Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-16 / 165. szám

2. oldal 1998. július 16., csütörtök Pásztó És Környéke Négyen pályáznak Ecseg - A képviselő-tes­tület július 20-i ülésén foglalkozik azzal a négy pályázattal, amelyek a kétfelé ágazó Jókai-köz útépítési megbízását kí­vánják elnyerni. A 8 mil­lió 600 ezer forintba ke­rülő beruházási összegből a Nógrád Megyei Terü­letfejlesztési Tanács 3 millió 800 ezer forint ki­fizetését vállalta magára. Másfél milliós munkára számíthat a kivitelező Vízelvezető árok épül Garábon Pályázat útján nyerheti el megbízását az a kivitelező, aki a legkedvezőbb ajánlatot teszi a községben felújításra szoruló garábi vízelvezető árok kiépítéséhez. A megbí­zás másfél millió bevételt je­lent a nyertesnek. Nemcsak kifogják, hanem telepítik is a halat „Házasság” a tőponttval A felhevült szel erős hullá­mokat borzol a nemrég még csendes palotási tó felszínén. A szél kavarta hullámok partnak csapódva elhallgat­nak. A parton, nem messze a büfétől, az egyik kitaposott helyen katonás sorrendben, egymás mellett láthatók a horgászbotok. A Palotás és Vidéke Sport- horgász Egyesület 670 tagja sült hal. A sporthorgász egyesü­let nemcsak ritkítja a tó halál­lományát, hanem gondoskodik az utánpótlásról is. Az elmúlt évben 210 mázsa kedvelt ponty került a tóba. Az idén áprilisban 20 mázsával bővült az állo­mány, július elejétől szeptem­berig pedig (háromnyaras, fog­ható méretű ponty) 160 mázsa mennyiséggeí lesz több a tóban. Az ismert fajták mellett - két Komáromi Tibor, az egyesület elnöke és a kínai koy közül néhányan a jó fogás re­ményében töltik itt idejüket. Egyikőjük Borotka László. Szákjában néhány ficánkoló, testes ponty jelzi: érdemes volt kijönnie, lesz halászlé, netán évvel ezelőtt - ajándékképpen az egyesület kapott 15 koy kí­nai pontyot, mely különleges fajta hazánkban. A tervek sze­rint a pikkelyes tőponttyal ke­resztezik majd. IPOSZ-díjas lett a mester - Hellyel-közzel találta meg a számítását. . . Egy ezüstkoszorús műköves Héhalomból- Mást mondanék önnek, ha a városban kezdem önállóan a műkőkészítő-szakmát. Most csak annyit mondhatok: hely- lyel, közzel megtaláltam számításomat. Héhalom kis tele­pülés, a környező községekben is szerényebbek a lehetősé­gek, mint nagyobb településeken. Nagy a konkurencia is. Ráadásul a mi szakmánkban nem kell a szakképzettséget igazolni, elég a vállalkozói igazolványt kiváltani. választják ki a pénztárcájuknak megfelelő síremléket. A szegé­nyek nem keresnek fel. Átlag­ban 80 ezer forintba kerül a végtisztesség ilyen jellegű kife­jezése. A megrendeléstől szá­mítva egy hónap az átfutási idő. Akárcsak másutt, itt is változ­— Az átlagszínvonalon, vagy alatta lévő emberek sovány pénztárcáját én is megérzem, - állítja Papp Gyula héhalomi műkőkészítő kisiparos, aki an­nak idején Budapesten tanulta a szakmát a kőfaragó-vállalatnál. Tanítómestere, Halász Ferenc büszke lehet tanítványára, aki előbb másodállásban teljesítette a megrendelői kívánságokat, majd 1974-től önálló kisiparos­ként tett eleget ügyfelei megbí­zásának, 1977-ben pedig letette a mestervizsgát. Akkoriban az ipartestületi tagság elnyerését szakmai követelményhez kötöt­ték. 24 éve vallja magát kisipa­rosnak. Az IPOSZ-díj után ta­valyelőtt átvette az ezüstkoszo­rús mesternek járó oklevelet és kitüntetést.-Meg vagyok elégedve az ipartestület érdekeinket védő tevékenységével. Segíteni őket, velük könyveltetek, - egyéb­ként nem tudnám ellátni az ez­A mester műhelyében a saját készítésű feszületet tisztítja zel kapcsolatos előírásokat.- Kik a megrendelői?- A fizetőképes rétegből. Minta után, vagy fényképekről nak az igények. A zártszegélyes megoldás mellett van aki a te­raszosat kéri. Egyébként a sze­zon áprilistól novemberig tart.- Előfordult, hogy valaki el­felejtette kifizetni a kért munka ellenértékét?- Igen. Nem nagy összegek­ről, egy-két ezer forintról volt és van szó.- Mint kisiparosnak, mi fáj a legjobban, mi az, ami könnyí­tené munkáját?- El tudnék képzelni alacso­nyabb tb-járulékot. A papír­munka annyira megnőtt, hogy egy hónapban annyit kell gyár­tani, beadni, mint korábban egy év alatt. Ennek ellátására ma­gam képtelen vagyok.- Tudomásom szerint köz­életi feladattal is megbízta önt a lakosság?- Korábban tanácstagként dolgoztam, 1990 óta másodszor választottak meg helyi önkor­mányzati képviselőnek. Az első ciklusban jelentős beruházáso­kat valósítottunk meg, a máso­dikban nehezebb helyzetben vagyunk. Kevés a pénzünk, ugyanakkor sok a tennivaló.-A testület nem a politikai csatározások színtere.- Valóban így van. Ez nem ide való. Jól, egyetértésben dol­gozunk, de nem vita nélkül, mert ez utóbbi a legjobb megoldás ke­resését jelenti. V. K. Egy hölgy Németországból, aki még legfeljebb három évig maradhat Szereti Pásztót és a francia irodalmat Harmadik éve tanít Magyarországon Barbara Pätz ebből egy évet Pásztón a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. Az intézmény vezetése szerint szakmai felkészültsége és egyénisége alapján nagy nyereséget jelent számukra az oktatásban. Vele beszélgettünk-Kérem mutatkozzon be, hon­nan érkezett?- Thüringiában, Pöszereck- ben születtem és ott is érettsé­giztem. Lipcsében végeztem az egyetemet ahol germanisztikát és francia irodalmat tanultam. A diploma megszerzését köve­tően kezdetben tanárként dol­goztam, helyenként francia tolmács voltam. 1989-ben átköltöztem az ak­kori NSZK-ba Nümbergbe, ahol ma is élek. Egy kulturális csereegyezmény keretében ke­rültem Magyarországra, előbb Miskolcon dolgoztam két évet majd most itt Pásztón egyet. A gimnáziumban csak német nyelvet tanítok.- Hogy érzi magát hazánk­ban ?-Kiválóan! Az iskolai munka is nagyon tetszik. Né­metországi szokásokhoz ké­pest, önöknél a tanár és a diák közötti viszony sokkal kelle­mesebb, ennélfogva a nevelő­munka is jobb körülmények között zajlik. Magyarországon a munkában és az egyéni kap­csolatokban kevesebb a stressz mint Németországban, az em­berek egymással szívélyeseb­bek, udvariasabbak. Különösen nagy benyomást tett rám a ven­dégbarátság. Németországban minden túlszervezett, mindenre vonatkozóan terveket készíte­nek. Ideérkezésem után meg kellett ismernem, „tanulnom” a magyar viszonyokat. Ezek megismerése után már nem volt gondom az itteni em­beri kapcsolatok kialakításával és a munkával.-Meddig marad még Pász­tón ?- Miután az államközi szer­ződésben foglaltak hat évet en­gedélyeznek, úgy még legfel­jebb három évig maradhatok. Bízom benne, hogy az elkövet­kező időszakban is kellemes lesz itt dolgozni és jól fogom magam érezni. Kerekes Lajos Barbara Pätz Másfél évtizedes hagyományt ápolnak - Néptánctábor Szurdokpüspökiben - Hol itt, hol ott verték fel a sátrukat Sok helyről jöttek - „Egy nyelven beszélnek” töltötték meg élettel, lélekkel a falakat. Egyikük Tóth Andrea, a kontrás, mátrakeresztesi óvónő:- Három éve foglalkozom népzenével és 15 éve táncolok a Muzsla néptáncegyüttesben. Számomra felüdülés ez az együttlét, talán nem véletlen, hogy szinte min­den körzeti nép­tánctáboron részt vettem, akárhol is rendezték. Vannak, akik be­lenőnek, s akik lassan-lassan ki­öregszenek, de így van rendjén. Persze a „kiö­regedés” útja fel- nőtt-néptánce- gyüttesbe is ve­zethet. Erről leg­inkább a szurdok- püspöki tábor szakirányítója Ágoston László, a pásztói Muzsla táncegyüttes mű­vészeti vezetője beszél szívesen.- Számolunk ezekkel a fiúk­kal és lányokkal, mert eddig soha nem csalatkoztunk. Kiváló Mit ér nékem a szombat estét várni, ha a babám nem jön vigasztalni, vigasztalom magam, ahogy lehet, sajnálom a régi szeretőmet... - szárnyal a dal, szól a zene, miközben vezényszóra fordulnak a fiúk, seregnek a lányok a szur­dokpüspöki általános iskola tornatermében. Készülnek a másnapi gálára, ahol megmutatják a falu lakóinak: mit tanultak szépet, lélekemelőt az egy hét alatt. lózsákok, gumimatracok. Nem okozott ez kényelmetlenséget - kérdezem Nagymarosi László- nét?- Nem, inkább élvezték a gyerekek. Aki kevesellte a mat­racot, az még pokrócot is kapott a dereka alá. Zenére aludtak és sze a tánctanulás mellett jutott idő a környék megismerésére, sőt távolabbi tájakra Balassa­gyarmatra és Hollókőbe is elju­tottunk. Persze, ahol néptáncot tanul­nak, ott a talpalávaló sem hiá­nyozhat. Az „önkéntes” muzsi­Különböző az életkor, de harmónia vezérli a közös munkát zene ébresztette őket regge­lente, rengeteget sztoriztak, szóval jó volt a hangulat. Per­kusok a közeli Anna-lakban rendezett országos népzenei tá­borból ruccantak át mindennap, Ugyanis a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram Tanács titkársága és a községi önkormányzat anyagi, erkölcsi támogatásával idén is megrendezhették a kör­zeti néptánctábort, most ezúttal Szurdokpüspökiben. Nagyma­rosi Lászlóné, a pásztói Dózsa György Általános Iskola ma­gyar-néptánc szakos tanítónője sokat tudna mesélni, hiszen kol­léganőjével, Huczek Józsefié­vel együtt 15 éve anyáskodnak, fáradoznak a néptánctábor megszervezésében, nem utol­sósorban az ehhez szükséges anyagiak előteremtésén. Hol itt, hol ott verték fel sátrukat, el­jutva még Nyíregyházáig is.- Ahogy fogy a pénz, úgy „szorulunk” vissza szűkebb pátriánkba Nógrádba, de ennél nagyobb bajunk ne legyen - mondja Nagymarosi Lászlóné, miközben elismeréssel említi Kovács József polgármester ne­vét, aki gondos házigazdaként figyelt rájuk.- Nógrádmarcal- ról, Mátrakeresztes- ről, Endrefalváról, Szirákról, Vanyarc- ról, Pásztóról, a He­ves megyei Ecséd- ről és a vendéglátó Püspökiből is érkez­tek gyerekek óvo­dástól a gimnazista korig. Sokszínűsé­gük ellenére is kitű­nően megvoltak egymással, mert kö­zös volt a hangjuk, a zene nyelvén be­széltek, a néptánc szeretetére verbuvá­lódtak ők hetvenen - így Nagymarosi Lászlóné. A romantika sem hiányzott: miközben a tágas tornaterem egyik végében zaj­lottak a próbák, a másik fertá­lyán száradtak a bordásfalra te­rített törülközők, pihentek a há­életiskola, a közösségi élet szín­tere ez a néptánctábor, úgy mint minden elődjéé. Ezek a fiúk és lányok sok helyről érkeztek, de egy nyelven beszélnek, mert összeköti őket a népzene, a nép­tánc szeretete. Közülük nem mindenki kerül majd fel a deszkákra, de nem ez a legfon­tosabb. Örökre szóló élményt ad, értéket közvetít, gyarapítja testüket, lelkűket ez a mostani együttlét. Ez élteti, mozgatja, viszi tovább évről évre a tábort. Leginkább köszönhető ez né­hány megszállott, hivatását sze­rető pedagógusnak. Ágoston László, „Laci bácsi”, ahogy a gyerekek hívják már ha­todik éve vesz részt a Pásztó és környékéről gyökeresedett tábor munkájában. Jómaga huszon­nyolc éve táncol a Muzslában, és lett a táncegyüttes művészeti vezetője. Elismeréssel szól a fiúk, lányok szorgalmatosságá- ról. Annak ellenére, hogy sok helyről érkeztek, különböző életkornak, gyakorlottak és ke­vésbé magabiztosak voltak, a harmónia vezette közös munká­jukat. Ezért sem véletlen, hogy a táborzáró táncgálán fergeteges sikert arattak és reménykedve búcsúztak: viszontlátásra jövőre, ugyanitt! Sz.Gy.S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom