Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-14-15 / 267. szám

6. oldal Mozaik 1998. november 14., szombat Hrubík Béla: Az életfa árnyékában — A Mikszáth Kiadó a szlovákiai magyar költészetért Könyvünnep Ipolynyéken Hrubík Béla költő A Csemadok által szervezett Nyelvédesanyánk című, egész Dél-Szlovákiára kiterjedő rendezvénysorozat részeként kiemelkedő jelentőségű ün­nepi eseményre került sor az 1989-ben alakult Palóc Tár­saság szervezésében novem­ber 6-án a nagykürtösi járás legnagyobb községében, a több mint kétezer lakosú Ipolynyéken, ahol a helyben élő Hrubík Béla Az életfa ár­nyékában című első verseskö­tetét mutatták be a közönség­nek. A jeles alkalomra meg­telt a hatalmas kultúrház nagyterme a helyi, illetve a környékbeli településekről és Magyarországról, Balassa­gyarmatról is érkezett érdek­lődőkkel. Hrubík Béla Az életfa árnyé­kában című könyvét a Mikszáth Kiadó jelentette meg. A kötet kiadását példás összefogással a balassagyarmati Jobbágy Ká­roly Alapítvány, Dunaszerda- hely, Ipolynyék, Ipolybalog, Nagycsalomja, Tardoskedd ön­kormányzata, a Palóc Társaság és a Csemadok Nagykürtösi Te­rületi Választmánya támogatta. A borítón Nagy Imre Ipoly-part című fotója látható, a könyvet a Vácon élő Németh Árpád fes­tőművész grafikái díszítik. Az elegáns tervezésért Csipka Ro­záliát illeti dicséret. A kötetet Bódi Tóth Elemér költő - la­punk szerkesztője - lektorálta, akinek Hrubík Béla verseit elemző rövid tanulmánya is ol­vasható a könyvben, amelynek hátsó bontóján Balta György ihletett sorai szólnak a költé­szetnek a kisebbségi létben be­töltött szerepéről. Az ünnepi estet egy rendkí­vül tehetséges kis diáklány, Bu- ris Mónika fellépése vezette be, aki Hrubík Béla két versét adta elő. Ezután Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke szólt a kötet kiadásának körülményei­ről és a társaság tevékenységé­nek legutóbbi kiemelkedő ese­ményeiről, valamint a további tervekről. A kötetet Bódi Tóth Elemér mutatta be a közönségnek. A többi között hangoztatta a köl­tői vállalás időszerűségét, amely Hrubík Béla költészetét meghatározza. A Szlovákiában élő magyar közösség költője- ként, a kortárs magyar költé­szetben is nagy hagyományok­kal rendelkező vallomásos köl­tészet, az élménylíra művelője- ként megkapó képi gazdagság­gal szól a szülőföld, az Ipoly mente táji szépségeiről, a meg­élt társadalmi valóságáról, az anyanyelv megtartó erejéről, az élményszerűen megélt közös­ség, a hagyomány iránti hűség­ről. A könyvbe rendezett nem egészen harminc vers üde szép­sége, friss hangja, virágszirom- színessége ígéretes költői indu­lást jelent, s túlmutat a régió ha­tárán. Befejezésül dr. Németh Já­nos, a Mikszáth Kiadó igazgatója szólt azon értékorientált törekvé­sekről, amelyek jegyében a szlo­vákiai magyar költő versei is meg­jelenhettek, újabb példát mutatva az Ipoly mindkét oldalán élők ösz- szefogására. Ugyancsak ennek je­gyében az igazgató értékes könyvajándékot nyújtott át az ipolynyéki és környékbeli iskolák képviselőinek, amelyet az anya­nyelvi oktatásban hasznosíthat­nak. Az ünnepi könyvbemutató, amely Ipolynyék és környéke tár­sadalmi eseményévé vált, foga­dással fejeződött be, ahol a to­vábbi együttműködésről is eszmét cseréltek a jelenlévők. Jelentés a hegyről Madáretető a sziklafokon „Szajkó, rigó, vörösbegy nem hagy el, nem mond búcsút a nyár felhőivel. Ha hóviharral ránk szakad telünk, a völgyben itt borzonganak velünk.” Áprily Lajos Az esős ősz ellenére mégis­csak felkerült a tető a salgói várrom csúcsára. Az építők jól kihasználták a rövidebb-hosz- szabb esőszüneteket, s a met­sző szelekkel is dacolva dol­goztak fenn a magasban. Ke­vés olyan napjuk lehetett, mint ez a mai, amikor kora reggel még kemény volt a fagy, de a délelőtti órákra már felenge­dett, s a teljes szélcsendben kellemesen felmelegedett a várhegy napsütötte oldala. Közelebbről is szemügyre véve a várrom lepusztult, csonka tornyának eddigi ké­pét teljesen megváltoztató te­tőzetet, kiderül, hogy a legte­teje még lyukas ugyan, de már így is egészen más lát­ványt nyújt; a szakszerűen megjavított falrészletekkel együtt - talán az elpusztítás óta most először - kezd ki­bontakozni a valamikor lakott vár igazi jellege. Az egymás fölött lépcsőzetesen kialakí­tott szintek szervesen egy­máshoz kapcsolódva, az ed­digi elképzelésekhez képest egészen tekintélyes méreteket ölthettek. Most látszik igazán, hogy mennyi törmelék takarja még a fellegvár alatti várrész­leteket, melyek további feltá­rása során még értékes leletek kerülhetnek elő, s megtisz­tulva a törmelékes romtala­joktól, a sziklafalak is eredeti szépségükben tárulkozhatnak majd fel, helyet adva itt is az őshonos sziklai növényzet­nek. Ha kialakul a rekonstru­ált ötszögű bástya és néhány falrészlet helyreállításával a volt gazdasági udvar egykori jellegéről is képet nyerhetünk, az eddigieknél sokkal szemlé­letesebb betekintést nyújthat múltjába egyetlen középkori műemlékünk. A fellegvárat tartó robusztus bazaltzsákok tövében lévő szik­lapárkány bokros tisztásán cin­kék, pintyek csapatos röpködése és a csúszkák fémesen csengő hangos csattogása jelzi, hogy a madárbarátok a télre készülve már itt fent is feltöltötték a faod- vakat és az arra alkalmas szikla­repedéseket madáreledellel, s ezt az itt maradott, illetve téli ven­dégként ide érkező madarak jól ki is használják. Most látszik csak igazán, hogy ez az ember­hez egészen bizalmas, gyors mozgású, játékos kedvűnek tűnő, alapvetően szürke kinézetű fakúszó madár milyen színpom­pás. A pasztell árnyalatai a pala­szürkétől a narancsvörösig mind megjelennek rajta a csillogó napfényben. Az igazi meglepe­tést azonban repülőbravúrjával okozza, amint a magas szikláról torpedószerűen zuhan a mélybe, majd könnyedén ismét vissza­emelkedik s ezt számtalanszor megismétli. Búcsúzóul még végigtekintve a vörösfenyők és nyírfaligetek aranysárga foltjaitól tarkított barna bükkrengetegen, hazafelé indulunk. Lefelé jövet találko­zunk a tetőépítőkkel, akik örömmel újságolják, hogy meg­érkezett a még hiányzó pala, megtörténhet a teljes befeje­zés. Fancsik János Jó megfejtés, szerencsés nyertes Elmúlt heti rejtvényünk meg- forintos vásárlási utalványt rejtvény helyes megfejtését no­fejtése: Lujza, jobb lenne, ha nyert: Szabó Ferencné, Salgó- vember 19-ig lehet beküldeni először mértéket vennél! Ezer- tarján, Báthori u. 1. sz. A mai lapunk címére. |a szárnyasok 1 ■ EGYIK CSALÁDJA j METSZ —V 8B£ KÉPZŐ­DÉS NOBEL-OÍJAS SEJT ÉLETTAN- KUTATÓ, ERWIN i--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 A VICC POÉNJA., VÍZI NIMFA GÖD HA­TÁRAI! NéMET NYOM­DÁSZ— CSALÁD '"V v —7— LP ÍMi » ÄÄ r­t J Hjtw ii Eb L JELENET végen > SEMMI­KOR ARAB ar > ADÓ­FAJTA > CSUK TÁRSA > VJ ’___________________________________________ A SZÍV FELÖLI OLDAL _____________________ r 1 BETŰ. KIEJTVE flotta PAPÍR­PÉNZ KAPJA! V-----­R ÁG­CSÁLÓ ÍRÓ v„ JÁNOS KORTÁRS I SZÍNÉSZ FÉRFI­NÉV rr«T nrrni m > PRÉZLI r-T­—T~-7­’•R55SSSS sP GÉPKO— CSLRŐV, ZENE» IRÁNY­> V LENGYEL ÍRÓ, STA­NISLAW > LÁNC­TALPAS SÍÉI _____ > ? EGYEL! ■■■ HAZAI ÉNEKES Éli > FR.ÍRÓ. LOU» MOZAM­BIKI város > NEWTON. MÉTER > BORSODI KÖZSÉG M. ENDE REGÉNYE r­NÉMÍT POLYÖ SZESZES SZOMJ­OLTÓ > szIWai VÁROS LAKÓJA > NOSÉ­LI UM néma MALŐR! > L_ » > SAV KÉ­RÉSZ TÜL~ EPET ___ Sp apa »ÁRJA! > T" REJT­JELEZ EBR TEA­TERMÉK > ÍMEI NÉMA JOSI HANG­SZER (LION MÁSIK NEVE > ERDEI GYÜ­JAPAN VAROS MALÁJ FÖLD­flUBL GYORSAN > CSIPKÉ­ZETT TENGER­PART C> ÁLLJ! LOLLO­8RIOIDA > '0 NORVÉG PQP7RIQ GRAMM > NUMERO INGE­REKKEL FEL­FOGJA > KONYHA­FŐNÖK > SZÉGYEN BÉLYEG > HÉDI TEST­VÉRE! NÉVELŐ® NÉVELŐ > fagyott ÓLASZ MÉDIA agyag­márca­RÉTEC > ANTO­NOV > TÁVO­LABB > —v— POSTA­FIÓK, ti. CSÁP RÉSZE! L II T OLYAN­KÉN > MEZŐ­GAZDA­SÁGI GÉP A1 1 • Templomaink története Szerény barokk - KARANCSKESZI ősmagyar törzs nevét fog­lalja magába a Salgótarján­tól északnyugatra fekvő Ka- rancskeszi elnevezés, elő- neve a hegység közelségére utal. A falut a Zách nemzetség birtokolta az 1200-as évek ele­jétől a család utolsó sarja, Felicián is volt itt földesúr, ám a király ellen elkövetett me­rénylet után az egész család­nak bűnhődnie kellett, így a birtoklás megszakadt. A falu­nak már 1260 körül működő plébániája volt, egykori iratok említenek egy Both nevű papot Keszi Szent Mihály-templo- mából, aki vitába keveredett a karancsberényi plébánossal; 1332-37-ből pedig „Queszi János nevű papja” szerepel a pápai tizedjegyzékben, egy márkánál többet ő sem fizetett adóba... Feltehetőleg 1400 körül épült „Keszü” második temp­loma. A háromhajós, gótikus épület szentélye támpilléres, déli ablakai gótikus stílusje­gyeket tartalmaztak. Míg Pázmány 1629-es egy­házlátogatási jegyzőkönyve működő plébániáról számol be, az öt évvel később, Apáthy Márton nógrádi főesperes látogatásakor kelt Canonica Visitatio beszámol arról, hogy a főesperesség terüle­tén csak öt pappá szentelt plébános működött, ezek egyike volt Rimaszécsi Már­ton Kesziben. A plébánia folyamatosan 1669-től mű­ködik, az anyakönyveket 1716-tól lehet figyelemmel kísérni. Az 1600-as évek végén hiányos felszerelésű, elha­gyatott épületnek írja az egyházlátogatási jegyző­könyv, a toronnyal ellátott, boltozott szentélyű és sek- restyéjű templom fából ácsolt kórusemelvénye és négy díszes oltárának nagy része különféle külső hatá­sok miatt tönkrement. 1713-ban már egy új fel­szereléssel ellátott, feljaví­tott épülettel találkozunk, A templom mai képe amelynek hajója táblás, or­gonája szép hangú, főoltára mellett két mellékoltára volt, tornyában négy ha­rang kondult meg. A falu a XVII-XVIII. században a Mocsáry és más köznemes családoké volt, az itt működő Szentháromság-társulat a bu­dai jezsuiták irányítása alatt állott. Keszinek ekkor mintegy 300 katolikus lakója volt. A templomot az 1774—75-ös esz­tendőkben Prózán Pál gyön­gyösi építőmester építette át, az új berendezés a ba­rokk jegyeit viseli magán. A II. világháborús sérülé­seket a hívek adományai segítségével sikerült hely­reállítani, tulajdonképpen a mai templomkülső is az ak­kori képet tükrözi, kibő­vítve azzal, hogy a falakat víztelenítették 1983-ban. A templommal átellenes olda­lon áll a plébániaház, me­lyet 1784-ben és a század elején átépítették. Másfél évtizede a templom új tető­zetet is kapott. 1958-60- ban Máté Imre építészmérnök tervei alapján Marakodi- puszta is kapott új templo­mot, Jézus Szíve tiszteletére. Rozsnyói egyházmegyés templomként 1926-ban mint­egy hat és fél ezer római kato­likus hívő tartozott ide, per­sze a filiákkal együtt. (La- pujtő, Berény, Apátfalva stb.) Ferencz István (későbbi salgó­tarjáni) plébános káplánja ak­kor Horváth Dénes volt, a mintegy 300 keszi nebuló hit­oktatását Legendy Mária, Hikó Péter és Schreier Kál­mán végezte. A negyvenes évek elején hasonló számada­tok mellett Horváth László plébános káplánja Csúz Gyula volt, majd Borbély László és Páczer Sándor. Az iskolásokat a korábbi nevelők mellett Sztermen József és neje oktatta a szépre és jóra. Az egri egy­házmegye plébániájaként mű­ködött az ötvenes évek elejé­től, Patakfalvi Géza, Szabó József, Bodnár Zoltán - plé­bánosokat - ma már a váci egyházmegyés Hartung Fe­renc követi Urus Attila káp­lánnal; Marakodipusztán, Gergén és Litkén is miséz­nek. D. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom