Nógrád Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-08-09 / 185. szám
AN MU'r’vrri ME vi i El ,AP MEL 1998Í AUGUSZTUS 8 9 I Akiket a föld szeretete éltetett - Mindennapi hajsza a megélhetésért Versbe kiáltott fájdalom Topolcsik Imréné, született Klincsok Margit 1930-ban látta meg a napvUágot Horpácson. A szülőfalu emléke nem hagyott benne mély nyomokat, hiszen állandó vándorlás volt a család élete. Szülei cselédek voltak, s ahogyan az őket foglalkoztató földesúr költözött, úgy vitte magával a megszokott, megbízható embereit is. A sivatag hajója. Valaha az Északi-tengeren olajfúrótoronyként szolgált az Odyssey nevű hajó, amelyet rakéták vízről történő indítására alakítottak át. Útja a sivatagot átszelő Szuezi-csatomán keresztül honi kikötőjébe, Long Beachbe vezet. fotó: feb/reuters Szabó Teri, Dejtár csalogánya Balassagyarmaton laktak a legtovább. Édesapja, mint ápoló dolgozott a kórházban, s a rendes állás mellé megfelelő lakás is járult. Anyja szintén a betegeket ápolta csekélyke fizetésért. A sors ismét cselédsorba kényszerítette őket. Valahogy nem tudták igazán megszokni a városi életet. A föld szeretete éltette őket. Alsó-Szátok, Tereske, majd 1943-ban Tolmács lett a lakhelyük. A három gyerek közül Margit volt a legfiatalabb. Zárkózott, félénk, talán kicsit túlságosan is komolynak tűnő kisleány volt mindig. Nyomasztotta őt, hogy a mindennapi megélhetés miatti hajsza nem sok szülői törődést engedett meg. Visszatekintve így fogalmazott erről: „Talán az is hozzájárult komolyságomhoz, hogy a szülői szeretet messze elkerült, s ez nyomasztó volt. A szigorúság bizonytalansága földig süllyesztett. Észrevétlenül vágyódtam a szülői melegségre, de ez nem adatott meg...” Az általános iskola nyolc osztályát már Tolmácson fejezte be Gauder (Kovásznai) Gyula tanító keze alatt, aki felfigyelt az éles eszű gyerekre. Később lett volna egy kiugrási lehetősége - a termelőszövetkezet szervezése idején hívták őt könyvelőnek - de szülei ellenezték: a földet művelni kell! Sosem volt egy kitárulkozó ember, de sorsa még zárkózottabbá tette. Csak a legszűkebb család értette meg igazán. Éppen ezért élte meg szinte elviselhetetlen fájón a kegyetlen csapást: három hónap alatt két embert is elvesztett, kit igazán szeretett. Férje elhunyt, s unokája katonaként lett szerencsétlenség áldozata. Évtizedekkel ezelőtt jött rá, hogy lelki nyugalmat csak az hoz számára, ha gondolatait versbe fogalmazza. Veleszületett tehetsége arra is rávitte, hogy apró szobrokban formázza meg érzéseit, s örökítse meg környezetét. Verseiből kitűnik, hogy egy érzékeny asszony, ki élesen figyelő szemmel, tanult embereket meghazudtoló értékítélettel nézi a világot. Érzelmeket, hangulatokat fogalmaz meg. Tükrözik életét, mely során nem túl sok örömben, de annál több bajban volt része. Versbe kiáltott fájdalom, talán így jellemezhetnénk legtöbbjét. Első verseskötetének megjelenését a tolmácsi önkormányzat támogatta. Végh József Mégis hogy lehetne? Világot átlépni, világból kilépni, mégis, hogy lehetne ? A létezést végleg eltagadni, Földről a földet elcipelni, hatalmas világot ölbe kapni, s menni végtelenbe, mégis hogy lehetne? Gyarló képzelet, éretlen gondolat, rágatlanul kiköpött szó. Egy pusztulás. Nyers faágat tűző napon fony- nyasztani, Földről a földet elhordani képtelenség, képzelet csupán. Világ, világ lesz! Emberi kéz nem mozdítja meg. Világból kilépni, világot átlépni, világból elmenni, mégis hogy lehetne? Valamikor, nem is olyan régen még a vendégek sokasága mulatozott esténként a szívet melengető cigányzene kíséretében az Ipoly Hotelben Balassagyarmaton. Aztán olyan idők jöttek, hogy a sokat megélt hotel elárvult és máig az elbaltázott privatizáció kirabolt emlékműveként keseríti az arra járót. De nem csak a szebb időket megélt vendéglátóhely árválkodik, hanem a valaha rangos balassagyarmati cigányzene is. A híres prímás, a Rekett és társai már valahol a mennyekben muzsikálnak, az utódoknak alig akad alkalom a gyantázásra, jó részük szétszóródott a világban. Az éneklő, mulatozó embert majdhogy nem megszólják. Pedig a szép magyar nótáknak, hallgatóknak még van közönsége és a neves előadók között Nógrádból elszármazottakat is találhatunk. Ezek egyike a Dej- tárról elszármazott Szabó Teri magyamóta-énekes, akivel a Kis Balassa vendéglő teraszán találkoztunk össze, mivel a ba- lassagyarmaton élő nővérénél, Rozáliánál vendégeskedik.-Énekeltem már itt is, csak akkoriban valahogy nagyobb volt ez a Balassa vendéglő, néz szét csodálkozó szemmel a filigrán, mosolygós tekintetű énekesnő. Szép emlékeim fűződnek Gyarmathoz, a fiatalságomé. Idejártam gimnáziumba, itt kezdtem táncolni, énekelni a börtön néptánccsoportjában. Dejtáron születtem, nyolcán voltunk testvérek, négy fiú és négy lány. Szegény szüléink dolgoztak ránk látástól vakulá- sig, szegényen, de szépen élt a család. Édesapám földműves volt és szenvedélyes vadász. Kislánykoromból nagyon szép emlékeim között tartom számon azokat a csodálatos dejtári estéket, amikor a lányok összejöttek és énekeltünk, csak énekeltünk, amíg a másnapi feladatok ágyba nem parancsoltak bennünket. Valami isteni adomány folytán a családunkban mindenkinek szép hangja volt, és nekem az éneklés a mai napig betöltötte az életemet. Budapesten érettségiztem le, aztán még a közgazdasági középiskolát is kijártam. Akkoriban sem volt könnyű megélni. Bekerültem a KISZ Központi Művész- együttesébe, ahol nagyszerű emberek között énekelhettem. Sok helyen megfordultunk, sokat láttam, tapasztaltam, és közben készültem az önálló éneklésre. Hangképzésre jártam Possert Emíliához aztán megszereztem a B kategóriás előadó-művészi jogosítványt. Máig emlékezetes számomra az, hogy vizsgámat kiválóra minősítette Járóka Sándor a vizsgabizottság elnöke és Orosz Júlia, valamint Radnai Sándor megdicsérték természetes, közvetlen előadásomat. így indultam el és az évek során, mint magyamóta-énekes fölléptem az ország számos helyén. A féijemet Gécs Lászlót, egy balatoni turnémon ismertem meg. Szó esik arról, hogy külföldön talán jobban ismerik, mint itthon. Szép hangja rangos cigányzenészek kíséretében megszólalhatott Európa szinte minden országában, de dalolt Belg- rádban, Sarajevóban, Mostár- ban is. Énekelt a Bécsi Magyar Házban és szerepelt a televízióban és a rádióban is. Dalait eddigi felvételei őrzik. A „Van nekem szeretőm” című kazettája 1982-ben jelent meg, amit a „Nyíló búzavirág” dalai követtek. Jó barátságokat ápol a Nógrádból elszármazott művészekkel, mint a terenyei Nógrádi István nótaénekessel, vagy a szinte már csak a külföldön föllépő Busái Antallal, aki pataki származású. Szeretettel emlegeti az érsekvadkerti születésű Havasi Viktor zeneszerzőt és a mohorai születésű Tolnai Klári színművésznőt.-Mi nógrádiak összetartunk és nagy szeretettel jövünk haza, csak hívjanak! - mondja a dejtári kötődésű nótaénekes. Sz. E. Aggasztó függesztés - A skóciai Edinburghben fesztivált rendeznek, amelynek fő látványossága a szerényen csak a Fájdalom Hercege névre hallgató fakír bemutatója. Az illető a testébe akasztott horgokon függ; e kategóriában új világcsúcsot szeretne felállítani. čzAfzrriE.’iĹ üst van: Szomszédom a halát Ml Petrovic, Zagubic, Mitrovic. Nem csak nevük egyforma végződése, de valahogy az arcuk is hasonlított. Dinári típusok, alacsonyabbak nálam. Kerestem valami balkáni hányave- tiséget az arckifejezésükben, ehelyett megrökönyödésemre valami mást fedeztem fel. Mesterkélt volt a mosolygásuk. Nem örültek túlságosan. És ez elgondolkoztatott. Elkaptam Mitrovic egy másodperces riadt tekintetét, és azt, hogy gyorsan vidámra igazította vonásait. Ezek tehát félnek. Nem is akartak ma idejönni...? Szörnyű árulást sejtettem. Valaki beköpte a terveinket! Vagy másról lehet szó? Azt hittem eddig, a három szerb nagy örömmel jön az Éto- ile-ba, és nagyot fog mulatni. Hogy ezt már előre élvezik majd. De azóta történt valami. Valami változás. Csak tudnám, mi az? Miért félhet a három szerb, ha továbbra is Mbuni elnök jó barátai? Ha biztonságban vannak Mazimbában, ha tudják, hogy innen bizony soha ki nem adják őket senkinek? Ha nem kerülhetnek a hágai nemzetközi bíróság elé, és sohasem csattan mögöttük a rácsos ajtó a háborús bűnösök nyugat-európai börtönében? A kíséretben nem láttam ismerőst. Csupa ismeretlen ember. Amint az elnök és kísérete helyet foglalt a rezervált asztalnál, ismét rázendített a zene. Én meg mentem a toalettre. Már nyolc üveg „whisky” állt a szellőzőrács mögött. Gondosan visszahelyeztem a rácsot, és kimentem a parkolóba. — Csak kiveszek valamit a kocsimból - intettem kedélyesen a kapuőröknek. Akikhez két katona is csatlakozott, géppisztolyokkal. Az elnöki testőrség többi része - cigarettázó katonaarcok a lámpák fényénél - a másik parkolóban várakozott. Három fekete limuzin és két dzsip kísérte ide Mbunit. A mi parkolónkban semmi rendkívüli nem történt. Kitapogattam a terepjárónk egyik ülése alá rejtett pisztolyomat, és magamhoz vettem. Aztán elballagtam az épület mögé, ott ilyenkor már senki sem járt. A férfitoalett szellőzőnyílásai erre néztek. Megkínáltam a parkolóőr fiút a lapos üvegből. Eleinte szabódott, de amikor megemlítettem, hogy milyen sanyarú sorsa lehet egész éjjel itt ácso- rogni, nagyon sajnálni kezdte önmagát, és ivott. A bejáratnál kissé pityókos, ámde szerfölött jóindulatú, és az egész világot a keblére ölelő európai lettem. Sorba kínáltam a kidobóembereket, sőt - szemtelenségemre jellemző módon - a katonákat is. Ketten elfogadták a kínálást, és ittak a „varázsszert” tartalmazó italomból. Utána bementem a terembe. Elisa újra táncot járt. Tudtam, a többiek bár táncolnak olykor, azért figyelnek. Mindegyik háromfős csoport csak a „saját” szerbjét tartja szemmel. Ha az megmozdul, ide megy vagy oda lép, folyton figyelő szempárok kísérik. Elsőnek Milos Petrovic mozdult. Kinézett magának egy jó nőt, és elvitte táncolni. Megfigyeltem, hogy két fegyveres katona és egy civil fekete mindig a közelében tartózkodott; de a táncparkettre nem mentek be. Tehát a parkett széle a határ, amit feletteseik kijelöltek. Ki- ringa is felbukkant, Mbuni előtt hajlongott, aki kegyeskedett vele pár szót váltani. Mitrovic is tárgyalt Kiringával, aki intett, és emberei egy csinos, fiatal, félvér nőt vezettek oda. A hangulat enyhült. De engem nem hagyott nyugton a dolog. Miért olyan óvatosak, félénkek a szerbek? Persze, lehet, ilyenek voltak a múlt hónapban is, amikor először jöttek ki a palotából. Vannak itt külföldiek is, diplomaták és kereskedők, üzletemberek, akik Mazimbában fektettek be vagy itt dolgoznak. Akadhat, aki felismeri őket a hágai körözés fényképeiről. A koromfekete hajú Zagu- ‘ bicnak is mutattak egy lányt. Kiringa aztán felküldte a legjobb lányokat a színpadra, ott táncoltak szólóban és már eléggé hiányos öltözetben a diszkópult két oldalán. Petrovic remekül érezte magát, most már nem emlékeztetett arra a félénk emberre, aki egy órával korábban ide belépett. Rolandot is láttam a közelében, de főleg Elisa és Roger táncoltak mindig mellette. Az sem volt titok, hogy a testőrkatonák bizony olykor szem elől tévesztették a pasast. És mi van a civil őrével? Aki alighanem a titkosszolgálat embere lehet. Múlani bátyjáé... Nyeltem egyet. Valami ösztönöm azt súgta, ismeretlen veszély gyűlik koránk. Zagubic is táncolni ment. Mbuni elnök tovább csevegett kíséretével, és Kiringa újra ott volt mellette. Eric akkor jött ki a toalettből, megnyugtatóan bólintott felém. Szóval, már a szellőzőnyílásban van az összes üveg „whisky”. Az irodákhoz vezető folyosónál álltam éppen. Egyszer csak kimegy valamelyik szerb a toalettre. Előzőleg részletes utasítást adtam a fiúknak erre az estre. Torben bukkant ki a tömegből.- Mulatsz, főnök?- Naná, frenetikusán, mint látod - morogtam. Torben nevetett, olykor kicsit gyerekes tud lenni. Mióta otthagyta a rendőrséget Koppenhágában, visszatért az életkedve. Egy perc sem telt el, és olyasmi történt, amire nem számítottam. Valaki egy pisztoly csövét nyomta a hátamhoz, és csak ennyit súgott a fülembe.- Egy rossz mozdulat, és véged van, Daniel Skagen. A hangja nem volt ismerős. Fekete volt, az biztos, a kiejtése túlságosan is itteni. Volt még benne valami kéjes elégedettség és öröm, amit nem tudtam mire vélni. Lassan, nagyon lassan fordultam meg, közben azt mondtam.- Nincs fegyverem, ha erre célzol, idegen. Az arca ismerősnek tűnt. Fekete, harmincas, civilben. De kezében a Beretta valódi, és nem is nagyon dugdosta. Tehát legálisan viseli a fegyvert, még itt is. Mbuni környezetéhez tartozik, titkos ügynök, és nem is akárki. Ez az arc... .(Folytatjuk)
