Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-24-25 / 20. szám

A NÓGRÁD MEGVEI HÍRLAP MELLÉKLETE _______________________ _________________ 1998. JANUÁR 24-25,1 F ölihatja a pocsolyákat ? Beszélgetés Danyi István naiv festővel- Mikor benyitok a há­zamba, mintha nem is a konyhába csikorogna be az ajtó, hanem a semmibe, a reménytelensége. Pedig ne­kem, aki hét gyereket neve­lek, nem lehet a semmibe nyitogatni az ajtót, s pláne nem, ha komolyan gondo­lom, hogy jó képeket írok a vászonra. Jó festményt, ame­lyik nemcsak szép, érdekes, titokzatos, de egyben Qzenés is. Üzenés: hogy a cigány is ember. Ember, magyar pol­gár. Olyan, aki az elkésett­sége, ezer bizonytalansága mellett is most már ember módra kívánna élni - mondja Danyi István naiv festő, aki két évtizedes sötét­csend után 1997 novemberé­ben tért vissza a kiállítótér világába, a színek, formák örvényébe. Gyerekként a salgótarjáni Pécskő cigányhegyen tanúja volt annak a szűk évtizednek, amelyben Balázs János festette a bizarr fantáziájú képeit. Megleste a zárkózott, mogorva öregembert, aki kézen fogta, és váratlan kedvességgel kér­dezte meg: mit akar itt? Fes­teni, én is ..., válaszolta a ti­zenhét éves Danyi. És festett is. Néhány hónapon belül tu­catnyi festményt, rengeteg raj­zot vitt át a magányos festő­remete ítélete elé. Balázs János hümmögött, nem mondott mást, csak annyit: - Fessed csak, majd te is felihatod a po­csolyákat és elküldte Danyi- hoz F. Mihály Idát, a Nemzeti Galéria művészettörténészét, aki rögtön megvásárolt az or­szágos naiv gyűjteménybe há­rom festményt, néhány raj­zot. Egy pálya elindulni látszott.- Miért tette le az ecsetet?-A nagy semmiért! Nem volt rá valódi okom, csak elso­dort az élet a cigányhegyről, ahol otthon voltam, ahol még mindenben biztos voltam. Gondolhatja .. . Megnősül­tem. Jöttek a gyerekek. Ahogy nőtt a család, úgy nőtt a nyo­morúsághegy is körülöttem. Munkanélküli lettem. És itt a végeredmény: ez a nyirkos, penészes szoba-konyha! Itt élünk kilencen! Itt festek a nagy asztal sarkán képeket, ha éppen nem ül a térdemen vagy két kisgyerek. Szemétről, hul­ladékba dobott festékdobozok aljáról kaparom elő az olajfes­téket, magam kötözök tehénfa­rok szőrből festő ecsetet, mert megvenni egyiket se bírnám. Azért aztán mindig elégedet­len is vagyok: az elkészült kép nem pont ugyanaz, ahogy én a lelkemben látom. Danyi István 1997 novem­berében 18 olajfestmény be­mutatásával tért vissza a Ba­lázs űános-örökséghez. Tizen­nyolc szuggesztív, titokzatos képpel próbálta megmutatni: ő volt a mestere, tőle tanulta, miatta tudta merni a képcsiná- lást. De az is, hogy ő immár másféle is. A szakértő műtörténészek dicsérték a kiállítás képeinek frissességét, erejét, és 1997 decemberében, mintegy kará­csonyi ajándékként a buda­pesti cigány kulturális cent­rum, a „Napház” mutatta be a tárlat anyagát a VIII. kerület nagyközönségének, a cigány­kulturális élet irányítóinak. Néhány képet is megvásárol­tak tőle, hogy javuljanak va­lamit az alkotói körülmények.- Javultak is - mutatja a ja­vulás tényeit Danyi István. Van rendes ecsetem, hozzáju­tok tisztességes festékhez. Az­óta valamivel elégedettebb va­gyok, ahogyan „kijönnek” a színek az elgondolásom sze­rint. Danyi István november óta tucatnyi új képet festett. Elké­pesztő lendülettel, akarással dolgozik az „asztal-sarka”-mű- termében, hét gyerek zsivajá­ban.- Jó ez így, ahogyan van, - mondja, amikor látja mennyire elképesztenek a nyomorúságos életviszonyai. Balázs Jánosnak se volt villanya. Viskószerű kisházban élt, kis vaskályháján pirította a gombát is vacsorára, meg ott olvasztotta az enyvet is a festékhez.- Nincsen énvelem semmi baj azon kívül, hogy sok éve munkanélküli vagyok, a nagy semmiből kell eltartani ezt a hét gyereket. De majd, ha a festőmunkámban meg tudok állapodni, majd én megmuta­tom...-Kerékgyártó István, mű­vészettörténész biztat! Az első bemutatóim után azt mondja, ő bízik a jó folytatásban, és ab­ban, hogy 1998 nyarán össze- gyűjthetők lesznek egy jelen­tősebb nagy kiállítás képei. Akkor aztán majd megmutat­juk ... Tanulni, olvasni kell, mert bizony huszonöt év alatt beledöngölt az élet engem a sárba, és ott meg nem igen vesz könyvet a kezébe az em­ber ... az meg bizony kevés, hogy az ember csak a belső lá­tomásaira, fantáziájára ha­gyatkozzon ...- A családja mit szól az első sikereihez?- A nagy kamasz gyerekeim már pontosan értik, hogy itten miről van szó. Egyik-másik pont abban a korban van, mint amikor én ott voltam leskelődő gyerek, Balázs házikója mel­lett ... Két fiacskám is igen jól rajzol... Ha belőlem már nem lehet, hát majd belőlük lesz igazán méltó képfestő ... De hát még én is csak negy­venöt éves vagyok! Ha Isten megsegít és el tudom végezni, amit képzelek, akkor még sok mindennek előtte vagyunk ... Nyárra már okosabb leszek ... Egy nagy kiállítás után; mit ér Danyi István elképzelt képes világa. Miért ne hihetnénk, hogy Danyi szinte megörökölte Ba­lázs János már-már ijesztő energiájú alkotói feszültséget, s néhány év alatt ő is felépíti saját, öntörvényű naiv művész festészetét. Erdős István „Az ifjú Buddha” (A Napház tulajdona) fotó: gy. t. Filmjegyzet: Csillagközi invázió Lövöldözés az űrben Atyaég! Újra kitört a háború! Úgy látszik, teljesen hiába­való volt, hogy nem is olyan régen, össznépileg a förtelmes idegenek nyakára léptünk és egymás kezét fogva kivívtuk a függetlenség napját. Úgy tű­nik, mindez teljesen hiába­való volt, hiszen most ismét a fejünkre szakad az Univer­zum, hiszen óriási, intelligens, de gyilkos szándékú rovarok döngicsélnek a Föld felé. Cél­juk eléggé egyértelmű: az emberiség történelmének múlt időbe helyezése. Az inváziós seregeket azon­ban meglepetésre nem egy ízeltlábú királynő, hanem egy középkorú hollandus vezényli. Paul Verhoeven korábbi bom­basikereit - Robot Zsaru, Az emlékmás, Elemi ösztön - kö­vető kínos pucérkodása - Showgirls - után most ismét visszatért a régi, jól bevált re­cepthez: futurisztikus lövöldö­zés minden mennyiségben - ez a Csillagközi invázió alapja. Valamikor, a távoli jövőben a Föld lakossága már nem apró, helyi háborúcskákkal múlatja az időt. Ehelyett inkább úgy döntenek, hogy érdemesebb békében és barátságban élde­gélni egymás mellett. Az idilli hangulatnak azonban hamar vége szakad: ellenséges, túlmé­retezett bogárhad tűnik fel a ho­rizonton. A háború megkezdő­dik. Több százezer fiatal földi harcos jelentkezik a hadse­regbe. Az önkéntesek között van Johnny Rico (Casper Van Dien) is, aki az iskola elvégzése után csatlakozik a fegyveres erőkhöz. Számára azonban a háború nem az otthon védelme, sokkal inkább az imponálás miatt rendkívül fontos. Johnny ugyanis tetszeni szeretne barát­nőjének, a pilóták közé jelent­kező Carmennek (Denise Ri­chards). A fiú számára játéknak tűnő móka azonban hamarosan eldurvul: rövidesen nyilvánva­lóvá válik, hogy a milliószám özönlő rovarokat csak óriási ál­dozatok árán lehet megállítani. A csata nem ér véget a földön, nemsokára olyan űrháború ve­szi kezdetét, amilyet a Star Wars-filmek óta nem látott a Világegyetem! Verhoeven nem pocsékolta a pénzt méregdrága szupersztárokra. Színészei gár­dáját tévésorozatok fiataljai kö­zül verbuválta, a súlyos millió­kat pedig az elképesztő speciá­lis effektusokra költötte el. Az űrbéli rovarok az elmúlt napokban a balassagyarmati, január 22-étől pedig salgótar­jáni mozinézők ellen indítottak rohamot. Sz. G. „Muzikális” javaslat amerikai csecsemőknek * Ertelemfejlesztő zene Az egyesült államokbeli Geor­gia állam kormányzója azzal a javaslattal állt elő, hogy ezentúl minden georgiai újszülött kap­jon - állami pénzen - egy klasszikus zenei kazettát vagy CD-t, annak érdekében, hogy a szülők mielőbb megkezdhessék a gyermek értelmi képességei­nek erőteljes fejlesztését. Zell Miller demokrata párti kormányzó, a szövetségi állam összesen 12,5 milliárd dolláros költségvetésének vitájában 105 ezer dollárt javasolt elkülöní­teni erre a programra. Miller azokat a kutatásokat idézte, amelyek szerint a kis­gyermek előtti felolvasás, a vele való gyakori beszélgetés, de legelsősorban a megnyug­tató muzsika hallgatása hozzá­járul az intellektuális képessé­gek fejlődéséhez. Rokon, aki Madáchra hasonlít - Ahogyan a reformkori magyar festők dolgoztak Költő világosszülte posztónadrágban Nagy Márta, Balassagyarmaton élő festőművész Madách Im­réről készült portréját január 23-án adták át a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban. (Lásd mai lapszámunk 1. olda­lán) Ez a Madách-ábrázolás némileg eltér az eddig megszokot­taktól, amelyek többnyire a - Jobbágy Károly költői kifejezé­sével élve - „göthös tekintetes urat” mutatták be.- Ez a portré viszont egészsé­ges férfit ábrázol. Azt jelenti-e ez, hogy az eddig megszokott portrék nem hitelesek?-Egyáltalán nem. Valószí­nűleg inkább arról van szó, hogy a századunkban meggyö­keresedett sztereotípia - misze­rint például van egy vézna, asz­kéta, sok mindenben és min­denkiben csalódott, beteges­kedő, emberiség-költeményt író költőnk, Madách, és van egy kövér, pipafüstbe burko­lózó, anekdotázó Mikszáth - túlságosan is egyeduralkodóvá vált a köztudatban. Természe­tesen nem ok nélkül, mindkét felfogásnak van életrajzi alapja. De ne feledjük, a balassagyar­mati Madách-szobor például szintén egészségesnek, erőtel­jesnek mutatja a költőt. Ami számomra azt jelenti, hogy a költő nem volt mindig csak göthös úr.- Mindazonáltal - gondolom -ez a portré nem pusztán az el­képzelés szülötte.- Korántsem. Nagyon sokat köszönhetek' dr. Kerényi Fe­renc irodalomtörténésznek, aki Madách-fotókat bocsátott ren­delkezésemre, sőt megismerte­tett egy Budapesten élő Ma- dách-rokonnal, Nyáry Péterrel, aki a családi vélekedés szerint a legjobban hasonlít a költőre. Tavaly októberben az ő portré­ját is megfestettem. Egyébként Nyáry Péter, aki mostanában gyakran megfordul Patvarcon, magas ember, és a fotográfiák alapján úgy látszik, hogy Ma­dách is sokkal magasabb volt, mint eddig gondoltam. A fotón látszó felső combja pedig meglehetősen erőteljes, ami egy lovagló úri gyereknél - mert az is volt - nem szokat­lan. Nyáry Péter költővel való hasonlóságának képi élményé­ből és a fotók alapján készült el ez a Madách-portré. Egy kicsit folytattam a múlt századi port­rézás hagyományát is.- Ez miben nyilvánul meg?-Egyrészt abban, hogy pél­dául a tizenkilencedik század­ban a portré nemcsak a fej áb­rázolását jelentette, hanem kéz­zel együtt festették le a modellt. A reformkori magyar festők is így dolgoztak. Másrészt a késő középkortól kezdve századun­kig, ha házaspárt festettek meg, akkor azok egymásra néztek. Madách az én portrémon ugyan egyedül van, de 1990-ben már megfestettem feleségét, Fráter Erzsébetet. Ha a két képet egymás mellé tennénk, kide­rülne, hogy egymásra néznek. A költő ezért néz balra ezen a képen.-A Madách-fotókon érte­lemszerűen nincsenek színek, hiszen akkor még nem tartott ott a fényképezés technikája. Ez a realista portré viszont színes. Hogyan lett az?- Ugyancsak dr. Kerényi Fe- renctől tudom, hogy a korabeli felvételen látható posztónadrág világosszürke, a kabát kopottas fekete lehetett, szatén szegővel és szaténszerű mellénnyel, az ing a jellegzetes mandzsettával fehér volt, a rojtos selyem nyakkendő pedig kékesfekete.- Mikor lett kész a portré?- 1997 novemberében.- Mennyire tekinthető élet­hűnek ez a festmény?-Hogy mindig ilyen volt-e Madách Imre, természetesen én sem tudom. Azt viszont igen - és ezt a fotók alapján is állít­hatom - hogy ilyen is lehetett. (bte) Balassagyarmatnak segített az alkotó, Borsos Miklós özvegye Újraöntik Szabó Lőrinc szobrát Tavaly a költészet napjára virradóra lopták el a balas­sagyarmati Palóc ligetből Szabó Lőrinc bronzból ké­szült mellszobrát. Az eltűnt szobor szégyenle­tes esetét az Ipoly-parti város irodalombarát közönsége sok szempontból veszteségként élte meg. Egyrészt azért, mert a kegyeletsértés alig néhány órával a költő emlékműve előtti koszorúzáskor történt, másrészt pedig az alkotó, Bor­sos Miklós már nem él, s úgy tűnt, pótolhatatlan a műalko­tás. Néhány nappal ezelőtt azonban rendkívüli dolog tör­tént. A szobrász özvegye megkereste a város vezetőit, s közölte, hogy előkerült a Szabó Lőrinc-szobor gipszvál­tozata. A képviselő-testület a napokban döntött a bronzszo­bor újraöntéséről, a költség még a százezer forintot sem éri el. Vita pusztán csak azon van, hogy az újraöntött szob­rot ugyanúgy a Palóc ligetbe helyezzék-e el, vagy az új is­kolába kerüljön, amelyet meg­lehet, hogy Szabó Éőrincről neveznek majd el. T. L. Négy előadással folytatódik Salgótarjánban a Keddi kabaré-sorozat Besenyő család és a többiek Mint a januári - Nyer- tes-Nemcsák-est igazolta - a József Attila Művelődési Központ az idén is folytatja Salgótarjánban a Keddi ka­baré című sorozatát. A további négy előadás programját igyekeztek változa­tossá tenni azon túl, hogy köz­kívánatra - természetesen új műsorral - a tavalyi év egyik sikerelőadóját - Maksa Zol­tánt - ismét meghívták, aki feb­ruár 10-én „Portrék” címmel - Ayalá-val kiegészülve - mu­tatja be előadását. Március 10-ére tervezik Ha- umann Péter zenés estjét. Ápri­lis 7-én „Tyúkszínház” címmel, a Besenyő család két közismert Az ősz egyik sztárja Koltai Róbert volt fotó: p. t. l. alakja Pityu - Laár András - és a nagypapa - Dolák Saly Ró­bert lép a közönség elé. Május 12-én a Shütz Ila és Harsányi Gábor zenés estjétől várható kellemes szórakozás. Fenti - hangsúlyozottan ter­vezett- előadások esetében a műsorváltoztatás jogát az in­tézmény fenntartja, annál is in­kább, mert kiszolgáltatott hely­zetben van a csak rövid távra „garantált” szerződéskötések­nél a művészek úgynevezett „anyaszínházaival” szemben. Á négy előadásra egyébként kedvezményes bérletet is kiad­nak, amely elsősorban a hűsé­ges kabarékedvelők számára je­lent előnyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom