csak a nők vállalják. Tisztelet nekik érte. De mivel közöttük sokkal kevesebb a műszaki végzettségű szakember, így velük könnyebb elhitetni az igazságtalanságokat. Bizonyára nem megfelelően ismerem a fennálló rendeleteket. A szerződéseket a lakókkal egyoldalúan felbontja a vízmű azért, hogy egy lakóközösséggel kényszerből aláíratott szerződés szerint elszámoltassa a lakóközösséggel azokat a lakók által nem fizetett vízórákat, amelyeket ők sem fizetnek, vagyis inkább nem tudnak fizetni. (A mi lakóközösségünkben is két család nem tud fizetni. Az egyik 2 felnőtt, 2 gyermek, teljesen munkanélküliek, a másik 3 fő, ebből kettő munkanélküli.) A nagy kérdés, amely tovább növeli a társadalmi és a lakóközösségi feszültségeket, ha a szomszéd kisnyugdíjassal fizettetik meg a munkanélküli adósságát, a közös költséget, a szolgáltatásokat. Ez aztán már kapitalizmus a javából. A lakóközösség hat hónaponként jelzálogot jegyeztessen be az illető nem fizető lakótárs lakására a telekkönyvbe, ami a sajtóban közölt készülgető rendelet szerint öt év múlva elévül. Különben ez az egyelőre anarchikus rendelettervezeten jogász legyen a talpán, aki el tud igazodni. Panaszáradatom után már csak reménykedni tudok abban, hogy az illetékesek tesznek is valamit a lakók jogos kérése érdekében. Kazinczi János közös képviselő Salgótarján 1999. július 12., hétfő Félrevezették az olvasót Béresített a pótlék Tisztelt Szerkesztőség! Hét végi számukban megjelent „Rosszullét baleset nélkül” című írásban többek között a Salgótarján Acélárugyár Rt. kovácsolórészlegénél is jelentkező kánikulai hőség hatásáról írtak. Sajnálattal tapasztaltam: valaki úgy nyilatkozott, hogy a hőség elviselésére csak szódavizet kapnak, pedig valamikor bérpótlék is járt. Ez a nyilatkozat nem felel meg a valóságnak, az olvasót félrevezették. Az acélgyár és jogelődje, a kohászati üzemek évtizedek óta fizet a melegüzemi munkáért pótlékot. Ennek fizetése a kollektív szerződésben foglaltak alapján történik. 1998-ban melegüzemi pótlékként 8,8 millió, ez évben 11 millió forintot fizetünk az érintett 184 dolgozónak. A nyilatkozat helyesbítését azért is szükségesnek tartom, mert 1999. július 1-jétől a me- legüzemi pótlékot alapbéresítet- tük, úgyhogy az érintett dolgozók havonta kapják a pótlékot. Az alapbéresítés további kedvezményt jelent a jutalmak, a várható bérfejlesztés során, amely az alapbér figyelembevételével történik. A társaság vezetése és kollektívája mindenkor tisztelettel és megbecsüléssel kezeli a melegüzemekben dolgozókat, ezt a múltban és a jövőben is külön anyagi juttatással is elismeri. Plachy Péter Salgótarjáni Acélárugyár Részvénytársaság humánpolitikai osztályvezetője Hazatértek - Mátramindszenten a minap tartották a mindszenti napokat. A településről elszármazottak találkozóján ott volt - mások mellett - Hajas Magdolna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, aki arra biztatta a falu vezetőit: használják ki az eltávozottak hazai és külföldi kapcsolatait a település javára. fotó: gyurián tibor 1 T-v) m. u íj y íilí DÍJ ÍJ. ly : Ha a fenti matricát látod egy üzletben, ott a kupakért cserébe átveheted a 0,5 literes Coca-Cola termékedet. Helyszíni tapasztalatcsere a mezőgazdaság aktuális kérdéseiről Csak a remény élteti a gazdákat? Nógrád megye 23 helységéből rajzottak ki a minap az autók, amelyek később konvojban vonultak a célállomás, megyénk névadó települése, Nógrád irányába. A falu határában épülő hűtőház, de inkább a köréje telepített, most először termő almáskert parancsolt megálljt a karavánnak, no meg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megyei hivatala. A hivatal szervezte ugyanis azt az egész napos programot, amelyet a nógrádi települések huszonhárom falugazdásza okulására szántak. Ötletbörzére, tapasztalat- szerzésre és -cserére, no meg a szakmát érintő legfontosabb és legfrissebb tudnivalók közzétételére, amelyek között is kiemelkedő szerepet szántak a legaktuálisabbnak, amely nem más, mint a közelgő aratás. Csepegtető» öntözés Nógrád község határában, a 35 hektáros, kordonos almaültetvényen a gyümölcstermesztés technológiájának hogyan továbbjáról esett szó, amelyről Vajnai László termelési igazgató tájékoztatta az ideseregletteket, s amelynek lényege a náluk meghonosított csepegtetős öntözési rendszer előnyeiről szólt. Munkatársa, Barna Imre pedig, az árnyékot még alig adó almafák tövében ecsetelte az ilyesfajta öntözés hasznát, ismertette a még zölden göm- bölyödő almafajták tulajdonságait, majd szemléztette a szüretelendő almáknak készülő tárházat, amely egy légmentes kamrarendszer elvén működő hűtőház lesz, benne a feldolgozóval. Sok tulajdonos A falugazdászok és a szervezők képviselőinek népes csapata ezután a szomszédos Berkenye faluszövetkezetének bogyósültetvényeit vette szemügyre, amelyek szintén vízzel tápláltak akkor is, ha nem esik. Az ezek terméseire felépített hűtőházban - amelyben teljes erőbedobással folyik a termelés a most érő málna okán -, a szövetkezet elnöke, Schmidt Józsefné ecsetelte az öntözéses gazdálkodás, gazdálkodókat legalább egyfajta biztonságérzettel kecsegtető tulajdonságát. Innen az út Nógrád községbe vezetett, ahol Piroska János polgármester fogadta a megyei gazdálkodók képviselőit, majd az FVM megyei munkatársai - Döbrei Tamás hivatalvezető-helyettes vezényletével - egymásnak adták a szót, az adott témák szakembereivel együtt. A falugazdászok megtudhatták, milyen feladat vár rájuk - a területükön élő gazdálkodókkal egyetemben - a vízgazdálkodás, a lehetséges földalapú és egyéb - például a belvízkárok miatti - támogatásokra szóló pályázatok terén. Ismertetést hallhattak a vadászati törvény változásából eredő mizériákról, amelyek mostanság főképp a bérletbe adott vadászterületek bérleti díja kifizetése köré csomósodtak. Ez jelenleg a falugazdászok, de főképp a földtulajdonosi közösség képviselői nyakába szakad, akik a nyilvántartások miatt nem tudhatják, hányadán is állnak. Hiszen létezik nem egy olyan tábla a megyehatárokon belül, amelynek három híján háromszáz a tulajdonosa, akik meg valójában nem ismeretesek. Szó esett a mezei őrszolgálatról is, amelyet az FVM támogat, csak az a baj vele, hogy a mezőőrnek tanfolya- moznia kell, ami nem is lenne gond, csak az, hogy a 320 ezer forintra rúgó képzés csak akkor lehetséges, ha legalább húsz fővel indíthatja a képző. Aki fizet, vigye! A jelenlévők legnagyobb várakozással, érthetően az aratással kapcsolatos tudnivalókra voltak kíváncsiak, legfőbb az áralakulásra. Sajnálatukra, de még inkább a gazdálkodókéra, erről semmi jóval nem kecsegtető információt nem kaptak, hacsak nem azt, hogy adják annak a felvásárlónak, aki azonnal fizet, ha keveset is. Egy „képben lévő” gabonafelvásárló 1600-1800 forint körül kalkulálta a malmi búza árát, a takarmánynak valóét pedig ezerháromszázra. Akiknek szól az üzenet, csak morgolódhatnak, hogy ráfordításaik függvényében az árpáért legalább a most kalkulált búzáét kellene kapniuk, a búzáért pedig kétezernél is többet, hogy tönkre ne menjenek. j. k.
