Nógrád Megyei Hírlap, 1997. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01-02 / 255. szám
1997. november 1., szombat Magazin 5. oldal „Lehet itt kultúrát, életpályákat építeni. Beszélgetőpartnerünk Pál József író, főszerkesztő Hetvenöt éve, hogy Salgótarjánt várossá nyilvánították. A Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat ez alkalomból ünnepi számmal jelentkezett. A Nógrád Megyei Közgyűlés lapjának ez évi harmadik számában zömmel salgótarjáni szerzők - újságírók, írók, költők, muzeológusok, történészek - tollából származó írások olvashatók. Az ünnepi szám kapcsán Pál Józseffel, a folyóirat főszerkesztőjével beszélgettünk. — Az idén a Palócföld mind a négy számának van valami apropója. Az úgynevezett szlovák számot követte a Mikszáth-em- lékszám, most pedig a Salgótar- ján-számot vehetjük kézbe. Miért volt fontos a 75 éves várost különszámmal ünnepelni?- Köszönöm a jellemzést. Szándékosan törekedtünk arra, hogy ilyenfajta komplex összeállításokat közöljünk. Azt gondolom, hogy a szlovák összeállítás abban a politikai helyzetben, amiben ma két közép-európai nép él, különleges jelentőséggel bír. Itt nem megvadult politikusok vitatkoznak egymással, hanem szaktörténészek beszélnek arról, miként lehetne a két nép történelmét higgadtan, emberi módon, az európai normák szerint megközelíteni. A Mikszáth-számot nekünk kellett megcsinálni, ez már-már kötelességünk volt. Úgy gondolom, hogy valami egészen különlegeset sikerült létrehozni. A szakma azt mondja, hogy e számunk már kézikönyvként is használható. Számos meghívást kaptunk határon innen és túl. A Salgótarján-szám szintén különlegesség. Válsághelyzetben élünk és a lokálpatriotizmus valódi értéke éppen ilyenkor mutatkozik meg. Salgótarjánról emberi módon kívántunk szólni, abban a szellemiségben, hogy ez egy élettér, ahol megmaradhatnak az emberek, ahol lehet kultúrát és életpályákat építeni. Semmiféle lakkozásra nem törekedtünk. Félreértés az, hogy a „happy-érzést” kell sugározni az embereknek napjaink viszonyai között. Ezt korábban megkövetelte a hatalom. Ma azonban a valóságot kell visszatükröznünk. Úgy gondolom, hogy ez a szám e tekintetben is megállja a helyét. A szakma legkiválóbbjai beszélnek arról, hogy miként közelítsünk Salgótarján történelméhez. Erre a kérdésre szakemberek válaszolnak, méghozzá nagyon európai módon. Az én törekvésem az volt, hogy ne az ideológia, ne a politika, hanem a mindennapi élet felől valósuljon meg mindez. Az európai csatlakozásunk egyik záloga az, hogy szellemileg is felzárkózzunk, s a szellemi felzárkózás egyik feltétele az, hogy önmagunkat tudjuk-e értékelni európai színvonalon. Ezért izgalmas például az, hogy egy város milyen jelzőket kapott, vagy hogy mi módon szórakozott szabadidejében egy salgótarjáni. Ezért izgalmas, hogy miként alakult a képzőművészeti élet, hogyan vélekednek írók, költők, olyanok, akiknek művei színvonalasak, alkotásérté- kűek, mivel az ő közérzetük nem egyszerűen személyes közérzet, hanem kifejezése valaminek, ami ma még megfoghatatlan. Szándékosan nem említek neveket, mert akkor talán hangsúlyt tennék egyik, vagy másik alkotóra. Kiemelten foglalkoztunk két réteggel: a munkássággal és a cigánysággal. Nem véletlenül.-Mit tudhat meg Salgótarjánról és rólunk, aki nem itt él?- Egy folyóirat nem turisztikai szempontok szerint szerveződik. Azt gondolom, hogy más megyékből és külföldről nem pusztán a gyűjteményi kör teljességére törekedve kérik tőlünk utólag is, és előfizetéssel is az egyes számokat, hanem azért, mert bizonyára képviselünk valamilyen szellemiséget, olyat, amely dicséretére válik a megyének. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy bizonyos közegben Nógrád megyét éppen a Palócföld révén jegyzik.-Lesz-e a számnak bemutatója?-A premier lényegében azzal már megtörtént, hogy sokan gratuláltak a szám tematikai köréhez, szerzői gárdájához, a felvonultatott nagy számú helyi alkotókhoz. Jelenleg egyeztetés alatt áll a várossal, hogy november folyamán mikor mutatnánk be a szám egészét; ahol szerzőink legtöbbje is szerepel.- Mennyire tekintheti az egész megye magáénak a Sal- gótarján-számot?-Azt hiszem, ahogyan Budapest az egész országé, ugyanúgy Salgótarján az egész megyéé. Különös meghatározottságok világában élünk, ha egy település egészséges éntudattal rendelkezik, akkor az jótékony kisugárzással befolyásolja vonzáskörzetének minden emberét.- A Palócföld bizonyított: ebben a térségben igenis élnek, dolgoznak a szerzők. Mint főszerkesztő hogyan vélekedik a lap, a megye, a szerzők helyzetéről, kapcsolatáról?-Napjaink viszonyai között a legfontosabb talán a hit. Én a hit megbicsaklását látom a helyi értelmiség legnagyobb veszélyének. Megjelent számaink minősége, felvonultatott helyi szerzőink teljesítménye azonban reménnyel tölt el. D. N. Á. Egy lapszám, amely a megyeszékhelyről szól Filmjegyzet: Azt ötödik elem Vizuális csodakavalkád Tűz, víz, föld, levegő és... plusz még valami. Ez a valami pedig a titokzatos, misztikus ötödik elem, aminek a nevét azonban most inkább fedje a homály. Annál is inkább, mert e körül forog a francia sztárrendező, Luc Besson (A nagy kékség; Nikita, Leon, a profi) legújabb filmjének, Az ötödik elem című sci-finek a cselekménye. Luc Besson, aki csaknem húsz évvel ezelőtti, gyermekkori álmát valósította meg, e legutolsó rendezéséhez kereken 90 millió dollárnak megfelelő frankot kapott és ezzel kétségkívül rekordot is döntött, ugyanis Az ötödik elem ekkora költségvetéssel minden idők legdrágább európai produkciójává lépett elő. A film azonban más erénnyel is dicsekedhet: az olyan tudományos-fantasztikus klasszikusokhoz hasonlóan, mint a 2001. Űrodisszeia, a Csillagok háborúja vagy a Szárnyas fejvadász, Az ötödik elem is minden bizonnyal rövid időn belül alapfilmmé lép elő. Lélegzetelállító kulisszái, elképesztő látványvilága és a beléje sűrített milliónyi apró ötlet garantálja, hogy még egy évtized múlva is minden hasonló sci-fi filmet az általa felállított magas mércéhez fognak majd hasonlítani. Nézzük hát, hol is járunk! A XXIII. században, pontosabban 2259-ben kicsit másképpen néz ki a világ, mint manapság. A több száz méter magas épületek csaknem az égig nyúlnak, köztük pedig tucatnyi szinten a mai autókra csak távolról hasonlító járgányok milliói száguldanak. Ezek egyikében, egy taxiban furikázik Korben Dallas (az akciókirály Bruce Willis), a leszerelt katona is. Éppen Bruce Willis a város levegőjét hasítja, amikor valaki beszáll a sárga siklójába. A furcsa azonban az, hogy a Leeloo (Milla Jo-1 vovich) névre hallgató höl- gyemény valahonnan a magasból alászállva szakítja át a taxi ponyvatetejét. Ez azonban csak az egyik probléma, ugyanis Dallas nemsokára hírül kapja: ismét a Föld felé száguld egy irdatlan, izzó kődarab, amely az életet kipusztulással fenyegetve minden ötezredik évben tiszteletét teszi a Naprendszer harmadik bolygójánál. Dallast tehát visszahívják a felettesei: rá vár a megoldás megtalálása. De ez csupán csak a második probléma. A harmadik gondot ugyanis egy gonosz fegyverkereskedő jelenti: feltűnik a színen ugyanis Zorg (az egyik legjobb rossz: Gary Oldman) és jó néhány, békára emlékeztető mangalor csatlósa, hogy Dallas és Leeloo nyomába szegődve végigüldözzék őket a fél világon. Hogy tulajdonképpen mi is az az ötödik elem? A végére természetesen kiderül! A balassagyarmati nézők a napokban már láthatták a filmet, a megyeszékhelyi Apolló Moziban viszont október 30-án indult a vizuális csodakavalkád. Panama mégsem lesz csak a panamaiaké, kell a külföldiek pénze Ma is szükséges a csatorna Az amerikai és a panamai kormány 20 éve szerződést írt alá, amelynek értelmében a víziút és övezete a század végével maradéktalanul a parányi, 2,5 milliós állam tulajdonába kerül. Kevesen tudják, hogy amikor annak idején Kolumbia képtelenül sokat kért a víziút építéséért a területén fekvő Panama tartományban, az amerikaiak rövid úton puccsot szerveztek és 10 millió dollárral lepénzelt embereikkel kikiáltanák Panama függetlenségét. Ilyen módon a terület, majd rajta az amerikaiak által épített 81 km hosszú csatorna és övezete a hetvenes évekig gyakorlatilag az USA gyarmatának számított. Az Amerika-ellenes zavargások hatására kötötte meg Carter elnök 1977-ben az említett szerződést. Akkor úgy tűnt, hogy a kontinens megkerülését feleslegessé tevő, az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő víziút korábbi katonai jelentősége csökken, s a csatorna mint szállítási útvonal is sokat veszít fontosságából. A latin-amerikai forradalmi hullámok elükével a hajdani panamai amerikai támaszpontrendszerre valóban nem volt már szükség. A csatorna azonban ma is kell, hiszen például erre viszik a Távol-Keletre szánt amerikai élelmiszereket és minden második japán exportautó ezen az úton jut el Amerikába és Európába. Az egyik megoldás a csatorna kiszélesítése, a kikötők kiépítése lehet, hozzá csatolva egy üzemanyagokat, illetve gabonát szállító csővezetéket. Ennek költségét 10. milliárd dollárra becsülik. A másik lehetőség egy új, egyenes, tehát zsilipeket nem igénylő csatorna építése, ami 15 milliárdba kerülne. Akármelyik megoldást választják, az csak külföldi finanszírozással lehetséges. Az amerikaiak, akik egyébként vállalták, hogy 1999 végéig katonailag is maradéktalanul kivonulnak a csatomaövezetből, most a jelek szerint mégis maradni akarnak. Találkozás november 3-án Madách-egyesület Lapunk október 22-ei számában már hírül adtuk: Salgótarjánban megalakul a Madách Imre Hagyományápoló Egyesület, hogy méltóképpen tisztelegjen a nagy drámaíró születésének jövőre esedékes 175. évfordulóján és így emlékezzen meg a tarjáni Madách gimnázium alapításának 75. évfordulójáról. Többen is jelezték, hogy szívesen csatlakoznak a kezdeményezés aláíróihoz. így például Krajcsi József Salgótarjánból, vagy Ember Csaba Balassagyarmatról! Mindazokat - elsősorban volt madáchos diákokat, de nem csak őket - várják november 3-án, hétfőn 16 órára az Arany János úti Madách gimnáziumba, akik saját ügyüknek érzik a megalakítandó egyesület célkitűzéseinek támogatását. 75 év alatt sem érték hazugságon a gumimacit Sok híresség imádta Éppen háromnegyed évszázada, 1922-ben fundálta ki egy fiatal német mérnök, a bonni Hans Riegel a gyü- mölcsgumi-masszából készült macit. A kellemes ízű kis teremtmény gyorsabban hódított, mint Dzsingisz kán. Vilmos, a háború nyomán trónfosztott német császár töredelmesen bevallotta: - A gumimackó megédesítette a hollandiai Doomban töltött száműzetésemet. Más ismert nagyságok közül Erich Kästner imádta, Maria Callas pedig mindig egy egész regimentet tartott magánál, Heinz Rühmann még forgatások alatt is rágta- szopogatta. A Riegel-cég ma is virágzik, mert a feltaláló fia, Hans junior sok ötlettel fejlesztette tovább a papa maciját. Bevezette például a kukoricalisztet és a méhviaszt a gyártási folyamatba. A két centiméter hosszú, két gramm súlyú csodalényből újabban már mesterséges színezők nélkül készül több színben naponta több százmillió darab. Nem csoda tehát, ha a hetvenötödik évfordulón a Pendragon-kiadónál könyv jelent meg a maci szédítő karrierjéről. Ebből tudjuk többek közt azt is, hogy sokan jövendölésre is használják. A műanyag zacskóban ugyanis többféle szín van, a piros szerelmet jelent, a sárga pénzt. Színház! esték Mind a parádés stáblista - Csala Zsuzsa, Gergely Róbert, Harsányt Gábor, Rátonyi Hajni és Sáfár Anikó-, mind pedig a Vidám Színpad társulata által bemutatott darab címe - Szex a lelke mindennek ! - csábítónak bizonyult a salgótarjáni közönség számára, amely meg is töltötte a József Attila Művelődési Központ színház- termét az 1997/98-as évad első előadásán. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jegyek döntő többsége a bérletsorozat keretében kelt el és ez rekordnak számít az utóbbi éveket átlagához képest.) Sáfár Anikó és Harsányi Gábor a szerető és a férj szerepében fotó: p. Tóth László Mégiscsak két Anna van • • • Gergely Róbert, Csala Zsuzsa és Rátonyi Hajni Nos, ami a színészeket illeti, ők - néhány harsányabb, kevésbé ízléses gesztust kivéve, amelyekért nem biztos, hogy ők marasztalhatok el - nem okoztak csalódást. Különösen Csala Zsuzsa volt elemében és aratott méltán nagy sikert. Mintha a komédia szerzője szinte személyesen neki formázta volna meg az Anna nevű komoma szókimondó, a gazdáit - néhány korty ital és némi baksis fejében - sakkban tartó figuráját. Azonban ez egy francia író, Marc Camoletti esetében aligha valószínű, s inkább arról van szó, hogy Kalmár Tibor rendező talált rá házon belül -immár másodszor (!)- az ideális szereplőre. A rendszeres salgótarjáni színházba járóknak ugyanis feltűnhetett, hogy ugyanez a darab 1990-ben Anna csak egy van! címmel már „járt” ezen a színpadon, ugyancsak Szojka Gyula díszleteivel. (Akkor Tahi Tóth László, Voith Agi és Nyertes Zsuzsa volt Csala és Gergely Róbert partnere.) A felettébb naiv, bárgyú történet persze hét év alatt egy szemernyit sem javult, a férj és feleség - ugyanarra a hazugságra épülő - házasságtörési kísérlete együgyű poénokat eredményez még a pikánsnak tettetett helyzetekben is.- csébé Vasárnap már százötvenedszer „nyílik ki” A dzsungel könyve őszi tervek a Vígszínházban A Pesti Színházban megkezdődtek a Phaedra-story című kétrészes tragédia próbái. A darab érdekessége, hogy klasszikus és mai szerzők műveinek felhasználásával viszik színpadra. A címszerepet Igó Éva alakítja. A bemutatót november végén tartják. A társulat Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékának bemutatójára is készül. Violát Eszenyi Enikőt személyesíti meg. A színház két musical-jubileumot is ünnepel. November 2-án másfélszázadik alkalommal láthatja a közönség A dzsungel könyvét, míg 16-án százhuszonötödször gördül fel a függöny az Óz, a csodák csodája című előadás előtt.
