Nógrád Megyei Hírlap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-05-06 / 155. szám
6. oldal Látóhatár 1997. július 5., szombat Énekelni, gitározni, festeni és rajzolni szeret Hazarendelte a felesége Jacques Florentin, a pásztói Mikszáth Kálmán kéttannyelvű gimnázium 64 éves francia illetőségű matematikatanára a tanév végén válaszút elé került, és emiatt búcsúzni kényszerült Pásztóról. Elutazása előtt kérdeztem az okokról. Jacques Florentin itt hagyja a lovát fotó: esla- Franciaországban öt gyermekem van, közülük a 18 éves lányomat egyetemi felvételi vizsgára kell felkészítenem. Ez az egyik ok, a másik pedig a feleségem, aki - úgymond - ultimátumot adott, ha továbbra is maradok, akkor elválik tőlem. Ezért a családi békét választottam - mondja Florentin úr.- A tanítás mellett mivel töltötte idejét?- Rendszeresen eljártam a templomi misékre, énekeltem a kórusban. Több esetben felléptem a zeneiskolás hegedűsökkel előadásokon. Emellett gitározni, festeni és rajzolni szeretek. Megismerhettem a várost fölülről is dr. Fölkér Tibor segítségével, aki sárkányrepülőjével felvitt a fellegekbe. Kedvenc időtöltésem a lovassport, még Franciaországban megszereztem a lovasmesteri vizsgát. Szeretem a lovastúrákat, amelyek keretében jártam Lengyelországban, Oroszországban és Litvániában. Ideke- rülésem után vettem egy lovat, ami a Popelye névre hallgat, és vele bebarangoltam a Cserhát vidékét. Sajnos, most meg kell válnom tőle, miután nem vihe- tem haza Franciaországba.-Most hazautazik. Hogyan ítéli meg a kétéves itteni tartózkodását?- Mivel eleget teszek feleségem kérésének, végleg el kell köszönjek ettől a kedves várostól, ahol sok barátot szereztem. Jó volt a kapcsolatom az itteni intézményvezetőkkel, a kollégáimmal, az egyház képviselőivel. A matematika-oktatás keretében úgy érzem, hogy sikerült megfelelő összhangot teremtenem a tanítványaimmal. Fájó szívvel, de élményekkel teli örömökkel búcsúzom el Pásztótól. Szerettem volna még eltölteni egy-két évet, de az élet közbeszólt. Kerekes Érettek, éretlenek és tudósok Franciaország híres elképesztően szigorú érettségivizsgarendszeréről. Jellemző erre az az eset, ami a ’70-es években történt: öt közismert francia tudós - természetesen nem az iskolapadban - az érettségizőkkel együtt megírta a minisztériumban meghatározott tételek szerinti írásbelit. Ötük közül három megbukott, egyikük közepest kapott, s csak egyikük írt jeles dolgozatot. Arról nem szólt a híradás, hogy a dolgozatot ellenőrzők tudták-e, hogy kinek a munkáját javítják. Elképzelhető ezek után, hogy a diákság milyen sikerrel vett részt a maturanduson. (Ezek után bizonyára nem meglepő, hogy a rendkívül nehéz érettségi vizsgáról olyan remek filmet lehetett forgatni, mint amilyen az „Éretlenek” volt.) Szívet melengető érzés volt, hogy ismeretlen emberek franciául köszöntek Angyalbőr helyett gyereksereg Tanári diplomával a kezében döntenie kellett Sebastian Do- relnek, hogy bevonul sorkatonai szolgálatra, vagy külszolgá- latosként Magyarországra jön tanítani. A 25 éves fiatalember az utóbbit választotta. így került Pásztora, a Mikszáth Kálmán kéttannyelvű gimnáziumba fizikatanárnak. A küldetésbe menyasszonyát, Claire Watsont is magával hozta. A tanév végével hazautaztak szülőhazájukba. benne, hogy az élet úgy hozza, hogy valamikor visszatérhetek Pásztora, pályakezdésem színhelyére. Örültem, hogy menyasszonyom velem volt, hiszen együtt sokkal köny- nyebb volt eltölteni ezt az egy évet. Claire apja angol, anyja francia, Angliában kommunikáció és média szakon szerzett diplomát. Itt az iskola könyvtárát vezette. Párizsban levelezőn végzi a marketing szakot.- Milyennek ítéli meg az iskola francia nyelvű könyvtárát, mennyiben segíti a tanulókat? - kérdeztem Claire Watsont.- Nyelvtani könyvekből megfelelő mennyiség van, miként a szakmaiakból és szépirodalmiakból is. A köny- nyebb tájékozódás érdekében rendeltem egy enciklopédia jellegű könyvet is, ami kitűnően használható.- Mi a véleClaire Watson- Most, hogy letelt a szolgálat, az tudatosult bennem, hogy jól választottam, nagyon sokat tanultam az itteni emberektől. Az oktatás mellett magam is sokat tanultam, hogy a fizika- kémia szakos diploma mellé megszerezzem a doktori címet is. Szeretném pályafutásomat egyetemi tanárként folytatni Párizsban - mondja Sebastian.- Hogyan tovább?- Júniusban lesz otthon egy vizsgám, majd júliusban az esküvő. Sikerült egy kis pénz megtakarítani, hiszen minket a francia állam fizet, amiből itt számomra rendkívül furcsa jelenséget fedeztem fel, hogy a férfiak egymással kezet fognak, a nőkkel viszont nem, vagy csak igen ritkán. Ezt hazánkban komoly sértésnek veszik. Miután megmagyarázták, hogy itt ez a bevett szokás, természetesen megnyugodtam. Szívet melengető érzés volt viszont, hogy a városban sétálva ismeretlen emberek franciául köszöntek nekünk. Az ilyen élmények és a jó lakáskörülmények kellemessé tették az itteni tartózkodásunkat. Most, hogy hazatérünk, Sebastiannal készülünk az esküvőnkre. Kerekes Lajos menye a magyarokról?- Ideérkezéjól meg tudtunk élni. Bízom semkor egy Sebastian Dorel tiedd Csütörtök Péntek De a külvilág azért ott volt, ha csak tudatuk utolsó szikráinál is. Összeharapták szájukat, torkukban fontak az elfojtott kiáltások, némák maradtak, majdnem némák. Miközben, akár a Nap lánglobogó csóvái, úgy csapott ki belőlük mindaz, amit akkor éreztek. És amihez a világnak mégsem volt semmi köze. * A hangszóró nehezen törte át a zajt. Köröskörül sokan beszélgettek, valahol egy táskarádió is zenélt. Tina viszont azonnal felült:- Az én nevemet mondta!- ugyan már! -Paul pislogott karja alól. Oldalára fordult a matracon. A meleg kezdett elviselhetetlenné válni. Délután kettő múlott. Már túl voltak az ebéden is.- Ki tudhatná, hogy itt vagy? Mást is hívhatnak így. Tina nem felelt. A strand hangszórója ismételte a hívást. - Tina Liefess kisasszonyt várják a bejáratnál. Most már nem lehettek kétségei:- Igen, rólam van szó, Paul. A kijáratnál várnak, azt mondta. Paulról hirtelen lehámlott a lustaság máza. Mintha valami megfeszült volna benne, egy rugó, vagy a tettvágy? Két mozdulattal összekapta a holmikat:-Gyere, menjünk. De előtte öltözz fel. A strandra nem sok holmit vittek magukkal. Egy könnyű ruhát, szalmatáskát, benne a lány szépítőszereivel. A fiúnál még ennyi sem volt. Az öltözősátorból kikapta ruháit, egy pillanat alatt magára húzta őket, aztán Tinához fordult:- Hadd menjek előre, jó?- Miért vagy ilyen furcsa? Elismerem, nem mindennapos, hogy itt és most keresnek, de... -Tina nem tudta, mire vélje a dolgot. Paul azonban csak intett és elsietett előre, a strand bejáratát jelző fehér rácsos kapu irányába. Tina lassan lépkedett arrafelé. Paul szándékosan oldalról került a kapuhoz, nem túl gyorsan mozgott. Mint aki szinte csak véletlenül jár arrafelé. A rács két oldalán fiatalok álltak, beszélgettek, lányok illegették magukat, fiúk cigarettáztak. A rácsos forgóajtónál nem volt nagy forgalom. A fehér trikós jegyszedő lányok hangosan nevetgéltek. Paul szeme ide-oda járt, körülbelül sejtette, kit kell keresnie. Ki az, aki nem sajnált néhány frankot, hogy bemondassa Tina nevét, és itt várjon rá? Aki ezt megtette, előtte nyilván nem kis erőfeszítéssel kiderítette azt is, hogy Tina itt lehet a strandon. Vagy csak vaktában tette? Úgy sejtette, ilyen remek időben ebben a tengerparti városkában minden nyaraló a strandon lehet? Hol is lenne másutt. .. ? Testében leapadt a délben mégoly ágaskodó vágyakozás, most egészen másfajta érzések ébredtek benne. Vadász és űzött vad volt egyszerre, ez a párosítás meglepte, még sohasem gondolt rá, nem is volt egyszerre mindkét szereplője egy ilyen ősi drámának, a vadászatnak. De most könnyen azzá lehet, tudta jól. Vad is, vadász is. Nem sok ideje maradt, mert mögötte közeledett Tina. Paul abban reménykedett: aki hívta Tinát, még nem tudja, hogy az nincs egyedül, hogy éppen ő van vele. Napszemüvege eltakarta arca egy részét. Észrevette őket. Ketten voltak, huszonévesek, de nála valamivel idősebbek. Rosszar- cúak, úgy vélte. Feszülten álltak és figyeltek a kijövőkre. Paul egészen közel ment hozzájuk, már látta a szemük fehérjét is. Körülnézett még egyszer -és látott másokat is. Színes sapkáját levette, megtörölte homlokát, feltette ismét. Kivárt, pedig már nem volt sok ideje. Igyekezett azért a közelükben maradni. Mint aki szintén vár valakire ... Amazok végre felfigyeltek Tinára, két rövid szót váltottak halkan, aztán az egyik előreindult, a másik ott maradt, körülnézett. A közelben elhaladt néhány autó. Paul minden izma megfeszült, tudta már, mit fog tenni, ha amazok ... És pontosan úgy történt, ahogyan sejtette. Egy autó állt meg a járda mellett, éles fékcsikorgással. Használt BMW volt, manapság már elég ritka típus, sötétkék. (Folytatjuk)
