Nógrád Megyei Hírlap, 1996. augusztus (7. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

2. oldal Pásztói Magazin 1996. augusztus 1., csütörtök Helybeli mágyar tulajdonosé a volt Faipari Kisszövetkezet Fiam veszi át a stafétabotot Álmatlan éjszakák után dön­töttem úgy, hogy megpályázom a Pásztói Faipari Kisszövetke­zet tulajdonjogának megszer­zését. Feleségem, aki a Pásztói Állami Nyomda Rt.-nél dolgo­zik, nem szólt bele, viszont tá­mogatott elképzelésem megva­lósításában - utal a kisszövet­kezet megvásárlásával kapcso­latos, számára igen fontos mo­mentumra Alapi János, az Alapi és Társa Bt. (a feleség a társ) egyik tulajdonosa. Tíz év maszekoskodás után Szakmabeli. Az asztalosságot egy helybeli kisiparostól tanulta, majd utána a pásztói Áfésznél dolgozott, ezt követte Budapes­ten a Metró építése, később ismét a pásztói Áfész-nél kötött ki, majd maszek lett. Ennek már tíz éve. Minden munkahely-változ­tatás a kedvezőbb anyagi helyzet elérése érdekében történt.- Eddig még megtaláltam a számításomat - mondja a szikár termetű, sötét hajú, tősgyökeres pásztói vállalkozó, akiből ha nem is harapófogóval, de úgy kell ki­húzni a szót. Az épületasztalosságban való jártasságot Budapesten szerezte meg, a bútorgyártáshoz szüksé­ges sokirányú tapasztalatot pedig Pásztón.- Tudta, mit vesz meg?-Igen. Jelenleg csak az iroda üzemel, ahol most vagyunk. Az itteni munkákat is én „viszem”. A kisszövetkezet megvételével egyidejűleg alakítja ki a Feneki- majorban új műhelyét, amelyben épületasztalos-ipari megbízások­nak tesz majd eleget. Az épület korábban istálló volt.-Jelenleg négy szakmunkás­sal dolgozom. Kettő a kisszövet­kezet tagja volt, kettő helybeli. Szeptemberben Indul-Azt hallottam, hogy a volt szövetkezetiek közül nem nagyon akar átvenni dolgozókat.-Nem igaz. Ahogy növelni tudom rendelésállományomat, úgy futtatom fel a létszámot, helybeli dolgozók foglalkoztatá­sával. Sajnos az 1993-95-ös évek után a piaci értékesítési lehetősé­gek beszűkültek. Ennek ellenére szeptember körül beindítom a volt szövetkezeti üzemet. A jö­vőben tíz fő dolgozik majd a bú­torrészlegben, ahol egy bizonyos idő eltelte után, iskolabútorokat gyártunk. A többiek - 5 fő - az épületasztalos-ipari megbízáso­kat fogják majd teljesíteni.- Elképzeléseihez megvannak az üzleti kapcsolatai?-Az iskolai bútorgyártásban újra fel kell kutatni őket, ugyanis a régi tulajdonosok nem kényez­tettek el e tekintetben. Ettől füg­getlenül megvagyunk egymással. Nem versenytársként tevékeny­kedünk, hanem segítjük egymást. Nagy az ország, a világ, aki akar dolgozni, talál munkát. Új feladat, régi gépek Jelenleg az Ipoly Bútorgyárnak mint alvállalkozó irodabútorok­hoz szállít alkatrészeket. Buda­pestre pedig az épületasztalos­ipari megbízásoknak tesz eleget. À feladatot a régi, részben jó ál­lapotban lévő famegmunkáló gé­pekkel oldja meg.- Budapest közelsége frissítő- leg hat Pásztora - egészíti ki az előbbieket. Munkaszeretetének kialaku­lása gyerekkorához fűződik. Édesapját tízéves korában elvesz­tette, így hát korán megtanulta, mi a munka. Iskolás korában a helyi termelőszövetkezetben dolgozott.-Mint vállalkozó hány órát van talpon egy nap?- A 24-ből 28-at.- Nem égeti túl erősen és kissé pazarlóan a gyertya két végét?-Sajnos, úgy érzem sokszor, hogy igen. Egyelőre még bírom. A fiam most szerezte meg az épü­let- és bútorasztalos-ipari szak­munkás-bizonyítványt érettségi­vel. Rá alapozom a vállalkozá­som. Nem azért dicsérem, mert minden szülőnek a saját gyer­meke a legjobb, a legügyesebb. Nem túlzók, ha azt mondom: - jól tanul, jelesen „szabadult”. Már önállóan dönt és elég meg­fontoltan. Minden nyáron dolgo­zott, mégpedig nálam. Én vol­tam, vagyok a tanítómestere. Szigorúbban viselkedtem vele szemben, mint a többi társával. Ezt természetésnek tartottam. Neki adom át majd a stafétabotot. Ő már a jövő vállalkozója. A technikusi oklevél megszerzése után faipari, mérnöki diplomát kíván elérni. Hitelből és saját erőből-Bízom abban, hogy holnap jobb lesz! Erre jogosítanak fel a most folyó kedvező irányú tár­gyalásaim - hangsúlyozza. A kisszövetkezet tulajdonjogát hitelből és saját erőből vásárolta meg. Nemcsak a családját, ha­nem testvéreinek segítő támoga­tását is maga mögött érzi.. V. K. Nyári barát a számítógép Már most látszik, hogy jól dön­tött a pásztói városi művelődési ház vezetősége, amikor befo­gadta a Next-Door számítógé­pes játékokkal foglalkozó stú­diót. Azóta még látogatottabb, még élénkebb az élet, a koráb­binál jóval több gyerek jár ide. Iskolatársak, haverok jönnek. Ott jártunkkor Alapi Miklós, a Dózsa György Általános Iskola 6. osztályos tanulója és Kovalcsik Roland 3. b osztályos, ugyancsak dózsás, ültek a varázslatos számí­tógépek előtt.- Barátok vagyunk, ide járunk játszani. Elég gyakran, van ami­kor minden nap itt vagyunk - mondja Kovalcsik Roland.- En nagyon jól érzem itt ma­gam - folytatja Alapi Miklós, miközben le sem veszi a szemét a képernyőn lévő játékprogramról.-Bárki, bármilyen kérdéssel fordulhat hozzánk, megkapja a szükséges információt — veszi át a szót Mátyus Balázs, a stúdió vezetője. - Ide járnak a táborok­Elmély ültén játszanak (balról jobbra) Kovalcsik Roland, Mátyus Balázs és Alapi Miklós. ban résztvevők is. Amikor szük­séges, akkor tanfolyamokat szer­vezünk, akit érdekel, megvásá­rolhatja számítógépes újságun­kat. Zenés magazinnal is foglal­kozunk, akinek anyagi lehető­sége és tehetsége van, annak megfelelő térítés ellenében bérbe adjuk a gépet. A fokozódó érdek­lődés, a növekvő részvétel újabb akciókra ösztönzi a stúdióveze­tőt. Venesz 1996. augusztus 1., csütörtök Pásztói Magazin 7. oldal Mindig az élbolyban, jövőre Párizsban ?- Strasbourgban jelentkezésemet elfogadták, a Párizsi Közgazda- sági Egyetemnek az elmúlt héten küldtem el felvételi kérelmemet. Ugyanezt cselekedtem a Szolnoki Gazdasági Kereskedelmi és a Budapesti Kereskedelmi Főiskolán. Ez utóbbinál már lezajlott a felvételi vizsga: 113 pontot értem ei. Erősen gondolkodom, hogy Strasbourgban tanuljak-e tovább. Párizsban viszont már több­ször jártam, - mondja Klacskó József (lenti kép), a kitűnővel érettségizett Pásztói Mikszáth Kálmán Kéttannyelvű Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola volt francia tagozatos diákja. Jó nyelvérzékem van A Pásztói Dózsa György Általá­nos Iskolából főleg ötösökkel ke­rült az elismert gimnáziumba.-Akkoriban új dolog volt a gimnázium. A nyelvtanulás lehe­tősége döntő szerepet játszott a jelentkezésemben, ezen kívül jó nyelvérzékem van. Édesanyám is rábeszélt, hogy itt tanuljak to­vább. A felvételi előtt azokkal beszélgettem, akik már itt tanul­tak. Mire számíthatok kérdé­semre a következőket válaszol­ták: az első két év nehezebb. Ha tisztességgel elvégzem, akkor könnyebb lesz. Igazuk volt. A nulladik osztályban kizáró­lag a nyelvet tanultuk, a máso­dikban már öt tantárgyat fran­ciául adtak elő a francia tanárok. Már a „nulladik” év végi vizsgán ott voltam az élbolyban. Az érett­ségivel felsőfokú C-típusú fran- cianyelv-vizsgát tettem. A Fran­cia Intézet szervezésében pedig felsőfokú Dalt képesítést szerez­tem, amit külföldön is elismer­nek. Tavaly nyár óta a francia ál­lam elfogadja a pásztói kéttan­nyelvű gimnázium érettségi bi­zonyítványát, s ennek alapján francia érettségi papírt ad, - utal az előzményekre, a sikeres tűzke­resztségre, az itteni érettségi ér­tékére. A gimnáziumba való beiratko­záskor még nem tudta, melyik pályán kíván haladni. Elképze­lése listáján az építési és elekt- romémöki diploma megszerzése szerepelt az elsők között.- Szerettem a matekot, a fizi­kát, melyből mára már csak a ma­tematika maradt meg. A kellemesen társalgó fiatal­ember nemcsak a tanulásnak élt, nem tartozott a könyvmolyok közé, hanem a sportban is jeles­kedett. A gimnázium kosárlabda­csapatában játszott, s a harmadik helyet érték el a megyei verse­nyen. Mikor telefonon kerestem, testvére azt mondta, hogy dol­gozni készül.- Amikor nagyapóék (Tóth Károly és felesége) megnyitották nyugdíjas boltjukat, akkor ott se­gítettem az árubeszerzésben, ha pedig úgy adódott, akkor a pult mögé álltam. Édesapám 1993. decemberében nyitotta meg üzle­tét. Nyaranta mindig ott dolgoz­tam, ahol éppen nagyobb szükség volt rám. Nem szégyenkezem- Mit hozott a pult mögötti gya­korlat?- Megtanultam az emberekkel való kapcsolattartást, fejlődött kommunikációs készségem, megerősödött bennem az a felis­merés, hogy ha valamibe bele­kezdek, akkor azt úgy csináljam végig, hogy ne kelljen utána szé­gyenkeznem.- Kiszámoltátok, hogy mibe kerül a strasbourgi tanulás?- Csak körülbelüli összeget tudtunk kalkulálni. A tandíj egy­általán nem mondható magasnak, egy szinten van a hazaival. A Francia Intézet szociális biztosí­tás formájában támogat, mely magában foglalja az esetleges balesetekkel járó kiadást, a kultu­rális programokon való részvé­telt, s átvállalja a kollégiumi díj 50 százalékát. Kétségtelen, hogy jó segítség, de az élet a miénkhez képest nagyon drága.-Szüleid vállalják a kiadáso- kat?- Örömmel. Párizs - Pásztó Később kiderül, hogy egy francia családdal jó kapcsolatot alakítot­tak ki. Rendszeresen hívják egy­mást telefonon, Klacskóék már jártak kint Párizsban, amit a fran­cia család viszonzott Pásztón. Klacskó Józsefet az angolok sem tudják eladni. Fakultációban felsőfokú nyelvvizsgát tett.-Ven­„Kipattant” egy jó kosarasgárda Az idei tanévzáróval egy tehet­séges emberekből álló kosár­csapat gerince mondott búcsút a Mikszáth Kálmán gimnázi­umnak. A középiskola diák- sportköre berkein belül ők képviselték a komoly játékerőt, a többi - még meglévő - sportág mellett. Milyen is a sportélet ebben az intézmény­ben, erről kérdeztem Ba- gyinszki Borbálát az iskola testnevelőtanárát, a diáksport- kör elnökét.- Milyen volt a kezdet?-A mi sportkörünk tíz éve, 1986-ban alakult meg Farkas Zoltán testnevelőtanár vezetésé­vel, aki azóta elhagyta a tanári pályát. Akkoriban a kézilabdá­ban, kosárlabdában, labdarúgás­ban és atlétikában versenyeztek diákjaink a középiskolás bajnok­ságokban, ahol erősebb és gyen­gébb évek követték egymást. A legnagyobb eredmények általá­ban a megyei döntők második he­lyei voltak a különböző sport­ágakban.-Mi a helyzet most?-Ebben az időszakban jónak minősíthető „anyag” állt, illetve áll rendelkezésre. Elsősorban a tömegsport dominál. Harmadik éve rendezik meg a gyerekek a 24 órás kosárlabda-mérkőzést, melyhez ők szereznek szponzo­rokat, ők a játékvezetők, a játé­kosok. Nagyon szeretik ezt a rendezvényt, ahogy mondják: ez egy jó buli. Az asztalitenisz is kedvelt sport lenne, ha lenne megfelelő számú asztal, de csak egy-két elnyűttön lehet pingpon­gozni. Sokan hódolnak a tollas­labdának is. Nagy népszerűség­nek örvend a teremfoci is, nagy hagyományai vannak a ta­nár-diák derbiknek. Mostanában is vannak eredményeink női röp­labdában, a lányok a francia ta­nárnő, Patricia Brabant vezeté­sével, a középiskolai bajnokság­ban a negyedik helyet szerezték még, olyan ifjú tehetségekkel mint Krigel Orsolya, András Krisztina és Novák Júlia. A fiú kosárlabdacsapat a második lett, nagyon jó volt a gárda, de a csa­pat gerince (Tari András, Nagy Krisztián, Klacskó József) az érettségi után már nem itt foly­tatja. Bízom benne, hogy a tehet­séges Ürmösi Gergő mellé fel­zárkózik egy új, tehetséges em­berekből álló generáció. A lány kosárcsapat a dobogóról alig le­maradva a negyedikként zárta a küzdelmeket Ürmösi Bea és Szabó Eszter vezérletével. Isko­lánk lánydiákjai adják a ge­rincét a Csécsei kézilabda­csapatnak, amely a most zá­rult megyei első osztályban szerepelt először. Nagy fáj­dalmam viszont, hogy atlé­tikában a gyerekek nem tud­tak a képességüknek megfe­lelően szerepelni, mert a rendezők mindig olyan idő­pontban bonyolították a ver­senyeket, amikor már nem volt megfelelő közlekedés Pásztó felé, így nem tudtak elindulni. Emellett a pálya­hiány is gondot okoz, csu­pán magasugrásban és dobó számokban - diszkoszvetés és gerelyhajítás — lehet há­ziversenyeket rendezni.-Milyen anyagi háttérrel rendelkeznek?- A városi önkormányzat által adott támogatáson túl az évi 500 forintos tagsági díj az, ami biztos pénznek számít. Több pályázatot nyújtunk be és ezekből is csurran-cseppen. így tudtunk kondicionáló gépe­ket venni, melyeket nagy elősze­retettel használ mindenki az isko­lában. Kerekes Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom