Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-24-25 / 249. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. OKTÓBER 24-25. | Erdős István monográfiájának bemutatója - A község azonosságtudat ma is él Nagyoroszi múltjára jövőt lehet építeni- Egy település önazonosságtudata szempontjából fontos, hogy ismert legyen múltja, történelme - fogalmazódott meg a minap Nagyorosziban, Erdős István monográfiájának bemutatóján. A salgótarjáni pedagógus, író egy évvel ezelőtt ajánlotta föl, hogy megírja a könyvet, s ezt szinte napra pontosan - a megjelenéssel együtt - tartotta is. Természetesen ilyen határidő ösz- szehangolt munkát igényel, amely ezúttal a helyi önkormányzat a Soros Alapítvány és a kötet gondozója az Alma Grafikai Stúdió és Kiadó együttműködésével valósult meg. A szerző szinte utalt rá, hogy Nagyoroszi 1720-ig ura volt magának, s ez is óriási kincse, hiszen Nógrád megyében ezt más település nem mondhatja el magáról. Majd kiemelte: az itt élők önállóságukat mindig valóságként akarták továbbélni, amely törekvésnek ma is megvannak a nyomai, s többek köíróként nem hagyott volna ki, így a riportert, a szociográfust nehezen lehet e könyv sorai között föllelni, de a tulajdonképpeni cél nem is ez volt. Kérdésünkre Tóth Sándor, az Alma Grafikai Stúdió és Kiadó vezetője, a kötet tipográfusa és tervezője elmondta: örömmel támogatta a monográfia megjeA könyvpremier elnöksége (balról jobbra): Hausel Sándor történész, levéltáros, dr. Pálmány Béla kandidátus, a kötet lektora, Hornyák Endre polgármester, Erdős István, a szerző és Tóth Sándor kiadóvezető fotó: g. szűcs László Mint azt Nagyoroszi polgár- mestere, Hornyák Endre is elmondta, nagyon fontos műnek tartja Erdős István munkáját és minden bizonnyal a tantervet kiegészítendő bevonják majd a helyi diákok nevelésébe. Az önkormányzat vezetője abbéli reményét is kifejezte, hogy az itt élő fiatalok is büszkék községükre, s itt kívánnak majd a későbbiekben dolgozni, élni. Dr. Pálmány Béla kandidátus, a Magyar Országgyűlés Levéltárának vezetője, a kötet lektora hangsúlyozta: az első szava az öröm. Minden monográfia összefoglalója is az addig megismert történelemnek, bár nyilvánvaló, egy elkövetkezendő nemzedék már más kérdéseket fog fölvetni. Meggyőződése szerint azonban ez a kötet akkor is használható lesz. A kandidátus mind a tizenkét volt nógrádi mezővárossal foglalkozott, s úgy véli, hogy Nagyoroszi ezek közül a legfigyelemreméltóbb, hiszen a közösség kialakult rendjének megőrzése a történelem során nagyon fontos volt, s ezt Nagyoroszi mindig megvédte. Végül hozzátette: Erdős István könyve vitathatatlanul erősíti a település öntudatát, azonosságtudatát, hiszen Magyarországon még nem fejeződött be a polgárosodás folyamata, ehhez pedig elkerülhetetlenül szükség van arra, hogy ismerjük a múltat. Ennek az országnak nincs nagyobb muníciója, minthogy a múlt törekvéseiről, az akkor éltek mindennapjairól tudomása legyen.- Nagyon nehéz volt összefoglalni a munkát, hiszen a terjedelem kötött volt a nyomdai költségek miatt - mondta el a hallgatóságnak az író, Erdős István. - A korábbi időkből viszonylag kevés volt az adat, majd ahogy egyre hozzáférhetőbbek lettek a források, szelektálni kellett. zött erre is lehet a jövőt építeni. Ezzel a szándékkal került a kötetbe - magyarázta szándékát a szerző- a „Nagyoroszi mai arca és jövő esélyei” című fejezet. Erdős István elmondta azt is, hogy szintén a terjedelemre való tekintettel sok olyasmitől kellett megválnia, amit újságlenését. Mint budapesti kiadó ugyan csak nemrégiben kezdte meg a Nógrád megyei működését, de azt már most tapasztalja, milyen szellemi értékek halmozódtak föl ebben a térségben. Kiadói tevékenységével szívesen vállal részt az értékmegőrzés folyamatából. D. N. Á. Filmjegyzet: Bosszúállók Nos, ismételten itt van egy ex- tévésorozat, amely nem volt képes nyugodtan a tévédobozban ücsörögni és a képernyőt szétfeszítve a mozivászonra tornázta magát. A Bosszúállók igazság szerint azért elég sokat várakozott, hiszen három évtizednek kellett eltelnie, míg a hatvanas évek népszerű angol szériája a hollywoodi producerek szájíze szerint átalakulva és modernizálva az évezred előtt egy kicsivel egy másfél órás filmben, a mozikba került. A közép-európai néző számára teljességgel ismeretlen főhősök most hozzánk is bekopogtatnak, hogy Batmanhez vagy Supermanhez hasonlóan, persze sajátosan elegáns és ellenállhatatlan stílusukban rendet tegyenek a Föld bolygón. Sir August De Wynter (A szikla után gonosz szerepben: Sean Connery), a dúsgazdag, zseniális aggyal megáldott volt titkosügynök nem elégszik meg eddigi vagyonával, ezért újfajta pénzszerzési lehetőséget eszel ki. Nemsokára a királynő országát a legszélsőségesebb időjárási frontok veszik ostrom alá. Szinte minden nap máshogy kell öltözni: egyszer sivatagi forróság önti el Angliát, másszor óriási jégeső zúdul alá az égből. Mindezek tetejébe kiderül, hogy a rettenetes időjárás nem a természet, hanem egy zsaroló, mégpedig Sir De Wynter műve, aki egyetlen nyugodt, meleg napért óriási összeget követel az államtól. Nincs mit tenni, a kormány kéreti két legjobb emberét, hogy járjanak az ügy végére. Nemsokára színre is lép az elegáns, mindig nett úriember, John Steed (á nemrégiben Szabó Istvánnal Pesten forgató Ralph Fiennes) és a bombázó, egyébként rendkívül jól verekedő Emma Peel (Urna Thurman), hogy szembeszálljon Sir De Wynterrel. A stílusos, nagyon nyugodt és intelligens páros azonnal munkához lát, hiszen az időjárás csak nem akar javulni... A néha szürreális képi világú, látványos krimi sci-fi hősei október 22-én indultak bevetésre mind Gyarmaton, mind Tarjánban. Sz. G. Nemcsak a gyermekekre gondolnak a „Kohászban” Vígoperai bemutató A minap nagy közönségsikert aratott a budapesti Kincses Színház Grimm Gőgös hercegnő című darabjával Salgótarjánban a Kohász Művelődési Központban. Zenés, kosztümös, díszletes mesejátékot már második alkalommal mutattak be a „Kohászban” ebben az évadban, s karácsonyig újabb bemutatót terveznek. Érdekes produkció van készülőben: salgótarjáni és fővárosi előadóművészek közös előadásában Katalin napján, november 25-én mutatják be az „Úrhatnám szolgáló”-t, amely már a felnőtteknek szól és a vígoperával egy zenés színház alapjait fogja lerakni. Viszontlátásra! Szombaton 15 és 18, vasárnap 15 órakor még Salgótarjánban vendégszerepei az Eötvös Cirkusz s átmenetileg búcsúzik Nógrád megyétől, amelynek városaiban ismét meghódította a közönségnek azt a részét, amelyik változatlanul szereti a cirkuszművészetet. A maga műfajában kiválót nyújtó társulat „frontembere” még mindig a 77 esztendős Eötvös Gábor zenebohóc, akinek a világ számos pontján ismerik a „Van mááásik !” című számát, de a többi produkció is igényes munkára vall. Nemcsak pénzkérdés a művészet Salgótarjánban sem - Ki mint látja? Lassan növekszik a csend... Nem először írok helyi művészeti életünk ellentmondásairól s ezúttal sem magamért teszem, hanem azokért, akiket szeretek, tisztelek, tehetségükért csodálok s tevékenységüket közérdekűnek tartom. Négy évtizede vagyok szemlélője, tanúja, itt-ott résztvevője is elsősorban képzőművészeti és irodalmi életünk történetének: virágzásának, hanyatlásának, nekilendüléseinek, válságainak. Talán megérthető, ha egy létéért küzdő város egy ideig többet törődik a gyomrával, mint a leikével. A művészet is kibír néhány évi csendet, ettől még nemesedhet is, sallangjaitól megtisztulva közelebb kerül az emberekhez, a közönséghez. Feltéve, ha alkalmat kap a találkozásra az érdeklődő és esetleg mecenatúrát is jelentő polgárokkal. A régi, a jelenleginél jóval kisebb lélekszámú Salgótarján évenként rendezett olyan kiállításokat, ahol a város lakói megtekinthették minden itt élő, már befutott, vagy még kezdő művész alkotásait a közös tárlatokon. Ezzel valószínűleg mindenki nyert, de talán főleg a mindig nagyszámú közönség. 1990 óta az új, a mai Salgótarjánban még nem volt egyetlen ilyen kiállítás sem! Pedig ez elsősorban nem pénz kérdése. Ilyen jellegű tárlatok rendezése a legolcsóbban megrendezhető művészeti események közé tartozik. Az országosnak titulált, de igazi érdeklődést ki nem váltó kiállításokra fordított összegek töredékéből is megoldható lenne. Évek óta a Balassi Bálim Asztaltársaság az egyetlen olyan közösség, amely több-kevesebb sikerrel próbálja összefogni a Salgótarjánban és környékén élő, képzőművészettel, irodalommal foglalkozó alkotódat. Az idén,került sor 10. kiállításuk megrendezésére s az időnként megjelenő Asztaltársasági Füzetek adnak egyedül lehetőséget a számypró- bálgató fiataloknak verseik, írásaik megjelenésére. De meddig? A kérdőjelek egyre szaporodnak, az odafigyelés hiányában többen elhallgatnak, kedvüket vesztik és lassan növekedni kezd a csend. Ennek jeleit már Jobbágy Károly 1987-ben is keserűen tapasztalhatta önvallomásában: „Ha elfelejt a világ, elfelejtem én is magamat... Elek, de meghaltam.” Talán olvassák e sorokat azok is, akik tehetnek érte, hogy ne így legyen. Lehessen itt élni, alkotni, hiszen a szellem napvilága nélkül a város csak betonrengeteg. Fancsikné Csaba Mária (Szerkesztőségünk vitairatnak is szánja ezt az írást, amelyhez várjuk a közlésre szánt hozzászólásokat.) Bodrogi Gyula mindent tud amit szakmailag el kellett, el lehetett sajátítani ahhoz, hogy valaki közönségkedvenc, nagy mevettető legyen. De azt is tudja, amit nem lehet megtanulni... Könnyed játékintelligenciája, kiváló ritmusérzéke, mozgáskészsége, tánctudása, élvezhető énekhangja mind arra pre- destinálják, hogy mértéket tudjon tartani a zenés vígjátékok világában, ahol végül is a legotthonosabban érzi magát. Annál is inkább, mert hosszú évek óta a Vidám Színpad direktori székében is ül, elsők között próbálkozott a - közel sem vicces - vállalkozásjellegű igazgatósággal. De éppen ideje már arról is szólni, hogy eleddig miért méltattuk Bodrogi színészi erényeit. Színházának társulata a minap vendégszerepeit Salgótarjánban - az 1998/99-es évad nyitányát tartván - és ennek az előadásnak is bizony O volt a lelke, mindene. Szinte egyetlen pillanatra sem hiányzott a színről, de bírta erővel, sziporkázó ötletekkel. Ahhoz persze, hogy abszolút főszereplő lehessen egy ilyen darab is kellett, amelynek középpontjában az általa megszemélyesített Henry Perkins hivatalnok áll, aki egy akaratlan aktatáskacsere folytán hatalmas pénzhez, 735 ezer fonthoz jut. A szerencsés véletlen egyszeriben felforgatja, megváltoztatja megszokott életét mind neki, mind közvetlen környezetének. Azon nyomban álmodozni kezdenek, barcelonai útra készülődnek. Csakhogy másoknak, más az érdekük ... A kiválóan megírt - a legeleNégykézláb az „áktákért” jétől a végéig jól poentírozott - szövegkönyv a magyar színházakban is jól ismert, gyakran játszott Ray Cooney, illetve fordítója Barabás Tamás érdeme. S, hogy még csavarosabb legyen a történet, a legvégére kiderül, hogy egy harmadik, az „anyaggal” teli „ákta” -ahogyan az akcentussal beszélő idegen a telefonban szinte megállás nélkül ismétli - is keresendő, s ezért is képesek a szereplők akár négykézláb is csúszni-mászni, a plédet ide- oda rakosgatni magukon, nyilván Kalmár Tibor rendező szellemes, a megvalósításban azonban olykor már frivol instrukciói szerint. A kitűnő nevekből (Nyertes Zsuzsa, Voith Ági, Berényi Ottó, Kása András, Straub Dezső, Verebély Iván, Zana József) álló szereplőgárdának egyszerűen nincs, nem volt gyenge pontja. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy R. Cooney „Pénz áll a házhoz” című darabja felhőtlen szórakozást, kikapcsolódást nyújt a „vevésre” jól felkészült közönségnek. .- csébé Újra együtt a színpadon a nagy kettős: Bodrogi Gyula és Voith Ági FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ
