Nógrád Megyei Hírlap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-08 / 106. szám

4. oldal Gazdaság 1997. május 8., csütörtök Újra szebb napokat láthat az acélárugyár kiállítása - Kisterenyéről Salgótarjánba költözött, de kevesen látogatják Saját környezetében a történeti gyűjtemény Múltunkból fakad a jövőnk, s aki a múltat lebecsüli, miként érdemli a jövőt? Lelkes gyűjtők, lokálpatrióta gyári vezetők, az acélárugyárat szerető emberek keze nyomán teremtődött egy olyan gyártörténeti múzeumi anyag, amely európai szinten is figyelemre méltó. A jövőre 130 éves gyár történeti gyűjteménye egykor szebb napokat is megélt, most a Kohász Művelődési Központ egyik helyiségében kapott helyet. Nincs rendszeres lá­togatottsága, sokan nem is tudnak róla, pedig a magyar ipar- történet egyik törzsanyaga lehetne. Erről beszélgettünk Hopka Lászlóval, a Salgótarjáni Acélárugyár Rt. vezérigazgatójával.- Vezérigazgató úr, valami­kor a gyár egyik dísze volt ez a gyártörténeti anyag. Ho­gyan jutottak idáig a dolgok?- Mi most is büszkék va­gyunk erre a gyűjteményre. Ezt a kiállítási anyagot évekkel eze­lőtt a bátonyterenyei kastélyban tartottuk és mutattuk be. Abban az időben lelkes és hozzáértő emberek időről időre felújítot­ták és karbantartották az anya­got, ami által látogatásra alkal­mas volt. Ám egyre kisebb lett a forgalom, s több a gond. Ráa­dásul ez az anyag Kisterenyén „idegen” is volt. Amikor elkö­vetkezett a gyáralapítás 125. évfordulójának ünnepsége, ez alkalom volt arra, hogy Salgó­tarjánban mutassuk be az anya­got. Ez arra is jó volt, hogy a kastély hasznosítása iránt ér­deklődő bátonyterenyei ön­kormányzattal megegyezzünk a kastély átadásáról. Tehát Salgó­tarjánba hoztuk teljes egészé­ben a gyűjteményt, a kiállított és a ki nem állított anyagot egyaránt.- Emlékezetem szerint az évfordulón a ház kamara­termében állították ki az anyagot. Onnan azonban egy idő után eltűnt. Miért?-Valóban ez történt. A ka­maraterem volt a legalkalma­sabb rá, hogy az anyag legfon­tosabb részeit bemutathassuk. Abban az időben elég szép lá­togatottsága is volt a kiállítás­nak. Egy idő után azonban kez­dett visszaesni a látogatók száma, s abban az időben, főleg a téli időszakban a fűtési gon­dokkal is küzdött a művelődési központ. Ettől is nagyobb gond volt az, hogy az egész ház mű­ködéséhez a saját erőt is nö­velni kellett, termeket kellett bérbe adni. Ezért egy másik he­lyiségbe vittük át az anyagot. Persze itt is látogatható a gyűj­temény. Meg kell mondani, hogy ezt nem túl sokan nézik meg, de gyenge a propagan­dánk is. Annak hirdetése, hogy ez egyáltalán van és bárki meg­tekintheti.- Jelenleg mi látható az anyagból?- Most a gyár történetének legfontosabb dokumentumai vannak kiállítva. Úgy ítéljük meg azonban, hogy egyrészt fel kellene újítani, másrészt esetleg egy nagyobb helyiségben, gaz­dagabb anyaggal kellene a kiál­lítást megrendezni. Ez lassan aktuálissá is válik, hiszen jö­vőre megint egy évfordulója lesz a gyár fennállásának, a százharmincadik. Az a vélemé­nye a nyugdíjasainknak, a je­lenlegi dolgozóknak is, hogy ezt az anyagot meg kell őrizni, s atníg itt másfajta tulajdonosi döntés nem születik, addig ne­künk kell ápolni ezt. f Tudomásom szerint a Nógrádi Történeti Múzeum szívesen átvenné letétbe ezt a gyártörténeti anyagot. Erről mi a véleménye?- Tudom, hogy a mi embere­ink nem muzeológus szakem- beipk, s ez a fajta szakértelem ugyan hiányzik, de azt hiszem, hogy mégsem lenne célszerű ezt a gyűjteményt kiszakítani a gyári környezetből. A művelő­dési központ vezetésével és a humánpolitikai terület gyári vehetőivel az a szándékunk, hogy felújított állapotban, ren­dezettebb körülmények között, nagyobb propagandával oldjuk meg az anyag bemutatását. Né­hány éve a gyár történetének egyik legnehezebb időszakát élte és akkor igen sok vád ért bennünket, hogy a közvetlenül a termeléshez nem kapcsolódó területeinket tönkretesszük, el­hanyagoljuk, a gyár lemondott ezekről az értékekről. Ennek számos példája van, hogy nem igaz. Talán a legjellemzőbb a művelődési központé, ahol nemcsak arra várnak, hogy mi­vel tudunk segíteni, hanem sa­ját erőből is megpróbálnak ki­emelkedni a gondokból. Ha a művelődési intézmény élén nem volna olyan vezetés, mint amilyen van, amelyik a dolgo­zókkal összefogva teszi meg az erőfeszítéseit, már bezárhattuk volna a házat. Nem vagyok hi­vatva elbírálni az ott folyó munkát, de nem nagyon van Salgótarjánban a József Attilán kívül más olyan művelődési központ, ahol legalább ilyen munka folyik, mint ebben a házban. Szerencsére manapság már biztatóbb a vállalati hely­zet is, ezért bizakodom.- Úgy gondolja, hogy saját erőből megoldható a gyártör­téneti gyűjtemény gondozása, bemutatása?- Az iménti példát azért mondtam el, hogy ha mi rátesz- szük a célt valamire, hogy ezt vagy azt a munkát elvégezzük, akkor képesek vagyunk meg­csinálni. A gyár most kerül olyan helyzetbe, hogy erre is egy kicsit többet tudunk fordí­tani, ezért ragaszkodunk a helyi bemutatáshoz. Biztos vagyok benne, hogy ennek a gyűjte­ménynek a rendszeres bemuta­tásához, karbantartásához, megfelelő állapotba helyezésé­hez segítség is kell. Én nagyon Hopka László bízom benne, hogy azok a vá­rosban, megyében lévő szakemberek, muzeológusok, akik segítséget tudnak nyújtani, azok fognak segíteni, ha mi ezt kezdeményezzük. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az anyag itt bemutatható és ezért mégiscsak ennek a gyárnak a gyűjteménye ez. Azt gondo­lom, hogy ennek igazán akkor van értéke, ha ez nem egy vá­rosi múzeumban van elhe­lyezve, hanem ott, ahol ez a gyűjtemény keletkezett, élte az éveit napjainkig. S ez nagyon szoros kapcso­latban lehet a múzeummal, szinte kihelyezett tagozataként működhetne. Én nagyra becsü­löm a múzeumban folyó mun­kát, de ott a város életét mutas­sák be. Persze ennek az életnek az acélárugyár is része, de ez az anyag mégiscsak ebben a kör­nyezetben hiteles. Attól nem zárkózunk el, hogy ha szükség van erre az anyagra, rendelke­zésre bocsátunk iratokat, esz­közöket a múzeumnak. Pádár András Előbb-utóbb minden termék és gép megérik arra, hogy múzeumba kerüljön fotó: arch. Kéthetes késésben a mezőgazdaság Megsínylették a hideget az ültetvények, romlottak a terméskilátások Jelentős károkat okozott a növénytermesztésben a hideg, sze­les-viharos időjárás. A termelők sok helyütt késnek az időszerű tavaszi munkákkal - tájékoztatta szerkesztőségünket Bállá István, a földművelésügyi tárca főosztályvezetője. Az őszi kalá­szosgabonák fejlődésében mintegy kéthetes a lemaradás. A ve­tésterület 85 százalékán végezték el a gazdák a műtrágyázást. Olaj a sikerhez. A Mol­részvények külföldi értéke­sítésének sikeres lezárását követően az ÁPV Rt. ked­den este - a londoni közlés­sel egy időben - bejelen­tette, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. részvényeit 2970 forintos áron értékesí­tik a nemzetközi zárt körű elhelyezés és a hazai nyil­vános forgalomba hozatal során, május 12-től. Dollárözön. Januárban több mint kétszer annyi volt az idegenforgalmi dollárak­tívum, mint az elmúlt év első hónapjában. Az MNB adatai szerint az idén janu­árban 94 millió dollár volt a bevétel, a kiadás pedig 69 millió, így az aktívum 25 millió dollár lett a tavaly ja­nuári 11 millióval szemben. Fejlődő kapcsolatok. Magyarország és Izrael gazdasági kapcsolatainak fejlődését felgyorsíthatja az országaink közötti szabad­kereskedelmi megállapodás aláírása. A két ország pénz­ügyminiszterei úgy vélik: a megállapodás aláírására hamarosan sor kerülhet. Az egyezmény révén meghá­romszorozódhat a tavalyi külkereskedelmi forgalom. Az MNB hivatalos devizaárfolyamai (1 egységre, forintban) Angol font 297,30 Francia frank 31,36 Japán jen (100) 145.44 Német márka 105,79 Olasz líra (1000) 106,83 Osztrák schilling 15,03 Svájci frank 124,74 USA-dollár 182,26 ECU 206,46 Az ismétlődő erős szélvihar miatt az Alföldön több ezer hektáron újra kellett vetni a ta­vaszi vetésű növényeket. Csongrádban mintegy 5000, Győr megyében 1100-1200 hektár őszi kalászost rongált meg a homokverés, s jelentős károk keletkeztek Somogy me­gye homokos térségeiben is. A hideg időjárás két héttel késleltette a gyümölcsfák vi­rágzását, akadályozta a meg- porzást végző méhek, rovarok rajzását. Az április végi talaj­Eddig két cég, a Hejőcsabai Cement- és Mészipari Rész­vénytársaság, valamint a Mól Rt. Tiszai Finomító nyerte el az ISO 14000-es tanúsítványt. To­vábbi mintegy tíz cég lesz ha­marosan jogosult a cím haszná­latára, és több százra tehető a tanúsítvány iránt érdeklődő vál­lalatok száma, elsősorban a cement-, olaj-, bútor-, papír-, nyomda- és vegyiparból. menti fagyokat szinte vala­mennyi gyümölcsfajta virágja megsínylette. Az Alföldön és a Dunántúlon jelentősebb mértékű - 50-80 százalékos - kár érte az alma­ültetvényeket, az északkeleti termőtájon ennél kisebb arányú volt a fagyártalom. Legjobban a korai érésű, már pirosbimbós állapotban lévő fajtákat viselte meg a télies tavasz. A körtefák rügykárosodásá­nak mértéke az országban átla­gosan 60-70 százalékos. A kaj­A tanúsítvánnyal rendelkező két cég körülbelül 10-10 millió forintot költött a vezetési szisz­téma alkalmazására. A címmel együtt járó környezetvédelmi feladatok, beruházások viszont további, nagyságrenddel maga­sabb költséget jelentenek. A cementipari vállalatnál például csupán az anyagszállító pálya egy kilométeres szakaszának zajszigetelése 50-60 millió fo­szibarackfák virágzata az Al­földön 80-100, a Dunántúlon 60-90, a gönci termőtájon 50 százalékban sérült. Az őszibarackosok közül fő­ként a korai fajtájúak termését tizedelte meg a fagy: az Alföl­dön lévő ültetvényeknek mint­egy 60-90 százaléka, másutt 50 százaléka ment tönkre. A cseresznye-, meggy- és szilvaültetvények károsodása a termőhelytől függően eltérő arányú. Egyes korán virágzó fajták esetében a termés egésze áldozatául esett a fagynak, vi­szont vannak olyan ültetvények is, amelyek károsodás nélkül vészelték át a hidegeket. A zord idő miatt későn fakadt szőlőrü­gyeknek szerencsére az áprilisi fagyok nem ártottak. U. G. rintba kerül. Ez szükséges ah­hoz, hogy megfeleljenek a leg­újabb zajvédelmi követelmé­nyeknek. A légszennyezés csökkentése is számottevő anyagi teher. A szóban forgó vállalatoknál a bírságok sokszorosát költik környezetvédelmi beruházá­sokra. A 200-300 ezer forintos bírságösszeghez viszonyítva a környezetvédelmi fejleszté­sekre 10-100 millió forintos összegeket kell fordítani. Az olajfinomítónál a hulla- dékégető-mű rekonstrukcióját, valamint az egyik részlegnél a talajvíz szénhidrogén-szennye­zésének felszámolását kell el­végezni. Csupán a hulladék­égető-mű rekonstrukciójára 300 millió forintot költenek. ISO 14000: eddig két hazai cég felelt meg teljesen a követelményeknek Drága környezetvédelmi szabvány Több hazai vállalat alkalmazza már sikerrel az ISO 14000-es szabvány szerinti környezetvédelmi irányítási rendszert. A ta­núsítvány elnyerhető úgy is, hogy az adott cég vállalja a rá vo­natkozó valamennyi környezetvédelmi előírás teljesítését, a lemaradások felszámolását. Bár a követelményeknek megfe­lelni nem olcsó dolog - a szükséges beruházások értéke messze meghaladja a környezetvédelmi bírságok összegét -, előrelát­hatólag megéri. Az ISO 14000-es tanúsítvány hazai tapasztala­tairól szerdán rendeztek konferenciát Budapesten. HÁZUNK TÁJÁN Az első zöldtakarmány Rövidesen megkezdődik a fű és a zöldtakarmányok kaszálása. Sokan félnek zölddel etetni a jószágot, mert korábban elő­fordult, hogy az állatok felfú­vódtak vagy hasmenést kap­tak tőle. Pedig a zöldfélék vi­taminokban, fehérjékben, rostban gazdagok, és nagy előnyük, hogy általuk csök­kenthető a takarmányozási költség. Fontos azonban, hogy kellő gondossággal jár­junk el az etetésnél, fokozato­san szoktassuk hozzá az álla­tokat a friss tavaszi zöldta­karmányhoz. Először csak fonnyasztva, szénához ke­verve keveset adjunk belőle, és lassan emeljük az adagot. Sertésnek, baromfinak a zsenge, rostszegény, lédús fű­féléket, nyúlnak, lónak, szar­vasmarhának a keményebb, rostos füvet adjuk. Ügyeljünk arra, hogy a kaszált vagy sze­dett zöld ne legyen poros, sá­ros, mert emésztőszervi meg­betegedést okozhat, a nedves pillangósoktól pedig könnyen felfúvódik az állat. Az elvé­nült fű a baromfi begyében összecsomósodik, emészthe­tetlen szövedéket alkot, ezál­tal elhullást okozhat. A legelő állat kikerüli a mérgező növényeket, viszont a kaszáltan elétett takarmány­ból nem válogatja ki. Erre a gazdának kell ügyelnie! Egykoron központi prog­ram hirdette, hogy az árokpar­ton azé a fű, aki lekaszálja. Sok szorgalmas gazda szerzi be innen manapság is a ta­karmányt. Tegyék, de ne a forgalmas országutak melletti árokparton, mert az autók ki­pufogófüstjétől igen nagy a partokon növő fű ólomszeny- nyezettsége. Ez pedig az ete­tés után a tejbe, húsba kerül - mérgezve a fogyasztót is. Lengyel Zoltán Irányár papíron van, a valóságban nincs Cukor - keserű szájízzel A cukorrépa-termelők nem tudták a Terméktanácsban elfogadtatni a cukorrépa ez évi irányárát. S bár a cukor irányáráról egyezségre ju­tottak, az máig sem lépett érvénybe. A Cukorrépa-termesztők Or­szágos Szövetségének tegnapi közgyűlésén Varga Imre el­nök elmondta: mivel a cukor­ipari érdekcsoportokkal csak külön-külön lehetett tárgyalni az irányárról, a tárgyalások elhúzódtak, így a termelők igényeik csak egy részét tud­ták elfogadtatni, míg a cukor­ipar feltételeinek zöme beke­rült a szerződésekbe. Egyes körzetekben a terme­lők a tárgyalások sikertelen­ségére azzal „válaszoltak”, hogy jelentősen csökkentették a vetésterületet. A répatermelők főként azt kifogásolták, hogy a mai na­pig sincs szabályozva a cu­kortermékpálya. (újvári)

Next

/
Oldalképek
Tartalom