Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-18 / 192. szám

Világtükör 7. oldal 1997. augusztus 18., hétfő Atlanti krónika A visegrádi hármak és a NATO Rendszeres magyar-cseh-lengyel egyeztetés a csatlakozásról A visegrádi hármak - Lengyelország, Csehország és hazánk - miniszterelnökei augusztus 22-én Krakkóban találkoznak, hogy megtárgyalják és egyeztessék a NATO-csatlakozással kapcsolatos időszerű kérdéseket. Horn Gyula, Wlodzimierz Cimoszewicz és Václav Klaus Madrid után határozta el a rendszeres konzultációt, amelynek során Kovács László ma­gyar, valamint Dariusz Rosati lengyel és Josef Zielienec cseh külügyminiszter július 18-án Prágában tanácskozott. Meciar ellentmondásai A sajtó kudarcnak véli a győri találkozót ÍJjabh hiba a Büren: alig né­hány órával a Progressz M—35 teherűrhajó dokkolása előtt az űrállomás fedélzeti számító­gépe hibás parancsot kapott, ezért minden manővert felfüg­gesztettek. A héten visszatért Vaszilij Ciblijev parancsnok és Alekszandr Lazutkin azt kö­zölte, hogy az eddigi hibákért is a földi irányítás a felelős. Felfüggeszti a tárgyalásokat Gláfkosz Kleridesz ciprusi el­nök, a görög közösség vezetője, ha Rauf Denktas, a török kö­zösség vezetője nem hajlandó a teljes ciprusi problémakör megvitatására. A görög politi­kus a tárgyalásokról hazatérve Lamakában nyilatkozva „sú­lyosnak” és „válságosnak” ne­vezte a megbeszélések után ki­alakult helyzetet. A német rendőrség a hét vé­gén nagy erők mozgósításával, és mintegy négyszázötven szél­sőséges őrizetbe vételével aka­dályozta meg, hogy újfasiszta csoportok tüntetéseket tartsa­nak a tíz évvel ezelőtt meghalt Rudolf Hessnek, Hitler egykori helyettesének emlékére. Múzeum lesz Franjo Tudj man szülőháza Veliko Trgoviscé- ban. A független Horvátország első elnökének szülőházát ko­rabeli fényképek alapján állít­ják helyre. Elmaradt a zászlóégetés Ungváron, amelyet egy szélső- jobboldali ukrán szervezet, az UNA-UNSZO hirdetett meg. A kárpátaljai megyeszékhely pol­gármesteri hivatala ugyanis be­tiltotta az akciót, amelynek so­rán elégették volna a megye te­rületén élő kisebbségek nem­zeti lobogóit. Kiszabadult az emberrablók fogságából Csecsenföldön két orosz tévés .újságíró. A „Vzgljad” című népszerű moszkvai műsor két munkatár­sát - lljasz Bogátirjovot és Vlagyiszlav Csemyajevet - több mint két hónapig tartották rabságban csecsen fegyveresek, akik több százezer dollárt köve­teltek szabadon engedésükért. Arafat elutasította Netan­jahu izraeli kormányfőnek azt a követelését, hogy számoljon le a júliusi kettős robbantásért fe­lelős szélsőségesekkel. A pa­lesztin vezető megátkozta azo­kat az izraeli rendszabályokat, amelyeket a jeruzsálemi me­rénylet után vezettek be. Gyújtogatás okozta azokat a tüzeket Olaszországban, ame­lyek az ország különböző ré­szein erdőket, bozótosokat, vé­dett területeket pusztítottak el. A gyújtogatások már olyan mé­reteket öltöttek, hogy azt csak a hatóságok határozott közbelé­pése szoríthatja vissza. Az elmúlt években - írja egy tanulmányában Tálas Péter, a Stratégiai és Védelmi Kutató- intézet tudományos főmunka­társa - ritkán fordult elő közös fellépés a három ország részé­ről az integrációs politikában. Különösen furcsa ez annak fé­nyében, hogy minden ellent­mondása ellenére milyen aktív és eredményes volt a hármak együttműködése a Varsói Szerződés feloszlatása és a szovjet csapatok Közép-Euró- pából való kivonása idején. Jóllehet ehhez hozzájárul­hatott, hogy a három ország tulajdonképpen négy, hiszen Csehszlovákia mindkét utód­állama örököse a visegrádi tagságnak. Ám Szlovákia ez­úttal nem találtatott kellően érettnek arra, hogy meghívást kapjon a csatlakozásra. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete és a Lengyelország közötti első kapcsolatfelvé­telre még az 1989. júniusi rendszerváltó választások előtt került sor, májusában ugyanis - Budapestet követően - má­sodszorra Varsóban tett láto­gatást az Észak-atlanti Köz­gyűlés delegációja. A hivata­los diplomáciai kapcsolatok felvételére pedig Manfred Wörner főtitkár 1990. szep­tember eleji látogatása alkal­mából került sor. Jóllehet a NATO-tagságra való törekvés a visegrádi or­szágok közül Lengyelország­ban vált a legkésőbb hivatalos politikává, a hármas csoport 1991 októberétől megfogal­mazott NATO-igényei csak ezt követően kerültek komo­lyan napirendre az észak­atlanti szövetségen belül. Amikor 1993. január 1-jén a Cseh Köztársaság önállóvá vált, Prága már csaknem há­roméves NATO-kapcsola- tokra tekinthetett vissza. Nem is akármilyenre, hiszen az egykori Varsói Szerződés volt tagállamainak politikusai kö­zül Jirí Dientsbier akkori csehszlovák külügyminiszter tett elsőként látogatást 1990. március 3-án a brüsszeli NATO-központban. Prágát kereste föl először - 1990 szeptemberének elején - Manfred Wömer is. Sőt: Vác­lav Havel államfő volt az első politikus a visegrádi hármak országaiból, aki 1991. március 3-án fölszólalhatott a NATO Állandó Tanácsában. A cseh-szlovák válás azon­ban kezdetben sok szempont­ból kedvezőtlenül érintette Prágát: az ország területe, la­kosságának száma és nemzet­közi súlya kisebb lett, külpoli­tikai mozgástere pedig a ko­rábbiakhoz képest beszűkült. Ezt követően a védelem és a biztonság kérdése másodla­gossá vált a hivatalos Csehor­szág számára. Abban, hogy a biztonságpolitikából mégsem iktatták ki teljesen a csatlako­zás lehetőségét, igen nagy sze­repet játszott a másik két or­szág egyre markánsabb integ­rációs törekvése. Ellentmon­dásos módon a mielőbbi tag­ságra ösztönzi Prágát az is, hogy a várakozásokkal ellen­tétben Németországgal (a szu- détanémet kérdés miatt), il­letve Ausztriával (a cseh-oszt- rák határ közelében lévő atomerőművek miatt) koránt­sem felhőtlen a viszonya. Az elmúlt évek során a vi­segrádi politikusok, különösen azt követően, hogy a NATO- tagság elérése mindegyikük külpolitikájának vezérfonala lett, előszeretettel utalnak arra, hogy hadseregeik és országaik védelmének átalakítása már a NATO-csatlakozás jegyében folyik. Ugyanakkor nem ta­gadható, hogy az országokat sújtó gazdasági válság radiká­lisan szűkítette a korábban mindenütt túlméretezett vé­delmi szféra pénzügyi lehető­ségeit. Tavaly a védelmi költ­ségvetés hazánkban a bruttó nemzeti össztermék 1,2, Csehországban 2,28, Len­gyelországban pedig 3,1 szá­zalékát tette ki. Ferenczy Europress „Nem mindennapi zűrzavar alakult ki a győri Horn-Me- ciar találkozót követő sajtótá­jékoztatón” - írja a pozsonyi Pravda. - „A jelenlévő újság­írók egymástól kérdezgették, hogyan is kell értékelni az el­hangzottakat: megállapod­tak-e valamiben, vagy sem?” Vladimír Meciar a lap szerint most kijelentette, hogy az alap- szerződés kisebbségre vonat­kozó részeit ellenőrizni hivatott vegyes bizottság szlovák tago­zatának mégis lesznek magyar nemzetiségű tagjai. Ezzel kapcsolatban a bécsi Die Presse hozzáfűzi: „Meciar állítólag jelezte, hogy a magyar kisebbségnek csak azokat a tag­jait hajlandó elfogadni a ki­sebbség képviselőiként, akik támogatják kormánya irányvo­Brit, francia és amerikai ka­tonákból álló különleges egy­séget állított fel Boszniában a NATO. Az alakulat feladata a háborús bűnökkel vádolt Ra­dovan Karadzsics boszniai szerb vezető elfogása - jelen­tette a The Sunday Times. A brit lap úgy tudja, hogy az akció már a hét közepén elkez­dődött; pontosabban a „főpró­bát” már megtartották a Pálétól északra húzódó hegyekben, ahol Karadzsics tartózkodási helyét sejtik. Az „éles bevetést” állítólag szeptember 13-14-re tervezik. A kommandó létéről már érkeztek hírek, ám azok va­lódiságát a Pentagon cáfolta. A mostani közlés azért ér­demel a korábbinál nagyobb fi­gyelmet, mert a szerb különle­ges rendőri egység parancsnoka Televíziós szenzáció tartja iz­galomban Eszak-írországot: első ízben kerülhet sor nyílt, közvetlen vitára a képernyőn a katolikusok és a protestán­sok között. A BBC második csatornáján Martin McGuiness, a Sinn Fein és a katolikus irányzatok szó­szólója folytat eszmecserét kedden Ken Magginniss-sze\. a protestáns unionisták bizton­sági szakértőjével - aligha in­dulatok és szenvedélyek nélkül. Eddig kölcsönösen elutasí­tottak minden ilyen lehetőséget, és ha nem is valószínű, hogy nalát.” Az osztrák lap a találko­zót így értékeli: „Miként az várható volt, látható eredmé­nyek nélkül végződött a két miniszterelnök megbeszélése.” A pozsonyi lapok arra hívják fel egyébként a figyelmet, hogy Horn Gyula szemmel láthatóan nem tudott kicsikarni Meciar- ból a nemzetiségek nyelvhasz­nálatát szabályozó törvénnyel kapcsolatos ígéretet. Az Új Szó föl is teszi a kérdést: „Mi a ga­rancia arra, hogy Meciar ezúttal állja a szavát?” A cseh Mlada fronta Dnes szerint Horn Gyula hiába várta, hogy felajánlva Szlovákia kö­zeledésének elősegítését az Eu­rópai Unióhoz és a NATO-hoz, cserébe engedményeket kap a szlovákiai magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban, Me­ciar elutasította az ajánlatot. pénteken bejelentette: emberei a jövőben nem nyújtanak vé­delmet a volt boszniai szerb el­nöknek. Erről a szerb terroris­taellenes egység vezetője, Go­ran Sarics állapodott meg a NATO illetékeseivel. A Fehér Ház ezzel párhuza­mosan értésre adta: Kara- dzsicsnak aggódnia kellene a nemzetközi közösség növekvő türelmetlensége miatt. Wesley Clark tábornok, az Észak-at­lanti Szövetség európai erőinek parancsnoka pedig Páléban új­fent jelezte, hogy Karadzsics- nak meg kell adnia magát. Az Európai Unió „sajnálko­zik” amiatt, hogy a boszniai szerb alkotmánybíróság meg­semmisítette Biljana Plavsics- nak, a boszniai Szerb Köztársa- ság elnökének döntését a helyi parlament feloszlatásáról. meggyőzik egymást, maga a „békés egymás mellé beszélés” ténye is biztató. Különösen a szeptember 15-re összehívott béketárgyalások szempontjá­ból, hiszen azon valamennyi fél részvételére számítanak. A katolikus-protestáns vita nem felvételről, tehát nem szerkesztett változatban kerül augusztus 19-én a BBC műso­rába. hanem közvetlen adásban. Ami azért is reménykeltő, mert az egymással szemben álló felek végre nem halálos lövé­sekkel és bombákkal feleselnek egymással Észak-írországban, hanem - élőben. FEB Fogytán a nemzetközi közösség türelme Akció Karadzsics elfogására Katolikus-protestáns vita Televíziós szenzáció Észak-írországban A jövő évtől új fejezet nyílik a Volkswagen „Bogarának” történetében A kicsi kocsi újra száguld Kereken ötven esztendeje kezdték meg annak a kocsinak az exportálását, amelynek karrierjéhez egyetlen más automobilé sem fogható. Természetesen a Bogárról van szó, amely hazai sikerei után 1947-ben előbb a holland, aztán a teljes európai, végül 1949-ben az amerikai piacot is meghódította. Az eredetileg népautónak szánt (és annak is keresztelt) Volks­wagen a háború után - érthető módon - nehezen hódította meg a piacot. Német autó fus­son a korábban ellenséges or­szágok útjain? Még a legna­gyobb fantaszták is nehezen tartották elképzelhetőnek. így aztán az első exportkontingens mindössze 6 darabból állt. Az idő alaposan rácáfolt a kishitűségre: az elkészült 53 761 224-ből 32 187 179 da­rabot adtak el a világ több mint kétszáz országában. S mert a kereslet évről évre nőtt, a wolfsburgi gyár mellett egymás után jöttek létre a világ külön­böző pontjain az újabb és újabb VW-üzemek: előbb 1953-ban Brazíliában, majd a Fülöp-szi- geteken, Ausztráliában, Dél- Afrikában... A bogárhátú olyan kapós volt, hogy a VW sokáig nem is gondolt más típus gyártására. Valódi forradalmi újítás volt a márka számára, amikor Wolfs- burgban ismét kísérletezni kezdtek, és a motort hátulról előre hozták. Aztán szép lassan meg is szűnt a Bogár gyártása, előbb Németországban, majd a tengerentúlon is. Á nosztalgia korát éljük, ért­hető, hogy ismét megnőtt az igény az egykoron oly igényte­len népautó iránt. Csakhogy persze már a mai technika fel- használásával. Jövő januárban Detroitban mutatják be a Mexi­kóban készülő új bogárhátút, amelynek árusítását tavasszal kezdik el Amerikában, nyáron pedig Európában. Az alap lényegében a Golf lesz: négyhengeres, vízhűtéses orrmotorral, beépített légzsák­kal, blokkolásgátló fékkel, sok biztonsági és luxusfelszerelés­sel, 15 és 18 ezer dollár közötti áron. Csak a fazon marad szemre a rési. (svulav) .Î4..Â. Ünneoélues Dillanat 1949 ianuáriában: a Volkswaaen boaárhátúia betör az amerikai uiacra Kézcsók a diktátornak. A 85 éves Todor Zsivkov, az egykori Bolgár Kommunista Párt főtitkára az utolsó mohikán az egykori „nagyok” közül. Ma házi őrizetben él. Engedéllyel ellátogathatott a Rodope-hegységbe, ahol voltak, akik így fogadták. fotó: feb/reuter

Next

/
Oldalképek
Tartalom