Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14-15 / 267. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. NOVEMBER 14-15. | Lőrincz L. Lászlónak önálló pavilonja lesz a jövő évi frankfurti könyvvásáron Az ihlet: a lusta írók kifogása „Sikerírók-sikerkönyvek” címmel rendez irodalmi esteket a Szak- szervezetek Nógrád Megyei Könyvtára Salgótarjánban, a Tóstrand Hotel galériájában. A sorozat legutóbbi vendége Lőrincz L. László igazán sikeresnek mondhatja magát, hiszen a Gfk-Hungá- ria Piackutató Intézet a Népszabadságban minap közölt felmérése szerint az élő írók közül jelenleg Leslie L. Lawrence - aki ugyancsak ő - az olvasók kedvence. Ezt igazolta a telt házas rendezvény és a sok-sok autogramkérő is. Már-már megszámlálhatatlan regénye jelent meg, külföldön is olvassák müveit, s mint hírlik, jövőre a frankfurti könyvvásáron önálló pavilonja lesz. próbálkoztam, egyik tanszékre sem sikerült átmennem, mígnem Chrudinák Alajos tanácsára a mongol „bejött”. Ott is találkoztam egy nagyszerű emberrel Ligeti Lajossal, aki elindított Tibet irányába.- A nyelvtudományok kandidátusaként jó ideig a tudományos munkának, illette munkából élt. Nem hiányzik ez a tevékenység? Angyal Tibor salgótarjáni olvasónak (jobbra) szinte Lőrincz László egész eddigi életműve birtokában van fotó: gyurián- Hogyan viseli a népszerűséget, s mit gondol minek köszönheti: az egzotikus témáknak, a krimi illetve a sci-fi műfajának, vagy az ügyes megformálásnak, az olvasmányos stílusnak?- Természetesen nagyon örülök, hogy nem dolgozom hiába, hogy az olvasók szívesen „kalandoznak velem” a keleti, távol-keleti utakon. A kérdés második felére nincs egyértelmű válaszom: bizonyára mindhárom tényezőnek szerepe van abban, hogy kedvelik az emberek az írásaimat.- Ön egy Somogy megyei faluban, Szilvásszentmártonban született, Kaposvárott cukor- és édesipari technikumban' érettségizett. Hogyan lett mégis orientalista tudós, illetve szépíró?- Részben tudatosan, részben véletlenül. Már gyermekkoromban is szívesen olvastam a sivatagokról, a tevékről, a keleti titkokról. Óriási hatást gyakorolt rám J. Hilton a Kék hold völgye című könyve. Bár először magyar-történelem szakra nyertem felvételt az ELTE Bölcsészettudományi Karára, addig tüsténkedtem, amíg a magyar helyett egy érdeklődésemnek jobban megfelelő szakra kerültem. Először az arabbal, aztán a törökkel- Hiányzik, de - miután Mongóliáról megírtam amit tudtam, amit lehetett- beláttam, hogy már nagyon nehezen tudnék mélyebbre ásni, a racionalista ismeretek, bár nagyon fontosak, de végesek. Ezért inkább -miután egyszer szinte fogadásból megpróbálkoztam egy krimivel és mivel nem lett rossz, két nap alatt elfogyott- valóságalapú fikciók révén, irodalmi művek, regények formájában próbálom a rejtélyek kulcsát meglelni.-Mondana néhány, a hétköznapi életben is hasznosítható keleti bölcsességet?- A legfontosabb, hogy minden nap kell valamennyit dolgozni, a folyamatos munka hoz csak gyümölcsöt. Nem szabad az úgynevezett ihletre várni, az csak a lustaság ellen ad felmentést. Az iszlám hívők nem félnek a haláltól, hiszen a lélek az ő felfogásuk szerint más személyben feltétlenül továbbél.- Ma, a videotechnika, az Internet világában milyen jövőt jósol a könyvnek, a Gutenberg- ga taxisnak?- Optimista vagyok, hiszem, hogy egymás mellett élnek majd a különböző kulturális eszközök, művészeti ágak. De a 21. század regénye lendületesebb, akciódúsabb lesz mint az epikus sodrású klasszikusok.- Újabban showmanként is fellép . . .- Friderikusz egyre pezsgőbb műsorában jól érzem magam, lassan arra is rájövünk, hogy mit kell ott csinálnunk. Csongrády Béla Filmjegyzet - Sziki-Szökevény Az ősz Leslie Nielsenről mindig is tudhattuk, hogy a viccben nem ismer tréfát. Az ifjú korában -ami nagyjából az ötvenes-hatvanas évekre tehető - hollófekete hajával science fiction, horror és drámai filmekben szereplő színész hosszú ideig másod- és harmadrangú szerepeket kapott egészen az elmúlt évtized elejéig, amikor is a teljességgel komolytalan filmjeikről ismert Zucker-Abrahams- Zucker trió először az Air- plane!-ben majd a Nagyon különleges ügyosztályban adott neki bizonyítási lehetőséget. Akkor derült csak ki. hogy az addig mellőzött karakterszínészben a világ egyik legharsányabb komédiás vénája bújik meg. Leslie Nielsen nem sokkal később a Csupasz pisztolysorozatot is sikerre vitte és ezzel elérte, hogy mára ő lett az elsőszámú jelölt, ha valamilyen abszurd komédia főszereplőjét keresik a viccgyártók. Pat Proft, aki már dolgozott együtt a ZAZ-csapattal, most leszerződtette az ősz komédiást, hogy egykori munkatársai konkurenciájaként a Maffia! mellett elkészítse a saját film- vígjátékát. Ray Harrison (Nielsen) fantasztikusan tehetséges és jóképű hegedűművész, aki pályafutása csúcsán összeismerkedik egy bizonyos Mrs. Goodhue-val. A mit sem tudó zenész azonban nem sejti, hogy a nő részéről nem csupán a művészi és érzelmi érdeklődésről van szó. Mrs. Goodhue férje ugyanis felfedezte, hogy felesége merényletre készül az ENSZ főtitkára ellen, ezért rövid úton távoznia kellett az élők sorából. Mivel Ray Harrison éppen kapóra jön, az asszony máris belemártja őt a férje meggyilkolásának ügyébe. Hegedűművészünk nem tehet mást: menekülnie kell, hogy mentse az irháját és tisztázza magát a vádak alól. A film november 12-től látható Balassagyarmaton és Salgótarjánban is. Sz. G. Film a lengyel nemzeti eposzból Andrzej Wajda, a világhírű filmrendező, azzal akarja megkoronázni pályafutását, hogy Adam Mickiewicz, a leghíresebb lengyel író „Pan Tadeusz” című költői elbeszéléséből forgat filmet. A regény a XIX. század elején jelent meg és a lengyelek nemzeti eposzának számít. Mickiewicz munkássága Goethe és Puskin művészetéhez mérhető. - Valószínűleg ez a legnagyobb szakmai feladat az életemben és a legfelelősségteljesebb is, talán ezért halogattam egészen az életem végéig - nyilatkozta Wajda. Gazdag tartalommal megjelent a Palócfóld idei második száma Madách Imrére emlékezve zóan gazdag tanulmánya, Andor Csaba Madách és Lisz- nyai kapcsolatát boncolgató eszmefuttatása (elhangzott a Madách-szimpóziumon 1997- ben), Horvátné Tóth Borbála balassagyarmati grafológus elemzése (Madách rajzait vette vizsgálat alá), Praz- novszky Mihály A tizenhatodik szín című esszéje teszi teljessé a tematikai összeállítást. Különösen elgondolkodtató az a megállapítás, miszerint: „Nincs többé utópia! A XXI. század karnyújtásnyira van tőlünk, s ha az emberiség leg- szömyűbb századának tartjuk a XX-at, mit remélünk a három év múlva elénk lépőtől?” Marschalkó Zsolt, Kupcsulik Ágnes, Romhányi Gyula versei, Csikász István, Onagy Zoltán, Paróczai Csaba, Dukay Nagy Adám szépprózája, Réti Zoltán festőművész csesztvei visszaemlékezései méltó színvonalon gazdagítják a Palócföld tematikus fejezetét. A továbbiakban a folyóirat Szomszédság és közösség rovatában a szlovák Ján Smrek kiváló költő és műfordító verse olvasható Veres János fordításában. A Műhely rovatban Dukay Nagy Ádám Csikász István balassagyarmati művésszel folytatott beszélgetése kínál olvasnivalót. G. Fábri Zsuzsa fotóművész írása, Lackó Pál izgalmas kor-, város- és közérzet-történeti esszéje, Petrőczi Éva walesi és angliai útinaplója, illetve fordításcsokra, N. László Endre Petőfi grófja című tanulmánya kínál szellemi csemegét. Lóránt János, Buday György, Réti Zoltán, Varga Imre alkotásai teszik teljessé a Palócföld e számát. (-mér) Mától észak-magyarországi fotóművészeti szemle Salgótarjánban Beérett nógrádi kezdeményezés A három északi megye évenkénti fotóművészeti szemléjét ezúttal 28. alkalommal a Nógrád Megyei Fotóklub rendezte. A fotóművészeti szemlén 47 alkotó, 173 müve szerepel. A szemlét ma délelőtt 10 órakor Korill Ferenc, a József Attila Művelődési Központ igazgatója nyitja meg. A tárlat december 10-ig tekinthető meg a József Attila Művelődési Központban. A szemle anyaga 1999 első felében Borsod és Heves megyében is bemutatásra kerül. Három évtizede a Miskolci Fotóklub Észak-magyar tájak és emberek címmel tematikus pályázatot hirdetett a régiót ábrázoló műveket várva. Ezen a sikeres pályázaton az akkor még csupán néhány éve működő Nógrád Megyei Fotóklub is jól szerepelt. A sikeres pályázat és az akkor már létező észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítás tapasztalatai alapján a nógrádiak kezdeményezték hasonló regionális fotóművészeti szemle alapítását. A kezdeményezést az egri és miskolci fotóklubok kedvezően fogadták s az érintett megyei testületek (tanácsok) és művelődési intézmények is támogatták. A kedvező döntések nyomán Miskolcon rendezték meg az első regionális fotóművészeti szemlét. Az első években amatőrfilmes és diaporáma kategória is volt. Ez a két műfaj azonban később kivált és önálló bemutatókat szervezett. A második fotószemlének Salgótarján, a harmadiknak Eger adott otthont. Azóta ez a forgószínpad jól működik. A szemlék anyagát minden évben mindhárom megyében bemutatják. Idén ismét a Nógrád Megyei Fotóklub a rendező. Ennek az Igaz, kissé megkésve - de természetesen nem elkésve - megjelent a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat idei második száma Salgótarjánban. A Nógrád Megyei Közgyűlés folyóirata a Madách-év kapcsán ezúttal a nagy drámaköltő emléke előtt tiszteleg. Az ember tragédiája által megfogalmazottakkal kapcsolatban fejti ki véleményét, mondja el töprengéseit, de a költő más alkotásaiból is idéz annak érdekében, hogy saját kérdéseit is föltehesse. Egyrészt arra keresi a választ, hogy nem hasztalan okoskodás-e immár másfél évszázada, ha valaki a Ma- dách-rejtélye- ket kutatja, hiszen végső soron legtöbbször úgyis csak részigazságokat fogalmazhat meg. Másrészt azt a talán ennél is izgalmasabb kérdést teszi föl, hogy vajon mi a létezés értelme. A szerző végső konklúziója az, hogy természetesen semmiféle vizsgálódás és kutatás nem hasztalan, sőt szükséges. Mindennek azonban csak akkor van valódi haszna, ha ez további vizsgálódásra és elmélkedésre ösztönöz, önmagunk és a világ jobb megismerését szolgálja. T. Pataki László Makacs- kodó Madách-rejtély(ek) című, irodalomtörténeti, történeti adalékokban szerteágaRéti Zoltán: Kepler és Borbála (VIII.) A tematikus összeállítás tanulmányai és szépirodalmi írásai igyekeznek fölvetni mindazon kérdéseket, amelyek Madách Imre életművével összefüggésben napjainkban különös időszerűséggel bírnak. Mint minden nagy életműben, irodalmi alkotásban ez az időszerűség korokon át megmarad, legföljebb a hangsúlyok kerülhetnek máshová. A tanulmányok sorát Csongrády Béla A cél voltaképpen mi is? című esszéje vezeti be. A szerző elsősorban 1964 óta működő művészeti csoportnak tagjai - Homoga József vezetésével - több mint egyéves munkával készítették elő a ma megnyíló ünnepi eseményt. A szemle rendezését sokan - többek között a három megye közgyűlése, Salgótarján önkormányzata, a Magyar Fotóklubok és Szakkörök Szövetsége - támogatták. A gondos előkészítés sikerre vezetett és a pályázat megmozgatta a régióban élő fotósokat. A szemlére 66 szerző 513 művét küldte el. Az igényes zsűri ebből válogatott. A jelenlegi tárlat a régió fotóművészetének fejlődéséről tanúskodik. Az országosan, sőt határaikon túl is ismert szerzők, mint a miskolci Juhász Miklós, a gyöngyösi Adamik Miklós, az egri Bimbó Zoltán, a nógrádiak közül Buda László, Herbst Rudolf, Homoga József, Környei Gyula, Pénzes Géza, Stadler Árpád mellett eddig ismeretlen fiatalok is jelentkeztek műveikkel. Nógrádi szemmel igen örvendetes és sokat ígérő a salgótarjáni Zsuffa Péter egyre tudatosabb műveinek megjelenése. Jelentős fejlődés tapasztalható a pásztóiak közül Kohári Csaba és a balassagyarmatiak Pénzes Géza, Telek Balázs, Tupcsa Gusztáv munkáiban. A bemutatott művek arról tanúskodnak, hogy a régió fotográfusai érzékenyek a társadalom aktuális problémái iránt. Ezt bizonyítják az igen tudatos szociofo- tók, például Mi- kuska István Ajtók a világra. Buda László Tócsa, Juhász Miklós Öregkor című művei. A tárlaton kiváló tájképekkel is találkozni, de a szemle igazi erősségét az emberábrázolás és a zsánerkép jelenti. Ezek közül kiemelkedő alkotás Homoga József Fehér székek, Környei Gyula Pillantás, Molek Csaba FP 4, Bimbó Zoltán Cím nélkül művei. A mostani szemle arról győzi a tárlatlátogatót, hogy az északmagyarországi régió fotóművészete jó úton halad, töretlenül fejlődik. Veres Mihály Az ecsegi Stadler Árpád Fény a hajon című fekete-fehér képe
