Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28-29 / 74. szám
6. oldal Közélet 1998. március 28., szombat Mérlegen négy országgyűlési év Nógrádi képviselők a Tisztelt Házban A rendszerváltás utáni első parlamenti ciklus végén MDF-es és KDNP-s Nógrád megyei országgyűlési képviselőkkel beszélgettünk négyéves munkájukról. Az 1994-1998 közötti országgyűlésben egy szabad demokrata és hat szocialista honatya képviselte térségünket. Az 1994-es választásokon egyetlen országgyűlési képviselőként induló jelöltnek sem sikerült az újbóli megmérettetés. Önök majd májusban döntenek arról, továbbra is bizalmat szavaznak-e azoknak a képviselőknek, akik 1994-ben 44-ből jutottak be a Tisztelt Házba. Hetük közül hatan újra megpróbálják, Rozgonyi József már nem. Májusban kiderül az is, hányán képviselik Nóg- rádot a következő ciklusban, hiszen nyolcán lehetnek, ha a töredékszavazatok nem csúsznak át harmadszor is az országos listákra. Az Országgyűlés utolsó munkanapján Dudellai Ildikó és Rigó Tibor kereste meg Nógrád képviselőit az Országházban azzal a kérdéssel, mit tettek azért, hogy megyénk kimozduljon hátrányos helyzetéből. A képviselők által elmondottakat terjedelmi korlátozás és lényegi változtatás nélkül közöljük. Az egyéni képviselő munkájában erőteljesebben körvonalazódnak a körzet problémái, a megyei listás helyek átfogóan a megyei kérdésekkel foglalkoznak. Én az SZDSZ megyei listáján jutottam be a parlamentbe. Úgy gondolom, a parlamentben a képviselők elsősorban az ország dolgaival foglalkoznak. A győztes pártokból kormány alakul, a képviselőház ellenőrzi a kormányt, a kormánypárti képviselők pedig támogatják a kabinet elképzeléseit. Nem lebecsülendő az a közvélekedés a hiányzásokat látva, miszerint a képviselőnek a parlamentben van a helye. Ebben elsődleges, hogy a képviselő hányszor támogatja szavazataival a kormányt. A legfontosabb, hogy a képviselők országosan átfogó törvényeket alkotnak, de ezen belül egy adott térség megyéjére is kihatnak. Itt van például a terület- fejlesztési törvény, amely 15 milliárd forinttal rendelkezik. Ezt a területfejlesztési tanácsok osztják szét azzal a nem titkolt céllal, hogy elsősorban a gyengébb térségeket kell támogatni. Itt megjelenik Nógrád megye is. Képviselőségem előtt olyan területeken dolgoztam, amelyek itt hasznosíthatóak. Ebben a ciklusban nagy építési törvénykezési etap zajlott le, az épített környezet védelméről szóló, a műemléki, a mérnök- kamarákról szóló törvényekre gondolok. Fontos gazdasági törvények jelentek meg, mint a közbeszerzési, a termékdíj törvény, ezek kidolgozásában is részt vettem. A hozzám leginkább közel álló terület a lakáskérdés. Nógrád megyében is rendezettebb helyzetet teremt a társasházi törvény. Az utolsó pillanatban fogadtuk el a fogyatékos emberek védelméről és támogatásáról szóló törvényt az SZDSZ hathatós nyomására. Az építésznek erős kapcsolódásai vannak ezen a téren, hiszen a fogyatékos emberek egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudnak rendesen közlekedni az utcákon, nem mernek, nem tudnak bemenni a középületekbe. Az SZDSZ-ben rendkívül erős a szociálisan érzékeny képviselők köre. Meg kell említenem, a lakáskérdések vitájában bizottsági szinteken eljutottunk oda, hogy szeretnénk megteremteni egy szociális bérlakásszektort a rászorulóknak. Parlamenti részvételem aránya 95 százalékos volt a szavazásokon, beadtam több mint 70 módosító indítványt, elmondtam több mint 30 beszédet. Volt mit tennem a környezetvédelmi bizottságban, ezen belül az építési és infrastrukturális albizottságban, nem csak a parlamenti ülésnapokon. Voltak direkt intézkedések, amelyekben lobbyzni is megpróbáltam a települések polgármestereinek, testületéinek felkérésére olyan ügyekben, amelyekben kapcsolatrendszerrel rendelkezem, mint például út és távközlési kérdésekben. A napokban írta alá Salgótarján a KHVM-mel azt az előzetes megállapodást a 21-es út elkerülő szakaszáról, amelynek meglehetősen sokáig lobbystája voltam. Megosztódik majd az új úttal a kamion- forgalom is, ez több mint 2 milliárdos beruházás lesz. Tamássy István (SZDSZ) listás képviselő 1994-ben az akkori kormányzat gondolkodásmódja szerint a területfejlesztésben gyakorlatilag nem valósult meg semmiféle területi kiegyenlítés. A ’94-es választási kampányban kiemelten fontosnak tartottam, hogy ez a parlament és kormány elfogadja azt a területfejlesztési törvényt, amely szabályozza az országrészek közötti hátrányok megszüntetését, pontos mutatókat alkalmaz azon probléma megoldására, hogyan jutnak többlettámogatáshoz az elmaradott térségek. A parlament, a kormány előterjesztésére elfogadta ezt a törvényt, annak kimondásával, hogy az elmaradott térségekbe több pénzt kell juttatni. így 1997-ben Vas és Nógrád megye esetében előfordulhatott, hogy Vas megye 100, míg Nógrád 700 millió forintot kapott. A törvénykezési munkából szeretném még kiemelni azt a területfejlesztésről szóló országgyűlési határozatot, amely Borsod, Szabolcs és Nógrád megye számára többlettámogatási rendszereket lép- tett életbe. Itt 10 százalékkal kevesebb önerőt kell letenniük a beruházásokhoz az önkormányzatoknak, vállalkozóknak, mint az ország más részein. Nagybárkány például 100 százalékban állami pénzekből tudja megvalósítani a szennyvízcsatorna létrehozását, így az ott élőknek is csak minimális önerőt kellett vállalniuk. Összerakható ez a pályázati szisztéma Kazár-Vizslás elképzeléseinél is. A miniszterelnök látogatását követően sikerült kilobbyzni és véghezvinni a Nógrád és Szabolcs megye kiemelt támogatásáról rendelkező, 1997-98-99- re szóló kormányhatározatot, amely garantálja a szükséges forrásokat. Idén 2,5 milliárd forintra számíthat a megye. Ez, kiegészülve azzal a kezdeményezésünkkel, amely Salgótarján és Bátonyterenye térségében egy különleges vállalkozói övezet létrehozását célozta meg, megteremti a továbbfejlődés lehetőségét. A salgótarjáni választókerületben 1994-ben arról kellett gondolkodnunk, meg tudjuk-e akadályozni, hogy a város Ózd szintjére süllyedjen, hogy a munkanélküliség azt a mértéket haladja meg, amiből nagyon nehezen lehet kikecmeregni. Az öblösüveggyárban és az acélgyárban a közel 3 milliárdos állami támogatás révén stabillá vált a gazdálkodás. Sikerült elérnem, hogy salgótarjáni központtal létrejöjjön a regionális fejlesztési tőketársaság, amely a tőkehiánnyal küzdő középvállalkozásokat segíti. A résztulajdonos Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója kérésemre ígéretet tett arra, hogy a bank újabb 500 millió forintos tőkeemelést hajt végre a társaságban. A Madzsar József kórház a 3,7 milliárd forintos támogatás révén a XXI. század színvonalának megfelelő szolgáltatások nyújtására lesz képes. Salgótarján előmeg- állapodást tudott kötni a közlekedési minisztériummal, egy közel 20 éves probléma orvoslására, a 21-es út elkerülő szakaszának megépítésére. Az elmúlt évben megkeresésemre sikerült végre rendezni a Somoskőújfalui kamionparkoló problémáját. Elvégeztem egy összegzést arról, kik kaptak közreműködésemmel szponzorációs pénzeket a választókörzetben. Ezek éves szinten elérték a 20- 25 millió forintot. Bírálják ezt is, én azt mondom, szabad a pálya, csinálja mindenki hasonlóképpen. Akkor valóban azzal kell majd szembesülni, ki mennyit és hogyan tudott konkrétan segíteni, nem azzal, ki mennyit tudott a másik munkája kapcsán bírálatként megfogalmazni. Boldva! László (MSZP) Salgótarján Testnevelő tanárként tudom, hogy nagyon fontos a kiindulóhelyzet kellő értékelése: hol tart a leghátrányosabb helyzetű térségek közé tartozó Nógrád megyeA hátrány infrastruktúrából, gondolkodásbéli lemaradásokból, de leginkább a gazdasági helyzetből adódott. Éppen ezért a legfontosabb célom Nógrád megye helyzetének megismertetése volt az újonnan létrejött országos vezetéssel, hiszen segítséget csak attól lehetett kérni, aki megfelelő pozícióban van. Horn Gyula egyik első Nógrád megyei útja Nyugat-Nóg- rádba vezetett, három hónappal később Szügy kiugrott a települések közül. A miniszterelnök nem szokott elmenni gázlángot gyújtani, de ide eljött. Nincs olyan kormánytag, aki ne járt volna a megye ezen régiójában. Nekem eközben egy kettősségnek kellett megfelelnem, hiszen ellenzékben voltam Balassagyarmaton, és bizonyos fokig a megyénél is. A másik kettősség valamennyiünknél, hogy eleget tegyünk a parlament követelményeinek úgy, hogy közben annak is megfeleljünk, amit a választóink előtt vállaltunk. Minden döntésemért vállalom a felelősséget. Nem voltam rákényszerítve arra, hogy úgy szavazzak, ahogy a pártom vezérkara döntött. Nem mondom, hogy én vittem Rétságra a TDK-t. Az egész ügyet a rétsági polgár- mester intézte, és nem a megyei közgyűlés elnökével, akinek csak annyi köze volt hozzá, mint nekem: segítettünk, amikor megkerestek. Mert nem telepedett volna oda a gyár, ha az állam nem adja hozzá a 200 milliós vissza nem térítendő támogatást. Nagyon haragszom azokra, akik el akarják venni másoktól a sikerélményt, ez különösen felerősödik a választások idején. Nagyon kérem induló ellenfeleimet, ne akarják kisajátítani azokat az ügyeket, amelyek elintézésében jelentős részem volt, ilyen például a balassaUrbán Árpád (MSZP) Balassagyarmat gyarmati megyeháza visszakerülése vagy az elkerülő út kialakítása. A régió a legkedvezőbb helyzetben van a munkanélküliséget tekintve, ami köszönhető a TDK-nak, a nagyoroszi Knaus Kft.-nek, valamint annak, hogy Balassagyarmaton és környékén a vágóhíd kivételével valamennyi cég talpon maradt. Ezek azok az eredmények, amelyekre kicsit büszkék lehetünk. Azt se vonhatja kétségbe senki, hogy megvalósult Nyu- gat-Nógrádban a gázhálózat, a telefonrendszer, a váci 2-es út. Nekünk kellett kiharcolnunk, hogy Nógrádot már együtt kezelik Borsod és Szabolcs megyével. Büszkék lehetünk még a Duna-Ipoly Nemzeti Park létére is. Sokat kellett dolgoznunk azért, hogy megmaradjon a kistérségi vasút. Van valami, amiben nem sikerült előbbre lépnünk: ez pedig az idegen- forgalom. Elsősorban a falusi turizmus nem hozta azt, amit szeretnénk. Összességében mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nem fejlődött ez a régió. A kiindulási alap már egészen más, mint a négy évvel ezelőtti volt. Any- nyit szeretnék még hozzátenni, hogy Balassagyarmat önkormányzata a négy év alatt mindössze egyszer kérte a támogatásomat, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések támogatásában részesülhessen. Ekkor 50 millió forintot sikerült szerezni. A térség megválasztott képviselőjeként egyszer sem kértek fel akár egyetlen ünnepi beszéd elmondására abban a városban, ahol élek, ahol harmincöt éve dolgozom, ezt egyszer sem érdemeltem ki. Jó lett volna, ha jobban együtt tudunk dolgozni a balassagyarmati önkormányzattal.
