Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-23-24 / 19. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ____________________________________________ 1999. JANUÁR 23-24. I M agyar Kultúra Napja - Talán egyszer háromszázhatvanöt is lesz belőle Ünnep, hétköznapi gondokkal Hogy mi minden és milyen léptékű változások történtek az el­múlt tíz év alatt, azt bizonyára senkinek sem kell magyarázni. A magyar társadalom legkülönbözőbb területein dolgozók egyaránt „áttanulták” ezt az időszakot. Nem volt ez másképp' a művelődési intézetekben sem, azokon a helyeken, ahol a „hátrányos helyzet is velünk dolgozik”-táblát akár rendszere­síteni is lehetne a bejárati ajtókon. A közelmúlt és a jelen rövid áttekintésére kértük Tóth Csabát, a Nógrád Megyei Közműve­lődési és Turisztikai Intézet igazgatóját, a Magyar Népműve­lők Egyesületének elnökét, nem titkoltan a Magyar Kultúra Napja apropóján. Szkeptikusan fogalmazva dió­héjban legfeljebb a közműve­lődésre fordított összeg férne el, mégis próbáljuk meg a tar­talmi vonatkozásokat is mellé helyezni a közelmúlt tükrében.- A közművelődés és in­tézményrendszerének finan­szírozása drasztikusan csök­kent az elmúlt évtized során. A művelődési otthoni és civil szektorból igen jelentős for­rás- kivonás történt. Az alul­finanszírozással és a szeré­nyebb volumenű saját bevéte­lekkel összhangban alakultak az épületfenntartásra, bérekre és tartalmi programokra fordí­tott összegek. Érzékeny vesz­teségként éltük meg a jelentős szakember-elvándorlást. Mindezek egyenes követ­kezménye a tartalmi munka sérülése: a művelődési közös­ségek, ismeretterjesztési al­kalmak és rendszeres műve­lődési formák, műsoros ren­dezvények és kiállítások száma egyaránt csökkent. Legnagyobb veszteség az ön­tevékeny művészeti területen történt. A negatív tendenciát a kultúra tekintély- és presztízs- vesztesége mellett tovább mé­lyítette a megyei szakmai se­gítő intézmények, megroppa­nása.- Mentőövként értékelhető- e a régóta várt 1997. évi kul­turális alaptörvény?-A kulturális alaptörvény, mely valóban komoly előcsa- tározások eredményeként jött létre, a tartós értékvesztést hi­vatott megállítani, s egy terv­szerű építkezést útjára indí­tani. A végrehajtási rendele­teknek köszönhetően már 1998-ban találkozhattunk olyan jótékony elemekkel, melyek újabb forrásokat emeltek be a rendszerbe. A kulturális szférát ért ér­zékeny veszteség ellenére si­kerként értékelhetjük, hogy bár állaguk erősen megrom­lott, de mégis talpon maradtak intézményeink, s a jelentős „vérveszteség” dacára a köz- művelődésben dolgozók szakmai-erkölcsi tartása megmaradt, népművelők ma­réknyi csapata a tartós ellen­szélben edződve mindvégig kitartott hite és szakmája mel­lett.-Miben reménykedhet egy közművelődési intézet igazga­tója, nem mellesleg a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke a honi kultúra „pirosbe­tűs ” napján ?- Reményeim szerint rááll­hatunk egy lassú fejlődési pá­lyára. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1999. évi fejlesztési tervei a kulturá­lis alaptörvény végrehajtásá­val összhangban újabb forrá­sokat nyit a közművelődés számára. Már 1998-ban elin­dult a közművelődés és köz- gyűjtemény területeinek egé­szére vonatkozóan egy több­lépcsős telematikai-informa­tikai fejlesztési program, mely az idén a megyei és vá­rosi intézményi kört érinti és jövőre folytatódik a kistelepü­lésekkel, a modem kornak megfelelő kommunikációs rendszer megvalósítási szán­dékával. Teljes intézményi körre kiterjedően folytatódik az érdekeltség növelő (helyi forrást is feltételező) eszköz­pályázat. Új forrásként jelenik meg a reorganizációs alap, mely a tartósan vagy átmene­tileg működését szüneteltetni kényszerült intézmények új­raélesztését szolgálja. — A helyi finanszírozási rendszernek milyen „ újabb- kori" kapcsolatrendszere van az országossal?-Mivel a helyi és területi önkormányzatok költségve­tése továbbra is jelentős for­ráshiányt mutat, az intézmé­nyek többségének ezután is számolniuk kell az alulfinan­szírozottságból eredő esély­egyenlőtlenséggel. Ez azt je­lenti, hogy hiába vannak köz­ponti erőforrások és más ala­pítványi pályázatok, ha ezek elnyerésének előfeltételét, a megfelelő önerőt nem tudja felmutatni az intézmény. Vagyis a gazdasági-pénzügyi kötelezettségvállaláshoz el­engedhetetlen források hiá­nyoznak. — Es akkor a kultúra nap­számosainak béréről még nem is szóltunk. . .- Súlyos tévedésnek tar­tom, hogy nem került sor bér­rendezésre, a kulturális rend­szer fejlesztésének átfogó programja keretében. A tár­cának szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy a fiatal dip­lomások egyre kisebb há­nyada választja hivatásul - anyagi és presztízs okokból - a közművelődési intézményi munkát, a kultúraközvetítés feladatát. A pályán működő tapasztalt szakemberekkel szemben pedig rendkívül mél­tánytalan, hogy elhivatottsá­gukkal visszaélve „szellemi segédmunkás” sorsra kárhoz­tattak. Pedig meggyőződé­sem, hogy ez a befektetés a kitűzött célok, s várható fel­adatok biztonságos megvaló­sítása érdekében elengedhe­tetlenül szükséges. A közelgő millenniumi megemlékezések a kultúra ünnepét is jelentik. Kultúránkét, mely fennmara­dásunk és európai létünk egyik legfontosabb alkotópil­lére. Kívánatos lenne, ha mo­rálisan és egzisztenciálisan megerősödött szakma egész­séges jövőtudattal készülne ünnepeink és hétköznapi te­endőink megvalósítására. B. M. Film jegyzet: Atkozott boszorkák - Rónia A két legismertebb és legfog­lalkoztatottabb amerikai szí­nésznő, Sandra Bullock és Ni­cole Kidman egy filmben! A Féktelenül-sztár és a Tom Cruise-feleség egy könnyed, szívmelengető vígjáték erejéig szövetkezett össze. Sally (Sandra Bullock) és Gillian Owens (Nocole Kid­man) elátkozottak. Pedig nem követtek el ők semmiféle bűnt, csupán az a szerencsétlenség sújtja őket, hogy családjuk nő­tagjai hosszú évszázadokra visszamenőleg egy olyan átok alatt nyögnek, amely lehetet­lenné teszi számukra, hogy hosszabb távú szerelembe esse­nek egy férfival. Ugyanis, ha a nagy érzelmek fellángolnak, nem telik bele sok idő és a sze­retett férfiú ilyen-olyan úton- módon, de mindenképpen elha- lálozik. Boszorkáinknak is kijut a jóból: kiskoruktól két bűvös nagynénjük neveli őket, de még ez sem akadályozza meg a sor­sot abban, hogy Sally-től egy szerencsétlen baleset alkalmá­val elszakítsa a férjét. Amíg Sally még mindig gyászol, ad­dig testvére egy vonzó, de ör­dögi fickóval kerül közelebbi kapcsolatba, aminek aztán szin­tén férfihalál lesz a vége: az erőszakos pasast Gillian kény­telen jobb létre szenderíteni.. Úgy tűnik, az ügyet sikerül elsimítani, amikor váratlanul megjelenik egy komoly és vonzó rendőr (Aidán Yuinn) aki gyilkossági ügyben kezd nyomozni. Miközben azon­ban egyre többször fordul meg a háznál, egyre közelebb kerül a rá szerelmes pillantá­sokat vető Sallyhez. A romantikus filmet január 21-étől vetítik a salgótarjáni Apolló moziban. * A színészzseni, Robert De Niro mostanában egyre több­ször lövöldöz a nyílt utcán. Nemrégiben a Szemtől szem­ben című szuperfilmben Al Pa­cinovai és Val Kilmerrel az oldalán minden idők egyik leg­hosszabb és legtöbb lőszert el­használó összecsapását követte el Los Angeles utcáin, most pe­dig szinte ugyanezt teszi, csak éppen Franciaországban. A le­gendás rendező, John Fran- kenheimer „Ronin” című új filmjében egy mindenen átgá­zoló-és mindent túlélő zsoldost alakít. A hidegháború befejeztével a keleti és a nyugati blokk ügy­nökei, kémei és különlegesen kiképzett szakijai munka nélkül maradtak. De csak egy darabig, ugyanis egy rejtélyes, a háttér­ből irányító megbízó jó pénzért felbéreli a világ legjobbnak számító, de ideiglenesen nyug­díjban lévő fegyvereseit. A kis csapat két kulcsfigurája Sam (Robert De Niro), az ameri­kai, valamint Vincent (Jean Reno), a francia. Az összever­buvált ex-ügynökök és kémek feladata egy titokzatos és na­gyon sokat érő táska megszer­zése. Alapos tervezés és előké­szítés után embereink végre­hajtják az akciót, de az utolsó pillanatban minden profizmu­suk ellenére mégsem ők kapa­rintják meg a kiszemelt táskát, egyvalaki ugyanis elárulja őket, ez pedig rövidesen sokuk éle­tébe kerülhet... A film január 21-étől látható a balassagyarmati Madách mo­ziban. Sz. G. „Hozz rá víg esztendőt”! A megyeszékhely önkor­mányzata a Magyar Kul­túra Napja (a Himnusz megírásának 176. évfordu­lója) és Salgótarján várossá nyilvánításának 77. évfor­dulója tiszteletére január 25-én, hétfőn 18 órakor ünnepséget rendez a Jó­zsef Attila Művelődési Központ színháztermében. Az ünnepség keretében adják át a városi díjakat és kitüntető címeket is. Ünnepi beszédet mond: Puszta Béla, Salgótaiján megyei jogú város polgár- mestere. A programban közreműködik: a városi zeneiskola fúvós kisegyüttese * Salgótaijáni Pedagóguskórus * Nógrád táncegyüttes * Düvő együttes * Matúz Csilla zongoraművész * Pódium Stúdió Millenniumi programfüzet nyár elején Körúton a Szent Korona „Antivilág” - happy end-del- A magyar társadalomnak a XX. században nem volt siker­élménye, ezért azt szeretnénk, hogy a millenniumi megemlé­kezések és rendezvények az egész országnak örömet okoz­zanak - mondta az ünnepségek kormánybiztosa, Nemeskürty István a Nemzeti Kulturális Szövetség (NKSZ) minapi köz­gyűlésén a fővárosban. Beszámolója szerint a 2000. január 1-jétől 2001. augusztus 20-ig tartó ünnepségsorozat kie­melt része lesz, hogy az eredeti Szent Koronát minden megye- székhelyre elviszik, és ott minden érdeklődő számára megtekinthe- tővé teszik. Tervezik egy olvasó­dalos könyv kiadását gyerme­keknek, amelyet minden általá­nos iskolás jövő év szeptemberé­ben ingyen kapna meg a tanév­kezdéskor. Elfeledett zeneszer­zők műveit tartalmazó CD-t je­lentetnek meg, s az elképzelések között több kiállítás megszerve­zése is szerepel. Nemeskürty István kijelen­tette: felügyelni fogja, hogy a minisztériumok mire költik az ez­redforduló megünneplésére ka­pott pénzeket. Különös figye­lemmel szeretnének megemlé­kezni a magyarországi protestan­tizmusról és a reformációról. Az ünnepségsorozat programfüzete a nyár elején jelenik meg. lanlázi esték Részben lett csak píJ igaza Hunyady j Sándornak egyébként Bródy Sándor író és a kolozsvári színésznő, Hunyady Margit törvénytelen fiának - amikor betegágyán azt jövendölte, hogy egyszer még divatba jönnek írásai. Mihályi Győző a főbírót, Tyll Attila Kispált alakította Az a tény, hogy halála után jó fél évszázaddal is kiadják műveit és játsszák darabját, őt igazolja, viszont irodalmi ha­gyatéka kevéssé ismert ahhoz, hogy a népszerűség egyáltalán szóba jöhessen nevével össze­függésben. Ez a kettősség vonatkozik az 1930-ban írott és bemutatott „Feketeszárú cseresznye” című színművére is. A klasszikus szabályok szerint, mestermű módján megalkotott darab ma is megállja a helyét a színpa­don, az író a történelmi hullám­verésben képes meglátni az egyes ember külön drámáit, a szerelmi háromszög (nemzeti­ségjpolitikai felhangokkal kí­sért sztorija napjainkban is él­vezhető, az érzelmeket felkor­bácsoló történeten alapszik, sok tekintetben azonban leegysze­rűsítettnek, illetve olykor mes­terkéltnek tetszik, bizonyos ak­tualitásai, áthallásai ellenére is. Az első világháború illetve a Trianon utáni helyzetben a ma­gyar és szerb „hatalomcsere” - még egy kis településen is - jóval bonyolultabb társadalmi viszonyrendszert teremtett, mint arra a darabból akárcsak következtetni lehet. Az író által is megtapasztalt, átélt és szeretett bohém, ta- rokkpartis, éjjelizenés, boka- csattogtatásos úgynevezett „án- tivilág” iránti nosztalgia lépten nyomon fellelhető a műben. Az egyensúlyteremtés szándékát mindennél jobban példázza, hogy a két férfi konfliktusát Hunyady „döntetlenre hozza”, hiszen a magyar főbíró állását veszti ugyan az új rezsimben, de elnyeri a földbirtokos szerb feleségének a kezét... Hunyady Sándornak feltéte­lezhetően tetszett volna a Bu­dapesti Kamaraszínház Salgó­tarjánban, a József Attila Műve­lődési Központban is bemuta­tott előadása. Balázs Péter mes­terségbeli tudása jól érvénye­sült a darab színre vitelében, amely úgy korhű, hogy egy­szersmind korszerű is. A ven­dégrendező jó érzékkel hívott meg további vendégeket a há­rom főszerepből kettőre. Pápai Erika „profizmusa” az előadás erőssége. Kulturált játékmo­dora megóvta a szélsőséges ér­zelemnyilvánításoktól, ne tán a szentimentalizmustól, ugyan­akkor finom gesztusokkal jól érzékeltette kutyaszorító-hely­zetét. Mihályi Győző főként hangjával igazolta, hogy ellen­állhatatlan hódító. Nemcsák Károly egy árnyalattal mögöt­tük maradt a kétségkívül össze­tettebb figura megjelenítésé­ben. Az előadás kellemes szín­foltja volt a salgótarjáni szár­mazású Pindroch Csaba ígére­tes szereplése. Elismerést ér- demlőek Csányi Árpád köny- nyen mozgatható díszletfalai és Csengery Emőke atmoszféra­temető jelmezei. - csébé ­Faálarcos maskarák Február 14-én tartják az idei busójárást, amelynek már véglegesített prog­ramjában több délszláv ország népi együttesei is fellépnek, s a nagyközön­ség a korábbiaknál hosz- szabb ideig csodálhatja majd a faálarcos, birka- bundás maskarásokat. Az ország egyik legnép­szerűbb farsangvasámapi eseményének műsorát az idén úgy állították össze, hogy a távolról odasereglő vendé­geknek több alkalmuk legyen alaposan megnézni, illetve kamerával megörökíteni a hagyományos jelmezbe öltö­zött busókat. A város főutcá­ján reggeltől estig tart a nép- művészeti vásár, ahol busó- maszk-faragók, fazekasok, szűcsök, mézeskalácsosok, kékfestők, gyapjúfonó- és szövőmesterek kínálják por­tékáikat. Mohács lakóit és vendégeit zenés, táncos mű­sorral köszöntik a Zora tánc- együttes tagjai. A művelődési központban rendeznek nem­zetiségi néptáncgálát. A főté­ren táncházi mulatság várja a vendégeket. A busók a So- kácrévben elevenítik fel azt a legendát, amely szerint ijesztő maskarákba öltözött őseik egykor a szigetről - ahová a török elől bújtak- csónakon átkelve űzték ki a városból a megszállókat. A busók menete a Kóló térről indul a belvárosba, s az idén sem marad el a lányok és asz- szonyok egy termékenység­varázsló hagyományhoz kö­tődő ugratása. Nemcsák Károly Dusán, Pápai Erika Irina és Pindroch Csaba Csaholyi hadnagy szerepében fotó: p. tóth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom