Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-03-04-05 / 78. szám

6. oldal Húsvét 1999. április 3., szombat Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az értékekről, a háborúról, a békéről... Merjük vállalni a közjó szolgálatát! Feszültségekkel teli korunkban, közösségi és magánéletünkben a húsvét üzenete: merjük a bosszú és a leszámolás helyett a békességet, mások megnyerését vállalni, az egyéni és csoportérdekek helyett pe­dig a közjót szolgálni - nyilatkozta Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek húsvét alkalmából. A bíboros a húsvét másik üzeneté­nek a belső szellemi eszmények megbecsülését és követését tekinti. Mai világunk a profitot, az anya­giak hajszolását, az önző érdekek keresését, a mások fölé emelkedést helyezi előtérbe. Ezek keresésében viszont emberségünk folytonosan szegényebbé válik. Paskai László szerint sokat pa­naszkodunk a családi élet töré­kenységére, a kallódó gyerme­kekre, a lelki kultúra hiányára, az egyéni és csoportérdekek küzdel­mére, amelyek sok problémát, fe­szültséget hoznak létre jelen éle­tünkben. Húsvét mindezzel szem­ben az emberi élet belső személyi értékeire, az eszményekre irányítja a figyelmet. Egyben lelkierőt ad az erkölcsi eszmények értékeléséhez, megbecsüléséhez, segít abban, hogy ezek irányítsák az életet. A bíboros a nagyhéten, nagycsü­törtökön délelőtt a budapesti Szent István bazilikában, nagycsütörtö­kön, nagypénteken és nagyszom­baton az esztergomi bazilikában prédikált és misézett, míg húsvét- vasámap délelőtt fél tizenegykor ugyancsak az esztergomi baziliká­ban prédikál és misézik.- A mostani ár- és belvízkárok­kal kapcsolatban a katolikus hívek nemcsak lelki vigaszt, hanem pénzügyi segítséget is nyújtanak a rászorulóknak, mint az elmúlt esz­tendőben a kárpátaljai árvíz eseté­ben. A keresztény segítségnyújtás­ban soha sem szerepel, hogy ki mi­lyen vallású, vagy vallásos-e egyál­talán, hanem minden bajba jutott embert egyformán kell segíteni, mert mindenki egyformán Isten te­remtménye - hangsúlyozta. A jugoszláviai helyzettel kap­csolatban a bíboros elmondta: tra­gikus helyzet alakult ki Jugoszlá­viában, és a hajthatatlanság jelei mutatkoznak a koszovói albánok­kal szemben.- Úgy vélem, meg kell szüntetni a háborúságokat kiváltó belső és külső okokat. Véleményem meg­egyezik a pápa véleményével, aki erőfeszítéseket tesz mindkét ok megszüntetésére - mutatott rá Pas­kai László. Ebből a célból a pápa hétfőn ta­lálkozott Luigi Scalfaro olasz köz- társasági elnökkel, melynek témája a jugoszláviai drámai helyzet volt. Megvizsgálták annak lehetőségét, hogy miként lehetne mielőbb hely­reállítani a békét. A Szentszék dip­lomáciai tevékenysége a béke ér­dekében fokozódik, hogy véget le­hessen vetni a légicsapásoknak és a koszovói albánok ellen elkövetett kegyetlen erőszakoskodásnak. Kedden délután Sodano bíboros, államtitkár a Vatikánban találko­zott a NATO-országok és az ENSZ Biztonsági Tanácsa országainak szentszéki követeivel. A találkozás célja az volt, hogy megvizsgálják a koszovói helyzetet és keressék a megoldásokat a béke helyreállítá­sára. A bíboros emlékeztetett arra, hogy a XX. század sok szörnyű embertelenséget, háborút és üldöz­tetést élt át. Ezért mindkét oldalon minden erővel törekedni kell arra, hogy ne ilyen tragikusan fejeződ­jék be ez az évszázad, és békében ünnepelhessük meg Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulóját. II. János Pál pápa háromnapos romániai útjával kapcsolatban Paskai László elmondta: a hivata­los program szerint a látogatás csak a fővárosra, Bukarestre korlá­tozódik. A Szentatya itt fog talál­kozni a romániai katolikus püspö­kökkel, szombaton misézik a szé­kesegyházban a katolikus papok, szerzetesek és hívek jelenlétében, vasárnap pedig az egyik bukaresti parkban fog misézni katolikus hí­vek jelenlétében. A programban szerepel még találkozás más ke­resztény egyházakkal is. A bíboros szerint a katolikus egyházfő romániai utazásában in­kább az a meglepő, hogy útja csak a fővárosra korlátozódik. Koráb­ban is előfordultak már olyan pápai utak, amelyek csak az adott ország fővárosára korlátozódtak. Jelen esetben inkább az hiányolható, hogy a katolikus hívek elsősorban nem Bukarestben és környékén, hanem a fővárostól távolabb, fő­ként Erdélyben élnek. Az erdélyi út elmaradását sérelmesnek talál­ják a latin szertartásé katolikusok, akiknek nagy része magyar nemze­tiségű és a távolság miatt nem tud­nak a pápával találkozni. Kétségte­len, hogy a találkozás elmaradásá­ban némelyek politikai szempontot is láthatnak, amely tovább mélyít­heti a meglévő feszültséget. Az erdélyi út elmaradását azon­ban sérelmesnek találhatnák a bi­zánci szertartásé katolikusok is, akik szintén Erdélyben élnek, leg­nagyobb részt román nemzetisé­gűek, és azok is, akik a kommu­nista elnyomás idején nem csatla­koztak az ortodox egyházhoz, hű­ségesek maradtak a pápához.-Mi, magyarok különösen is érzékenyek vagyunk arra, hogy a pápai útból kimarad az Erdélyben élő latin és bizánci szertartásé hí­vek felkeresése. Ennek okairól több oldalról is kértünk informá­ciót a Vatikántól. Hogy mindezek ellenére a pápa ebben a formában látogatja meg Romániát, azt min­den bizonnyal hosszú megfontolás előzte meg. Döntésének indokait azonban nem hozták nyilvános­ságra, ezekre csak következtethe­tünk - mutatott rá a bíboros.- Ismeijük a pápának azt a tö­rekvését, hogy Krisztus születésé­nek 2000. jubileumi évére a ke­resztény közösségek közelebb ke­rüljenek egymáshoz. Ezek közt kü­lönösen kiemelkedik az ortodox egyházak vezetőivel való találko­zása. Emlékezhetünk arra, hogy 1996-ban a pápa második magyar- országi látogatásának célja volt a moszkvai pátriárkával való talál­kozás lehetősége, amely nem jött létre, de nem a pápa miatt. Feltéte­lezhetően a katolikus egyházfőt e szándék vezeti a mostani utazás­nál, hogy őmiatta ne maradjon el a pátriárkával való találkozás. A Magyar Püspöki Kar nyilatkozata is erre utalt: - „A magyar püspö­kök kérik híveiket, így tekintse­nek a Szentatya látogatására. ” Paskai László az egyházalapí­tás feltételeinek szigorításáról kifejtette: az 1990. február 12-én kihirdetett, egyházi szervezetek bejelentését szabályozó törvény úgy rendelkezett, hogy egy val­lási közösséget akkor vesznek nyilvántartásba, ha az egyházat legalább 100 természetes sze­mély alapította meg. Annak ide­jén a törvény előkészítése során az egyházak képviselői túlzott­nak tekintették ezt az alacsony létszámot és kérték annak fel­emelést. Az azóta eltelt idő megmutatta, hogy éppen a val­lásra hivatkozva sok visszaélés lehetősége áll fenn. A bíboros szerint a létszám megemelésére való törekvés éppen a visszaélé­sek kizárását akaija szolgálni. Mégis az is cél, hogy a vallás fo­galmát tisztább formában lehes­sen megőrizni. Ünnepek, mint a régi szokások őrzői Festett tojás, kisnyuszi Húsvét nemcsak a keresz­tény egyházak legnagyobb ünnepe, hanem régi szoká­sok őrzője is. A húsvét keresztény ünne­pével évszázadok óta külön­féle -részben pogány erede­tű- szokások kapcsolódnak össze. Festett tojások ajándé­kozása például egészen az egyiptomi fáraók és a perzsa nagykirályok koráig nyúlik vissza. A nyúl már az egyip­tomi mitológiában is felbuk­kant. A tojás régi szimbóluma a termékenységnek, az élet és a létezés eredetét fejezi ki. Már ötezer évvel Krisztus előtt tarkára festett tojásokat fogyasztottak a tavaszünne­pen. Egészen a XV. századig „húsvéti tojás” alatt „húsvétig teljesítendő tojáskamatot” ér­tettek. A mai értelemben a to­jás XVI. század óta tartozik a húsvéti ünnephez. Ugyanis a nagycsütörtökön, vagy nagy­pénteken tojt tojásnak a nép­hit bajtól védelmező, áldásos hatást tulajdonított. Díszített tojásokról első ízben 1615- ben történt említés. A gyerekek kedvence a húsvéti nyuszi, amely ugyan­csak a termékenység szimbó­luma és már az egyiptomi mi­tológia is ismerte. Németor­szágban először a XVII. szá­zadban terjedt el a hiedelem, hogy a nyuszi hozza a húsvéti tojást. Bizáncban a középkor­ban állítólag magát Jézus Krisztust jelképezte. Feltéte­lezve, hogy a nyúl nyitott szemmel alszik, a feltámadt Krisztushoz hasonlították, aki nem aludt el a halálban. Messzire nyúló hagyo­mányt folytatnak a gyerekek, amikor húsvétvasámap a szí-­nes tojások keresésére indul­nak. 1601-ből való az első fel­jegyzés Európában díszített tojások ajándékozásáról. Ké­sőbb széles körben elterjedt a tojást tojó nyúl meséje. Elhi­tetik a gyerekekkel, hogy a húsvéti nyúl tojj a ezeket a to­jásokat és rejti el a kertben, a fűben, a bokrok közt, s így to­vább. A gyermekek attól fogva nagy szorgalommal ké­szítenek „húsvéti kocsikat” és „húsvéti kertecskéket”, hogy megfelelő helyet biztosítsa­nak a tojáshozóknak a várva várt húsvéti ajándék leraká­sára. Vidékenként eltérően más és más állat hozta a húsvéti to­jást. Türingiában a gólya, Szászországban és Holstein­ben a kakas, Hessen nagy ki- teijedésű területein a róka, Fulda környékén és Svájcban a kakukk. Másutt különféle madaraknak tulajdonították ezt. Azt ma már nem lehet tudni, hogy a nyúl vajon azért győzött a versenyben, mert a leggyakrabban fordult elő, vagy mert különösen termé­kenynek bizonyult. A tojásnak tulajdonított mágikus erőről tanúskodik, hogy Csehországban és Svájc különböző vidékein egy nagycsütörtökön tojt tojást kell átdobni a ház fölött, és azon a helyen elásni, ahol föl­det ért. Ebben az esetben megvédi a házat villámcsa­pástól, lakóit pedig minden szerencsétlenségtől. Zürich kantonban a tojásdobálás ráa­dásul tűzvésztől is megóv. Más hiedelmek szerint ha a tojás héja megreped a forró vízben, ez új élet keletkezését jelenti. Tavaszi ünnepkör Palócföldön Kiszehajtás, határkerülés Mióta ember él a világban, környezetének szokásait felvéve, különböző módon, - helyhez, időhöz, hithez kötve - gyakorolja, ápolja, őrzi hagyományait. A tavaszi népszokások hazánkban két ciklusra oszthatók, elsőként a télbú­csúztató, tavaszköszöntő hagyományokra húsvét kö­rül, illetve később, pün­kösdkor. Néhány palóc faluban még az ötvenes évek elején is élt a kiszehajtás, szinte valamennyi jeles néprajztu­dós feljegyzéseiben találko­zunk a női ruhába öltöztetett szalmabábuval, mint a téli időben megkezdett böjt „ki- hordójával”. A szalmabábut körülhordozván a faluban, a határban vagy elégetik, vagy vízbe dobják, esetleg áthajítják a szomszéd falu területére. Ipolybalogon ezt énekelték ilyenkor: „Haj ki, kisze, haj ki! Gyüjj be sódar, gömböké! Szolcer Mari ott­hon ül! A kiszére pentó't sző. ” Róheim Géza ezt a napot Nógrád és Hont megyében virágvasámapra teszi, sőt Manga János is egy 1948-as feljegyzésben azt úja, hogy Honton a vízbe dobott - ki- szebáburól levett - szalmá­val megdörzsölik az arcu- kot, hogy ne legyen ragyás és szeplős a képük. A niceai zsinat húsvét idejét a tavaszi napéjegyen­lőséget követő holdtölte utáni vasárnapban állapí­totta meg. így 325 óta ki­számítható, hogy az egyházi mozgó ünnepek közül mi­kor kezdődik a nagyböjt, és mely napra esik húsvét, majd pünkösd. (Például 2000-ben március 8-án lesz hamvazószerda, április 23- ra esik húsvét és június li­án pünkösdöt ünnepeljük.) A húsvéti ünnepkör egyik legfontosabb eleme a víz. Tisztító, gyógyító hatása mellett termékenységva­rázsló ereje ismert; a húsvéti locsolkodásnál - főként vi­déken - a friss kútvíz ját­szotta a főbb szerepet, a kölni csak amolyan városi szokás volt, és ma is az. „Vízbevető - vízbehányó hétfőn” esetleg a házilag ké­szített szagosvíz dívott. Ju­talmul meg mit is kaphatott volna a legény, mint festett, vagy hímes tojást. Régi szokásként jegyezte fel Dömötör Tekla a húsvéti határkerülést, mint Bálint Sándor is írja: „.. . bévött törvényünk volt, hogy min­den húsvét napján határt kerülénk, azaz processiot járánk. ” Ezzel párosult a Pi- látus-verés és a Jézus-kere­sés is. A tavaszi szokások ki­egészülnek a fehérvasámapi komálással, mátkálással, majd a Szent György-haj- nali harmatszedéssel és a Márk-napi búzaszenteléssel. Bálint Sándornál olvashat­juk, hogy a „palócoknál egyházi szertartás közben a leányok a magukkal hozott búzaszálkoszorúkkal a templomi zászlókat, a bú- csúskeresztet és Jézus szob­rát is megkoszorúzzák. ” A következő a pünkösd ünnepe, amelynek külön bő­séges szokásköre van Palóc­földön is. d. f.- Nagyon készültünk a húsvétra! A kazári asszonyok ünnep előtt igyekeztek lefonni, leszőni, hogy új abrosz kerüljön a nagyheti asz­talra. Patyolattisztán ragyogott a porta. Akkoriban még fehérre meszeltük a falakat, sárga agya­gos földdel mázoltuk a gangokat. De nemcsak a külsővel, a lel­kűnkkel is törődtünk: alig akadt ember a faluban, aki ne végezte volna el a húsvéti szentgyónást, áldozást. A családok csendes gyászban töltötték a nagyhetet - elnémultunk, mint a harangok. De annál nagyobb volt az örö­münk nagyszombat estéjén a fel­támadási mise után. A nagyböjti megtartóztatás után ünnepi asz­talra került a kocsonya, sonka, a kapros túrós lepény. A vasárnapi búcsúra meghívtuk a szeleieket, vizslásiakat. Gyalog jöttek a me­zőkön át. A legények a templom- toronyból figyelték őket. Papunk vezette a körmenetet, templomi zászlókkal mentük eléjük. Ami­kor találkoztunk: a lobogókat érintették össze üdvözlésképpen. A 72 éves Kovács Ernőné em­lékezik így Kazár 40-50 évvel ezelőtti régmúlt húsvétjaira. Azok közé tartozik, aki nemcsak ládafiában őrzi színpompás, me­nyecskekori népviseletét, hanem lakásából is házimúzeumot vará­zsolt régmúlt relikviáiból. Pedig errefelé az a mondás él, hogy Múltidéző kazáriak még ott vonultak a feltámadási körmenetben. Voltak akik egyen­ruhában feszítettek, de voltak „Kazáron a bánya vitte el a nép­viseletet”. Lehet, hogy igaz, hi­szen az iparosodás, a bányászat, az olvasóköri mozgalom, dalegy­let, sportegylet, a nyomukba ér­kező munkásmozgalom egykor új szeleket fújt a Mátra aljára, mégis: ezekkel együtt maradt a paraszti múltból, s az évti­zedek óta mozgalmas hitéletből is sok érték a mának is. Tó'zsér László, a művelődési ház vezetője, a település múltjá­nak lelkes kutatója negyvenes éveinek elején járó fiatalember. Irigyli a régi öregek gondokkal telten is szép életét, amelyből máig ható életkedvük, hitük, szorgalmuk, „életrevalóságuk” táplálkozik. Régen a bányászok olyanok is, akik sihtából jövet áll­tak be társaik közé, fáradtságtól nyúzott arccal, de mégis öröm­mel. A húsvétvasámapi „falvak vendégjáró” zarándoklata már a múlté, legfeljebb a húsvéthétfői leánysikongattató locsolkodás ad alkalmat a kazári, a szelei, vizs- lási legényeknek, hogy átruccan­janak egymás falujába, sz. gy. s.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom