Nógrád Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12-13 / 214. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1998. SZEPTEMBER 12-13. I Szobrok, hímzések, fotók, útirajzok - „Idegenvezető voltam balassagyarmati kiállításokon” Egy helybeli sorai a vendégkönyvben A vendégek („tollforgató” is akadt közöttük) kíváncsiak voltak a Balassagyarmaton látható időszaki kiállításokra. A városi képtár anyagát részben ismerték már. Első utunk a városi művelő­dési központba vezetett, ahol mindjárt három kiállítás látni­valói kínálták magukat... A Horváth Endre Galériában Csemniczky Zoltán helyi szob­rászművész közelmúltban megnyílt kiállítása. Régóta is­merem a művészt, érdekes egyéniségnek tartom, művé­szete -amióta dróttal dolgo­zik- idegen tőlem. Mások vi­szont „lenyűgöző erejűnek” tartják, a vendégkönyvben is olvasható ilyesmi... A társa­ság udvariasan átengedte ne­kem az írásos véleményezést, mondván, én vagyok Nógrád- ban - és a sajtóban is - otthon. Ők máshol teszik meg ugyan­ezt. Tehát: a drótból készült an­tik és modem modellek, isme­rős és ismeretlen fejek formai megjelenését meghökkentőnek találtam. Talán, mert a portrék­Emléktábla a vurstliban Műemlékvédelem Az európai civil műemlék­védelmi szövetségeket és önkéntes műemlékvédőket összefogó szervezet, az Europa Nostra szeptem­ber első hetében három magyar építészeti alkotást részesített elismerésben - a szervezet magyar tagjának, a város- és faluvédők szö­vetségének a tájékoztatása szerint. Az Europa Nostra évek óta díjakkal jutalmazza a legkiválóbb műemlék-hely­reállításokat, tájmegújításo­kat, rekonstrukciókat. Ma­gyarországi pályázók már több alkalommal kaptak ki­tüntetést Az idén a budapesti Új Színház bronzplakettet ka­pott. Szamosújlak reformá­tus temploma is kitüntetés­ben részesült, a városligeti Vidám Park körhintájának falán pedig emléktáblát avattak. Az elismeréseket Andrea H. Schuler, az Európai Örökség Bizottság elnöke adta át. nál megszoktuk az ünnepélyes­séget, eszményesítést. A második kiállítóhelyet a galéria szomszédságában talál­tuk. Egészen más hangulatú - a népművészet szellemében fogant - kézműves-kiállítás mindannyiunkra üdítőleg ha­tott. A hímzőszakkör, a neme- zelő csoport, a korongozók ügyes kezű tagjainak szebbnél szebb munkái bizonyították, hogy a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ égisze alatt nemcsak megőrzik az ősi, a pa­lóc hagyományokat, hanem szívvel-lélekkel és szakérte­lemmel tovább is fejlesztik. A harmadik kiállítást is az épületen belül az emeleten ta­láltuk, a Madách Imre Könyv­tár galériájában. A Tekodem- csoport (Telek, Kóczán, Deme­ter és Major) négy tehetséges, vállalkozó szellemű fiatal fo­tográfus mutatkozott ott be. „Camera obscurával” előállított tetszetős, igazán művészi felvé­telekkel bizonyítva, hogy a szupermodem fényképezőgé­pek világában az ismét felele­Az angolszász lemezpiacon hetente csupán rocklemez­ből több tucat jelenik meg, és akkor még nem esett szó a dzsesszről, bluesről, co- untryról, a dance-ről vagy a technoról. Ilyen bőség mel­lett csak az ismert ne­vek jelentenek kapaszkodót a rockzene rajongói szá­mára, de nem biztos, hogy a név minőséget is garantál. A szitán elsőnek az amerikai Smashing Pumpkins „Adore” című albuma akadt fenn. Az együttes a kilencvenes évek kétségtelenül egyik legna­gyobb sztárja. Természetes, hogy az együt­test hívei a „leg” jelzők gar­madával árasztották el, de így van ez minden mai bandánál. Ezzel szemben az az igazság, hogy a chicagói Smashing Pumpkins közönségsikere és különböző díjai ellenére sem váltotta meg a világot. Igaz ez a vadonatúj lemezére is, amelynek különlegessége, hogy dobos nélkül készült, s a ritmushangszert elektroniku­san pótolták. Ezen kívül is venített régi eszközzel is képes megújulni a fotográfia. Ember­ben, természetben gondolkozva örökítették meg a mindennapi élet apró és nagy eseményeit, örömeit, szépségeit. Külön öröm volt számomra, hogy a balassagyarmati képzőművész Telek Balázs nevét is felfedez­hettem az „Idill”, a „Padlás-mű­terem”, a „Lyceum”, „Önarc­kép” képek mellett. Úgy lát­szik, az ecsetet felcserélte fo­tómasinára. Bár, az is igaz, hogy „a fotóművészet, a festé­szet édestestvéreként jött a vi­lágra a múlt században. ” Na­gyon tetszett „A mesék kertje”- sorozat - Kóczán Gábortól. Neki és a többi kísérletezőnek is gratulálok. A negyedik színhelyre az Óváros térre menet, a pirostég­lás, hagymatetős szerbtemp­lomban Josef Bajus szlovákiai festőművész érdekes grafikáit is megnézhettük volna, ha nem olyan sietős az utunk .. . A társaság egyik tagja nem régen nyaralt Hydra-szigetén, őt különösen érdekelte Kar­jócskán felhasználták a számí­tógép lehetőségeit. A lemez legsikeresebb dalának a Tear látszik, amelybe Billy Corgan énekes valóban beleadott apait-anyait. A lemez népsze­rűsítésére két hónapos turnét szerveztek: a tizenhét koncert többségét néhány ezer fős be­fogadóképességű színházak­ban tartották - ez sem eredeti ötlet. Az évtized másik sikercsa­pata a brit Radiohead Airbag „How Is My Driving” albuma megnyerte a kritikusok tetszé­sét. Jobb az anyag, mint a ra­jongók által ünnepelt tavalyi, O.K. Computer című lemezé. Stílusa a korábbi pszichedeli­kus rock hagyományait követi. A nyolcvanas években Björk kíséretében feltűnt Sugarcubes korábbi (rész)sikereinek újra­kiadására vállalkozott. A kriti­kusok keményen le is szólták érte a bandát. A közelmúlt nagy egyénisé­gei közül mindenképpen elis­merés illeti Shania Twaint, a gyönyörű countrycsillagot. Igaz, mostanában nem szolgált mann János görögországi út­irajzaiból rendezett kiállítás. Karmann János munkásságát is régóta figyelemmel kísérem. Dekoratőrből könyvkötő, gra­fikus, faszobrász lett, sokol­dalú, szorgalmas és gondos al­kotó. Szívesen készítettem vele korábban inteijút is. Sok szép élményt hordoz és fejez ki igé­nyesen különböző műfajokban. Természethez fűződő kötődése technikai jó tulajdonságait csak gyarapítja. Ezért sajnáltam most, hogy a vendégeknek be­mutató útirajzain görögországi élményeit (tenger, tengerpart, hajók, csónakok, jellegzetes görög falucskák, utcák, embe­rek) fekete vonalakban, ke­mény formákban és nem lírai meghittségű színekben ábrá­zolta. Persze, Karmann János szuverén alkotó, így is tudott „mesélni” görögországi utazá­sairól, de a képaláírásokat még ő sem nélkülözheti. Vendég­könyvet is hiába kerestünk, pe­dig dicséretek kerültek volna bele, a rendező zeneiskolának is címezve. Elekes Éva újdonsággal, de legutóbbi, „Come On over” című dala negyvenkettedik hetét tölti a listán, ezúttal az első helyen. Szép sikert könyvelhet el a Snoop Dogg a rhythm and blues listán: negyedik hete ve­zet Da Game Is To be Sold, Not To Be Told című szerze­ményével. Egy kicsit érdemes a rég­múltban is kotorászni, hiszen az „ősök” bőven felveszik a versenyt a mai sztáregyütte­sekkel. Ékesen bizonyította ezt az idén Jimmy Page és Robert Plant, s J i mi Hendrix két posz­tumusz albumát, a BBC Sessi- onst és a Live At Oakland Co- liseumot sem kell rátukmálni a rajongókra. Az előbbi korong többségé­ben ismert dalok ismeretlen verzióit tartalmazza. A máso­dik lemez egy utólag „hivata­lossá tett” kalózfelvétel egy 1969-es koncertről. Ez egy ra­jongónak köszönhető, bár meglehetősen gyatra technikai színvonalon és monoban ké­szült. K. M. A név nem garantál minőséget - Egy utólag hivatalossá tett „kalózfelvétel” Szúrópróba a rocklemezpiacon Dzsesszcsillag - Carlos Santana (balról) is csillagot kapott a hollywoodi Walk of Feme-en. Indoklásul több mint 30 millió eladott albumát említették a méltatói. Film jegyzet - Mr. Magoo Van egy erősen őszülő, gu- miarcú komikus, aki ifjon- cabb korában még egészen komoly filmekben brillíro­zott, most meg túllépve a nyugdíjkorhatárt - már a hetvenes évei elejét tapossa - egyszerűen csak eszmélet­lenül komolytalanra veszi a figurát. Igen, aki már kitalálta az tudja, hogy a legidétlenebb, mégis legszórakoztatóbb víg­játékok -Airplane; Nagyon Különleges Ügyosztály; Csu­pasz pisztoly; Drágám, add az életed stb. - viccgyártójáról, Leslie Nielsenről van szó. Idősödő, de még mindig nagyon fiatalos és a poénok­ból kifogyhatatlan komikus most ismét rátesz egy lapáttal: a „Mr. Magoo” című filmben egy klasszikus rajzfilmfigu­rát, a milliárdos vagyonnal rendelkező, de szinte teljesen vak öregurat, a címszereplő Mr. Magoot játssza. A történet roppant egy­szerű: ellopnak egy szinte felbecsülhetetlen értékű, több milliót érő drágakövet. A vö­rös kincs nemsokára némi ügyetlenkedést követően az éppen a közelben horgászó Mr. Magoo csalisdobozában köt ki. Főhősünk természete­sen észre sem veszi a lopott holmit és azt hazavive óriási kalamajka okozójává válik. Miközben többen is pályáz­nak a drágakőre, Mr. Magoo az egészről mit sem sejtve, rövidlátón botorkál jobbra- balra. Nemsokára aztán tu­domására jut a dolog és in­nentől kezdve saját maga ve­szi kézbe az ügy lerendezését - mindenki vesztére. Leslie Nielsen a vicces kis öregúr szerepében a pásztói Mátra Moziban már „járt”, szeptember 10-től egy héten át a balassagyarmati Madách- ban nevetteti a közönséget. Sz. G. Asztaltársasági tárlat - Megemlékezés egy szobrászról / Évről évre értékek születnek Éppen tíz évvel ezelőtt nyílt meg a Balassi Bálint Asztal- társaság képzőművész tagjai­nak legelső közös kiállítása. A hagyomány nem szakadt meg, ennek köszönhetően a héten jubilálhattak az alkotók és vendégeik a könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. Az intézmény igazgatója. Fehér Miklós hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy ilyen szer­vezetek létezzenek, vitathatatlan ugyanis, hogy e közösségben évről évre értékek születnek. Szólt az anyagi támogatás szük­ségességéről is, hiszen ezt a tár­latot is érdemes volna más tele­püléseken, városokban is bemu­tatni. Baráth Zoltánné -az egy éve elhunyt Baráth Zoltán szobrász özvegye - elmondta, hogy férje - bár utolsó éveit be­regi szülőföldjén, Vásárosna­Baráth Zoltán ményben töltötte - nagyon szo­rosan kötődött Salgótarjánhoz, ahol negyven évig éltek. Meg­említette, hogy férje munkáival mindig a kisembert és az igaz­ságot szolgálta. Köszönetét mondott az egyesület vezetősé­gének és a kiállítóknak a meg­emlékezésért és háláját fejezte ki Bagi András szobrásznak, aki vállalta, hogy elkészíti Ba­ráth Zoltán kopjafáját. Orosz István festőművész - a tárlat egyik zsűritagja - megnyitóbeszédében az amatőr alkotók szerepét taglalta. El­mondta, hogy szorosan kapcso­lódik e mozgalomhoz, hiszen valamilyen módon ő maga is így kezdte. Fontosnak tartja, hogy mindazok is ki tudják fejezni magukat, akik nem szerezhettek ilyen irányú felsőfokú képesí­tést. Ez a mozgalom kultúránk­nak szerves része. Számos rajz­tanár, grafikus, festő, építész van már a pályán, akit annak idején Orosz István indított el a pályán. (dná) A szabin nők városa - Régészeti park a Róma melletti legendás rommezőn Nyomra vezető cseréptöredékek Az olasz állam megvásárolta és rövidesen régészeti park­ként nyitja meg azt a rommezőt, ahol hajdan a legendás szabin nők városa emelkedett. Az egyik legősibb latiumi te­lepülés, Crustumerium lakói a mítosz szerint fellázadtak a Romulus vezette Róma ellen, hogy kiszabadítsák elrabolt asszonyaikat. színre kerültek az ősi város hatalmas védművei - egy 900 méter hosszú, 30 méter széles és 12-13 méter mély árok—, valamint a nekropolisz. A szabin nők elrablása a római hagyomány egyik leg­ismertebb története. A le­genda szerint Romulus úgy szerzett asszonyokat Róma aránytalanul megnövekedett férfilakossága számára, hogy ünnepi játékok ürügyén a vá­rosba csalta a szabinokat, majd foglyul ejtette azok asz- szonyait. Crustumerium férfilakos­sága azonban fellázadt Róma ellen, hogy kiszabadítsa az el­rabolt nőket. Tudósok szerint a szabin nők valójában lati­nok voltak, s a hagyomány azért keverte össze őket, mert a latin városokat később a szabinok hódították meg. Crustumeriumnál, az Allia folyó mentén ütköztek meg a rómaiakkal Brennus, a Felső- Itáliába betört gall vezér csa­patai időszámítás előtt 391 körül. E győztes csata ered­ményeként nyílt meg az út a gallok előtt az örök városba. A gall-római háború egyben Crustumerium hanyatlását is jelentette. A szabinok az i.e. V—III. századokban kitartó harcot vívtak Róma terjeszkedése el­len, ám az i.e. harmadik szá­zadban végül is az uralma alá kerültek. Sajátos életmódjukat so­káig megőrizték, de nyelvük hamarosan beolvadt a latinba. A mai Rómától mintegy húsz kilométerre északra, a via Sa- laria mentén fekvő hatvan­hektáros terület - a sors fur­csa fintoraként- 1977-ben szintén elrabolt és soha vissza nem tért - Massimilano Grazi- oli herceg vadászbirtokának részét képezte. A számtalan művészi fel­dolgozásból ismert történet helyszínét 1976-ban azonosí­totta Stefánia Gigli régész, akit sírrablók által kiásott cserép­töredékek vezettek nyomra. A „hivatalos” régészeti fel­tárás titokban indult meg, mert a herceg nem engedé­lyezte az ásatást. Idővel fel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom