Nógrád Megyei Hírlap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-03 / 28. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1997. február 3., hétfő Folyamatelemzés készült a megye kulturális, művészeti életéről - Hosszú távú koncepciót alakít ki a megyei közgyűlés Több mint félmilliárd forintot vontak ki a közművelődésből Ezekben a hetekben készül a Nógrád Megyei Közgyűlés művelődési és művészeti életre vonatkozó hosszú távú koncepciója. Ennek jegyében lezajlottak a folyamatelemzések, azon célból is, hogy a megyei közgyűlés tudatosan viszonyulhasson az utóbbi öt-hat év történéseihez és saját lehetőségein belül kijelölje azokat a feladatokat, amelyeket az elkövetkezendő években fel tud vállalni. A közgyűlés területért felelős alelnöke Brunda Gusztávot, a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet igazgatóját bízta meg azzal, hogy fogja össze az elemző, tervező munkát. A közművelődési és a művészeti életről szóló folyamatelemzés elkészült.- Milyen változások történtek a szükebb értelemben vett közművelődésben (művelődési otthon jellegű és civil közművelődési tevékenységek) az eltelt hat évben? Civil szervezetek- Szembetűnő az intézmények látszólagos fennmaradása (a művelődési otthon jellegű intézmények száma változatlanul száz körül van) és a művelődési jellegű civil szervezetek folyamatos szaporodása. Az 1995-ös statisztika 37 közművelődési célú civil szervezetet tart nyilván, bár az utolsó két évben alig alakultak újak. Az intézményesültség értéke a megyei művelődési életnek, ugyanakkor jelentős visszaépülési tendenciát látni a finanszírozásban és a tartalmi jellemzőkben. A művelődési otthoni és a civil szektorból 1989-től szinte elviselhetetlenül magas forrás- kivonás történt, amelynek mértéke 1966 végére meghaladta a félmilliárd forintot (a múzeumi és a könyvtári intézményrendszer nélkül). A közművelődési foglalkoztatottak száma 526-ról 289-re csökkent, ezen belül a szakalkalmazottaké 143-ról Síre (44-45 százalékos csökkenés). Ugyanez a tendencia figyelhető meg a tartalmi munkában is. Például 1989-től 1995-ig az alkotó művelődési közösségek száma 203-ról 142- re, a rendszeres művelődési formák száma 386-ról 233-ra, az ismeretterjesztési alkalmak száma 3771-ről 1246-ra, a műsoros rendezvények száma 1020-ról 500 ra, a művészeti kiállítások száma 218-ról 117- re csökkent. Ezzel együtt jár egy-egy szakterület belső kapcsolatrendjének, rendezvényi struktúrájának szétbomlása. A legnagyobb veszteséget a képzőművészet, a zenei, a színjátszó és a tárgyformáló népművészeti mozgalom szenvedte el. A negatív tendenciát a kultúra általános tekintélycsökkenése mellett tovább mélyítette az országos és a megyei szakmai segítő intézmények megroppanása. Például a megyei szakmai tanácsadás és közösségfejlesztő munka, a helyi kezdeményezéseknek módszertani segítséget nyújtó megyei közművelődési intézetnek a működési költségein túl e tevékenységre 1991-tól nem áll rendelkezésre költségvetési fedezet. A megyei önkormányzat művelődési mecenatúráját megvalósító Nógrádi Mecénás Alapítvány tevékenysége mára alig érzékelhetővé csökkent. Szőkébb mozgástér- Mindezen folyamatok hogyan érintették a művészeti életet?- Az amatőr művészeti tevékenységben szintén visszaesés következett be. A színjátszó mozgalom gyakorlatilag megszűnt, mindössze két csoport tevékenykedik folyamatosan. A bábmozgalom pár általános iskolába és óvodába szorult visz- sza. A 80 amatőr képzőművész ritkán jut bemutatkozási lehetőséghez. Vagy lássuk a hagyományőrzést. A felnőttnéptánc- mozgalom folyamatosan szűkül, bár akad néhány jó színvonalú együttes. Viszont a gyermeknéptánc-együttesek száma gyarapszik. A tradicionális hagyományőrző együttesek (idősebb korosztály) száma stagnál. Jelenleg 24 népdalkor, 13 hagyományőrző együttes és 7 népzenei együttes van a megyében. Tavaly hét település és a megyei önkormányzat összefogásával, s a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet koordinálásával jelentős folklórfesztivál jött létre.--Milyen állapotban van napjainkban az irodalmi, képzőművészeti, zenei, színházi élet Nógrádban?- Ami nem a magyar irodalomtörténet nagyjaira (Madách, Mikszáth, Komjáthy) való emlékezést jelenti, az elmúlt évtizedekben kevés országosan ismert teljesítmény született. Az eltelt harminc évben megjelent Palócföld a megszüntetés határára ért. A kilencvenes évektől létrejött a balassagyarmati Komjáthy-tarsaság és a salgótarjáni Balassi-asztaltársaság. Az irodalmi élet, a könyvkiadás szervezett támogatása ma már nem létezik. Ugyancsak nehéz helyzetbe került a képzőművészet. A mátraalmási művésztelep megszűnt, s vele a nemzetközi grafikai művésztelep. A Nógrádi Történeti Múzeum egyedirajz gyűjtőköre, s a kétévenkénti országos rajzbiennálé rendezési joga megmaradt ugyan, de anyagi háttér nélkül. A hagyományos Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot már csak kétévenként rendezik meg, a Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás pedig megszűnt. A megye és a városok hat-nyolc éve nem rendelkeznek vásárlási alapokkal. A Nógrádban élő 25 hivatásos művésznek alig van mozgástere (Szécsényi Őszi Tárlat, balassagyarmati Horváth Endre Galéria programja). A zenei tevékenység hagyományai elsősorban Balassagyarmaton és Salgótarjánban léteznek, bár a 90-es évek elejére más városok zenei élete is megélénkült. A megye reprezentatív nagy együttese, a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar működési gondokkal küzd. A Nógrád Megyei Koncert Fúvószenekar, a megye legismertebb, arany minősítésű együttese működési feltételei jelenleg ugyancsak hiányoznak. Az egyetlen hivatásos zenei együttes az országhatárokon kívül is ismert Dűvő zenekar. Figyelemre méltó teljesítményt mutatott fel az elmúlt években a Balassagyarmati Kamaraegyüttes és a bá- tonyterenyei Doráthy Kamara- zenekar. A megye legszínvonalasabb kórusai Salgótarjánban (Liszt Ferenc Kórus) és Balassagyarmaton (Balassagyarmati Dalegylet) működnek. Nógrád kiemelkedő, európai rangú eseményévé nőtte ki magát a már évtizedes múlttal rendelkező salgótarjáni dixielandfesztivál, s újabban egyre jelentősebb a balassagyarmati zenei találkozó. Ami a színházi életet illeti, a 80-as évek 80-110 színházi előadásszáma alaposan lecsökkent. A drasztikus különbség kialakulásának döntően szintén anyagi okai vannak. Ma már jószerével csak a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ - mint befogadó színház - rendez előadásokat. Társadalmi háttér-Mindez önmagában is súlyos gondokat jelez. E leépülési folyamatok „mögött” azonban még veszélyesebb társadalmi jelenségek bújnak meg. Mi a legnagyobb veszély?- A települések belső világainak kiüresedése hosszú távon óriási baj. A kultúra leépülése gyakorlatilag mindenféle kreativitás csökkenését, a társadalmi teljesítőképesség megbénulását, a társadalom lelassulását jelenti. Ahogy csökken a társadalom belső dinamikája, úgy csökken a társadalmi teljesítőképesség. Ahol nincs mozgás, ott nincs élet. Ennek tehát messzemenő következményei lehetnek. A közművelődési folyamatok alakulása a társadalom, a mindennapi élet súlyos problémáit is jelzi. Társadalmilag aktív rétegek kerülnek társadalmon kívülre a közös cselekvés hiányában. Arról sokat hallani, hogy Nógrád depresz- sziós térség. A depresszió cselekvésképtelenséghez vezet. Ez igaz nemcsak a gazdaságra, hanem a társadalomra is. A köz- művelődési folyamatok további elemzése elvezethet annak felismeréséhez is, hogy ez Nógrád megye lecsúszásának dokumentatív bizonyítéka. Ráadásul ez információs lecsúszás is, amikor Magyarország éppen egy információs rendszerhez való csatlakozásra készül. (Közben hat év alatt megszűnt 61 könyvtár, s a maradék városi, községi könyvtárak gépesítetlenek stb.) A társadalmon kívülre került családok mit örökíthetnek tovább a társadalmi cselekvés lehetőségének hiányában? A cselekvésképtelenséget, a peremhelyzetet? Amikor tehát a közművelődésről beszélünk, e tágabb összefüggések jelzése is fokozottan szükséges.- mér A dixieland-fesztivált az idén is megrendezik május 1-je és i-e között rigó tibor archív fotója A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Szabadiskolai „ajándékcsomag” Lapjuk január 27-ei, hétfői számában „Kultúracserepek” című tudósításukkal kapcsolatban szeretném kifejteni véleményemet, mert szerintem pontatlanul idézték a Balassi könyvtár magyar kultúra napi rendezvényén általam elmondottakat. Egy értelmiségi beszélgetésen elsősorban a felelősségteljes gondolkodásnak és az értelmes javaslatoknak van helye, ezekre törekedtem jómagam is. Emlékezetem szerint szorgalmaztam, hogy a felelős személyek -legyenek a politikai, gazdasági vagy társadalmi élet bármely területén - tisztségük viseléséhez feltétlenül rendelkezzenek megfelelő ismeretekkel Salgótarján múltjáról, azokról a ma is mintaértékű személyiségekről, kiknek munkája, embersége meghatározó volt Salgótarján városi fejlődésében, annak a sajátos polgári világnak és munkáskultúrának a kialakulásában, mely a várost az ötvenes-hatvanas évekig jellemezte. Tapasztalatom szerint csak egy ilyen hiteles múltismeret jelenthet sikeres kiindulást Salgótarján jövőjének hosszú távú tervezéséhez, a szerves és természetes fejlődés biztosításához. Ennek érdekében javasoltam a városi önkormányzatnak egy városfejlesztési szabadiskola létrehozását, olyan hiteles szakemberek bevonásával, kiknek szakszerűsége garanciát és akár élményt is jelenthet a résztvevőknek. (A kifogásolt tudósításban ezt a javaslatomat helytelenül közölték, hiszen a Mikszáth Kiadónak ilyen intézmény szervezésre sem lehetősége. sem kompetenciája nincs.) Azért, hogy javaslatom ne csupán üres szólam legyen, az elképzelt városfejlesztési szabadiskola tankönyvi bázisához ajánlott föl a Mikszáth Kiadó Salgótarján városának 50 ezer forint értékben olyan könyveket, amelyek a város múltjáról szólnak, máig nem halványuló aktualitással. (Horváth Ists’án: Történelmi tükörcserepek; Csongrády Béla: Kötődések; a „KV”-sorozatunkból a Polgárosodás esélyei Salgótarjánban című köteteket tartalmazza az „ajándékcsomag”.) Köszönet a nagyszerű esemény szervezőinek, hogy erre a felajánlásra és közös gondolkodásra sor kerülhetett. Szándékom tehát ennyi volt csupán, s szeretném, ha a Nógrád Megyei Hírlap nagyra becsült olvasótábora is pontosan tudná ezt. Dr. Németh János a Mikszáth Kiadó igazgatója Szegény szeretetlen otthonlakók Megdöbbenve hallottam a minap a rádióban az egyik magyarországi szociális otthon vezetőjének nyilatkozatát. Elmondta, hogy intézetükben száz beteg közül jó, ha hetente kettőt keresnek fel a hozzátartozók. Bizony én is voltam már tanúja az egyik nógrádi otthonban, milyen sóvárogva néztek társai arra a lakóra, akihez eljött a várva várt családtag. Leginkább azokat az időseket tartom szívtelennek, akiknek jó az egészségi állapota, ingyen utazhatnak, s mégis elhanyagolják szeretteiket. Takács Lajosné Salgótarján Megválasztották az új elnökséget és a kongresszus megyei küldötteit Feltámad az Agrárszövetség ? „Ébred Csipkerózsika-álmából”, „ismét éledezik” és több hasonló megjegyzés hangzott el azon a megyei választmányi ülésen, melyet az Agrárszövetség Nógrád Megyei Választmánya tartott 1997. január 27-én Salgótarjánban.-Tulajdonképpen csak azoknak jelent ez újat, akik nem kísérték figyelemmel az elmúlt két év politikai történéseit, háttéreseményeit. Ugyanis az Agrárszövetség az 1994. évi választásokat követően nem szűnt meg, nem számolta fel magát, csupán tartaléklángra állt - mondotta dr. Musztács László, a megyei választmány elnöke, az országos elnökség tagja. Az eltelt időszak alatt rendezte adósságait, sorait és az egyetlen országgyűlési képviselője révén tartotta a lelket mindazokban, akik kitartottak az Agrárszövetség mellett. A küldöttgyűlés alapvető feladata: a IV. kongresszus megyei előkészítése volt. Ebben a munkában részt vett a küldöttek mellett dr. Solymosi József, az Agrárszövetség elnöke, országgyűlési képviselő, Mayer Bertalan, az országos választmány elnöke, Bodzás Árpád elnökségi tag és Vaszari Tibor, az országos központ mb. vezetője. Az országos elnök hangsúlyozta, hogy a párt nem véletlenül támadt föl. Országszerte megmaradtak a szimpatizánsok, akik elérkezettnek látják az idejét az Agrárszövetség ismételt zászlóbontásának, készülve az 1998-as országgyűlési és önkormányzati választásokra. Ezt erősítette Dudás László megyei küldött is, aki a jelenlegi helyzet ismeretében komoly esélyeket lát a párt választási sikerére.-A nagy parasztvezéreket vagy eltapossák, vagy bekerülnek a parlamentbe. Én az utóbbit szeretném! -mondta Mayer Bertalan, aki úgy véli, hogy a párt nevének kiegészítése nem csupán jelentősebb tömegbázist jelentene, de egyben a párt irányultságát is jelezné. A párt kishitű, szégyenlős mentalitását tette szóvá dr. Miklós Zoltán megyei választmányi tag. E stílussal eddig sem volt eredményes, holott tagjai szakmai tudása felbecsülhetetlen érték, amellyel élni kell! A fiatal Vágó Tamás korát meghazudtoló érettséggel szólt azokról a problémákról, melyek a szervezet elfogadásának sikertelenségét okozhatják. Kifogásolta az Agrárszövetség megfelelő bázisának hiányát. Úgy látja, hogy a vidéki kisembereket, a mező- gazdaságban dolgozókat mellékvágányon parkíroztatják, egyedül hagyják, nincs olyan politikai erő, mely összefogná és maga mellé állítaná őket. A kormány mezőgazdasági politikája sem segíti a még mindig reménykedő mezőgazdasági szférát és a vidéket. E feladat megoldását az Agrár- szövetségnek kell felvállalnia! A választmány összegzésként javasolta az országos vezetésnek, hogy markánsabb, egyértelműbb politikai vonal- vezetést alakítson ki, valamint szorgalmazta a szélesebb körű párbeszéd folytatását más pártokkal és érdekképviseleti szervekkel. Ezt követően történt a megyei tisztségviselők és kongresszusi küldöttek megválasztása. Az Agrárszövetség megyei elnöke dr. Musztács László lett. Elnökségi tagok: Czecze László, Dudás László, Ivitz Zoltán, dr. Miklós Zoltán. A kongresszusi küldötteknek a fentieken kívül az alábbi személyeket választották meg: Gyimesi János, Maczkó Jenöné és Vágó Tamás. I. Z.
