Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-05-06 / 233. szám
2. oldal Ipartörténet 1996. október 5., szombat Céhes emlékek Besztercebányáról A céhek letűnt világa... Céhes emlékek Besztercebányán címmel izgalmas ipartörténeti kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeumban november 30-áig. A tárlat, amely a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Nógrád Megye Önkormányzata, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Nógrád Megyei Kézműveskamara és a Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány támogatásával jött létre, a besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum válogatott anyagát mutatja be, Milan Soka igazgató rendezésében, aki szerint: „Ezen rendezvény egyben kifejezése Salgótarján és Besztercebánya városok jó szándékának, egymás iránti tiszteletének, régi baráti kapcsolatának.” Viszonzásként a Nógrádi Történeti Múzeum Salgótarjáni hangulatok címmel rendez majd kiállítást Besztercebányán a közeljövőben. Besztercebányán, amely német telepeseinek IV. Béla 1255-ben adományozott városi előjogokat, már a a 15. században fellendült a kézműipar, a rézbányászattal, -feldolgozással, -kereskedelemmel egyidejűleg. A céhek virágkora a 18. századra tehető, amikor Besztercebánya a kézműipar területén vezető szerephez jut. Milan Soka is közli, hogy például 1750-ben ötven termelési ágazatban 425 műhely működött, ezekben 295 mesterlegény és sok tanonc dolgozott. 1784-re a műhelyek száma 502-re emelkedett. A város ekkor Pozsony és Komárom után a harmadik legnagyobb kézműiparral rendelkező város volt. A kiállítás reprezentatív anyagot íjiutat be a besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum gyűjteményéből, valamint az ugyancsak besztercebányai Járási Levéltár forrásanyagának másolataiból. A kézműipar nyolc alapterületét bemutató kiállítás egyik érdekessége, hogy közös a forrásuk, a Nógrádban folyó ipartörténeti kutatások tanúsága alapján is. Az itt láthatóakhoz hasonló privilégiumok készültek a korabeli Magyarországon mindenütt. Tanulmányozásuk azért is fontos, mert életközeli képet adnak a korabeli társadalomról. Nógrádban is régóta folyik a céhek történetének kutatása. Dr. Szvircsek Ferenc szerint: „A feudális korszak kézművesipara jól ismert, országosan kutatott témakör, de a nógrádi céhekről édes keveset tudunk, pedig Balassagyarmaton, Losoncon, Szécsény- ben, továbbá Füleken, Gácson, jén a lakosság használati eszközeinek zömét a céhes ipar állította elő. A megyében az országos céhek többsége megtalálható, a céhek területi elosztására pedig az volt a jellemző, hogy azok a három nagyobb település területén, Balassagyarmat, Losonc, Szécsény (és részben Szirák) helyezkedtek el.- Milyen szerepet játszottak a céhek Nógrád gazdasági életében?- Megyénk gazdasági életében a 19. század első fele a reform■ Részletek A céhek letűnt világa című kiállításról Kékkőben, Nagyorosziban és Pásztón a 17. század első felétől az 1840-es évekig félszáznál is több céh létesült. A céhprivilégiumok az 1813-as reformig igen változatos előírásaikkal rendkívül izgalmas, életközeli képet adnak a kézművesek társadalmáról, érdekvédelem, a piac biztosítása, a szakmai követelmények érvényesítése, az utánpótlás nevelése, oktatása, szociális összetartás stb... A 18-19. század ekkori iparfejlesztő lendület ellenére sem hozott jelentős változást. Nógrád megyében tulajdonképpen kapitalista jellegű, gyors iparosodás a' szabadságharc után meginduló nagyüzemi szénbányászatnak volt az eredménye. Bár a megye tőkés iparának kialakulását nem a feudalizmusban létrejött céhes ipar, háziipar továbbfejlődése, fejlesztése határozta meg, a tőkés ipar és a céhes és háziipar között szoros kapcsolat nem mutatható ki, mégis ezen iparágak előzményt és nem egyszer a későbbi iparfejlesztésnek, elsősorban munkásosztály szempontjából a bázisát is jelentették.- Miért lehet fontos a mostani céhes kiállítás az ipartörténet iránt érdeklődök számára?- Sok szempontból Besztercebánya a céhek olyan találkozási központja volt, amelyet a legények vándorlásaik során - szakmai gyakorlat céljából - útba ejtettek. A besztercebányai vásárokon szintén előfordultak nógrádi legények is, hiszen Zólyom Nógráddal szomszédos vármegye volt. Továbbá érdemes emlékeztetni arra, hogy Nógrádban a török kor megszakította a céhek fejlődési folyamatát, a 18. században ezért kellett újjáalakítani a céheket. Ez is azt jelenti, hogyha valaki a nógrádi céheket akarja kutatni, olyan területeket kell keresnie, amelyek mentesek voltak a török hódoltságtól. Tehát a felvidéki szabad királyi városok életének tanulmányozása elősegíti a nógrádi céhek történetének feldolgozását. Egyébként a céhek 1872-ben szűntek meg, utána az ipartestületek veszik át a céhek tevékenységét. A jelen kiállítás nem a teljes céhes emlékanyagot mutatja be, hanem válogatást a céhes élet emlékeiből. Ezek között találhatók díszesebb és kevésbé díszes céhládák, pecsétnyomók, korsók stb. az építő-, az élelmiszer- a cipő- és ruhaipar, a bőr- és bőrfeldolgozó-, a fémfeldolgozó-, a textil-, & fafeldolgozó- és az egyéb kézmüvesipar köréből. De hiányoznak például a céhzászlók, céhbehívótáblák. Mindazonáltal a kiállítás gazdag tárgyi anyaga, s a kor hangulatát kitűnően érzékeltető képek, metszetek - köztük Lúd ovit Cseh: A besztercebányai várkapu című, 1915-ben festett olajképe, vagy éppen a Besztercebánya látképével készült 18. századi rézkarc - hangulatos és tanulságos bolyongást tesz lehetővé a látogató számára egy régi korban.-mér 1996. október 5., szombat Kiállítás 7. oldal Színes tornyok, vízmosta kavicsok Nagy Márta és Bacsúr Sándor tűzzománcképei láthatók jelenleg a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban. A művészeket alkotásaik kivitelezésében az SVT-Wamsler Rt. támogatta. Mindkét alkotó résztvevője a a salgótarjáni tűzhelygyárban nyaranként rendezett zománcművészeti alkotótelepnek. Alkotásaikat tehát az azonos műfaj és a születés helyszíne köti össze. A kiállított több mint harminc mű két, egymástól eltérő alkotói felfogást reprezentál. Ugyanakkor mindketten Nógrád szülöttei, s itt élnek ma is Balassagyarmaton. A tájhoz, a városhoz való kötődés a legjellemzőbb jelentéstartalma Bacsúr Sándor zománcképeinek. A szerkezeti tisztaságra, áttekinthetőségre való törekvés, az élénk színek alkalmazásával elért, mindazonáltal nem harsány, az anyag lehetőségeit is mértékkel használó dekorativitás teszi megnyugtatóan egyértelművé a képeit. Városszerelem Noha Bacsúr Sándor erre az alkalomra nem kizárólag Balassagyarmatról szóló művekkel jelentkezett, nem is csak készülő és egyre gyarapodó templomsorozatának darabjaival, hiszen vannak itt virág-, angyal- és hangulatképek is, mint például a Sárga virágok, Napraforgók, Kék angyal, Kék hangulat, alapvetően mégis egy sajátos városszerelem, illetve tájszerelem határozza meg bemutatott alkotásait. A változatos nógrádi táj van itt jelen tartalmi meghatározókén^ S e táj egyik leghangsúlyosabb eleme, a templom- torony, pontosabban maga a templom. Bacsúr Sándor ugyanis pár éve arra vállalkozott, hogy tűzzománcban örökíti meg a történelmi Nógrád megye templomait, s tervei között szerepel, hogy ugyanígy a nógrádi várakat is „zománcba foglalja”. Ezúttal templomképeiből válogatott a kiállításra. Teraplomképek A tájak arculatát mindenütt meghatározzák az épített környezet minőségi elemei, amelyek - egyebeken kívül - stíluskorszakokat, de egyúttal történelmet is őriznek. A nógrádi műemlékek többsége - s ez is a történelemből következik - a barokk, illetve a klasszicista stílus jegyeit őrzi, jóllehet jelen van az Árpád kori román és a gótika is, gyakran csak részletekben, belső térformálásban és díszítésben. A Mikszáth Kálmán által „görbe országnak” nevezett nógrádi palóc táj templomai körül zajlott történelem és népélet pedig szokásokban, helyi mentalitásban, népdalokban és népmesékben, egyszóval a hagyományban él tovább, vagy már csak rejtőzködik. A templomképek tehát nemcsak az épületeket „dokumentálják”, hanem utalnak a korábbi századokra. A sokak által ismert tájakban megülő templomok, városrészek úgy elevenednek meg a művek java részén, hogy egyúttal észrevétlen hangsúlyt kap a témánál az, ami felemelő, vagyis elgondolkodtató lehet, azaz maga a történelem. Különösen érzékelhető ez például Csesztve arányos kis templomát szemlélve, amely fölött sajátosan mély égbolt tárul, vagy A város tornyai című balassagyarmati toronycsoportnál, amely mintegy csokorba köti mindazt a vonzódást, amely az alkotó művésztanár ehhez a városhoz köti. Belső világ Merőben más az önmegvalósítás formája és kifejezési módja Nagy Mártánál, a vizuális virágénekek, többnyire nyugalmasnak látszó tájak, hóval fedett vidékek, hiteles arcképek festőjénél. Jelen kiállításon nincsenek portrék, kivéve egyetlen egyet, saját magáét. De ez nem arckép, hanem maga a kiállított tizennégy kép, amely a növények, tájak, vízmosta partok ürügyén egy nagy, végső soron megfejthetetlen titokról, az ember belső világáról mond gyakran csak sejtésekként kifejezhető igazságot, a térben és időben élő - és belsőleg is megérő - ember végtelenség iránti vágyát, amiről nem tudni, micsoda. De létezik. Talán maga a boldogság, amelynek pillanatai szerencsés esetben mindenki számára átélhetőek, talán az önmagunkkal való találkozás legszemélyesebb pillanatai, ami a belső csönd ajándéka, talán az álom elfelejtett, mégis meghatározó lenyomatai az ember arcán vagy tekintetében, amit csak egy másik ember vehet észre. Nagy Márta tájképei tehát belső tájképek, virágai is a lélekállapot jelképei és jelzései. Tűzzománcainak hangulata visszafogott, látszólag nyugalmas kompozíciói belső vibrálásra utalnak, színvilága kiegyensúlyozott, bár mindig érezni a mögöttes tartalom és a szándékosan visszafogott színek közötti feszültséget. Valami titokzatos fátyol ereszkedik a gondolati, festői tartalom és a látvány közé. Valahogy úgy, mint például a Víz alatti kavicsok, vagy az Éjszakai kavicsok című képeken a kavicsok fölött sustorgó víz, ami nem föd el semmit abból, ami a meder alján nyugszik, mégsem érinthetjük meg közvetlenül, csak akkor, ha belenyúlunk a vízbe, vállalva, hogy vizes lesz a kezünk. A tél színei Milyen a tél? A Kisalföld és az Árokpart télen című képeken természetesen a fehér a meghatározó szín. A harmónia - amely, mint a zenében, úgy érvényesül itt is - hóként födi be a tájat. Havas a táj. Azaz... csak havas? Ami leírva óhatatlanul is az első jelző után kívánkozik, az itt, ezeken a képeken elmarad. Ezek a téli tájak ugyanis éppen sokszínűségükkel, a színek ötvözése folytán, nem árasztanak hidegséget, sokkal inkább az évszak megtalált szépségével hatnak. És főként azzal a gondolattal, hogy törjön az emberre bármely zord idő, fagyként dermesztő közöny, amíg az ember él, nem a tél a befejező évszak, hiszen utána törvényszerűen a vizet árasztó tavasz következik. Nagy Márta festészetének elmélyülése éppen a ezeken a zománcképeket érzékelhető legjobban. A Hullámzás, a Felhők, a Szántóföld és a többi arról az időről beszél, amely múlik ugyan, de nem múlik el, mert bennünk van és terjedelmét mi határozzuk meg. Ezért akár egyetlen pillanat is lehet végtelenül hosszú és intenzív, miként az egész élet is lehet puszta semmiség. Attól függ, miként éljük át. Ez a szép benne. -mér Képek a tárlatról. Fent Nagy Márta: Homokos kavicsát (balra), Papsajt (jobbra). Lent Bacsúr Sándor: Magyarnándori templom (balra), Balassagyarmati főutca (jobbra).
