Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-03 / 28. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE___________________ __________________________1999. FEBRUÁR 3. I V anyarcon él a néphagyomány A dél-nógrádi település, Vanyarc lakosságának fele szlovák nemzetiségű. Napjainkban is aktív nemzetiségi kulturális élet folyik a községben, melynek egyik kiemelkedő szervező egyénisége Lászka Pál, a helyi általános iskola szlovák-német nyelv tanára. Vele beszélgettünk.-En már itt születtem Vanyarcon 1950-ben, de a családfám visszanyúlik Szlovákiába. A nevemben is megjelenik a szlovák késztetés - mondja bevezetőként Lászka Pál. Szüleimtől először a szlovák nyelvet tanultam meg, majd később a magyart. Óvodában, majd az iskolában csak magyarul beszéltünk, annak idején. Az érettségit követően kikerültem Németországba az akkori NDK-ba dolgozni, ahol jól megtanultam a német nyelvet. A katonaévek letöltését követően kerültem haza Vanyarcra, ahol az akkori tanácselnök arra kért, hogy tanítsak az iskolában. A kérése találkozott az én elképzelésemmel, hiszen gyermekkorom óta vonzott a pedagógusi pálya, így elkezdtem a németet tanítani, majd oktattam a rajzot és tartottam tornaórákat is. A sport nem állt messze tőlem, mivel futballoztam a helyi csapatban. 1983-óta a szlovák nyelvet is tanítom, ugyanis abban az évben került be ennek a nyelvnek az oktatása a tantervbe. Jelenleg minden tanulónk első osztálytól a nyolcadikig tanulja a nyelvet.- Hogyan került kapcsolatba a szlovák nemzeti szokásokkal?- Apósom, Spányik Gyula Lászka Pál cipész vezetett be komolyabban a szlovák folklórba. Az akkori tanácselnök a kedves emlékű Hugyecz Andrásáé lelkes híve volt a szlovák hagyományú népszokások ápolásnak. Akkoriban is sikeresen működött a szlovák ajkú népdalkor, a szlovák lagzikat idéző lakodalmak és előadások, ezen belül az örömkalács átadási szokások bemutatása. Minden évben tavasszal megrendezzük a Kisze- járást, amely tavaszváró - tél- búcsúztató. Ilyenkor szalmabábukat égetünk, jó termést kérve arra az évre. Nagy hagyományai vannak nálunk a fonónak, a karácsonyi és a farsangi, valamint a regrutabúcsúztató rendezvényeknek. Ezekkel a műsorokkal több alkalommal felléptünk Bánkon és Szlovákiában is. Nagyon gyümölcsöző az együttműködésünk Gyet- ván településsel, kölcsönös vendégszereplésekkel ápoljuk a kapcsolatokat. Az elmúlt években jó csapat verbuválódott össze Vanyarcon, elsősorban a középkorosztályból, de sajnos, a férfi utánpótlás nem biztosí- ESLAFELv. tott annak ellenére, hogy a Guzsalyos gyermekcsoportunk szép remények elé néz.- Működik a községben szlovák kisebbségi önkormányzat, mi a feladatuk?-Ebben az önkormányzatban vezetőségi tagként tevékenykedem, azon dolgozunk, hogy az identitásunkat sikerüljön megőrizni, életben tartani. Községünk lakosságának fele szlovák nemzetiségű és ezekről a családnevek tanúskodnak. Ezek az emberek igyekeznek ápolni a szlovák nyelvet, mint kultúrahordozót. Úgy gondolom, hogy munkánk eredményességét a néphagyományunk sikeres és folyamatos ápolása fogja igazolni. Kerekes Lajos A nemzetiségi hovatartozás tudatosítása A „Mi leszek, ha nagy leszek?” - kérdésen a tizennégy éves tanulóknak már komolyan el kell gondolkodni. A felelet keresésénél a kisdiák szerencsére nincs egyedül. Tanácsaikkal látják el őt a szülők s a pedagógusok. Én éppen az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy a felnőttek feladata megmutatni a gyereknek a nemzetiségéhez vezető utat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a pályaválasztásnál figyelembe kell venni a szlovák nyelv tanulásának a lehetőségét is. Ez a feladat nemcsak azért hárul a felnőttekre, hogy ne vesszen kárba az a sok munka, erőfeszítés, melyet a pedagógusok s a diákok az előző évek folyamán a szlovák nyelv tanításánál, tanulásánál kifejtettek, hanem azért is, mert a magyarországi Szlovákok, csak ezen az úton juthatnak előbbre. A megyében, Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Középiskolában folyik szlovák nyelvoktatás. A diákok viszont a különböző képzésformák keretén belül nagyon sok szakból választhatnak. Például kereskedelmi technikus, kereskedő-boltvezető, ügyintéző titkár, kereskedelmi menedzser, vendéglátó technikus, vendéglátó üzletvezető, idegenforgalmi ügyintéző, szállodás, idegenvezető és hostess, pénzügyi ügyintéző, banki ügyintéző, számviteli ügyintéző, pénzügyi tanácsadó, vámkezelő, külkereskedelmi ügyintéző, külkereskedelmi idegen nyelvi levelező, külkereskedelmi üzletkötő, határrendész, eladó, pincér, szakács, cukrász, pék-cukrász, hentes-mészáros, húsipari szakmunkás, sütőipari szakmunkás és vendéglátó eladó. Dr. V. Pintérová Minden nép kultúrájához kétségtelenül hozzátartozik az ének, amely a lélek tükre. Vele jobban közeledhetünk, jobban megérthetjük a népek jellemét, életét. Hasonló ez az egyházban is. Alkalmas arra, ami megvalósul minden istentiszteletben. Minden szertartás maga a Krisztus cselekménye és az egyházé, melyben eljutunk Isten imá- dásához, az emberek felemelkedéséhez. Az ének az, amely elősegíti az Istennel való találkozás lehetőségét, megvilágítja az emberben a hitet, egyesíti a hívők értelmét. Szent Augusztin mondja: - Nem lehet sem megérteni, sem elmondani, amit a szív énekel... A zenének, s éneknek megvan a maga helye a liturgiában. Nem csak valami dísz vagy függelék, valami külsőség, hanem erős kifejezése a szertartás cselekményének, s annak, ami az ember szíve mélyén lejátszódik. Az ének, a zene cselekménye mindennap lejátszódik az isten- tiszteletben. Vasárnap, ünnepnap dicsőségesebb, ünnepélyesebb, Amit a szív énekel... Szlovákiai körúton a balassagyarmati dalegylet amikor a világ zeneirodalmának legnevesebb művei csendülnek fel, s ezek a világ minden nyelvén szólalnak meg. Ma már egyre gyakrabban felcsendülnek a templomokban, a hangversenytermekben az egyházi koncertek, s a környező országokban az egyházzenei fesztiválok. S ebbe az elsők között kapcsolódott be a 135 éves balassagyarmati dalegylet, mely már sok ilyen koncerten vett részt. Legutóbb az elmúlt év szeptemberében egy szlovákiai hangversenykörúton, a kassai Szent Erzsébet dómban, s a bártfai Szent Egyed dómban. Hemerka Gyula IX. szlovák klubok találkozója Magyarországi Szlovákok Szövetsége a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézettel közösen immár kilencedik alkalommal rendezi meg a „Szlovák nemzetiségi klubok” találkozóját. Helye: Szügy, művelődési ház, 1999. február 7. 15 óra. Program: Köszöntőt mond Pleva Mihályné, a szügyi szlovák klub és önkormányzat vezetője Megnyitó: Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke Szlovák-magyar kapcsolatok - Bulla Mihály országgyűlési képviselő, RN dr. Zadolav Ambrus országgyűlési képviselő (Szlovákia) KLBKO - vígjáték, nagykürtösi színjátszó csoport Zenés délután OBERIX zenés duó (Szlovákia) Látogatóban - A szlovák Zeleziar együttes lánykoszorúja. A banki evangélikus templom tavaly nyári ökumenikus istentiszteletén ruszin egyházi dalokat énekeltek. Itt vagyunk Magyarországon (4.) Tájtól függő településtípusok Magyarország különböző tájain, szétszórtan, egymástól is nagy távolságokra fekvő szlovák nyelvszigeteken eltérő típusú települések alakultak ki. Ezt az eltérést több fejlődési tényező is meghatározta; többek között az eltérő földrajzi-ökológiai környezet, a közösségek gazdasági társadalmi szervezettsége és létszáma. Meghatározó szerepe volt a szlovákok lakta település karakterének kialakításában annak is, hogy egy-egy település, vagy akár az egész nyelvsziget lakossága az anyaetnikai terület szűkebb vagy tágabb, egymástól messze eső területeiről verbuválódott-e, s nemze- tileg, vallásilag homogén vagy vegyes, nagy vagy kis létszámú közösséget alkot. A földrajzi-ökológiai tényezők alapján két nagyobb csoportot alkotnak a szlovák települések: alföldi és hegyi településeket. Mindkét típuson belül további alcsoportok találhatók. így pl. külön alcsoportot képeznek a Pilis hegységi falvak s külön-kü- lön alcsoportot a bükki és a zempléni települések. Hasonlóképpen más mezőgazdasági típust képviselnek a mátraaljai és a nógrádi települések, valamint a délkeletalföldi vagy a Duna-Tisza közi falvak stb. Gazdasági tényezők, illetve a nemzetiségi településnek a tágabb vagy szűkebb gazdasági-társadalmi régióban elfoglalt szerepén belül alapvető kérdés, hogy a nemzetiségi közösség gazdaságilag önellátóvá válik-e, vagy kizárólag külső kapcsolatai révén biztosítható léte, fennmaradása. A települések lakosságszámát tekintve a magyarországi szlovák települések igen tarka képet mutatnak, akár a 18., akár a 19., akár pedig a 20. századi lakossági számot vesszük figyelembe. A 19. században 100-tól 20- 25 ezerig, a 20. században 300-600-tól 40-50 ezerig terjedő lakosságszámú településeken éltek szlovákok. Ez a lakosságszóródás az 1960-as népszámlálásban is tükröződik. A 18. század első felében kialakult szlovák települések, s egyúttal a magyarországi nemzetiségi települések egyik legjellegzetesebb típusát a Nagyalföld területén elhelyezkedő mezővárosok, vagy mezővárosi fejlődést magukban hordozó települések alkották. Ezt a típust elsősorban Békéscsaba, Kiskőrös, Mezőberény, Nyíregyháza, Szarvas és Tótkomlós képviseli. Az evangélikus szlovákok nagyobb része itt telepedett le. E típushoz tartozó települések, illetve nemzetiségi közösségek társadalmi és kulturális életét - főként a 19. század 60-as, 70-es éveitől, de Nyíregyházát már a 19. század első felében is - olyan hatások érték, amelyek inkább a városi életformára, intézményrendszerre voltak jellemzők. Ez a tény több vonatkozásban is meghatározta etnokulturális változásaikat, s részben megkülönböztette attól a folyamattól, amely a szlovákok lakta falusi közösségekben végbement. A szlovák lakosságú mezővárosok a 18. század első két évtizedében - Nyíregyháza a század derekán - nagy kiterjedésű határ- területeken jöttek létre, s a település magját már a 18. század vége felé jelentős gazdasági egységnek számító tanyák veszik körül. Ez a gazdasági-települési forma jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a felsorolt települések a magyarországi társadalom munkamegosztásában jelentős szerephez jutottak. (Ez persze a történeti időfázisokat figyelembe véve, igencsak változó volt a 19. század 30-as éveitől kezdve.) A prosperáló állattenyésztés és a mezőgazdaság a közigazgatás terén önkormányzatot (paraszti autonómiát), kulturális intézményi területen pedig viszonylag önálló, etnikai jegyeket hordozó fejlődést biztosított. (Folytatjuk)