Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07-08 / 261. szám
6. oldal Mozaik 1998. november 7., szombat Várszínházi bemutatóval ért véget a „Játsszunk Tragédiát!” országos középiskolai vetélkedő / / Színeváltozott Adámok, Évák, Luciferek A tarjáni Madách gimnázium a 12. színt mutathatta be Koltai Tamás 1990-ben megjelent Az ember tragédiája a színpadon című kötetében 1968-ig mutatta be Madách Imre fő müvének színházi karrierjét. Az azóta eltelt három évtizedben sok újabb bemutató gazdagította e sort világszerte és természetesen Magyarországon is, de olyan különleges, mint csütörtök este a budapesti Várszínházban, aligha. Ekkor ugyanis igazán sajátos Tragédiát láthatott a publikum, hiszen a dráma mind a tizenöt színét egy-egy középiskolai színjátszó csoport mutatta be. Másmás Ádám, Éva és Lucifer szerepelt hát a különböző helyszíneken, megannyi rendezői elképzelés valósult meg. Ez az önmagában is a Guinness-könyvbe való kuriózum azzal is kiegészült, hogy az alig valamivel kevesebb, mint hatórás előadás a teljes szövegű Tragédiát vitte színre, hiszen egyik együttesnek sem volt érdeke, hogy megrövidítve saját szereplési idejét, kihagyjon, ösz- szevonjon részeket. A „Játsszunk Tragédiát!” című színjátszó-vetélkedő nagyszerű ötlete a Magyar Irodalmi Múzeum és a Madách Emlékbizottság háza táján született, a szervezőmunkában is sokat vállalt ez az intézmény, illetve testület, de a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium -mint koordinátor- is oroszlánrészt teljesített az előkészítő munkából. A Nemzeti Színház azzal járult hozzá a kezdeményezés sikeréhez, hogy térítésmentesen ajánlotta fel a Várszínház épületét és stábját az előadáshoz. A területi válogatókra negyven intézmény nevezett, s ez azt jelenti, hogy az utóbbi hónapokban, hetekben legalább ezer fiatal szabad, - illetve szabaddá tett — idejében Madách-szövegeket tanult, értelmezett. Aligha lehet ennél memesebb módon tisztelegni a nógrádi zseni szelleme előtt, mint gondolatainak továbbéltetésével. Ezt mondta el a rangos szakemberekből álló zsűri nevében Lengyel György rendező is, aki középiskolás korában maga is részese volt egy különleges bemutatónak: ugyanis 1954-ben ő rendezte a budapesti Madách gimnázium előadását, amely megtörte a hivatalos színházakra kényszerí- tett akkor már hatéves csendet. A bemutató előadás természeténél fogva nem lehetett egységes, az egyes színek között értelemszerűen adódtak színvonalbeli eltérések is, de nem olyan mértékben, hogy akadályozták volna a mű mondandójának érvényesülését, élvezetét. Némelyik csoport - elsősorban a legjobban rendezett (Balogh Tamás által) és a legjobb Ádámot is produkáló (Széli Attila személyében) Ság- vári gimnázium Szegedről és a bizánci színt bemutató dabasi Táncsics gimnázium és szakközépiskola- már-már profi színházi erényeket csillogtatott. A salgótarjáni Madách gimnázium, amelyik az elődöntőn a tizenkettedik szín bemutatására nyert jogot, szintén tiszteletre méltó teljesítményt nyújtott, szép példáját adva, hogy miként lehet a mából - erőszakolt aktualizálás nélkül - értelmezni a falanszterjelenetet. Nem véletlen, hogy a Nógrád Megyei Közgyűlés pénzjutalomban részesíti az intézményt. A salgótarjáni székhelyű Madách-hagyomány Ápoló Egyesület díját egy epizódista, a szabadkai Csáth Géza Művelődési Társaság tagja, Szekulity Hella kapta. További nógrádi vonatkozás, hogy valamennyi csoport megkapta Czinke Ferenc grafikus- művész Madách-rézkarcát, Farkas András festőművész albumát és Molnár Péter emlékérmét, amelyet a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének megyei szervezete adott ki. Az 1998-as Madách-emlékév egyik nevezetes és emlékezetes - sajnos és hála Istennek, protokollmentes - eseménye volt a Várszínházban látott produkció. Cs. B. A falanszter-jelenet madáchos módra fotó: gyuriáN TIBOR Jelentés a hegyről Megfordul az ég Szeretnél napfényben ragyogni még? Késő, ma gyászba öltözött az ég. Madárraj sír a nyírfán: őszapók s a réteket beszőtte mind a pók. Áprily Lajos Gyerekkorom színhelyén, a Rokkanttelepen többször hallottam a felnőttektől, hogy jó időben a Pécskőről látszik a Tátra. Hittem is meg nem is, hiszen nekem sohasem sikerült meglátnom, pedig általában csak jó, napos időben szoktunk kimenni a szikla tetejére. Ilyenkor azonban hiába meresztettük a szemünket, amit nagy néha láttunk, arról mindig kiderült, hogy csupán távoli fehér felhőfoszlány. Ma már tudom, hogy mi volt a hiba. Inkább rossz időben kellett volna próbálkoznunk. Olyankor, amikor hideg szél süvít, vagy olyankor, amikor sűrű köd üli meg a várost. Ilyesfajta rossz idő minden évszakban előfordulhat, de a levegőtisztító fényes szelekre elsősorban tavasszal, a nagyböjt időszakában, csendes ködökre pedig novemberben számíthatunk. Ezek pedig - különösen gyerekek számára - nem a leginkább természetbe csábító időszakok. így aztán csak felnőtt koromban, s nem a Pécskőről, hanem a Meszes-tetőről láttam meg először a hófödte Magas-Tátrát. Ezt nem lehetett semmivel összetéveszteni! Pontosan olyan volt, mint ahogyan a Domyay-féle turistakalauzban Fayl tanár úr annak idején lerajzolta: a Sebaj- telep mögött, a Karancs és a Sátoros közötti nyiladék közepében jelentek meg a távcsővel, név szerint is pontosan beazonosítható csúcsok a Kri- vántól a Gerlachfalvi csúcsig. Azóta aztán már láttam sokszor a salgói sípályáról, a Medvés-fennsík különböző pontjairól, a Kercseg-dűlő tetejéről, a Karancsról, a Mátra- bércről, sőt egyszer Balassagyarmat felől jövet a Káprások feletti dombtetőn az országúiról is megpillantottam. Legszebb élményem mégis az volt, amikor jó tíz éve egy mogorva, nyálkás, ködös szombat délután feleségemmel különösebb cél nélkül egy rövid egészségügyi sétára indultunk. A salgói várhegy közepe tájáról már éppen visszafordultunk volna, amikor felettünk egy kis derengést vettünk észre. Pár lépéssel feljebb, hirtelen választó- vonallal megszűnt a köd, napfényben ragyogott a táj. A völgyeket sűrűn megülő fehér ködből, mint tengerből a szigetek, emelkedtek ki a hegycsúcsok, körös-körül a Mátrától a Magas-Tátráig. Az át- langyosodott sziklapárkányra letelepedve egészen naplementéig gyönyörködtünk a felejthetetlen látványban. Aztán csendesen ereszkedtünk visz- sza a hideg, nyirkos, szmogtengerbe. Otthon az esti időjárás-jelentésből tudtuk meg, hogy aznap a rossz idő miatt Ferihegy nem tudta fogadni a repülőgépeket, s a szokásostól eltérően, a legmelegebb az ország tetején, Kékestetőn volt. Azóta így, november táján mindig jobban odafigyelek a meteorológiai előrejelzésekre. (Fancsik) Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- szeretné tanulni az ön munka- nélné Bér, Kossuth u. 50. A mai fejtése: Bemutatom az unoka- körét. Ezerforintos vásárlási rejtvény megfejtését november öcsémet Kovács úr, délig meg utalványt nyert: Gyímesi Kor- 12-ig kell beküldeni. Templomaink története Barokk Angyali üdvözlet - BECSKE Elnevezése (Bechke, Becke) feltehetőleg a Benedek személynév becézett alakjából ered. A Balassagyarmattól délkeletre fekvő község már a középkorban fennállhatott, közelebbi adatok azonban csak a XVI. sz. óta ismertek. Míg 1562-63-ban a töröknek adózott 7 házzal, 1598- ban már Széchenyi Lajos, majd 1635-től a Bosnyák család örökösei birtokolják, 1656-ban pedig Lányai Gábor a földesura. 1715-ban 12 magyar és 6 szlovák, 1720-ban összesen 23 háztartását írták össze a Cserhát lábánál épült településnek. A Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére 1800- ban felépült templom ötvözi a későbarokk és a klasszicista elemeket. Az 1711-es Cano- nica Visitatio szerint korábban egy gótikus templom állt a mai helyén, boltozott szentélye és sekrestyéje mellett a templomhajót csak minimálisan fedték. Ez a régi épület Krisztus Király titulusát viselte. A mai templom História Domusa 1801-től, az anyakönyve 1787-től őrzi az adatokat. A vízszintesen záródó kapubejárat felett szegmentíves ablak, az oldalsó részeken szintén hasonló megoldású egymás feletti két-két ablak látható. A tornyon a félköríves nyílások fölé négyoldalú gúlasisakot emeltek. A körbefutó sima lábazatot balról megbontja a sekrestye bejárata; a templombelső sekrestyével ellentétes szentélyfalán régi olLassan kétszáz éves lesz tárkép, későbarokk festmény látható. A Kracker stílusában készült alkbtás, az „Angyali üdvözlet” alsó részén jól kivehető a felirat „Jo- han...pinxit 1801.” Sajnos, az idők folyamán a madonnaarc megsérülhetett, melyet dilettáns módon festettek át. A kórus alatti nagyobb méretű olajfestmény feltehetőleg Bonoméi Károly angyalokkal körülvett képét ábrázolja, a kép a XIX. sz. elején készülhetett. A kórus alatti üvegcsillár a klasszicista elemekkel emeli az áhítatos hangulatot. A szentségtartó igényes ötvösmunka. Az aranyozott ezüst cibóriumnak virágszálas díszei a XVII. századból valók. A leírások szerint eredetileg díszkupa volt, azaz világi díszpohár, amelyhez a XVIII. sz. elején a talphoz hasonló fedelet csináltattak. A História Domus által emFOTÓ: RIGÓ TIBOR lített középkori templom fel- szerelési tárgyai közül csak a harang maradt épen, felső részén alig olvasható körirattal, de jól kivehető évszámmal, ezek szerint 1532-ből való az átlagosnál nagyobb méretű, durva öntésű harang. A templomdomb kőfeszü- lete „A Dézsái szőllős Gazdák 1858” felirattal hirdeti a múltat, és feltehetőleg ebből az esztendőből ered a földszintes, egyszerű plébániaépület is. A becskei plébánia fíliája évtizedek óta Szécsénke temploma, Szent Márton tiszteletére szentelték fel. A negyvenes évek elején a Galga-völgyi esperesi kerület székhelye volt, Géczy Géza esperes és kerületi tanfelügyelő látta el Becskén a plébánosi feladatokat. Ma a bércéi—káliói esperesi kerület része. 1989-től Ruszina Vilmos plébános misézik Becskén és Szécsénké- ben. D. F.
