Nógrád Megyei Hírlap, 1996. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-22-23 / 247. szám
2. oldal ÉVFORDULÓ - 1956 1996. október 22., kedd Árnyaltabb a kép a mártír miniszterelnökről Tudatosan vállalta elveit A történészek számára az utóbbi idők legnagyobb felfedezését a SZKP Központi Bizottsága 1956. évi októberi ülésének jegyzőkönyve jelentette. Ezt az anyagot magyar és orosz kutatók együttesen dolgozták fel. Rainer M. János történészszel, az 1956-os Intézet munkatársával arról beszélgettünk, hogy az új ismeretek fényében hogyan ítélhető meg Nagy Imre szerepe az 56-os forradalomban. Taktikus politikus- A nemrég előkerült és a kutatók számára hozzáférhetővé tett szovjet anyagok egyre árnyaltabb képet festenek a forradalom miniszterelnökéről, így ma már nyilvánvaló, hogy Nagy Imre korántsem volt naiv politikus, aki mások unszolására döntött. Például ő már október 25-én, amikor megérkezett a Nyikolaj Szusz- lov vezette szovjet tárgyaló- delegáció Magyarországra, azon az állásponton volt, ami 28-án kormánynyilatkozatként meg is jelent, hogy tudniillik Magyarországon fegyveres felkelés zajlik, amelyet meg kell szüntetni.- Nagy Imre két megoldást látott: vagy a párt áll a miniszterelnök szerint demokratikus felkelés élére, vagy azt fegyveresen leverik, de akkor Magyarországon megszűnik a kommunizmus. Taktikus politikus is volt, hiszen a pillanatnyi néphangulatot jól használta az alkutárgyalások befolyásolására. ló példa erre október 25-ei rádióbeszéde, amelyben megemlítette, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásáról. Ennek közlését a szovjet tárgyaló fél már korábban a leghatározottabban ellenezte. Meggyőzte a kormányt Nagy Imre azonban a szovjetekkel való tárgyalást követően egyenként, külön-külön beszélt kormánya tagjaival, s meggyőzte őket arról, hogy igenis szólni kell a csapatkivonásról, mert az embereket meg kell nyugtatni. A bejelentés a rádióban el is hangzott. A szovjet vezetők erre kategorikusan leszögezték, hogy a továbbiakban említés sem történhet a csapatkivonásokról. Ennek sem volt foganatja, mert a 28-ai miniszterelnöki rádióbeszédben ismét elhangzott. Nem ’56-ban lett hős- Sokan Nagy Imrét tették felelőssé a tragikus végkifejletért. Igaz ez?- Annak idején voltak olyan hiedelmek, hogy legalább közvetve felelős volt a felkelők tűz alá vételéért. Ez természetesen nem igaz. Legfeljebb az vethető föl, hogy az akkori helyzetben elvállalta a miniszterelnökséget.- Sokan úgy vélik, hogy hősként érkezett és állt az események élére.- Ez így nem pontos. Nagy Imre nem a forradalom előtt vagy alatt lett hős. Valójában azzal vált igazi hőssé, hogy tudatosan vállalta elveinek, tetteinek minden következményét. Sz. E. Egy országot nem szabad és nem tanácsos megfosztani önrendelkezésétől Mi csak szót fogadtunk az igazságérzetünknek Az államfő, akit a forradalomban vállalt szerepéért 1957-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek, s 1963-ban amnesztiával szabadult, mindenekelőtt ’56 megítéléséről, tanulságairól szólt.-A sztálinizmusnak a szocializmushoz az égvilágon semmi köze nincs, a sztálinizmus a szocializmus megcsúfolása volt Magyarországon. Tehát a nemzeti egység a düh egysége, a tagadás, a „nem” egysége volt. — Ön szerint elégséges és hiteles információ birtokában van-e a mai magyar nemzedék ahhoz, hogy október 23-át ne csak egy munkaszüneti napként tiszteljék? , - Nincsenek, nem is lehetnek teljesen tisztában a dolgokkal. Ne feledjük, hogy amikor a forradalmat leverték, az első kabinet forradalmi munkás-paraszt kormánynak nevezte magát, tehát az első Kádár-kormányzat a forradalomból mentette a legitimációját. Csak azután, fokozatosan alakul át a minősítés októberi sajnálatos eseményekké, majd tragikus eseményekké, majd ellenforradalommá, az imperialista hatalmak cselszövésévé, a reakció aknamunkájává. Őszintén beszélni nem lehetett a történtekről, gyakorlatilag 30 évig hazudtak nekünk. A Grösz-kor- mány idején kerültek sorra először a féligazságok, ám a féligazság esetenként rosszabb, mint a teljes hazugság, mert bosszantó módon vannak valós elemei, de a lényeget elmasza- tolja.-Mondhatjuk azt is, hogy '56 története a torkán akadt a társadalomnak. Ezt fájdalmas kollektív emlékezetkiesés követte, otthon sem mertek beszélni az emberek, féltek megmondani, talán végiggondolni is az igazat. Mert a bőrükre ment.. . — De biztos vagyok benne, hogy a mai középgenerációhoz tartozó, vagy fiatal magyar és külföldi kutatók, történészek, akik számára '56-nak már nincs érzelmi és indulati töltése, sokkal hitelesebb képet adnak a forradalomról, mint akár én most.. . Ma annyiféle ’56 él bennünk, ahányan voltunk. Annak, aki azokban a napokban tankon ment a lakásáról a pártközpontba, egészen más '56-képe van, mint annak, aki az írószövetségbe rohant, mert ott osztottak krumplit. Megint más él abban, aki a harmadik emeletről hajigálta a benzinespalackot, és jó helyen találta el a ruszki tankot. Ez mind '56 volt. Az elesett gyerek is, akinek a vére az utca kövére folyt.- Változatlanul állítom, hogy nem mi csináltunk '56-ot. Ezzel csak vádoltak minket, és hajlandóak voltunk elhinni, mert ettől vastagabb gyerekek voltunk, de hát ez tévedés. A forradalom formált bennünket. '56-ot pedig -furcsa módon- a sztálinizmus, Rákosi és Gerő hazugságai és gazságai. Mi csak szót fogadtunk az igazságérzetünknek.- Mi az a leglényegesebb tanulság, amelyet az egész nemzetnek magáénak kell - kellene - vallania?- Mindenekelőtt talán az, hogy a félelemnek és terrornak van egy foka, amit már nem lehet és nem szabad némán eltűrni. Ez, azt hiszem, elég fontos. A másik tanulság: egy országot az önrendelkezésétől megfosztani nem szabad és nem is tanácsos, mert azt képtelenség elviselni. Cs. - F. Forradalmunk a világpolitikában - Eltérő megítélés a kormányok és a tömegek között Zavarba ejtő történelmi lecke Negyven éve, ha rövid ideig is, de Magyarországra figyelt a világ. Ugyanakkor a magyar forradalom megítélésében nagy különbség tapasztalható a nyugati kormányok és társadalmak között - mondta Békés Csaba történész, az ’56- os Intézet tudományos főmunkatársa.- A kormányok az első pillanattól kezdve a be nem avatkozás alapjára helyezkedtek, mert a magyar forradalom nem illett az akkori koncepcióba. A Szovjetunióval való megegyezés keresésében érdekelt Nyugat számára kifejezetten rosszkor jött ez a forradalom. Különösen Washingtonban okozott nagy zavart a magyar felkelés híre. Ilyen valószínűtlen esetre az amerikai kormánynak semmiféle koncepciója nem volt. A nyilvánosság számára mindig hangsúlyozott felszabadításáról kiderült, hogy semmi konkrét elképzelés nem volt mögötte. — Tehát a rokonszenvezők érzelmei fölött úrrá lett a politikusok kegyetlen realizmusa?- Magyarország a szovjet érdekszférába tartozott. Ha fegyverrel beavatkoznak, az beláthatatlan következményekkel járt volna. Tudomásul vették, hogy ebben a térségben a szovjeteké a rendteremtés joga - ez a kegyetlen igazság. Voltaképpen a saját társadalmaik érdekét is védték azzal, hogy passzívak maradtak: nem akartak világháborút. November negyediké után szintén megfigyelhető a kormányok és a velünk rokonszenvező tömegek magatartása közti különbség.- Amikor kiderült, hogy már nincs mit segíteni, hogy a magyar forradalom politikai értelemben menthetetlen - bár folyamatosan tüntettek a Kádár- kormány és az oroszok ellen - a magyar menekülteken való segítés került előtérbe. Ebben tudtak a kormányaikra hatni. Számos országban a közvélemény kényszerítette a befogadásra eredetileg megszabott keret bővítését. K. E. ők írták: a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium IV. b osztálya válaszolt lapunk rendhagyó körkérdésére Rákosi „rossz ember”, Nagy Imre ,jó fej” volt Tíz kérdés ’56-ról 1. / Mi történt 1956. október 23-án? 2. / Ki volt Rákosi Mátyás, és mi a véleménye róla? 3. / Ki volt Nagy Imre, és mi a véleménye róla? 4. / Ki volt Kádár János, és mi a véleménye róla? 5. / Mi történt 1956. december 8-án? 6. / Mi a diktatúra lényege? 77 Mi a demokrácia lényeg? 8./ Mi a különbség a forradalom és az ellenforradalom között? 9.1 Mennyire valósulnak meg ma ’56 célkitűzései? 10./ Milyen társadalomban szeretne élni? A fenti feladatsorra kellett (lehetett) válaszolni Színhely: a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium IV. b osztálya. Időpont: 1996. október 16-a, történelemóra. Székyné Sztrémi Melinda igazgató és Árpád Sándor szaktanár engedélyezte, hogy tizenöt percben tíz villámkérdést tegyek fel a diákoknak, amelyekre - szigorúan önkéntes alapon - írásban kellett - pontosabban lehetett - rövid feleletet adniuk, névvel vagy anélkül. Tisztáztuk: nem dolgozatot írnak, nem vizsgáznak történelemből, nem tananyagot várunk visz- sza, a véleménynyilvánításból sem előnyük, sem hátrányuk nem származik. Csupán arra vagyunk kíváncsiak, hogy érettségi előtt álló fiatalemberként mit tudnak egy korszakról, eddigi életük során mennyi politikai, közéleti ismerethez jutottak. Az osztályban harmincán voltak, huszonheten válaszoltak. Tehát’hárman nem vállalkoztak az írásra, vagy nem adták be válaszaikat. Tizenhárom tanuló egyáltalán nem írta alá a nevét, jó néhányan szignóval, monogrammal zárták soraikat, de olyan is akadt, aki X-et tett a papír aljára. Mindössze hatan (Farkas Gábor, Godó László, Institórisz Árpád, Kelemen Csaba, Lőcsei Hajnalka és Lukács Judit) vállalták egyértelműen és - számomra - olvashatóan a nevüket. Nagy eltérés van a leírtak mennyiségében is. Volt olyan tanuló, aki két oldalban fejtette ki véleményét, a másik véglet: tíz kérdésből három nyúlfarknyi felelet. Átlag: egy géppa- pírnyi, A/4-es oldal. 1. / A nyitó kérdésre a tipikus válasz ez volt: „kitört a forradalom’ . Egyetlen válaszban szerepelt ellenforradalom megjelölés. Többen is a lengyelországi eseményekkel való szolidaritással magyarázták a forradalom kirobbanását. Néhányan említették az egyetemisták budapesti tüntetését, a diákság ■ felvonulását. 2. / Rákosi Mátyás megítélésénél számos objektív jellegű válasz (politikus, kommunista pártvezér, miniszterelnök) született. Érdekes, hogy ketten is használták a kormányzó megjelölést. A válaszolók többsége elítélő véleményének is hangot adott, egészen szélsőséges formában is: „nem volt egy góré srác", „diktátor, rossz ember", „gazfickó", „gazember”, „egy rohadék alak" 3J Nagy Imre esetében a miniszterelnök, illetve a politikus volt a leggyakoribb megnevezés, de használták a forradalmár, a reformer, a mártír szavakat is. Volt, aki így fogalmazott: „jó fej volt”. Többen is megemlítik, hogy kivégezték. 4 J A fentiekhez képest sokkal jobban megoszlottak a vélemények Kádár Jánossal kapcsolatban. Csupán egyetlenegy tanuló nevezte meg helyesen a pártot - MSZMP -, amelynek élén állt. Mások írtak MDP-t, MSZP-t, szocialista pártot, amikor, kérdés, hogy miért, de általános jólét volt.” Egy válasszal nehéz mit kezdeni. E szerint ugyanis Kádár János „kádkészítő kisiparos volt". 5./ A válaszok döntő többsége tömören, de helyesen írta, hogy 1956. december 8-án Salgótarjánban sortűz dördült el. Csak néhányan próbálták meg bővebben jellemezni az eseményt (felvonulás, karhatalom, pufajkások, megyei tanács előtti tér). Van, aki szerint két halott volt, másvalaki sokra, megint más több mint százra taksálta az áldozatok számát. Csak formálisan látszott dolgozatírásnak Magyar Kommunista Pártot. Nevezték centristának, centralistának, miniszterelnöknek, államfőnek, a népköztársaság elnökének. Volt, aki „egy csatlós pártkormány vezetője”- ként aposztrofálta, volt aki szerint „a forradalom végére elállt a népérdek védelmétől”, „gazdaságpolitikája merőben rossz volt, nagyon sok mindent elrontott”, mások szerint „a korszak kiemelkedő politikusa volt”, „a század második felének vezető politikusa”, „az országot el- adósította, de jót akart”, „vezető volt a 70-es években, a viszonylagos stabilitás éveiben, 6J A diktatúra fogalma kapcsán az erőszakos, elnyomó, egy ember, vagy egy csoport kezében összpontosuló önkényuralmi rendszer jutott a legtöbb diák eszé 7. / A demokrácia értelmezésével összefüggésben a tanulók megemlítik a népuralmat (látszik, hogy erről már az ókori történelem kapcsán is tanultak), a szabad választójogot és véleménynyilvánítást, a jogegyenlőséget, a nép által választott képviselők kormányzását, a többpártrendszert, az érdekegyesítést. 8. / Nagy gondot okozott a diákoknak a forradalom és ellenforradalom közti különbség érzékeltetése. Többen is a forradalmat a külső elnyomó, az idegen megszállás elleni fellépésként értelmezték, az ellen- forradalmat viszont a forradalom elleni fegyveres fellépésnek. Néhányan csak ’56-ra vonatkoztatták a kérdést, mondván, hogy miért kellett korábban ellenforradalomnak hívni. A zavarra utal az alábbi két szó szerint idézett válasz is: „Forradalomban és végül is az ellenforradalomban is az emberek a fennálló rendszert támadják. A rendszer megítélése, hogy forradalom, vagy ellen- forradalom.” „A forradalom valamivel szemben tör ki, az ellenforradalom valami ellen.” 9.1 Nagyon tanulságos az a vélemény, amely szerint „formálisan megvalósulnak '56 célkitűzései, például a szabad választójog, a szólásszabadság, de bizonyos esetekben az emberek félnek elmondani a véleményüket, mert mindenki emlékszik a régi időkre." Mondani sem kell, hogy e sorok megfogalmazója is inkognitóban maradt. Többen is az eredmények közé sorolták, hogy nem függünk a Szovjetuniótól és haladunk a Nyugat, Európa felé. Az a diák, aki Kádár Jánost „kádkészítő kisiparosnak” tartotta, erre a kérdésre igazán őszintének tetsző módon válaszolt: „Nem vagyok kifejezetten tájékozott ebben a témában, nem érdekel.” 10./ Ugyanő önmagához következetes választ adott az utolsó kérdésre is: „Olyan társadalomban szeretnék élni, amiben nyugodtan, jól élhetek, de nem kell beleszólnom, mert nem érdekel." Többen is Nyugaton szeretnének élni, mert ott magasabb az életszínvonal és van munka. Egy fiúnak nem a helyszín a fontos, „hanem az, hogy legalább egy kicsit mindenkinek jobb legyen.” Van, akinek a jelenlegi Magyarország is megfelel, másvalakinek főleg tizenöt év múlva lesz itt jó. De van, aki sötéten látja a jövőt: „Ebből az országból nem lesz semmi, ha így halad.” Hasonló gondolatokat, mások is megfogalmaztak ostorozva a bűnözést, a korrupciót. Persze annak a diáknak van igaza, aki belátja, hogy máshol sem valósulnak meg maradéktalanul a közerkölcs követelményei, ezért jó itt. Csongrády Béla Néhányan belemélyedtek a témába FOTÓ: GYÜR1ÁN TIBOR Göncz Árpád
