Nógrád Megyei Hírlap, 1997. augusztus (8. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-18 / 192. szám
4. oldal Gazdaság 1997. augusztus 18., hétfő Piaci igények diktálják a szakmai képzés menetét - Három hónap alatt lettek vizsgázott betanított munkások Tölcsérvirág az üvegpoháron A tehetség, a szorgalom meghozza majd gyümölcsét Sötét hajú, fiatal nő hajolt a kehely fölé. Kezének finom mozdulataival színpompás virágzuhatagot varázsolt az üvegre. Urbánné Manyasz Beáta vizsgamunkáját készítette. Rajta kívül még ti- zenketten vizsgáztak a hét végén, a három hónapos betanított üvegfestő tanfolyamon a St. Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. salgótarjáni gyárában. Többségük munkanélküli, aki ettől reméli sorsának jobbrafordulását. Likőröskancsó és pohár Óvodában dolgozott és társnői olvasták a gyár hirdetését. Látták, ügyesen rajzol, fest. Biztatták, bátorították, jelentkezzen. Egy 1949-es likőröskancsó és hozzá való pohár volt a pályamunkája. Azt gondolta, sók mindent tud már, mégis új dolgok egész seregével ismerkedett meg a három hónap alatt. Mindenekelőtt az üveggel, aztán azzal, hogyan lehet, hogyan kell festeni a törékeny poharakat, vázákat. Radies István művésztanár, Gyüre Nándor és Sólyom István szakoktatók segítették, hogy rádöbbenjen, mindennek meg kell adni a módját.-Egyszer két álló napig csak almavirágot festettem, - emlékezett a kezdetre. Urbánné Manyasz Beáta egyedül neveli nyolcéves kislányát. A 13 ezer forint munkanélküli segélyből, a családi pótlékból és a gyerektartásból élnek. Azt reméli, virágaira szüksége lesz a gyárnak, szeptember 1-jétől talán már munkát is kap. Beleszületett a gyárba-Jó volna, ha azt csinálhatnám, amit igazán szeretek, - mondta eltűnődve. - A pénzem nem igen lenne több a mostaninál ..., legalábbis az elején. Ám, ahogy az ismereteim, a tapasztalatom, idővel a pénzem is gyarapodna. Huram Róbert mesélte, hogy a gyár története egy kicsit a családjuk története is. Itt dolgozott a nagyapja, az édesapja, a nagybácsija, és most a húga is itt talált munkát. Szülei, az akkori öreg kolóniában éltek, amelynek helyére raktárát építettek. Három gyári év van már mögötte. A szállításnál volt brigádvezető, onnan jött az üvegfestő tanfolyamra.- Az ismerőseim tudják rólam, hogy szívesen fogok ceruzát, ecsetet. Festek fára, de egyéb anyagra is. Az üveggel most próbálkozom - magyarázta. Biztos munkát, 19-20 ezer forintot hagyott ott.- Meg igen nehéz körülményeket ... Igaz, két-há- rom ezer forinttal most kevesebb a pénzem, de azt gondolom, hogy hosszabb távon nem veszíthetek - vetett számot a következő évekkel. Mert itt a gyárban szeretne ezután is dolgozni. Festeni, ha lehet. Igazi öröm Botos Gézáné is gyári dolgozó volt, üveget csomagolt, de már három éve munkanélküli. Azért jelentkezett a tanfolyamra, hogy dolgozhasson. Egy fiúcskát nevelnek és férjének sincs munkája.- Nagyon igyekeztem és szeretnék jól megtanulni mindent. Csak így remélhetek munkát a festőben, - mondta a törékeny fiatalasz- szony, kemény tárgyilagossággal. Nehezen indult, de ahogy teltek a napok, a hetek, úgy lettek egyre határozottabbak- Kamyújtásra az utánpótlás vonalai, erőteljesebbek színei.- A tölcsérvirágos pohár volt az első, aminek igazán örültem. — Nevetett a szeme, ahogy mondta. — Rácsodálkoztak a mesterek is... Hívták - jöttek Gyüre Nándor és Sólyom István néhány év híján fél évszázadot töltöttek a gyárban. Jól megtanultak bánni az üveggel, és úgy tűnik, az emberekkel is. Már mindketten nyugdíjasok, de a gyári vezetők hívták őket és jöttek.- Bizonyára tudunk valamit, tapasztalatot is gyűjtöttünk a munkában - mondta hamiskás derűvel Gyüre Nándor. - S, ha mindenből csak egy keveset is rábízhatunk a fiatalokra, már megérte visszajönni . . . Néhány esztendeje Sólyom István jegyzetet is írt az üvegfestésről, amelyet akkoriban sikeresen forgattak a tanulók. Mindketten jól tudják, hogy a három hónap meglehetősen kevés idő arra, hogy megtanulják a szakmát. Arra azért elegendő, hogy a tanfolyam után elkezdjenek valamit. Aztán a tehetség, a szorgalom, minden bizonnyal meghozza a gyümölcsét.-A gyakorlat során arra próbáltuk megtanítani minden tanulót, amit a mindennapi élet, a gyári munka követel - elevenítette fel az elmúlt heteket Sólyom István. Aztán felváltva mesélték, hogy a japánok a gyár rendszeres megrendelői közé tartoznak. Szívesen viszik a színes virágokkal, mutatós gyümölcsökkel díszített üveget. A cseresznye- meg az almavirágnak, az almának, a szilvának, mind-mind olyannak kell lennie, ahogyan kérik. Ám, a tehetség, a fantázia mégis mást, szebbet, elevenebbet varázsol belőle. S vallották: ez a szakma lényege. Ami pedig a mostani csoportot illeti, többségük jó képességű és a szorgalomnak sincsenek híján. A tanulók meg azt bizonygatták, a szakma fogásai mellett emberséget, a munka és az adott szó becsületét is elleshették mestereiktől. Kellenek a festők A kérdés tehát az, hogy mindez elégséges lesz-e az eredményes, a tartós munkához? Kazinczy Gyula, a gyár vezérigazgatója, amolyan kis szakképzés-történetet kerekített arról, hogy évek óta céltudatosan, tervszerűen gondoskodnak a szakemberek utánpótlásáról. Irányát, ütemét, a mindenkori piaci igények diktálják.- Evek óta nem volt utánpótlásunk festőből. Előfordult, hogy nem tudtunk annyi üveget előállítani, amennyit a piac igényelt volna- indokolta a mostani tanfolyam létjogosultságát. A többség marad ? Később arról beszélt, hogy szerződéssel vállaltak kötelezettséget arra, egy évig foglalkoztatnak minden végzett tanulót. Hogy mi történik egy év után? - kérdezte elgondolkodva. - Többségük valószínűleg itt marad a következő öt évben is, hiszen szükség van rájuk. Azt azért sietősen hozzátette, előfordulhat, hogy néhá- nyan nem festenek. Más munkát kapnak a gyárban. De, ha a piaci igények változnak, elérik őket egy kamyújtással. V. G. Nincs egyedül a BÁV - Készpénzért és bizományba - Gazdag választék, szolid árak - Ma már senki sem restelkedik ^ r C-Y ff Használt ruhát vegyenek! Ki, hol és mennyiért turkál? Elsőként a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) jelent meg a piacon, ám napjainkra már messze nem egyeduralkodó. Gombamódra szaporodnak a magánkézben lévő, használt ruhát árusító üzletek, van is rájuk igény: választékuk gazdag, áraik olcsók. Mindenki kedvére válogathat a ruhahalmazokban. De vajon ki és miért vásárol használt ruhát, vannak-e törzsvendégei a turkálóknak? Bekukkantottunk néhány salgótarjáni üzlet kulisszái mögé. Egy szép napon — 1982-ben történt az eset -, a budapesti Kecskeméti utcában nyílt egy üzlet, ahol külföldről behozott, használt felsőkabátokat árultak 150., illetve 300 forintos egységáron. Az utcán olyan hosszú sor állt, hogy a szomszédos presszóból kijártak a pincérek, hogy tálcán kávét, üdítőt, pogácsát, meg egyebeket kínáljanak a várakozóknak. Azt hiszem ez volt a turkálók nyitánya, ám korántsem a használtruha-kereskedelem kezdete. Vegyes profil Megteremtője ugyanis az a BÁV volt, amelynek jogelődjei időtlen idők óta foglalkoznak használt holmik adásvételével. Hogy melyek az ágazat főbb jellemzői, arról Marok Mihály- néval, a Mérleg úti BÁV üzlet vezetőjével beszélgettünk. Először azt kérdeztük: mióta működnek és mi a fő profiljuk?- Több mint 25 éve vagyunk a városban jelen, ez az üzletház 1983 elején nyílt meg. Boltunk vegyes profilú: használt és új áruk felvásárlásával és értékesítésével foglalkozunk.- Régebben á használt ruhák eladása dominált, mostanában az új áruk értékesítésére fordítunk nagyobb figyelmet.-Jelenleg ruházati cikkeket, cipőárut, műszaki termékeket, bútor- és lakberendezési cikkeket, bazárárukat, játék- és sportszereket forgalmazunk.- Hogyan alakul a forgalom, kikből tevődik össze vevőkörük? - kérdeztük tovább az üzletvezetőt.- Felvevőhelyi forgalmunk több mint a felére csökkent az elmúlt évhez képest. Ennek egyrészt az az oka, hogy a felkínált áruk többsége nem forgalomképes, másrészt a beadó az alacsonynak vélt átvételi ár miatt nem hagyja itt az áruját. Egyébként felvásárolunk ruházati termékeket, használt bútort és lakberendezési cikkeket készpénzért és bizománybán is.- Vásárlóközönségünk széles körű: zömében a kisebb jövedelemmel rendelkező emberek keresnek fel bennünket, olcsó és jó minőségű árukat keresve. Nő azoknak a vásárlóknak a száma is, akik az igényesebb, divatos és drágább árut keresik. Vannak rendszeresen visszatérő vásárlóink, de véletlenszerűen betérő, potenciális vevőnk is van. A jó árualap mellett nagy súlyt helyezünk az udvarias, előzékeny kiszolgálásra. Sok a szegény- Megmutatkozik-e az üzleti forgalomban, hogy a városban jelentős számú munkanélküli és sok szegény ember él?- Ez sajnos, jól érzékelhető: a rendszerváltás óta forgalmunk folyamatosan csökken és jelentős mértékben visszaesett, melynek elsődleges oka a fizetőképes kereslet nagymértékű csökkenése. A pénztelenség miatt az emberek rangsorolnak: örülnek, ha a legszükségesebb dolgokat meg tudják venni. Ezért is lepjük meg vásárlóinkat folyamatos akcióinkkal, rendszeres árengedményekkel. Még csak kevesen ismerik hitelakciónkat, amit nagyon érdemes igénybe venni. Továbbindultunk feltérképezni a konkurenciát, a nemes egyszerűséggel, csak turkálóknak nevezett használt ruhát árusító üzletek egyikét-másikát, elsőként a Füleki út 38. szám alatt található „Zsóka” bálás áruk boltját. Kilós áru Szűcsné Szűcs Zsóka, a bolt tulajdonosa ránézésre is igazi üzletasszony típus: maga is dekoratív, magabiztos, az üzletével kapcsolatban mérsékelten visz- szafogott, azt mondja például, hogy maradjon az ő titka, honnan szerzi be az árut és milyen- a forgalma, mennyi a tiszta jövedelme. Elmondja viszont üzleti filozófiáját:- Nekem a haszonnál többet jelent, ha elégedettek a vevőim, ha dicsérik azt, amit vásároltak nálam, ez garancia arra, hogy máskor is betérnek, így alakul ki a törzsvevőköröm. Nagyon fontos a figyelmes, udvarias kiszolgálás, a jó emberismeret. Az üzlet árukészlete, egész berendezése figyelemre méltó: példás rendben, jól áttekinthetően sorakoznak a különböző gyermek-, női- és férfi ruhaneműk, kiegészítők, egyéb holmik, melyek többségén nem is látszik, hogy használt. Van bőven külföldi, márkás termék, jó néhány különleges ruhadarab is. A falon éppen egy divatos zakij kínálja magát 1500 forint- ér^ újonnan nem kapni meg olcsóbban 6-8 ezer forintnál.- Mit parancsol, miben segíthetek? -kérdezi Zsóka természetes mosollyal a belépő kuncsaftot. Olyan 30 körüli, aranyszőke hajú hölgy a potenciális vásárló, gyorsan kiderül, hogy lluskának hívják.- Nem szoktam turkálóba járni, de megkapott ez a sárga blézer - mondja. Felpróbálja, illeged magát egy kicsit a tükörben, aztán alkuszik, fizet és boldogan távozik. Időközben jó néhány érdeklődő fordul meg az üzletben, többen egy nagy kosárban turkálnak lázasan, ebben van a kilós áru. Egyébként van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Az üzletasszony láthatóan szí- vest-örömest áll a vevők rendelkezésére, tanácsokkal látja el őket, kedvesen készséges. A Füleki út 13.sz. alatt száz méternyire átellenben, „Zsóká- tól” Szilárcsik Szilárd vállalkozó „üzemelteti” turkálóját. A bejárattal szemben egy pult állt, de a tulaj a betérő vásárló elé toppan, s már kínálja is portékáját. Bálabontás A tágas helyiségben próbafülke és falitükrök szolgálják a vásárlót, no meg persze a gazdag áruválaszték. À szalmakazalnyi ruhahalmaz kilója 950 forint, de kapható itt nyakkendőtől kezdve, cipőn keresztül, a márkás teniszsortig és dzsekiig, minden. Egy pofásabb farmer 800-900 forint, egy hozzávaló bőröv 100-150 forintért vihető haza, egy márkás teniszpóló 180-at kóstál. Szilárd, a tulaj azt mondja, annak örül, hogy az emberek szívesen térnek be hozzá, az sem baj, ha nem vásárolnak, nézelődés, keresgélés közben kikapcsolódnak. Egyébként az árut Németországban, nagy tételben szerzi be, kamionnal hozzák haza. Talán egyik vonzereje az üzletnek, hogy naponta kétszer bontanak bálát, természetesen ilyenkor a legnagyobb a forgalom. Beszélgetésünk közben - Judit, az üzlettárs, aki mellesleg kereskedelmi menedzser - foglalkozik a vevőkkel, segít az eligazodásban, tippeket ad, próbára biztat. Hogy nem akárhogy megy a bolt, arra bizonyíték, most tervezik bővítését. Pécskő út 10., puritán cégtábla: Turkáló. Jó bornak nem kell cégér: a nyolc éve megnyílt használt ruha üzlet jól ismert a környéken, a jelenlegi tulajdonos Czégény Sándorné. Törzsvevők- Másfél éve vettük át az üzletet, vegyes profilúak vagyunk, férjem szerzi be az árut. Az a célunk, hogy minél jobb és gazdagabb áruválasztékkal álljunk az érdeklődők rendelkezésére.- A klientúra jószerivel törzsvevőkből áll - ezt már az időközben betért anyós mondja, aki nyugdíjas tanárnő és mindent tud az üzletről.- Régebben azért jöttek ide, mert jól eldugott helyen, alagsorban van ez a kis üzlet, valamikor szégyellték, hogy használt ruhát vásárolnak, ma senki nem restelkedik. Mintha csak igazolni akarná az élet a szavait, régi ismerősöm, egykori vállalat-igazgató lép be s mindjárt mondja is: - Szeretek itt böngészni, mindig találok valamit, amit szívesen megveszek, szolidak az árak, udvarias a kiszolgálás. Aki szeret turkálni, az nem panaszkodhat Salgótarjánban: az előző üzleteken túl kiélheti magát a lengyelpiacon, a volt Tanács úti boltban, a Karancs utcai üzletben vagy a Rákóczi út 81. szám alatt található import ruha nagy- és kiskereskedésben, meg még több más turkálóban is. Diplomások is A tapasztalatok hasonlóak: gazdag a választék, élénk a kereslet, növekvő a minden társadalmi réteget reprezentáló vevőkör. Találkozni „megyeházi” osztályvezetővel, nagyvállalati vezető beosztásúval, ismert jogásszal, pedagógussal és könyvtárossal, bizalmas munkakörű hivatali alkalmazottal, szóval szépszámú értelmiségivel, közalkalmazottal is. Nem mindenkit a szegénység visz be a turkálókba - jóllehet a ruhát csak itt vásárlók többsége az alacsony jövedelműek közül kerül ki -, van aki a különlegeset keresi, az egyedit szeretné megtalálni. Érdekes és színes a turkálók világa, meglehetősen heterogén a vevőköre. A használt ruha kereskedelem jelenléte és az iránta megnyilvánuló kereslet egyre növekvő tendenciája azonban - miközben Európába vágyakozunk és igyekszünk -, egyben elgondolkodtató is. Baráthi Ottó
