Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-22-23-24 / 118. szám

Se vele, se nélküle ^Színházi esték Bár az „Egy őrült jrfcy naplója”, a „Revi­) zor”, „A köpönyeg” vagy a „Holt lelkek” színvonalát a „Háztűznéző”- ben nem érte el Gogol, ez a komédiája is érzékelteti, hogy miért tartják számon munkás­ságát nemcsak a 19. századi orosz klasszikusok öröksége­ként, hanem a világirodalom ér­tékei sorában is. Noha Nyikolaj Vasziljevies maga valószínűtlen históriának nevezte darabja cselekményét - a feleségre ácsingózó aggle­gények és a férjhez menni tö­rekvő, de a férfiaktól tartó el­adóleány történetét - az ember­ábrázolás mélysége, a vígjátéki alaphelyzeteken gyakorta túl­mutató lelki konfliktussorozat lényegesen többet ígér és nyújt a szokványos szórakoztatásnál. A házasság egyszerre vonzó és taszító lehetősége önmagában is nagy dilemma elé állítja a da­rab főhőseit, az udvari tanácsos irodavezető Podkoljoszin ese­tében azonban másról is szó van. Amolyan Oblomov-szerű hivatalnoki figura ő, aki az éle­tével sem tud igazán mit kez­deni s inkább meditál naphosz- szat mindenen, minthogy hatá­rozottan, a következményeket is vállalva tenne bármit - így a nősülést - is. Elmenekülése a közös fri­gyükre egyre inkább ráhango­lódott menyasszony elől, nem egyszerű megfutamodás a nő­től, a házasságtól, hanem a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás, a változtatni kép­telen ember gyávaságának sajá­tos megnyilvánulása is. Ugyan­csak a darab egyik erénye, egy­szersmind az író kitűnő lélek- ábrázolásának, megfigyelőké­pességének szép példája a há­zasságközvetítő, Fjokla Iva­nova alakjának megformálása. Mindazonáltal Gogol sem igazán tisztázta magában, hogy egy szemrevaló, módos keres­kedőleány, Agafja Tyihonova miért maradt pártában huszon­hét éves koráig, mint ahogyan azt sem érteni igazán, hogy a jó barát Kocskarjovnak tulajdon­képpen mi érdeke fűződik ah­hoz, hogy mindenáron igyekez­zék megnősíteni Podkoljoszint. A Radnóti Színház és a Sop­roni Petőfi Színház közös pro­dukcióját Valló Péter rendezte klasszikusan realista - a kifeje­zés színháztörténeti értelmé­ben - felfogásban. Ezt tá­masztja alá a részletező szín­padkép (Szlávik István mun­kája) és ezt erősítik Szakács Györgyi atmoszférateremtő jelmezei is. Ugyancsak jól járni hozzá a „hangulatfestéshez” Melis László betétzenéje. Azon persze már lehetne vi­tatkozni, hogy a szobabelsők miért annyira lepusztultak - hiszen a tisztviselő nemes vénlegénynek ott van kéznél a szolgálója, a szintén nem sze­gény kereskedőházban pedig három hölgy is lakik, mégis ir­datlanul poros, vigasztalan minden - s az előadás tempója sem egyenletes: többször a szükségesnél is jobban lelassul. A közönségnek szóló monoló­gok dramaturgiai szerepe öncé­lúnak tűnik, s zavaró, hogy né­hány deszka - amin ki-ki el­mondja a magáét - kedvéért tá­volabbra került a játéktér a né­zőktől. A színészgárda neves férfi­tagjait - Bálint Andrást, Kulka Jánost, Mikó Istvánt, Szom- bathy Gyulát- akik most sem méltatlanok szakmai rangjuk­hoz, ezúttal „lejátssza” Hacser Józsa a minden hájjal megkent, mindenre kész, de nem lelket­len kerítőnő szerepében. Külö­nösen gesztusaival - ahogyan például a mit sem érő lyukas kalocsniról lerázza a vizet, vagy ahogyan lehúzza meggyö­tört lábáról a csupa sár kapcát - aratott jogos sikert, nyílt színi FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ tapsot. Végül is az 1998/99-es színházi évadot kiérlelt, emlé­kezetes előadással búcsúztat­hatta a salgótaijáni József At­tila Művelődési Központ kö­zönsége. Csongrády Béla A kerítőnő (Hacser Józsa) és az eladólány (Schell Judit) A kérők és a „szurkolók” népes csapata Szécsényi Lant A Krúdy Gyula Városi Könyvtár és Nógrádi Ko­vács György nyugalmazott tanár, újságíró együttmű­ködésében az elmúlt évben alapították meg a városi irodalmi újságot, a Lantot. A kiadványban főleg Szé- csényben és vonzáskörze­tében élő amatőr költők, írók írásai jelennek meg. A városi könyvtár gondo­zásában évente hat alka­lommal megjelenő lap nyol­cadik száma a napokban ke­rült az olvasók kezébe. Eb­ben Kékkői László, Bollók Andrea, P. Tófeji Vali, Sturm Ilona, Oláh Jánosné, Toronyi Teodóra, Juhász Edina, Kőműves Klára, Bá­tyi Sándor, Dénesné Bárá­nyt Katalin, Varga Gyuláné, Zolotay Bence, Bollók Sán­dor, Kolosi Orsolya, Már­tonka István, Jusztin Ferenc és Básti József versei, Nóg­rádi Kovács György afo­rizmái, prózai írásai, Sze- nográdi Ferenc gondolati szilánkjai és gyermekeknek ajánlott meséje, Galcsik Zsolt Szontágh Pálról írott írása olvasható. Pavarotti neje követel A világhírű tenornak, Luci­ano Pavarottinak a jelek sze­rint egyelőre le kell tennie ar­ról, hogy feleségül vegye 29 éves élettársát, Nicoletta Mantovanit. Az ok: törvényes felesége, a 62 esztendős Adua túlságosan sokat követel a válásért. Az II Messaggero szerdai jelentése szerint az asszony állítólag két­száz milliárd lírát (103,3 millió eurót) követel harminc éve fennálló frigyük felbontásáért 63 éves férjétől. Ez az összeg még a „nagy Lucianónak” is sok, jóllehet csak a tavalyi év­ben csaknem 40 millió eurónak megfelelő összeget keresett. Adua asszony egyébként már különélésük három évvel ez­előtti megkezdésekor is azt jó­solta, hogy „ha Pavarotti ve­lünk maradt volna, életének al­konya nyugodtabban telne”. Film jegyzet: Kedvenc Marslakóm- Menj el a Marsra, menj el a Marsra! - hajtogatta an­nak idején, csaknem tíz esz­tendővel ezelőtt Arnold Schwarzenegger a „Total Recall - Az emlékmás” című futurisztikus csúcs sci-fiben. És lön: Amié megfogadta a saját tanácsát, elment a vörös bolygóra és rendet teremtett a sivatagos planétán. A Walt Disney azonban kissé más­képp közelítette meg a kopár sárgolyót: az egércég mese­mondói eddigi munkáikhoz hasonlóan nem holmi vérgő­zös csetepatét kerekítettek a Mars köré, hanem az évtize­dek óta megszokott hagyo­mánynak megfelelően egy trükkös-látványos-vicces kis mesketével rukkoltak elő: a „Kedvenc Marslakóm”-ban ugyanis itt, a Földön kerülünk közelebbi kapcsolatba egy flúgos idegennel és az ő még flúgosabb ruházatával, Gönc­cel. Tim O’Hara (Jeff Dani­els, a Dumb és Dumber kóco­sabbik fele) sztárújságíró le­hetne, ha minden egyes pró­bálkozása kivételesen nem mondana csődöt. Timnek azonban sehogy sem akar összejönni egyetlenegy szen­zációs cikk sem, éppen ezért sem a főnöke, sem pedig an­nak kirakatibaba-lánya (Liz Hurley) - aki egyébként szin­tén újságírónak vallja magát - nem nézi semmibe sem Tim próbálkozásait. Egy szép na­pon azonban majdnem szó szerint főhősünk ölébe hull a világ legnagyobb sztorija: kényszerleszállást hajt végre a Földön egy Marslakó, aki­nek jöttéről azonban egyedül csak Tim szerez tudomást. Az emberi alakot öltött űr­hajótörött (Christopher Lloyd a „Vissza a jövőből” című szériából) aztán teljesen szét­rombolja az újságíró hétköz­napjait: Tim az álcázás miatt Martinnak nevezi el a marsla­kót, majd otthoni kamerájával annak minden egyes mozdu­latát, űrhajóját és a teljesen önálló életre képes űrruháját, Göncöt is videóra veszi. Sőt, még arról is sikerül felvételt készítenie, amikor Martin eredeti, marsi alakjába visz- szaváltozva a kádban fürdőz- get. A szokatlan és emberi for­mában is jó sok galibát okozó Martin azonban egyre több embernek szúr szemet: leg­először Tim munkatársnője (a még mindig szép Daryl Han­nah) kezd érdeklődni utána, - majd nem sokkal később az űrhajólandolásra felfigyelő katonai szakértők is szag­lászni kezdenek, ők azonban nem éppen tisztességes szán­dékkal kutatnak a Földre pottyant Marslakó után . . . A szórakoztató és látvá­nyos trükköket felvonultató Marslakó-kalandot május 20- ától láthatják a salgótarjáni Apollo mozi nézői. Szilágyi Gábor Az életmű-kiállítás szerint nemcsak portréfestő volt Van Dyck emlékezete Nem kevesebb, mint öt kiállí­tással emlékezik meg Ant­werpen városa Anthonis van Dyck (1599-1641) születésé­nek 400-ik évfordulójáról. Rubens kedvenc tanítványá­nak ünneplése augusztus 15-éig tart. A város művészeti vezetői 400 ezer látogatóra számítanak addig, aztán az életmű-kiállítás Londonba költözik, abba a vá­rosba, ahol a nagy portréfestő megfestette I. Károly király ma is híres képmását és ahol a mű­vész örökre lehunyta a szemét. Az antwerpeni szépművészeti múzeumban rendezett életmű­bemutató igyekszik eloszlatni azt a közhiedelmet, hogy Van Dyck csak -bár kétségkívül zseniális - portréfestő volt. A látogatók meggyőződhet­nek arról, hogy Antwerpen szü­lötte bravúrosan festett vallási, mitológiai és történelmi témájú műveket is. Bár Rubens tanít­ványa volt, ellentétben vele, aki a tér, a domborzat, a szobor­szerű megformálás mesterének számított, Anthonis van Dyck a felületek, a textúra, a rajzolat művésze. Eszenyi Enikő énekesként is bemutatkozott „Elégni se kár...” Eszenyi Enikő előadásá­ban- új szerzemények mel­lett- olyan slágerek hallha­tók az „E Tangó” című új al­bumon, mint a „Lesz maga juszt is az enyém”, a „Holnap ki tudja látsz-e még”... Jó, hogy megjelent ez a le­mez. Nemcsak azért, mert min­den generáció számára abszolút élvezhető zenét nyújt, s nem is csak azért, mert a Vígszínház művésznőjéről egyhamar kide­rül: éppen olyan önálló egyéni­ség dívaként, mint színésznő­ként. A sokszor beszédhangjá­val is elégedetlenkedő Eszenyi valóban komoly teljesítményt nyújtott énekesként, s ezáltal rendkívül hangulatos lemezt ad át a némileg könnyebb, ámde igényes műfaj kedvelőinek. A színésznő fontosnak tartja kiemelni: egy lemez esetében is -csakúgy, mint a színházban, vagy filmforgatáskor - csapat­munkáról van szó. Ez így van. Viszont igaz az is, hogy ese­tünkben e dalok elengedhetet­len és legfinomabb „fűszere” maga Eszenyi Enikő. Persze tény, ahhoz, hogy így szólaljon meg az album egésze elenged­hetetlen volt olyan neves zene­szerzők, szövegírók, zenészek, vokalisták - Fényes Szabolcs, Nádor József, Harmath Imre, Jamie Winchester, Kaszás At­tila - munkája. Kétségtelen, hogy minden művészeti ág feltételezi az őszinteséget, különben bu­kásra ítéltetik a produkció. Et­től a veszélytől azonban most sem kell tartania a színmű­vésznőnek. Az egész lemez uralkodó emberi-szellemi vo­nalát az őszinteség, a mások­ért való lét tagadhatatlan té­nye, kinyilatkoztatása jel­lemzi. - „Hallgassanak mara­dandót, hogy énekel Énei tan­gót!” - írja a lemezen szerző­ként is közreműködő szintén színész férj, Kaszás Attila, s úgy tűnik, tömör mondata egyáltalán nem túlzás. Mert ilyen őszintén, aho­gyan Eszenyi Enikő műveli e műfajt is, valószínűleg csak kevesek tudják dalban el­mondani: „Elégni se kár, meghalni se fáj egy mámoros pillanatért.” (dná) „A kép megépítése” Salvador Dali életéről és munkásságáról Félix Fanés művészettörténész, a Dali Tanulmányok Központjának igazgatója „Salvador Dali: A kép megépítése (1925-1930)” címmel jelentetett meg köny­vet Spanyolországban, s eb­ben a szürrealista festő fia­talkori alkotásait és ideológi­ájának alakulását elemzi, to­vábbá eddig kiadatlan Dali- szövegeket is közöl. Az 1904-ben született Dali a tárgyalt időszakban alakította ki sajátos festői, valamint tár­sadalmi-politikai stílusát is. Dali első önálló kiállítása 1925- ben volt Barcelonában, 1930- ban Párizsban mutatkozott be. Ebben az évben mutatták be Luis Bunuel és Salvador Dali közös filmjét, „Az aranykor”-t is. 1929-től a festő a párizsi szürrealista csoport egyik leg­lelkesebb tagja volt, bár később - bevallott anyagiassága miatt- kizárták. A Félix Fanés köny­vében felölelt időszakban Dali kialakította saját módszerét: festményein meghökkentő, lá- tomásos, asszociatív elemek je­lentek meg. Ami Dali ideológi­áját és politikai állásfoglalását illeti, a könyvben felölelt idő­szak elején Dali lelkes szovjet- barát volt. A könyv bevallott célja, hogy Dalit elsősorban mint al­kotót, magánélete csámcsogni való részleteitől megszabadítva állítsa az olvasó elé. A szerző szerint ugyanis túl sokan fog­lalkoznak olyan kérdések tár­gyalásával, mint a múzsájával- feleségével, Gálával való sza- domazochisztikus kapcsolata, vagy a Federico García Lorcá- hoz fűző homoerotikus szerelmi kapcsolata. Fanés szerint Dalit csak bizonyos mértékig érde­kelte környezete és a tömeg­kommunikáció véleménye. X.J. Szécsi Pál volt a legjobb barátja - Payer András huszonöt éve énekli helyette (is) a dalait Újra felbukkant az örök vagány A „Minden jót Mónika” kezdetű slágerrel kezdődött. Ezzel lopta be magát sok­sok évvel ezelőtt a közönség szívébe Payer András. Az­tán egy időben el-eltűnt, majd mostanában újra fel­bukkant az örök vagány. Menedzsere Payer Öcsiként konferálja a közönségnek, bár a haja már „erősen mákos”. Mégis fiatalos! Huszonöt éve, hogy egy ál­mos hajnalon megcsörrent a te­lefonom. Szécsi Pál, a legjobb barátom, elment... - adták hí­rül. Iszonyú volt... Azóta éneklem - helyette a dalait- idézi szomorúan a múlt pillana­tait az énekes, majd a nógrád- kövesdi sportpálya „rögtön­zött” színpadán felcsendül a „Távoliét” című sláger kedves dallama.- Egy időben eltűnt a könnyűzenei életből, majd újra felbukkant. Mi az oka? - kér­deztük a sztárt, folytatva a be­szélgetést.-Nem tűntem el, nem va­gyok egy „könyöklős” típus. A közelmúltban volt egy másfél órás műsorom, ami elindította a folyamatot. Egyszerűen csak arról van szó, hogy felfedeztek, még élek! Két hete jelent meg az új CD-m.- Milyen tervei vannak? Mire készül?- Rengeteget dolgozom, koncertezem. Járom a falvakat. A kultúrházak sajnos megszűn­tek, így a kisebb falvakba csak a „maszek” szervezőkön ke­resztül juthatok el. Am a nyá­ron Balaton-kömyéki turnékra is készülök.-Lesz-e valami nagy „dur­ranás”?- Igen. Budapesten várha­tóan szeptember végén, október elején egy nagy koncertet adok, talán éppen a kongresszusi te­remben- mondta Payer András. A Nap TV és a tv2 csatorná­kon is szerepel az utóbbi hóna­pokban a „feltámadt” sztár. A nézettségi mutatók, tet- szési indexek még nem ismere­tesek ... H. D. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom