Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-12 / 187. szám

4. oldal Világtükör 1997. augusztus 12., kedd Király Csaba magyar zongo­raművész nyerte New Orleans- ban a vasárnap véget ért nem­zetközi zongoraversenyt. Készül a visszatérésre a Mirről Vaszilij Ciblijev és Alekszandr Lazutkin. Az „Elektron” oxigénellátó rend­szert az új személyzetnek sem sikerült megjavítani, és való­színűleg csak az Atlantis ame­rikai űrrepülőgép szeptemberi látogatásakor érkező alkatré­szekkel lehet majd ismét üzem­képessé tenni. Az űrhajósok patronokból kapják a szükséges levegőt, ebből legalább két hó­napra elegendő tartalékuk van. Ismét emelkedett az olajár: a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) hordónként most 18,56 dollárt kér, de mi­előbb 21 dolláros hordónkénti (159 liter) árat akar elérni. Lövöldözés Prágában: négy oroszul beszélő személy meg­sebesült a cseh főváros egyik keleti külvárosában, amikor tűzharc tört ki egy motel autó­parkolójában. A lövöldözésbe heten kapcsolódtak be: akik védekezni próbáltak ukránok, míg a támadók a feltételezések szerint tádzsikok lehettek. A rendőrök 37 kilőtt töltényhü­velyt találtak a helyszínen. Hídnak ütközött hétfő este Párizsban, a Szajnán egy turis­tahajó. A balesetben 27 ember sérült meg, a 15 külföldi között nincsenek magyarok. Keményebben lép fel a né­met CDU és a CSU a fiatalko- rúakra kiróható büntetések szi­gorításával a jobboldali szélső­ségesekkel szemben. A mobil- telefonok megfigyelésével és a rendszeres rendőrségi bejelent­kezési kötelezettség bevezeté­sével ellenőrzik a csoportokat. Feljelentette a hágai Nemzet­közi Törvényszéknél Franjo Tudjman horvát elnököt Dob- •mslav Paraga, a szélsőséges nacionalista 1861-es Horvát Igazságpárt elnöke, mert sze­rinte Gojko Susak horvát vé­delmi miniszterrel agressziót hajtott végre Bosznia-Hercego­vina ellen. Új pártot alapít Biljana Plav­sics boszniai szerb elnök, és annak élén kíván részt venni az október közepére kiírt boszniai szerb parlamenti választáso­kon. Plavsics asszony az után kényszerült megkezdeni saját pártja létrehozását, hogy a ha­talmon lévő Szerb Demokrata Párt júliusban kizárta őt a szer­vezet tagjai közül. Kétnapos sztrájkot tartanak augusztus 21-étől az olasz vas­úti állomásfánökök, mert szak- szervezetüket kizárták a bér­emelési tárgyalásokból. Európai Uniós „kártya” mindkét ciprusi fél kezében Kevés a remény a megegyezésre Hétfőn a svájci Montreux-ben megkezdődött a ciprusi görög és török közösség vezetői közötti tárgyalások újabb fordu­lója, de megfigyelők szerint kevés esélye van annak, hogy a harmincnégy éve tartó válságban sikerül áttörést elérni. Ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor vasárnapi érkezé­sekor Rauf Denktas, az önha­talmúlag kikiáltott és csupán Ankara által elismert Észak- Ciprusi Török Köztársaság el­nöke ragaszkodott hozzá, hogy Glafkosz Kleridesz cip­rusi elnökkel egyenlő elbá­násban részesítsék. A megbeszélések, amelyek legkevesebb öt napig tartanak a Genfi-tó partján fekvő vá­rosban, az ENSZ-égisz alatt a sajtó kizárásával folynak, s a New York melletti Trout- beckben júliusban tartott első forduló folytatását képezik. Denktas vasárnap Genfben közölte, hogy kizárólag az egyenlőség alapján hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A ciprusi törökök vezetője felszólította Kofi Annan ENSZ-főtitkár különmegbí- zottját, a tárgyalásokat fel­ügyelő Diego Cordovez volt ecuadori külügyminisztert: já­ruljon hozzá, hogy a megbe­szélések ebben a szellemben folytatódjanak. Hozzáfűzte: minden eddigi békekezdemé­nyezés azon bukott meg, hogy a világ kizárólag a görög felet tekinti az egész sziget kormá­nyának, bár véleménye szerint a török ciprióták teljes joggal kívánnak számarányuknak megfelelő részvételt a dönté­sek meghozatalában. Rauf Denktas úgy véli: Cip­rusban szövetségi (föderális) rendszert kellene bevezetni, amelynek értelmében a két közösség vezetője felváltva látná el a köztársasági elnöki tisztet. Ezt a követelést azon­ban a görög fél elutasítja. A török politikus azt is ér­tésre adta: inkább megszakítja a párbeszédet, de nem enged az Európai Uniós tagsággal kapcsolatos álláspontjából, amely szerint előbb a szigetor­szág megosztottságára kell megoldást találni. Hozzátartozóik szabadságáért tüntetnek a palesztinok. Közben Dennis Ross békeközvetítése kevés sikert hozott. Izrael azzal vádolja Arafatot, hogy a terroristák le­tartóztatásának nem a megbüntetésük, hanem a megvédésük a célja. fotó: feb/reuter A kövérség egészségtelen és drága Megint kiderült, hogy az emberiség zöme kórosan elhízott Idestova többet költ az emberiség diétás készítményekre, fo­gyókúrákra, edzőtermi díjakra, masszőrökre, mint az éhező, soha jól nem lakó milliárdok megsegítésére. Kiderült: boly­gónk átlagembere egészségtelenül kövér. Nagy-Britanniában, Francia- országban, a Német Szövet­ségi Köztársaságban legalább öt-tízmillió, kórosan túltáplált, kalóriamániás, gyógyításra, kezelésre szoruló férfi és nő, gyermek és felnőtt él - állítja Per Björntorp, a Göteborgi Egyetem szív- és tüdőgyó­gyász professzora. A köznapi ember számára furcsa mértékegységet említ a szakértő orvos: az a túlsúlyos ember beteg, aki a testfelületét tekintve négyzetméterenként 30 kilónál nehezebb. Vagyis ha egy 180 centiméter magas férfi 100, egy 160 centiméte­res nő pedig 75 kilogrammnál többet nyom, máris túlsúlyos. Az elhízás nem elsősorban a gazdagokra jellemző. Mi­közben például a jómódú skandináv országokban vagy Hollandiában csak tíz száza­lékra tehető az elhájasodott középkorú népesség aránya, a szegény országokban már 15­20 százalékra. Némely kelet­európai országban a nők fele számít elhízottnak. Különösen aggasztó a kelet­németországi népesség súly- gyarapodása: a volt NDK-ban 1989-ben a 25-65 éves férfiak 15, 1992-ben már 20 száza­léka volt erősen túltáplált. 1989-ben a keletnémet nőknek ötödé, 1992-ben már negyede tartozott ebbe a kategóriába. Az elhízás elképesztően sokba kerül. A fejlett orszá­gokban az egészségügyi költ­ségvetés három-nyolc száza­lékát kénytelenek fordítani az elzsírosodott népesség gyógyí­tására. FEB Hírháttér Albán Napnyugta Igazi ünnep volt, amikor a nemzetközi védelmi erők utolsó csoport­ját is elbúcsúztatták a Tiranától 25 kilométerre levő rinasi támasz­ponton. Az albán kormány az április közepén kezdődött „Nap­kelte" hadművelet parancsnokának az ország egyik legpazarabb kitüntetését, a Tereza anya-rendet adományozta. A valós mérleg- készítés még hátravan. A hadművelet fő célja a piramisjátékok ösz- szeomlása után kiterjedt zavargások közepette a segélyszállítmá­nyok ellenőrzése, elosztása, illetve a széthullás küszöbéig jutott al­bán államrendszer működésének elősegítése volt. Felemás sikerrel. Mert bár a kis balkáni ország mára sokkal nyugodtabb, mint az év elején bárki gondolta volna, a voksolás na­gyobb incidensek nélkül lezajlott, tízpárti koalíciós kormány ala­kult, új államfő és új miniszterelnök irányítja az országot; ám könnyen előfordulhat, hogy miután a külföldi katonák távoztak, is­mét fellángolnak az ellenségeskedések. Sokan figyelmeztetnek a rossz gazdasági helyzet veszélyeire is: a közellátás akadozik, az ál­lami alkalmazottak és a nyugdíjasok hónapok óta hiába várják já­randóságukat. Az ellenzék bojkottálja a parlament munkáját, és nem lehet feloldani az éjszakai kijárási tilalmat. Sokfelé szabályos bandaháború folyik, s a közbiztonság ismeretlen fogalom. Ami nem is csoda, hiszen a tavaszi zavargások idején majd egymillió fegy­vert hordtak szét a kifosztott laktanyákból. A sikeres Napkelte tehát könnyen baljós Napnyugtába torkollhat... Szondy Gábor Osztrák határszigor Hegyeshalomnál már gép kezeli az útlevelet Az osztrák határőrség min­dent elkövet azért, hogy teljes mértékben megfeleljen a schengeni megállapodással kapcsolatos határvédelmi elő­írásoknak. Nyugati szomszé­dunk igyekszik a legkorsze­rűbb technikát alkalmazni. A határvadászok 40 kisbuszát és számos helikopterét hőér­zékelő kamerákkal szerelik fel. így lehetőség van arra, hogy le­lepleződjenek a határ körzeté­ben illegálisan tartózkodó sze­mélyek. Egy kamera 4 millió schillingbe kerül. A határállomásokon úgyne­vezett Doku-dobozok és az út­levélolvasók segítik a munkát. Hegyeshalomnál már működ­nek is: a nem az Európai Unió tagállamából érkezők útlevelét elektronikus berendezéssel ol­vassák le, és a központi számí­tógép azonnal jelzi, ha netán le- tartóztatási parancs, vagy be­utazási tilalom van érvényben az illető ellen. Ha felmerül a gyanú, hogy az útlevél hamis, a rendszer egy­szerűen tévedhetetlen. Ibolyán­túli fénnyel ugyanis nyomban fel lehet fedezni, ha egy doku­mentum biztonsági jegyei hiá­nyoznak. Az útlevél minden egyes betűjét ki lehet nagyítani és különféle színű fényekkel megvilágítani. így leplezik le az átírt neveket. Rádiófrekvenciás terrorizmus fenyegeti a yilágot Elektronikus csodafegyver Terroristák új fegyverét fe­dezte föl a brit titkosszolgá­lat: az ír Köztársasági Had­sereg (IRA) tehetséges számí­tógépes szakembereket nyert meg abból a célból, hogy bé­nítsák meg az államgépezetet. Az állam zsarolása ezzel új szakaszába lépett. Kiderült ugyanis, hogy még a legvére­sebb pokolgépes merényletek sem riasztják el a fennálló tör­vényes rend védelmére hivatott szervezeteket attól, hogy szem- beszálljanak a terrorral. A „tiszta” csúcstechnika és csúcstechnológia bevetése ma­napság mindennél hatásosabb­nak ígérkezik. London joggal tart attól, hogy az IRA megta­lálja az utat azokhoz, akik táv- irányítással pillanatok alatt tel­jes zűrzavart okozhatnak a lon­doni Cityben, a világ egyik leg­fontosabb pénzügyi-kereske­delmi központjában. Annak ellenére, hogy a Scot­land Yard terroristaelhárító pa­rancsnoksága szerint még nem jutottunk el az információs, di­gitális háború küszöbére, az elektronikus kártétel, titkos ak­namunka már konkrét veszély, amellyel szinte minden kor­mánynak számolnia kell. Svéd szakértők már bemuta­tót is tartottak: rádiófrekvenciás puskával (nemzetközi rövidí­téssel: HERF) kikapcsolták egy száz méterre haladó gépkocsi fedélzeti számítógépét. Egyet­len jól irányzott (és láthatatlan) „lövéssel” tönkre lehet tenni például a londoni királyi palota elektronikus védelmét. (K.) Mernem István Szabadoh szerelme kisregény 05.) feí 9 © $ & 9 & $ & & 0 & & 0 & $ & $ $ # w '$ m Kedd Szerda Csütörtöh Pénfceh Most az egyik sarokban, háttal az utcai ablaknak ült egy vörös hajú, már nem éppen fiatal nő. Mellette telefon, papírok - ti­pikus titkárnő. Kétoldalt ké­nyelmes fotelek, sőt egy széle­sebb kanapé is. Ajtó nyílott két irányba is, és Tinának volt egy olyan érzése, hogy a bal oldali ajtó résr.yire nyitva volt, ami­kor belépett. De miközben pár szót váltott a titkárnővel, az ajtó becsukódott. Amikor ismét arra nézett, már nem látta azt a kis rést, amit az előbb látni vélt. Tévedett volna? Az az ajtó ta­lán a közjegyző úr magánlaká­sába vezet. Az irodája jobbra volt. Ezt a titkárnő finom fej­mozdulattal is jelezte:- A közjegyző úr a türelmét kéri. Perceken belül végez az előző ügyféllel. Addig foglal­jon helyet, Madamoiselle. Mivel már bemondta a nevét, hát a titkárnő reakcióján látta: tudnak róla. Várták, itt tárgyal­ják hát hamarosan a Windom- vagyon ügyét.. ? Mivel koráb­ban érkezett a városba, nem volt ideje, hogy elolvasson né­hány mai újságot. Igaz, nem az első oldalon, de szóba hozták a Windom-örökség kissé zavaros ügyét. Tina végre megtudta, miről van itt szó? Vagy azt hitte, tudja ... Charles Windom félig fran­cia, félig angol származású, rendkívül gazdag borkereskedő volt Bordeaux-ban. A hetvenes évektől kezdve érdekeltségeit kiterjesztette Európa más vidé­keire, és nemcsak borban „uta­zott” már, hanem egyre újabb és újabb területeken fektetett be. A Windom-konszem érde­keltté lett a vasúti vagonok gyártásában, a műtrágyagyár­tásban, a mosószerekben, sőt egy utazási irodát is fenntartott. Mindezt a konszern igazgatóta­nácsa fogta össze. Amikor Windom a múlt hónapban meghalt, a közvélemény meg­lehetős csodálkozással vette tu­domásul, hogy vagyonát rész­ben nem családjára -két fia volt - hagyta, hanem annak egyharmadát egy ismeretlen fiatal lányra, bizonyos Tina Lie- fess nevére íratta. A végrendelet felbontása után - amire a múlt hét végén került sor - az üzleti berkekben lázas találgatás in­dult meg, vajon ki lehet az a Madamoiselle Liefess? Egye­sek arra tippeltek, hogy Win­dom ma már aggszűz egykori nevelőnője, mások szerint egy igencsak fiatal hajadon, aki ke­gyeivel tüntette ki a bormág­nást. A jelek szerint ez utóbbi­aknak volt igazuk, írta az újság, amikor kiderült, hogy a ked­vezményezett és addig senkitől sem ismert örökös mindössze húsz év körüli leány. A végren­delet ugyan világosan nem utalt a dologra, de Windom ügy­védje éppen tegnap „tört meg” és közölte végre a sajtó képvi­selőivel: Mademoiselle Liefess Windom úr leánya volt. „No de papa!” -mondta volna Tina. És a mama ... ? Húsz évvel ezelőtt egy gazdag kereskedő szeretője lett volna? És a papa erről mit sem tudott? A lány a taxiban is ezen töpren­gett. Nem ilyennek ismerte a szüleit, de már egyiküket sem kérdezhette meg. A mama nyolc, a papa két évvel ezelőtt halt meg. Most hát ott ült a fotelben, olykor magán érezte a titkárnő tekintetét. Hát persze, ő is ol­vasta az újságokat. Én lennék Windom úr lánya... Nem csoda, ha a konszern igazgató­tanácsa megbízott valakit, ta­pintatosan vonjon ki engem a játszmából, és persze az újság­írók látóköréből. Adnak egy­millió-kétszázezret, és mivel amúgy is meg vagyok ijedve - gondolják - hát örömmel kapok a pénzért és lemondok minden jogomról. Aláírok nekik egy papírt, hogy nem tartok igényt semmi többre. Minden, ami az elmúlt napokban történt a he­gyekben, a szállóban, a tó vizén -csak arra szolgált, hogy en­gem halálra ijesszenek és így feltétlenül engedelmeskedjek ennek a „szelíd rábeszélésnek”. „Hát akkor nagyot téved­nek”, gondolta elszántan. Küz­deni fog a vagyon ráeső részé­ért. Nem akart másképpen tenni -már csak azért sem, mert az újságban arról is szó volt, hogy a Windom-vagyon mindent összevetve ér vagy tizenhét milliót, dollárban! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom