Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-27 / 173. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. július 27., kedd Ötvenedik házassági évfordulóját ünnepli a kazári Csonka család Nagy szerelemre épült életük háza Július 23-án volt pontosan ötven esztendeje annak, hogy két fiatal Kazáron kimondotta a boldogító igent. Csonka Pál és felesége azóta élnek egymással boldog házasságban. A Móricz Zsigmond út 3. szám alatti portán Pali bácsit fafűrészélés közben találjuk, s amikor jövetelünk céljáról szólunk, csak annyit mond: elmúlt, mint bármi más, de az asszony majd mesél róla. Felesége épp' a postára készül, de kérésünknek szívesen tesz eleget.- A tágabb család már megünnepelte a jeles évfordulót?- Az még egy kicsit odébb van, s várhatóan augusztus 20-án kerítünk sort a múltidézésre, de csak azért akkor, mert az ünnepek idején mindenki ráér, s az az igazság, hogy egy 50 éves házassági-A mostani nagy napot, sőt napokat leszámítva hogyan pereg az idő a Móricz Zsigmond út 3-ban?- A férjem nem nagyon mozdul ki otthonról, én intézem a hivatalos dolgokat, bejárok a postára, a boltokba, sőt még Tarjánba is. Egyszer-egyÖtven esztendő boldog házasságban. Csonka Pált és feleségét Kovács József alpolgármester (balról az első) köszöntötte a kazári önkormányzat nevében- A férje nagyon szerényen szólt az elmúlt közös öt évtizedükről.- Férfiember, nem szeret sokat beszélni, meg aztán amúgy is olyan csendes fajta.-De csak nem mindennapi volt az önök számára 1949. július 23.?- Most is tisztán emlékszem rá. Itt volt a lagzi Kazáron, s akkor még nem húztak föl sátrat a vendégségnek. Viszont, ami lóca és asztal volt, azt mind összehordtuk a kertbe, ahol nagy lakodalmat csaptunk. Bizony, lehettünk vagy nyolcvanan.- Nagy szerelem volt?- Én épp' hogy betöltöttem a tizenhatot, Pali pedig a huszonnégyet. Hát, nem akarok hazudni, udvarolt nekem más is, de nekem csak ő tetszett, így aztán az övé lett a szívem.- Hol ismerkedtek meg?- Ott, ahol akkoriban a legtöbben, a munkahelyen. Mi ketten például kukoricafosztáson vetettünk szemet egymásra.-És valóban olyan csendes volt az elmúlt ötven esztendő?-Jó is volt, nehéz is volt, előfordult olykor, hogy civód- tunk egymással, de hát nagy volt a szerelem, amelyre örök hűséget fogadtunk egymásnak, s valóban inkább csak civódás volt az néhanapján, nem harag. Ami meg körülöttünk történt az ország-világban azt mások is megélték, viszont minden nehézséget könnyebben el lehet viselni, várni, bízni a jobb napokban, ha két ember őszinte szeretettel viseltetik egymás iránt.- Hol dolgoztak?-A féljem egész életében vájárkodott, s végül Kányásról vonult nyugdíjba. Én javarészt mint háztartásbeli tevékenykedtem, s próbáltam megkönnyíteni az ő nehéz munkáját, mert sokszor rabságukba ejtettek a különböző betegségek. évforduló megérdemel any- nyit, hogy nyugodt körülmények között tartsuk meg.- Kik lesznek ott?-Nem csapunk pótlagzit az biztos, hiszen egyetlen gyermekem, a 44 éves fiam családján kívül nem lesznek ott mások. A fiamék amúgy Bátonyte- renyén élnek, Palika minőségi hegesztő. Az egyik unokám 22, a másik 12 éves, s mindkettő fiú. Mi már csak ilyen fiús család vagyunk. szer azért elutazunk Zsóriba is fürödni, csak ezt nagyon nehéz megtenni a kis nyugdíj mellett. Jobbára a televíziót nézzük, délután elkezdődnek a sorozatok, amivel egész estig kiszolgálnak bennünket. * Kazár polgármesteri hivatala július 23-án virágcsokorral köszöntötte az ötvenedik házassági évfordulójukhoz érkezett Csonka Pált és nejét. B. M. Vigyázat, nem árvízkárosultak, gagyizók! Hatvanezret fizettek a fényes réz ékszerért Előfordul, hogy valaki elindul vásárolni, ámde mégsem vásárol, hanem inkább ő ad el valamit másoknak... így történt ez azzal a két sajó- bábonyi romacsaláddal is, amelyeknek tagjai a napokban Lada gépkocsival és azzal a szándékkal érkeztek Karancsberénybe, hogy ott lovat vásároljanak. Ki tudja, miért miért nem, a lóvásárlásból semmi nem lett. Jártak a faluban, közben dél lett, a velük hozott két gyerek is megéhezett. Betértek még a helybeli kocsmába is, majd gondoltak egyet, s visszaindultak. No nem haza, csupán a szomszédos Karancslapujtőre. Jó szokásukhoz híven itt is megálltak, nézelődtek, majd hirtelen ötlettől vezéreltetve betértek a Rákóczi út egyik házába. Az otthoniak talán meg is lepődtek, amikor a hat roma betódult az udvarra, de az asszonyokkal lévő gyerekek látványa nyugtatólag hatott. A jövevények gyorsan elhadarták, hogy ők bizony árvízkárosultak, mindenüket elvitte a víz. Nem maradt másuk, mint a rajtuk lévő ruhák, no meg az a néhány családi aranytárgy, amelyektől megválnának ha a háziak megvennék nagyon jutányos áron. Az ár tényleg méltányosnak tűnt, hiszen a kilenc darab aranyláncért csekélyke hatvanezer forintot kértek. Természetesen azért csak ennyit, hogy biztos vevőre találjanak, mert a gyerekek nem éhezhetnek. A háziak nézték a láncokat, kissé furcsán csillogtak, mintha a két roma férfin csüngő, lengő aranyak csillogóbbak lettek volna. De azért megvették. Sőt, a háziasszony még egy kiló cukrot is adott a váratlan vendégeknek, hogy majd jó lesz a gyerekeknek. Alig porzott el a Lada a sa- jóbábonyiakkal amikor mégis győzött a gyanú az ékszerek vásárlójában és értesítette a körzeti megbízottat. Innentől kezdve gyorsan történt az intézkedés. Futott az értesítés a közúti ellenőrzést végő kollégáknak, akik megállítva a Ladát, megnézték a csomagtartóját is. S bizony ott még bőven találtak eladni való családi ékszert. Az előállított sajóbábonyi L. és Sz. házaspár családi aranyairól a szakértő pillanatok alatt megállapította, hogy sosem voltak aranyból, sima réztárgyak. Akik pedig ezeket eladták nem csináltak mást, mint az egyik legősibb trükköt alkalmazták a hiszékeny emberekkel szemben, becsapták őket. Ezt a fajta csalást mondják alvilági nyelven gagyizásnak. A gagyizók beismerték cselekedetüket és visszaszolgáltatták a vételárat a rendőrségnek, ahonnan a pénzt visszajuttatják a ka- rancslapujtői családnak. A sajóbábonyiakat elengedte a rendőrség; a hivatalos szervek azonban természetesen eljárást is indítottak ellenük. P. A. Elnök, alpolgármester, szakmérnök - Egy percig sem volt távol a községtől, kivéve a tanulási időszakot Továbbra is együtt a szövetkezet biztonságában-Kezdettől fogva minden idegszálammal a mezőgazdasághoz kötődöm. Nyolc-tíz éves koromban például kézzel fejtem egy szem tehénkénket. Később pedig a mezőgazdasági technikum és az egyetem által előírt kötelező gyakorlatot is a ceredi szövetkezetnél töltöttem - érzékelteti a mezőgazdasághoz fűződő érzelmi és gyakorlati momentumait Kis Simon Győző, a ceredi mezőgazdasági szövetkezet elnöke. Egy percig sem voltam távol a községtől, kivéve a tanulási időszakot — teszi hozzá. Jól fog a fejed Növényvédő szakmérnöki diplomával a kezében az ösztöndíjszerződésnek megfelelően kezdte pályafutását a nagyüzemben.-Még benne vagy a tanulásban, jól fog az agyad, mondták az akkori vezetőim, s elküldték az úgynevezett szervestrágya-rob- bantó tanfolyamra. Egy hónap után külszíni robbantó vezetői bizonyítvánnyal a kezemben jöttem vissza, amit sohasem kellett használnom. Egyébként az országban ketten értünk el kiváló minősítést. A növénytermesztési ágazatban debütált mint gyakornok, később pedig vezető beosztásban tevékenykedett, ugyanakkor ellátta a növényvédelmi feladatokat is.-Az ágazatban annyian dolgoztunk akkor vezetőként, mint a jelenlegi ösz- szes vezetői létszám. Az ifjú szakember nem panaszkodhatott a fogadtatásra. Valójában hazajött. Az ágazatban tevékenykedő vezetőtársai pedig mindannyian helybeliek voltak. A gyakorlati év letöltése után központi agronómus- nak nevezték ki, ezt a posztot egy évig töltötte be, utána termelési elnökhelyettes lett. Ezt követően általános elnökhelyettesi megbízást látott el. Életében 1991 jelentett újabb fordulópontot. — Az elnöki posztra ketten jelentkeztünk. Az első fordulóban két szavazat híján nem értem el a kétharmados többséget. Az újabb szavazáskor én lettem az elnök. Nem dicsekvésképpen mondom, hogy az átalakuláskor csupán két tag vitte ki az üzletrészét. A többiek a biztos megélhetés tudatában, a munkahelymegtartás reményében maradtak. Szövetkezetünk nevéből töröltük a termelő szót. Jogász nélkül-Az előbbi milyen változást hozott a közös gazdaság életében?- A szövetkezetellenes csoport azzal riogatta az embereket, hogy majd ők megmutatják nekünk. Az akkori szövetkezeti törvény szerint a kárpótlás végrehajtásával a csaknem nyolcezer hektáros nagyüzemi terület négyezer- százhuszonegy hektárra csökkent. A jó földeket a kárpótláskor kivitték. Nekünk 4,46 átlagkorona értékű maradt. Szántóink 9,9 aranykoronásak. Óriási gondot jelent a földbérleti díjak fizetése, illetve azok nagyságrendje. Mi ugyanis A kitüntetett valamennyi közös művelésbe hagyott területre fizetjük az aranykorona után megállapított bérleti díjat. Bár ez költséges, de ezt tartja az igazgatóság emberséges megoldásnak, amíg nem történik meg a tényleges tulajdonba adás, amíg nem ismerjük a helyrajzi szám szerinti tulajdonost. Büszkén említem, hogy a szövetkezeti és kárpótlási törvényből adódó rengeteg jogi feladatot jogász nélkül oldottam meg, beleértve a kívülállók ügyét is. Egyetlen iratot sem adtak vissza kiegészítésre. Mástól tudtam meg, ha nem így cselekszik, hagyja, hogy széthurcolják a szövetkezeti vagyont, akkor a helybeliek nem tűrték, tűrnék meg maguk között. Arcán látom, hogy tusakodik gondolatával, mondja-e vagy sem, ami kikívánkozik belőle. Végül így szól:- Engem nem zöldbáróztak le, mint az országban sokan másokat. Az akkoriban éppen megszűnés előtt álló — és azóta már régen meg is szűnt - egyik lap viszont fáraónak titulált egy munkaügyi vita kapcsán. Nemcsak engem, hanem a családot is hetekig zavarta. — Mi a véleménye a támogatásokról ?- Formája sok mindent eldönt. Bizonytalanságban tart-e, „élj meg, ahogy tudsz” lehetőséget kínál, netán segít a gazdálkodásban. Mi szövetkezetben kívánunk továbbra is dolgozni, jelentette ki a tagság, ugyanakkor megbízott, hogy keressük a számunkra előnyös, újabb megoldásokat. A rengeteg üresen álló istállónkat benépesítettük harmincezer kislibával. Jól döntöttünk, mert bejött. Az első évben ötvenötmillió forint árbevételt értünk el, a tavalyi évben hetvenhétmilliót. Az elmúlt év végére a törzslúdállomány meghaladta a tizenhétezret. Amikor a piaci árak jók voltak, akkor a húsmarhaállományunk is nyereséges volt. Ha a törvény nem rak ránk újabb hatalmas, erőnket meghaladó fizetési kötelezettségeket, akkor megmaradunk, biztosítjuk a hatszáz darab húsmarha átteleltetését. Az átalakuláskor (1992- ben) nettó nyolcvanmillió volt az éves árbevétel, tavaly elérte a százhetvenhárommilliót. Az átlagbér 11 439 forintról mára 37 223 forintra emelkedett.- Még mindig kevés — hangsúlyozza az elnök. Kevesebb támogatás Az idén tizenhatmillió forinttal kevesebb állami támogatásban részesül a gazdaság. Ebből tízmilliót képvisel a földalapú megvonás.- A múlt évben energiánk döntő részét a belső szervezeti változtatás megvalósítására fordítottuk, mert ez számunkra létkérdést jelentett.- Mit takarnak az előbbiek?- Bérbe adtuk két kamionunkat, a salakbányát, a faüzemet, az erdőgazdálkodást, a húsmarha- és törzslúdtartást — a szükséges takarmánytermő területtel, gépi technikával — vállalkozási formában végezzük. Az utóbbi intézkedések ugyan létszámcsökkentéssel jártak, de tagjainknak kenyérkeresetet, munkalehetőséget biztosítottak. Kis Simon Győzőt a tagság harmadszorra választotta meg elnökének, ami többi között azzal is jár, hogy havonta öt-hat milliót kell előteremteni a bérkifizetéshez. Szerencsére eddig még sikerült. A nagyüzemnek nincs adóssága, hitelképes. Elismerés Kis Simon Győző szakmai és emberi magatartása, sok-sok erőfeszítése a köz érdekében természetesen nem maradt eddig sem elismerés nélkül, jóllehet ő egyáltalán nem ezt tartja lényegesnek. Számára a többi ember megbecsülése a legfontosabb. Azért azt érdemes lehet megemlíteni, hogy például a szövetkezet kiváló dolgozóját a nemrég lezajlott nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából Szövetkezeti emlékéremmel tüntették ki. Az előző ciklusban a helyi képviselő-testületben képviselőként tevékenykedett, most alpolgármesterként szolgálja a község lakóit. Ezen kívül a Cered Völgye Mezőgazdasági Szövetkezet horgászegyesületi elnöke. V. K.
