Nógrád Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-16 / 63. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Asszony a küszöbön... A balassagyarmati erdofe- lügyelöség székhelye egy csendes utcában áll. Alig különbözik a környék családi házaitól. A küszöbön ott áll egy fökötős falusi asszony. Ötvenöt éves lehet, vagy hatvan? Határozott és szép arcú. Az egykori polgári Magyar- ország gazdasszony-felelős- ségének szigorúsága árad a szavaiból, ahogy áll a küszöbön és panaszkodik...- Segítsen nekem valaki, mert az ember belebolondul ebbe a tehetetlenségbe, ebbe a rendetlenségbe, - kesereg, és pillanatok alatt kiderül, hogy S most nemcsak fizikailag áll itt a felügyelőség küszöbén, de egy erdőterület résztulajdonosaként, birtokosaként is küszöbön állni kényszerül, ahogyan elhúzódnak a hivatali igazgatás, a szervezett erdővédelem ügyei, garanciái.- Jön az autójával az a gonosz ember, mert nem kukába rakja otthon a szemetét, törmelékeit, a bádogdobozait, pedig így is, úgy is kifizeti a szemétdíjat, de zsákokba be- tárazza a csomagtartóba és viszi, hozza az erdőbe. Majd szétszakadnak a gumik a rossz erdei utakon a nagy tehertől, de ö csak jön és az erdőben pakolja ki a szemetet. És amikor már úgyis üres a kocsi csomagtere, telelopja fával, hogy visszafelé is legyen egy fuvar. Másnap aztán jövök én, a tulajdonos: itt egy szeméthegy, ott egy mázsa törmelék, emitt egy rakás konzervdoboz, erre meg itt van egy néhány derékban ledarabolt, megcsonkított fa. És mehetek az Istenhez panaszra... Deák Sándor ügyeletes erdőfelügyelő, erdőmérnök kommentálja, magyarázza a 1 keserű panaszok okait.- Tehetetlenek vagyunk. Ha egy tulajdonos a saját erdejéből hazavinné a fát, jóváhagyott kitermelési terv nélkül, akkor súlyos büntetést fizetne. A tolvaj pedig évek óta büntetlenül viszi áfát, a másét és rombolja az erdőt, szeny- nyezi a környezetet. Gyakorlatilag lehetetlen megbüntetni és megakadályozni, hogy ne lopjon újra és újra. Megélhetési bűnözés, mondják a rendőrségen. Ha egy-egy Jetten- érés után kiszabnak 3 ezer forintos pénzbírságot, azt a falu szabálysértési hatóságaként a jegyző teszi meg, de rögtön ad is a megbüntetett tolvajnak 3 ezer forint szociális segélyt, hogy a büntetés rendben legyen befizetve. Befizetik, és holnap már jó esélye van a tolvajnak, hogy elkerüli a felügyeletet. A gumiabroncs nélküli biciklire 114 köbméter fát kötöznek fel, egy átalakított ócska Zsiguliban egy fél köbmétert is elvisznek egyszerre. S hogy ki, hányszor fordul egy nap, az csak az ő ügye. Akárhányszor... S van, aki egy-egy faluban az erdőből már egyenesen a frissen létesített fűrészüzembe viszi a fát aprítani, mert ő már üzletre lop... A környezeti kár, az erdőpusztulás, a szennyezés elviselhetetlen méretű. S a felügyelő szakember gyakorlatilag tehetetlen. Vagyis ennek az asz- szonynak teljesen igaza van. A z asszony Szécsénkéből szomorúan bólogat a küszöbön, hogy mindezt ő is tudja, hogy neki igaza van, indul haza, de a kapuból még visszakérdez: megéljük még, hogy rend lesz ebben az országban? Erdős István Gressai Sándor a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjének tulajdonosa „Szerencsés ember vagyok”- Életutamon végigkísért a szerencse. Elmúltam 62 éves, de orvosi szike hozzám nem ért. Csontom még nem tört el. Harminchét éve élek boldog házasságban. Van két egészséges gyermekem, négy unokám. Gyermekeim sínen vannak. Hát, kell ennél nagyobb szerencse? Más kérdés, hogy a gazdaságban is helyt tudtam állni, s ez így lesz a jövőben is - mutatja be önmagát Gressai Sándor, aki tegnap vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. Gressai Sándor-Egy ilyen kitüntetés kapcsán az ember leltárt készít. Szerettem például kockáztatni, de soha nem hazardíroztam. Egy- szer-kétszer a börtön kapujáig is eljutottam, de be soha nem vittek! Tizenkét éves voltam, amikor először vasutat láttam, hiszen egy olyan alföldi faluban születtem, ahol semmi nem volt, de józan emberek vettek körül. Életem során mindig válságmenedzselés volt a reszortom. Kezdve azzal, hogy 1961- ben - a mezőgazdasági gépészmérnöki diploma megszerzése után - a pétervásárai gépállomásra kerültem, miután elődömet leváltották. Két év múlva az egri gépállomás főnöke lettem. Akkor indult a tszgépesítési program. Gépeket gyártottunk, de sok kellett belőle. Ezért bevezettem a teljesítménybérezést, de az FM-re- vízió kimutatta, hogy túlléptük a bérkeretet, s feljelentettek a rendőrségen. Úgy kirúgtak, hogy a lábam sem érte a földet! Szerencsémre a csalás vádja nem állt meg. így kerültem Tamásiba, megint főmérnöknek egy gépállomásra. Sikeresek voltunk, ezért eladtak bennünket a Ve- gyépszemek. Az újabb kihívás 1975-ben ért, amikor felépült a Vegyépszer tarjáni gyára. Főmérnöknek kértek fel. Igen ám, de volt egy 56-os „saram” is, ami kísért. Ismerve a várost, először felkerestem egykori évfolyamtársamat, Miklósik Ignácot, a szécsényi első titkárt. 56-ban egy szobában laktunk, ő volt a munkásőr, én meg az ellenforradalmár. Holott egyikünk sem csinált olyat, ami miatt szégyenkeznünk kellene. „Eljöhetek a vörös Tar- jánba?” - kérdeztem tőle. „Gyere nyugodtan, nem foglalkozik itt azzal már senki!” - nyugtatott meg. Kellett is, hiszen a forradalom idején részt vettem a parlament előtti felvonulás szervezésében, majd a Keleti Károly úton a diákszálló fegyveres parancsnoka voltam, nemzetőr. A nyomozó azonban alternatívát kínált: ha belépek a KISZbe, folytathatom az egyetemet, s megúsztam egy szigorú megrovással, végső figyelmeztetéssel. Másnap KISZ-tag voltam... Szerencsémre a múltamról nem készült nyilvántartás, vagy ha igen, elveszett. Azért lettem vadász, hogy vajon kapok-e engedélyt. Kaptam! Egy másfél szobás lakásban kezdtük Tarjánban, akkor már Gábor fiam megvolt. 1983-ban egy pártbizottsági gazdasági összejövetelen került szóba a tűzhelygyár. Akkoriban már súlyos helyzetben volt az üzem. Javasoltam, hogy emeljék meg az árakat, s váljanak meg a fe-^ lesleges munkaerőtől. Ha eny- nyire tudod, akkor csináld! - volt a reakció, s én nekikezd- tem. 48 éves voltam, ez az utolsó lehetőség, hogy az ember bebizonyítsa: jó szakember. Akkoriban fel sem merülhetett volna, hogy valaki megvegye a gyárat. Pláne az én szintemen. Aránylag mindig távol voltam a politikától, de mindig kommunikáltam a politikusokkal. Nem voltam tagja a pártbizottságnak, de párttag voltam. Most is azt mondom: szükség van erre a párbeszédre! Az utóbbi két kitüntetésem, tehát a mostani és a Salgótarján díszpolgára kitüntető cím talán már annak a bizonyítéka, hogy a politika felismerte: szüksége van a gazdaságra. Egy éve tettem szóvá ugyanis, hogy gazdasági ember szinte soha nem kap elismerést. Ennyire rossz lenne a helyzet? Megkaptam, de elmondtam a polgármester úrnak, hogy remélem, nem én leszek az utolsó, aki e cím viselője. A kiskereszt nagy megtiszteltetés számomra. Én még soha nem voltam a Parlamentben kitüntetést átvenni. S ez annak az eredménye, hogy megtanultunk kommunikálni. Egyrészt a kamarán belül, másrészt a politikai szférával. Más kérdés, hogy ebben a régióban száz kitüntetés sem oldja meg a problémákat. Szerintem az elsődleges feladat, hogy megtanítsuk az embereket halat fogni. Kamaraelnöki mivoltomat szeretném ez irányban is felhasználni, hogy ezt a véleményemet minden körben hangoztassam. Mi egy kicsit korábban megtanultunk halat fogni. Ezért lett a miénk az SVT-Wamsler Rt., s nem a németeké. Lett is iri- gyünk! De nem a munkát, a kockázatot irigyelték, hanem a pénzt! A város közvéleménye azonban felismeri az új értékrendet. Tény, hogy volt egy szerencsés történelmi pillanat, de ha nem lett volna mellette a szakértelem, akkor úgy jártunk voln, mint azok, akik kiügyes- kedték maguknak a gesztenyét, de megtartani már nem volt képességük. Azóta újabb üzemek kerültek a Róna-csoport tulajdonába, s azt hiszem, ennek a folyamatnak nem látni a végét. Itt van példaként a dél-koreai Daewoo. A tulajdonosának 1964-ben volt 10 ezer dollárja. Ma egy vállalat birodalom, 70 ezer alkalmazottal. A versenynek soha nincs vége. A piacgazdaságban vagy fejlődik valami, vagy visszafejlődik. Az én életemben az egyetlen állandó pont a feleségem, aki elkísért az ünnepségre. Őt is megrázta a rendszerváltás, hiszen munkanélküli lett. Az volt a „bűne”, hogy egy jól kereső gyárigazgató felesége. Lejegyezte: T. Németh László Két tannyelvű diákok társasága alakult - Véget ért a frankofon hét Pásztó francia, belga kapcsolatai Gazdag programot szervezett a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola francia két tannyelvű tagozata a „frankofon héten”. A rendezvények zárásaként alakult meg a két tannyelvű öregdiákok társasága. Az iskola rendezvénysorozata iránt élénk érdeklődést mutattak a magyarországi francia érdekeltségű vállalatok is. Állásajánlatokkal, cégük termeléskultúrájának bemutatásával is megkeresték a diákokat, szponzorként pedig a tanintézetet. Tanárok és diákok előadásai adtak ízelítőt a francia anyanyelvi területek életének mindennapjaiból, s természetesen elhangzottak sanzonok is, melyek a francia kultúra nagykövetei szerte a világban. Szombaton dr. Dobrovóczky István polgármester és Christian Sahuc, a francia nagykövetség nyelvi attaséjának jelenlétével tartotta alakuló összejövetelét a Pásztói Magyar-Francia Kéttannyelvű Öregdiákok Társasága. Az iskola négy végzett két tannyelvű osztályából mintegy negyven diák érkezett az alma materbe, hogy a jövőbeni kapcsolattartásnak keretet adjon. Ä szervezőmunkát fölvállaló Bottyán Zoltán igazgatóhelyettes és Atinsi Aurelien nyelvtanár sikerként könyvelhette el, hogy mind a négy végzett évfolyamból érkeztek diákok, s Franciaországból, Belgiumból is üdvözlőlapokat küldtek erre az alkalomra az egykor itt tanító pedagógusok. A társaság alapszabályban rögzítette, hogy évente a két tannyelvű tagozat ünnepén találkozót szerveznek, segítik azoknak a francia nyelvvel és a kultúrával való kapcsolattartást, akik további tanulmányaikban messzebb kerülnek ettől, s a pásztói iskola mai diákjaival is megosztják tapasztalataikat. Pályázatokkal bővítik majd lehetőségeiket, s kapcsolatot tartanak az ugyancsak pásztói Magyar-Francia-Belga Társasággal is. Az öregdiákok évfolyamonkénti diákvezetőt választottak, a diákelnökük Keresztes Barbara lett, a tanárelnöknek pedig egyhangú szavazattal a már hatodik éve Pász- tón tanító, s a nemzetközi szerződések szerint idén búcsúzni kénytelen Yvette Angert választották. (tarnó) Kedvezőek a „vértelen” operációk tapasztalatai a tarjáni kórházban Szike helyett lézerfény a műtőben (Folytatás az 1. oldalról) kély anyagi megtakarítást jelent.-A lézerek sebészeti alkalmazásának egyik legfejlettebb területe az urológia. Osztályunk egy világszínvonalú berendezéssel gyarapodott, segítségével hosszabb kórházi utókezelés nélkül elvégezhetők a műtétek, hiszen egy részük még általános érzéstelenítést sem igényel - tájékoztatott a főorvos. Az urológiai alkalmazási skála igen széles: a külső nemi szerveken végzett beavatkozások kozmetikai és más szempontból is jobb eredményt adnak, mint a hagyományos műtétek. A felületes húgyhólyagdaganatok lézeres kezelése is eredményes, a húgycsőszűkületek oldása után a kiújulások száma kevesebb, mint más esz- közös beavatkozásnál. Forradalmasította a lézersebészet az urológia betegforgalmának több mint ötven százalékát kitevő köves elváltozások, és az időskori vizelési panaszokat okozó prosztatamegnagyobbodásban szenvedők műtéti megoldását is. Bizonyos típusú kövek — elhelyezkedésüktől függetlenül - zúzhatok lézerrel.- Szintén igen jók a prosztataműtétekkel kapcsolatos tapasztalataink: a rövidebb ideig tartó beavatkozás, ezáltal a beteg kisebb terhelése, a maximum két-három napos bentfek- vés mind-mind ennek az eljárásnak az elterjedése, egyre nagyobb számú alkalmazása mellett szól. Általánosságban elmondható, hogy a kilencvenes évektől egyre világosabban rajzolódnak ki a XXI. század sebészetének meghatározó elemei, melyek között a lézer mindenképpen helyet követel magának. (mj) „Díjmentes övezet” Nem is olyan régen inkább a problémákról, mint az egyetértésről és a közös útirány hangoztatásáról érkeztek jelek a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától. A múlt év végi, s az idei kezdeményezések azonban már a szélesebb vállalkozói réteg számára is hasznos konszenzusra utalnak. Erre példa az az egyik „utcai híradóból” szerzett információ is, miszerint vannak olyan elnökségi tagok a megyei kereskedelmi és iparkamarában, akik nem veszik fel a tiszteletdíjukat. No, nem durcásságból, hanem más okok miatt. Mint kiderült, a hír - ezúttal - igaz. Az egyik, ügyben érintett elnökségi tagot elhatározásuk hátteréről kérdeztük.- Költségtérítésként 10 ezer forintot lehetne elszámolni havonta az elnökségi tagoknak - mondja Lukács György salgótarjáni vállalkozó, a Delta Mérnökiroda és a népszerű kerékpárbolt cégtulajdonosa.- „Ha esik, ha fúj" ?-Ha arra gondol, hogy ez az összeg mindenképpen jár, akkor igen. Persze tudni kell azt is, hogy egy aktív elnökségi tag intézkedési, közbenjá- rási költségvonzatai ezt az összeget magasan túlhaladják.- Vagyis ön, mondjuk, a saját telefonját és „saját benzinjét” használja a kamarai feladatok végrehajtása céljából.- Nemcsak én, hanem tudomásom szerint Langár Tamás és Oravecz László elnökségi tagok is.- Önmaguknak mivel indokolták elhatározásukat?- Most lettünk elnökségi tagok, s számunkra természetes, hogy először is önzetlenül dolgozni akarunk a kamaráért. A továbbiakat pedig döntse el a tagság, vagyis azt, hogy egy bizonyos idő elteltével is alkalmasnak tarta- nak-e bennünket a megszavazott tisztségre, s az azzal járó költségtérítésre. Véget értek a zenei napok - Szombaton a salgótarjáni sportcsarnokban gálaműsorral fejeződött be a salgótarjáni ifjúsági zenei napok egyhetes programsorozata. A díjkiosztás után énekszóval, zenével, tánccal köszöntötték a fellépők március 15-ét. fotó: rigó tibor
