Nógrád Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-16 / 89. szám
4. oldal Közélet 1998. április 16., csütörtök Nógrád megye országgyűlési képviselőjelöltjei A Nógrád Megyei Hírlap kampányforgatókönyvének megfelelően folytatjuk a pártok országgyűlési képviselőjelöltjeinek bemutatását. Összeállításunk azoknak az adatoknak a felhasználásával készült, amelyeket a pártok eddig rendelkezésünkre bocsátottak. A jelölteket indító szervezetek figyelmét ezúttal is felhívjuk arra, juttassák el szerkesztőségünknek képviselőjelöltjeik portréfotóit és három-négy mondatos bemutatkozásait. A választókerületek a következők: 1. sz. Salgótarján, 2. sz. Pásztó-Bátonyterenye, 3. sz. Szécsény, 4. sz. Balassagyarmat. 4. sz. választókerület Dr. Kenessey Miklós Jogász és közgazdász végzettségű. Balassagyarmaton született és nőtt fel, mint a helyi kórház híres igazgatójának és sebészének, későbbi névadójának a fia. 1956 után 34 évig élt és dolgozott Hollandiában. Független jelölt Kereszténydemokrata Néppárt 3. sz. választókerület Dr. Percze László Negyvenhat éves, nős, három gyermek apja. Esztergomban, a ferences gimnáziumban érettségizett, műszaki és közgazdasági végzettségű. Gazdasági tanácsadással és mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. 4. sz. választókerület Gyürky János Ötvenhat éves, nős, három gyermek apja, családjával Balassagyarmaton él. Esztergomban, a ferences gimnáziumban érettségizett, erdőmérnök. A KDNP megyei elnöke, tagja Nógrád Megye Közgyűlésének. 1. sz. választókerület Dr. Kovács János Hatvanöt éves, nyugdíjas tanár. Nős, fia és két unokája van. Pályáját 1955- ben Salgótarjánban kezdte. Az ’56-os emlékérem tulajdonosa, a Pofosz tagja. Jelmondata: „Szolgálni jöttem Veletek, Értetek. ” 2. sz. választókerület Kövesi Tibor Ötvennégy éves, nős, két gyermek apja. Bányamérnök, gazdasági mérnök, a nagybátonyi Bátonyfel Kft. ügyvezető igazgatója. A mérnöki kamara megyei elnöke, az országos elnökség tagja. A KDNP szakértője. Szabad Demokraták Szövetsége 1. sz. választókerület Tamássy István Ötvennyolc éves, nős, két gyermeke és három unokája van. Építészmérnök, ’94-ig megyei főépítész, azóta az SZDSZ országgyűlési képviselője. Az építési albizottság elnöke, az ENSZ HABITAT európai elnökségének tagja. 3. sz. választókerület Frenkl Gábor Harmincnyolc éves, nős, háromgyermekes családapa. Főiskolát végzett, vállalkozóként dolgozik, amelyben a mezőgazdasági termelés a meghatározó. Egy éve a Nógrád Volán Rt. autóbusz- vezetőjeként is dolgozik. 2. sz. választókerület Mátis András Negyvennyolc éves, nős, hétgyermekes családapa. Idegenforgalmi és teológusi diplomával rendelkezik. 1990-94 között a megyei közgyűlés tanácsnoka. Párton kívüli, jelenleg Szirák község polgármestere. 4. sz. választókerület Smitnya Sándor Harmincnyolc éves, nős, két gyermek apja. Dejtári születésű, közgazdász. A ’94-es választások óta Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, korábban a balassagyarmati kábelgyárban osztály- vezetőként dolgozott. „Még nem hordta ki a társadalom a drogkezelés problémáját” Mindenekelőtt megelőzni kell a bajt Egyik közelmúltbeli salgótarjáni látogatása során tartott előadást Juhász Gábor országgyűlési képviselő (MSZP), a parlament drog (eseti) bizottsága elnöke a hazai kábítószer-problémákról. A képviselő mondandójának lényegét az alábbiakban rövidítve közöljük. A drogprobléma nem újkeletű, 1986-ban született az első tanulmány, amely prognosztizálta, hogy Magyarország az idegenforgalom fellendülésével nemcsak a turisták előtt vált nyitottá, hanem a kábítószer, a fegyver, a prostitúció előtt is. A kábítószer-fogyasztás okát keresve két problémára bukkanunk. Az egyik az, hogy a kábítószer-élvező beteg vagy bűnöző. A másik kérdés, hogy a lágy drogokat hagyjuk-e, vagy ne hagyjuk használni. Egyik kérdést sem hordta ki a társadalom. S amikor az eseti bizottság megalakult, elsősorban ezekre a kérdésekre kereste a választ. A hazai kábítószerfogyasztók számára csak következtetni lehet, s szintén csak becsülni lehet a kábítószeresek számát. Két jó módszer van. Az egyiket az ENSZ találta ki. A lefoglalásokból, a rendőrségi eredményekből, a kórházi eredményekből kell csinálni egy bonyolult képletet, s ebből kiszámolják, hogy szerintük mennyi az annyi. Ebből százezres nagyságrendű szám jön ki. A másik lehetőség - fél éve a bizottság hatására vezették be -, hogy a hadseregbe bevonult fiatalokat nézik. Egy módosító indítvány hatására az új egészségügyi törvény az iskolaegészségügyi szűrővizsgálatok közé felvette a drogszűrést. A bevonuló fiatalok 36-42 százaléka vallja magát többé-ke- vésbé rendszeres kábítószerfogyasztónak. A felmérések azt mutatják, hogy 8,3 százalékuknál ez orvosi vizsgálattal is alátámasztott. Hazudáskényszer Az iskolában a gyerek azt hallja, hogy megeszel egy anfe- tamin tablettát és tönkremegy a májad, vagy elszívsz egy marihuánás cigarettát és ki tudja mi lesz veled. S amikor ezeket kipróbálja és kiderül, hogy nem megy tönkre a mája, s nem történik vele semmi, ezt úgy éli meg, hogy nem is mond igazat senki. Ezzel átlépte azt a távolságot, ami a herointól tartotta távol. Viszont ez már nem olyan drog, mint a többi. Az elvonási tünet konkrét rosszulléttel kezdődik. A gyerek megtapasztalja, hogy milyen hányni hasmenéssel egy időben, miközben hideg veríték önti el és fájnak az ízületei. Aki pedig szippantja, annak az orrnyálkahár- tyái mennek tönkre. A legveszélyeztetettebb korosztály három éve a 17-24 évesek voltak, a nagykorúság határán. Ez a szám sajnos megy lefelé, most 16-17 évesek a Budapesten jelentkező heroinisták. Azok a gyerekek, akik ezelőtt két évvel rászoktak az am- fetamin tablettákra, s most érkeznek heroinistaként gyógyulni. A kábítószeres gyereknek van egy sajátos jellemvonása. Először is iszonyúan hazudik, mindent elkövet annak érdekében, hogy szerhez és további pénzhez jusson. Eladja mindenét. Pénzt kér nemcsak a szülőktől, azoktól csak utoljára, a szomszédoktól, barátoktól, ismerősöktől. Mire az adósság kiderül ez már néhány százezer forint is lehet. S egyre ritkábban jár haza. A szülők pont addig a fél évig nem szereznek erről tudomást, ameddig segíteni lehetett volna. S amikor kínjában a gyerek gyógyulni akar, az anyja hiába viszi a kórházba, azt mondják ma péntek van, jöjjön vissza szerdán, addigra megürül az ágy. Szerdán viszont már nem akar gyógyulni, mert valahol addig szerez egy adagot, s megint el van vele egy darabig. Tehát éppen az az időszak esik ki a felismerés fázisából, amikor ezen még lehetne segíteni. A tapasztalatok alapján alakult ki a parlamenti pártok álláspontja, hogy szó sem lehet arról, hogy akármilyen drogot legalizáljanak. A törvény szerint bármilyen csekély drognak a birtoklása is bűncselekménynek számít. Csak összekeverik azzal, hogy az, akinél csekély mennyiséget találtak, ha vállalja a féléves gyógykezelést, akkor nem büntethető. Ezt a büntetés nélküli gyógyulásra találták ki. Az elv jó, de két nagy baja van. Azok, akik tényleg fogyasztók, fél év alatt nem gyógyulnak meg. A másik, hogy akik kereskedők voltak, azok meg néhány tízezer forintért vásárolnak orvosi igazolást. A rendőröket meg az frusztrálja, hogy bármelyik dílert elkapják belemosolyog a rendőr arcába, s mondja, hogy másnap hozza a papírt. S el kell engedni. A gyógyulásnak két nagy problémája van azon túl, hogy erre az orvosok sincsenek nagyon tömegével felkészülve, s nincsenek helyek. Rehabilitáció Maga a gyógyulás két fázisból áll. Egyrészt, amikor a szervezet elválik a szertől, méregtele- nedik, s a másik amikor a mé- reglelenített és nem szerfogyasztó ember megpróbál visz- szailleszkedni a társadalomba. Ez a rehabilitáció. S nem véletlen, hogy ezzel döntően vallásos szervezetek foglalkoznak, ugyanis ha nem sikerül új hitet adni a leszokófélben lévő kábítószer-fogyasztónak, akkor visszakerül a régi közegbe és vissza is esik. Összesen nyolc olyan intézmény vaq, amely rehabilitációval foglalkozik. A rehabilitáció három ütemre tagolódik, s 1-1,5 évig tart. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fiatal nőknél a kábítószerezés általában összefügg a prostitúcióval. A fiúk pedig lopkodásból próbálják a napi 6-8 ezer forintot összeszedni. Ez fárasztó, de nagy rutint lehet benne szerezni. A kábítószer abban különbözik az összes többi szenvedélybetegségtől, hogy egyrészt bűnöző életmódra kényszeríti az élvezőjét, s olyan szorosan kötődik a szervezett bűnözéshez, mint semmilyen más szenvedélybetegség. Manapság mindenféle piaci igény kielégíthető. Olyan kábítószerek is jelen vannak a magyar piacon, amelyek egzotikumnak számítanak. Gyakorlatilag minden elérhető s olcsóbban mint az európai államokban, aminek az az oka, hogy Magyarország a hagyományos tranzitútvonalak kellős közepén van. Marihuánából önellátók lettünk, mondják a szakértők, de valószínű, hogy már amfe- taminból is. Olcsón és könnyen előállítható. Gyakori a mákmetszés is. Mivel a Büntető törvény- könyv kezeli ezt a dolgot nálunk. az idősebb generáció nagy része úgy gondolja, hogy ez alapvetően rendőrségi probléma. Amíg csak kis létszámmal vannak és kevesen értenek a dologhoz, nem történik semmi. A rendőrségi akcióknak nincs értelmük, mert igazi fogyasztót nem fognak, az igazi díler pedig a razzián eldobja a szert. Az eladás három másodperc, egy kézfogás. Ezt a bíróság előtt bizonyítani nem egyszerű mutatvány. Nálunk a rendőrségi munka vallomásokra épül, s ez komoly bizonyítékként nem tekinthető. Ahol nincs tárgyi bizonyíték, a vád ingatag. Ez mindenkit bosszant. Amíg 1990 környékén még 2,9 évet mértek ki átlagosan egy kábítószer-kereskedelemben bűnösnek talált egyénnek, addig tavaly ez már 4,7 év lett. Bár a törvények szigorúak, de nem eléggé árnyaltak. Azonos szigorral A jog nem ad választ arra a problémára, hogy mi van azzal, aki fogyasztó is, meg kereskedő is. A többség ilyen. Nem ad választ arra, hogy mi van akkor, ha a kiskorú a barátjának adja. Ezt is ugyanazzal a szigorral kezeljük. Ha két középiskolás tablettát cserél 2-8 évre börtönbe kell zárni, nincs mód enyhébb büntetésre. Az igazán gyógyulni akarónak milyen biztosítéka lehet -azon túlmenően hogy választhatja a féléves gyógykezelést - ha az adagok tekintetében a csekély és a jelentős mennyiségnél a törvény nem differenciál. Erre az ügyre három helyről lehet pénzt szerezni nálunk. Legkevesebbet az önkormányzatoktól, de onnan lehet. A Népjóléti Minisztériumban van egy csaknem 2 milliárdos alap, de ebből csak néhány százmillió megy el a drogra, az is két csatornán. Az egyik a NEVI, a másik a mentálhigiénés programiroda az ÁNTSZ-nél. Utóbbiak hatáskör és pénz nélkül. A legtöbb pénzt Soros György adja, de nem megelőzésre, hanem az ártalom csökkentésére. Tűket osztogatnak ingyen. Ezt pedig jobb lenne megelőzésre fordítani. Reménytkeltő, hogy aláíródni látszik egy 120 milliós program, aminek a lényege szerint a nat keretében az iskolában és az iskolán kívüli egészségügyi programokra közösen fordítaná ezt a Népjóléti Minisztérium és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. P. A.
