Nógrád Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24-25 / 20. szám
6. oldal Mozaik 1998. január 24., szombat Közérzet, közélet, kultúra és mindenekfólött dixieland Salgótarjánban Úton a dzsessz „felsőházába” A Magyar Kultúra Napja alkalmából - amelynek záró eseménye tegnap zajlott le a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban - beszélgettünk Tóth Csabával, az intézmény igazgatójával, a Magyar Népművelők Egyesülete elnökével, aki a közelgő és immár hagyományos nagy, megyeszékhelyi rendezvénysorozat, a Tarjáni Tavasz, benne a nemzetközi dixieland-fesztivál egyik megteremtője, s hosszú ideje fő mozgatója.-Milyen a közérzete e szép ünnep tájékán?- „Egyre jobb”. A teljes igazság ugyanakkor az, hogy hosszas betegségből vagyok kigyógyulóban, s reményem szerint rövidesen munkába állhatok. Talán a közelmúlt legsikeresebb történésének tartom, hogy decemberben megszületett a kulturális alapellátásról szóló törvénycsomag, amelynek elkészítésében a Magyar Népművelők Egyesülete részt vehetett, és személy szerint én is közreműködhettem. Ezt a benne megfogalmazódott kompromisszumok dacára is szakmai sikernek tartom. Ha már itt tartok, elvártam volna, hogy a polgármesteri hivatal által a Magyar Kultúra Napja salgótarjáni megemlékezésére kiküldött több mint hatszáz meghívóból én is kapjak egyet. Már csak azért is, mert hiszen jó néhány civil szervezet munkájában veszek részt és elnöke vagyok az egyik legnagyobb országos kulturális szakmai szervezetnek, a Magyar Népművelők Egyesületének.- Talán a munkaügyi pere miatt nem küldtek meghívót? Mit lehet tudni a perről?-A salgótarjáni munkaügyi bíróság január 20-ai ítéletével törölte a salgótarjáni önkormányzat fegyelmi határozatát, amely a magasabb vezető beosztás fegyelmi hatályú visszavonását szabta ki rám múlt év szeptember 30-án. A fegyelmi büntetést enyhítette a közalkalmazotti előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel való meghosszabbítására. Ez azt jelenti, hogy köz- alkalmazottaknál érvényes a háromévenkénti kötelező előrelépés a béremelésben. A bíróság ennek határidejét egy évvel kitolta. Korábban azért nem nyilatkoztam erről, mert ugyan tiszteletben tartottam az ön- kormányzat döntését - még ha mélyen megalázónak is tartottam azt - úgy gondoltam, megvárom a számomra első objektív döntést, a bírósági ítéletet. Azt hiszem, hogy a munkaügyi bíróság tényszerű, korrekt ítéletet hozott, amely alapot adhat a megegyezésre a város vezetői és közöttem, ha erre a polgár- mester úr is hajlandóságot mutat.- Úgy gondolom, erre már csak azért is mielőbb szükség lenne, mert hiszen nemsokára indul a hagyományos nagy kulturális rendezvénysorozat, a Tarjáni Tavasz, illetve a nemzetközi dixieland-fesztivál.-Örömmel értesültem arról, hogy az önkormányzat idén a korábbi évekhez képest lényegesen jelentősebb kötelezettséget vállalt a dixieland-fesztivál támogatására. Tudomásom szerint az előzetes tárgyaláson hárommillió forintot ígértek, amit nagyon tisztességes támogatásnak tartok, bár a fesztivál teljes költsége szerény számítással is meghaladja a hétmilliót. Ez azt jelenti, hogy csak jelentős szponzori, pályázati és a reklámbevételekkel együtt lehetséges a fesztivál költségvetési egyensúlyának megteremtése.- Személy szerint 14 éve foglalkozik a fesztivál menedzselésével, szakmai, művészeti tervezésével. Kellő információval és széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Nincs-e késésben az idei fesztivál programjának kialakítása, illetve hosszabb távon hogyan látja e nemzetközi rendezvény jövőjét?-A fesztivál programjának kialakítása, a szervezési munkák előkészítése a következő hetek intenzív munkájával még behozható. Ami a kérdés második részét illeti, a dixielandfesztivál, ami az ugrógála mellett Salgótarján legjelentősebb nemzetközi eseménye, olyan fordulóponthoz érkezett ismertsége és személyes nemzetközi kapcsolataim révén, hogy belátható időn belül, akár a következő évben meghívást kaphat „A világ legjelentősebb jizsesszfesztiváljainak nemzetközi klubjába”. Ez kulturális, művészeti téren talán ahhoz hasonlítható, mint Magyarország esetleges EU-tagsága. Tavaly Európa legnagyobb dzsessz- fesztiváljának, a Pori Jazznek voltam a vendége, amelynek igazgatója a dzsesszfesztiválok klubjának elnöke. Tárgyalásunk során ő vetette föl a klubhoz való csatlakozás lehetőségét, ami a salgótarjáni dixieland-fesztiválok legmagasabb szintű szakmai elismerését is jelenti. Ez óriási megtiszteltetés, amely nemcsak személyemnek és a fesztiválnak, hanem Salgótarján városának is szól. -mér Jobbágy Károlyt január 27-én helyezik végső nyugalomra Balassagyarmaton „Akit az élet sok kudarca kifárasztott” Jobbágy Károly, a kétszeres József Attila-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrendje kiskeresztjével kitüntetett költő, s ami számára még talán ennél is fontosabb volt, Balassagyarmat díszpolgára most végleg hazatér. Az életének het- venhetedik évében elhunyt költő búcsúztatása január 27-én fél tizenkettőkor lesz a Farkasréti temetőben, s még aznap délután fél négykor helyezik végső nyugalomra szülővárosában, Balassagyarmaton, amely saját halottjának tekinti. Abban a városban, amely - a Dr. Szabó Károly: Balassagyarmat az irodalomban (1972) című könyvében leírtak szerint - e században már nem színhelye az eleven irodalmi életnek, inkább csak az elszármazottak, köztük Jobbágy Károly „visszaemlékezéseiben jelenik meg - mint „tündérváros”, mint a felejthetetlen és vigasztaló gyermekkor”. „Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak/ hozzád futok haza - Balassagyarmat” -írta Szülőföld című, 1954-ben keltezett versében a költő. De egész életművét is átszövi az a szenvedélyes ragaszkodás, amely a városhoz fűzte. Másfél évtizednyi kényszerű hallgatás után itt jelent meg utolsó könyve, az Amerika poétaszárnyon című útinaplója is 1996-ban. Az 1921-ben született Jobbágy Károly ahhoz a költőnemzedékhez tartozott, amelynek képviselői őszinte lelkesedéssel élték át a szocialista fordulat kezdeti idejének emelkedettségét. Személyes sorsából is következett mindez. Bár tizennyolc éves korától írt és adott közre verseket, a háború, s a hosszú hadifogság után csak 1953-ban kapcsolódhatott be újra az irodalmi életbe. Feltámadás című első verseskötete 1955- ben látott napvilágot, ebben az új társadalmi rendet ünnepli. Már ebben a kötetben is meghatározó az a közéleti, közösségi elkötelezettség, amely egész költői életművének legA költő arcképe hangsúlyosabb eleme, s amely napjainkban állítólag nem időszerű. Pedig éppen ez a felelős költői magatartás tette lehetővé Jobbágy Károlynak is azt, hogy korán érzékelte a korszakban bekövetkező torzulásokat már 1956 előtt, sőt a későbbiekben is, ha a mai idők veszedelmeinek meglátásához már nem is volt költői ereje. A ma számára is tanulságként szolgálhatna az a kételyektől, belső vívódásoktól sem mentes hit, az a felelős gondolkodás, amely nem mond le a társadalom jobbításának, az ember nevelhetőségének igényéről, még akkor sem, ha nagy verseiben megfogalmazott töprengései nyilvánvalóvá teszik, tisztában volt azzal, hogy ezekkel vissza is lehet élni, miként oly sokszor vissza is éltek velük ebben a században. Az, hogy a tudás az ember ellen fordítható, az eszmék nevében gyilkolni is lehet, számára sem volt kérdés. Több fontos versében (különösen az Éjszakai vetítés, Szentendrei búcsú, Vesszőfutás, Háló nélkül, Papírsárkányok, Tigrisek lázadása című kötetekben) jelzi kételyeit az ember természetét, lehetőségeit illetően. Valószínűleg korai elfelej- tettsége sem csupán annak következménye, hogy az általa művelt versbeszéd, amely tucatnyi kötetében, ha nem is kizárólagos, de meghatározó volt, a későbbiek során jelentkezett nyelvi-költői fejlemények nyomán kevesebb érdeklődést keltett, inkább arról: a mai világnak nincs szüksége a költő által képviselt közösségi elkötelezettségre, a szuverén gondolkodásra, az élet értelméről, a társadalmi igazságosságról való töprengésre, mert ez akadályozza a fogyasztói modell infantilizáló „nevelési” hatásának mind kíméletlenebb kibontakoztatását, az ember életértékének degradálását. De ez már nem a költő gondja, hanem a tovább élőké. Ot már régóta nem kötötte a valóság igézete, mielőtt még véglegesen egy másik valóságba távozott. „Halála is - emelkedés volt”-e, nem tudni. (bte) Jó megfejtés, szerencsés nyertes Templomaink története XII. Pius sorai - HOMOKTERENYE Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Nem hagyhatod el a gyerekeidet, vidd őket is magaddal! Ezer forintos vásárlási utalványt nyert: Kovács Dáni- elné, Szécsényfelfalu, Rákóczi u. 14. A mai rejtvény helyes megfejtését január 29-éig kell beküldeni lapunk címére. „Ezen templom épült Isten dicsőségére, Jézus szentséges szívének tiszteletére özv. Szakács Józsefné adományából, Istenben boldogult férjének, Szakács Józsefnek emlékére az Úrnak 1938. esztendejében.” Ez olvasható az előtér falának márványtábláján. A falu második temploma a képen is látható kupolás kriptakápolna köré épült, 1938-39- ben. Munkás Szent Józsefe védőszentje. Színes üvegablakain a magyar szenteket mintázta meg 1941-ben egy Ligeti nevű kispesti művész. Az orgonakar- zattal szembeni falfreskó Bátki József zagyvarónai képzőművész alkotása, 1939-ből. A templom mennyezetén festett fakazetták gazdagítják a harmóniát. A falu neve már az 1300-as évek elején felmerül, akkoriban Atyaháza, A- tyásháza néven is jegyezték. 1404-ben Zsigmond király adományozta Ho- mokterennei Miklós fiainak. A helységtől délre eső dombon emelték a XIII. században a ma már műemlék jellegű templomot, ennek XV. századi temetőkápolnája őrzi a Homok- terennei család elhunyt tagjait. Szentélyében gótikus ülőfülke látható, a festett famennyezeten 1512-es évszám olvasható. 1688-ban a Szent Márton tiszteletére felszentelt épületet elpusztultnak jegyzik. A többször átépített templom 1801-ben kapta huszártomyát, az 196566-os helyreállítás során az eredeti gótikus ablakokat megnyitották. Sajnos, az elmúlt néhány esztendő is számos vandál betörés, rongálás nyomait őrzi és nyomtalanul eltűnt a Mária- kegyszobor, valamint a Szent Mártont ábrázoló festmény is. Újabb helyreállításához, működésképessé tételéhez jelentős anyagi támogatásra lenne szükség. A templom körüli és alatti temetőbe ma is temetkeznek, korábban a kazári anyakönyvi bejegyzések alapján a mátrano- váki hívek is ide temették elhunyt családtagjaikat 1797-ig. Az új templom zsebkendőnyi sekrestyéjének falán bekeretezett oklevél függ: XII. Pius pápa köszönő sorai ezek a templomépítést finanszírozó Szakács Józsefné részére: .....alia Signora Melania Wind iesch ved. Szakács... del Vati- cano, 9 settembre 1940.” Az adakozó keze nyomát még egy kőfeszület és Szűz Mária-szo- bor is őrzi 1941-től a templom előtt, szintén az elhunyt férj emlékére. Egyébként a kriptában, a kápolna padlózata alatt alussza örök álmát Szakács Róza, id. József és neje, Rajtár Mária, Szakács József és neje, Windiesch Melanie és Szakács Sándor honvéd, huszár főhadnagy. Emléktáblájukat és a kis kápolnát mindig virág díszíti. Az 1938-as esztendő májusában volt Budapesten az Eucharisztikus Világkongresz- szus - ez alkalomra írta Kou- dela Géza és Bangha Béla a „Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat” kezdetű eucharisztikus himnuszt - és még azon esztendő augusztus 20-án, Szent Istvánkor megtörtént a homoktere- nyei új templom felszentelése és megtartották az első ünnepi szentmisét is. Az 1996-ban, Berze Gábor egyháztanácsi elnök irányításával, az ön- kormányzat és az akkor már mátrate- renyei lakosság anyagi támogatásával felújított templom alatti egykori plébániaépületet már csak a házszámtábla tartja össze. Két és fél évtizede Mátranovákról jár ide Vile zsál György plébános, tehát Homokterenye ma Novák fíli- ája. Az ötvenes évektől önálló plébániaként is működött, többek között dr. Lébényi Antal - ma salgótarjáni főesperes és a ma egri teológiai tanár, dr: Gonda Imre mellett az azóta elhunyt dr. Veres Barna, Illés István és Bukó László is, volt Homokterenye plébánosa. D. F.
