Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-02 / 153. szám
Megyei Körkép 1996. július 2., kedd Verseket ír, mégsem művészi pályán képzeli el a jövőjét Építésznek készül az ifjú költőnő Saját szórakozására kezdett verseket írni a tizennyolc éves balassagyarmati diáklány, Farkas Borbála. Nem csoda, hogy érdekli a művészet, hiszen nagyapja, Farkas András neves festőművész volt.- Barátnőmmel beszélgettünk, amikor valamelyikünk felvetette, mi lenne, ha mókás versikéket költenénk. Ennek már jó néhány éve -emlékezik vissza a kezdetekre az ifjú költőnő. Aztán hosszú ideig nem vett tollat a kezébe. Egy nap ismét az íróasztalhoz ült, s rímekbe szedve lejegyezte gondolatait. Kizárólag a barátnője tudta, hogy művészi ábrándokat kerget. Egyetlen versét sem mutatta meg senkinek. Mégis híre ment, mivel foglalatoskodik a fiatal hölgy. Ismerősei, barátai rávették, nevezzen a Mikszáth irodalmi pályázatra. Az első díjat az ő költeményei érdemelték ki. Borbála néhány • nappal ezelőtt érettségizett a Balassi Bálint Gimnáziumban. Jól tudja, a versírásból nem lehet megélni. Műszaki pályán képzeli el a jövőjét, építészFarkas Borbála mérnök-hallgatóként szeretne tovább tanulni. A versírásból azonban az egyetemen sem mond le. Úgy érzi, hogy hosszú távú barátságot kötött a költészettel. A következőkben egy versét adjuk közre: Öldöklő Almosán fekszik a víz hasán a fény, s széthullik ezer darabra a kád peremén, Megbolygatom szendergő tükrét a plafonnak, gyűrűi bőrömre pókhálókat fonnak. Csak nyújtózik egyet, majd visszaalszik. Testem élő sziget, akár egy ko- rallszirt, s most rombolni támadt kedve. Elég volt az álom! - A víz ömlik le sziszegve ahogy a lefolyó megnyílik nehéz teste alatt Magával húz engem, a plafont, a falat, s közben hörögve tiltakozik, mint az elítélt, ki pár órája még vizelt, s enni kért, de most, hogy elérték az utolsó percek, koldussá lett, s nem lehet már herceg. Talán még felvillan benne egy halk sóhaj, hogy bár várná szebb világ lent, de ó jaj! Én, a gyilkos tudom, hogy vesztébe rohan. Tovább nehezedik a jövedelempótló támogatásban részesülők helyzete Sötét felhők a munkanélküliek feje felett Pásztón és vonzáskörzetében is feszítő társadalmi gond a munka- nélküliség, annak összes ellentmondásosságával együtt. Annyiban azért eltér a helyzet a megyei átlagtól, hogy a munkanélküliségi ráta csaknem két százalékkal alacsonyabb a térségben, - derült ki abból az írásos tájékoztatóból, amelyet Zsidai Zoltán, a megyei munkaügyi központ pásztói kirendeltségének vezetője tárt a városi képviselő-testület elé legutóbbi ülésén. A viszonylagos kedvező jelenség mögött a többi között az alábbiak húzódnak meg: 1996 áprilisában 96 fővel csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, vagyis továbbfolytatódott az előző havi jó irányú tendencia. Ha igen szerényen (6 fővel), de kevesebb a pályakezdő munkanélküli is. A nem pályakezdő munkátlanok száma 86 fővel kevesebb. Ezzel szemben a számok mást is magukban hordoznak. Például áprilisban az új belépők tábora 230 volt, amelyből szerencsére csak hatan képviselték a pályakezdőket. Az újonnan regisztráltak többsége régi ügyfele a kirendeltségnek. Ugyanis 67,92 százalékuk visszatérő, azaz már többször részesültek munkanélküli ellátásban. Közülük 52 az építőiparban vesztette el munkahelyét. Pásztó térségében különbségek is fellelhetők a községek között e témában. Beleértve Hasznost és Mátrakeresztest 840 azoknak a száma, akiket pályakezdőként munkanélküli járadékosként, jövedelempót- lósként tartanak számon. A gazdaságilag aktív népességből viszont többen jutnak munkához, mint a vonzáskörzetben lakók. Ezt bizonyítja a 13,6 %- os munkanélküliségi ráta. A különbségek tükröződnek az iskolázottsági szintben is. A kényszerpihenésre ítéltek csaknem fele nem végezte el a nyolc általánost, majdnem tíz százalékkal több a szakmunkásképzővel, iskolával bírók tábora. Ugyanez vonatkozik a volt szakközépiskolásokra, a technikumot, a gimnáziumot, a főiskolát, egyetemet végzettekre. A pásztói munkaügyi kirendeltség nem sok jóval tudja biztatni azokat, akik nemcsak tudnak, hanem akarnak és szeretnének dolgozni. Az általuk felkeresett huszonegy munkáltatótól szerzett információk alapján - bár nagyobb létszámleépítésre nem kerül sor - a jövedelempótló támogatásban részesülők száma viszont tendenciaszerűen tovább nő, ami újabb terheket ró a városra és a vonzáskörzetébe tartozó huszonöt település önkormányzatára. E tekintetben a szociális törvény módosításából adódó új helyzet ad némi biztatást, aminek eredményeként ugyan lehet csökkenteni a jövedelempótló támogatásban részesülők számát, elhelyezkedésük a munkaerőpiaci kereslet hiánya miatt tovább nehezedik, vagyis az eddigi sötét felhők megmaradnak a fejük felett. V. K. Holnap nyitja meg kapuit a salgótarjáni ifjúsági nyári egyetem Életesélyek, kockázatok Magyarországon Mint június 22-ei számunkban közzétett teljes programból is kiderül: július 3-án, szerdán 9 órakor a Népjóléti Képzési Központban megnyílik a salgótarjáni ifjúsági nyári egyetem. Köszöntőt dr. Frenkl Róbert mond az Országos Egészségbiztosítási Pénztár részéről és ő tartja az első előadást is Egészség és testkultúra a mai Magyarországon címmel. A nyári egyetemre - amelynek pontos címe: A magyarság, a magyar ifjúság egészségügyi helyzete, kockázatai, esélyei az 1100 éves Magyarországon, a Kárpát-medencében - elsősorban a határainkon túli magyarok köréből érkeznek hallgatók. A kurzus előadói között lesz Erdélyi Zsuzsa, Czeizel Endre, Konrád György, Samu István és Zonda Tamás is. am A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Mielőtt benzidinpánik lenne Az elmúlt héten több lapban (Népszabadság, Nógrád Megyei Hírlap) szó esett az úgynevezett benzidinröl a megyeszerte ismert érsekvadkerti -köznyelven szólva - rablógyilkosság kapcsán. Nem akarok fogadatlan prókátora lenni a rendőrségnek, de mivel védőügyvédként szerepelek az ügyben, így kötelességemnek tartom, hogy megszólaljak. Az ügy három vádlottjának valóban alkalmaztak benzidines próbát. (Vérelőpróbának is nevezik.) Negyvenkét éve dolgozom a „szakmában” ennél fogva tudom, hogy mindig benzidines próbát alkalmazott a rendőrség, tárgyakon és embereken egyaránt. Előre kell bocsátanom, hogy egyetlen megbetegedésről sem tudok, ami a benzidines próba miatt következett volna be. Nem vitatom, hogy a benzi- din káros lehet az egészségre, mert ez nem a jogtudomány körébe tartozik. Egyet azonban megkockáztatok: kizártnak tartom, hogy egyetlen benzidines próba bármilyen egészségre ártalmas következménnyel járna. De józan paraszti ésszel gondolkodva is, akkor azoknak a rendőrorvosoknak és technikusi kisegítőiknek kellett volna már nagy számban megbetegedniük, akik ezt évtizedek óta alkalmazzák. Meg kell említenem Furman Imre országgyűlési képviselő úr nevét, mert vizsgálatot sürget”. Szíve joga. A baj „csak” az, hogy - focinyelven szólva - szabálytalanul próbál meg szerelni. Ahelyett, hogy először szakmai körökben tájékozódna. Politikus lévén, mindjárt politikát is csinál egy olyan ügyből, aminek semmi köze a politikához. Indokolt esetben ugyanis a benzidines eljárást (mint szükségszerű nyomozati cselekményt) nem csupán a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozókon alkalmazzák, hanem mindenkin, akiről alaposan feltételezhető, hogy olyan bűncselekményt követhetett el, ahol vér is folyt. (Tárgyilagosan meg kell azonban jegyeznem, hogy Furman úr arról is említést tett, miszerint szó sincs arról, hogy csak etnikai kisebbséghez tartozókon alkalmaznák e módszert. A vizsgálat roppant egyszerű. A gyanúba keveredett személynek bekenik például a kezét benzidinnel s ha elszíne- ződik, akkor lefényképezik, majd az illető lemossa a kezét. Ennyi az egész. Őszintén szólva csupán a benzidin miatt még nem írnék ebben az ügyben. A népszabadság június 28-ai cikkében azonban utalás történt arra, hogy a szóban lévő négy főt még az emberölés éjjelén bevitték a rendőrök Salgótarjánba, ahol gyanúsítottként kezelték őket és közben testi bántalmazást is szenvedtek. „A szabadon bocsátásuk előtti kihallgatáson viszont már tanúként szerepeltek." Múlt év december 10-én még három embert őrizetbe vettek, (elejétől végig jelen voltam) egy másik szintén beismerő vallomást tett, de ő már egy-két kiskaput nyitva hagyott, míg a harmadik előadása dióhéjban annyi volt, hogy ő bizony még nem is járt azon a környéken. Egyiküket sem bántalmazták. Mind a háromnak a kihallgatásánál ügyvéd is ott volt. Felmerülhet a kérdés: miért nem engedték azonnal szabadon a négy tanút? Ennek is megvan a magyarázata. A gyanúsított beismerő vallomása egymagában nem elegendő, azt bármikor visszavonhatja még akkor is, ha ügyvéd jelen volt a kihallgatásánál. Csak dicséret illeti a rendőrséget azért, hogy ez ügyben 12 órán belül megvoltak a tettesek. Ez a körülmény a négy „benzidines” tanúnak is csak a javát szolgálta, mert a három nap elegendő volt ahhoz, hogy a gyanú árnyékától is szabaduljanak. Jó lenne már végre, ha a felelős beosztásban tevékenykedő honanyák és honatyák is tudomásul vennék, hogy a rendőri munka az egy szakma. Az állampolgárok közbiztonságot szeretnének, ezt várják el a rendőrségtől. Ha pedig ennek a követelménynek eleget tesznek a rendőrök, legalább akkor ne rúgjon már beléjük senki. Legalább is büntetlenül ne. Dr. Németh Lajos ügyvéd Salgótarján Párosával járt a szerencse A közelmúltban autóval mentünk Szlovákiába. Amint a vámkezelés megtörtént, továbbmenve, a szlovák oldali sorompó alatt zör- rent valami a kocsin. A férjem azt mondta, hogy biztosan a kocsi teteje hozzáért a sorompóhoz. Csodálkoztam rajta, hogy ez miként lehet, de nem foglalkoztam vele. Megtankoltunk és már fordultunk is vissza, mert az Alföldre készültünk a rokonokhoz. Vámkezelés újra, és indulás. Alig mentem vagy ötven métert, amikor észrevettem, hogy a műszerfalon minden piros, ami azt jelzi, hogy baj van, meg kell állni. Somoson, majdnem az ABC üzlet közelében leálltam, férjem fölnyitotta a motorháztetőt és akkor láttuk, hogy az ékszíjtárcsát elhagytuk, minden alkatrészével együtt, még az ék is eltűnt. Egyedül az ékszíj fityegett fölakadva. -Úristen, hogy megyünk ezzel az autóval Jászberénybe?” - Ez volt az első gondolatunk és már magunkban le is mondtunk az útról. Mondtam az uramnak, hogy a sorompó alatti zakkanás szerintem a tárcsa leesése volt, menjen vissza, hátha megtalálja. Addig is nyitva maradt a motorháztető, hogy hűljön, mert a víz majdnem felforrt hűtés hiányában. Alig múlt el két perc, elém kanyarodott egy másik Wartburg autó, leállt, kiszállt a vezető és jelentőségteljesen nézegette a kocsim belsejét. Megszólalt: - Az ékszíjtárcsa elrepült ugye? Nekem ugyanígy történt, azért tudom ezt és azóta állandóan van nálam kettő tartalékban. Szívesen átadok egyet. Elállt a lélegzetem. Ilyen nincs, gondoltam, hogy egy mentőangyal érkezett. Van remény, hogy elinduljunk a hosszú útra és a rokonok nem hiába várnak. A férjem időközben visszaérkezett és elmesélte, hogy ő hogyan járt. Odament a határőrhöz, hogy szeretne átmenni a határ másik részére a sorompóhoz, mert az ékszíjtárcsa ott esett le és már látja is hogy ott virít az úton. Határőr azt mondta, hogy semmi akadálya, ha van útlevele. Igen, pecsét és mehetett. A férjem átment, felvette az útról a tárcsát és még bóklászva keresgélt. A határőr megkérdezte: - Megtalálta? - Igen, ez meg van, de az a legnagyobb baj, hogy az ék is elveszett és azt keresem - válaszolta a férjem. -Milyen volt, sárgarézből van? - kérdezte újból a határőr. -Igen, azt hiszem - mondta a férjem. A határőr odament az ablakhoz és a párkányról egy apró sárgaréz darabot nyújtott át a meglepődött férjemnek. Az ékszíjtárcsa éke volt az. Kifelé menet pont a határőr lábánál esett ki és ahogy csillogott, felvette és az ablak- párkányra tette, gondolván majd jó lesz valamire. Ilyen szerencse ritkán éri az embert, egymás után kettő is. Ritka, hogy olyan segítőkész ember áll meg, akinek pont olyan alkatrésze van, ami nekem kell. Ritka, hogy ilyen apró alkatrészt, mint az ék, olyan fontos ember, mint a határőr talál meg, akkor és ott ahol nekünk kellett. Ez a két momentum elég volt ahhoz, hogy az aznapra előkészített, tervezett rokonlátogatásra el tudtunk menni. Horváth Istvánné Salgótarján, Arany J. u. 23. Egy helybeli és egy gödöllői vállalkozó jelezte bérbevételi szándékát Lehull-e a lakat a pásztói Zsigmondról ? A Zsigmond Szálloda és Étterem sorsa jó néhányszor volt már terítéken a pásztói képviselő-testületi üléséken. Mintegy másfél éve, az akkori testületi döntésnek megfelelően lakat került az ajtajára. A város polgármestere dr. Dobrovoczky István a vitában egyedül maradt álláspontjával: nem bezárni, eladni, hanem működtetni kellene. Egyúttal tolmácsolta az általa létrehozott civil tanácsadó testület javaslatát - amely a többi között úgy szólt -, hogy működtetéséhez megfelelő hozzáértő szakmai szervet, szerveket vagy magán- vállalkozókat kell keresni, netán bérbe adni. A javaslat azonban nem került a napirendek közé. A nehéz, nyomasztó pénzügyi helyzetre való hivatkozással, a képviselő-testület mégis az eladás mellett döntött, meghatározva az értékesítés ellenértékét és a fizetési feltételeket. Bár egy felszólaló nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ilyen alacsony ingatlanárak mellett inkább vásárolni kellene, mint eladni. A testület viszont hajthatatlan volt. 35 millió forint plusz áfáért hirdette meg az üzletet, amely ilyen összegért azóta sem talált új tulajdonosra. A szálloda és étterem lakat alá helyezése ártott a város idegen- forgalmának, megfosztotta a helybelieket korábbi szórakozási lehetőségeiktől. Meg aztán szálloda nélkül nem város a város. A legutóbbi testületi ülésen újra téma volt a Zsigmond sorsa. A képviselő-testület most a bérbeadás mellett döntött. Egy helybeli és egy gödöllői vállalkozó jelezte ez irányú szándékát. A területfejlesztési bizottság meghallgatja a két bérlőjelöltet, s utána javaslatot tesz a pôlgirÂéftètïfek a szerződés aláírására. M Rádiótechnikai Rt. Amerikai tulajdonú cég, kooperációs termelését vezető négy fő tevékenységét segítő, felsőfokú angolnyelv-tudással, középfokú számítógépes és jó levelező ismeretekkel rendelkező, a salgótarjáni BRG Rádiótechnikai Rt. területén történő munkavégzéssel titkárnőt keres. A fényképes önéletrajzokat 1996.07.15-ig Décsei Lajos részére kérjük elküldeni. Cím: BRG Rádiótechnikai Rt. 3104 Salgótarján, Csokonai út 27. Tel: (32) 440-540
