Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-20-21 / 169. szám

6. oldal Mozaik 1996. július 20., szombat Csempészek üzlete: színes, trópusi halacska Uszonyosok iszonyú kínjai Két díszhalkereskedő úgy élt, mint hal a vízben. A 35 éves német és három évvel idősebb osztrák társa a holland határ­szélen, Herzogenrathban ve­tette meg a lábát, onnan járt át az amszterdami repülő­térre a szállítmányokért. Mivel Hollandiában nincs úgynevezett állatfajta-védelmi törvény, a KLM légitársaság tá­vol-keleti és hawaii járataival közlekedő egzotikushal-gyújtők (értsd: csempészek) nejlonzacs­kóban és egyéb, kezdetleges tar­tályokban hozhatták magukkal a szebbnél szebb, ritka és védett korallhalakat. A szerencsétlen állatok jórészt elpusztultak útközben, mert a nagy nyereség reményében dina- mittal és kábító vegyületekkel ha­lászták őket, eleve megsebesítve vagy megmérgezve a déli tenge­rek, az indonéz és Fülöp-szigeteki szigetvilág korallzátonyai között élő színpompás császár- és pillan­góhalakat. Egy bajor vámnyo­mozó, maga is szenvedélyes dísz­haltenyésztő, figyelt föl a herzo- genrathi „kereskedők” hirdetése­ire. Előbb - főnökei beleegyezé­sével - céget „alapított”, levélpa­pírt nyomatott, majd elküldte ren­delését a díszhalkereskedőknek. A lebukás teljes volt... Kenyeret „süt” a bábu - a balassagyarmati Palóc Múzeum kiállítótermében. Az intézmény népszerű a látogatók körében. Viharos irodalom, gazdaszemmel Volt olyan könyve, amely négy kiadást ért meg, s volt olyan, amelynek példányszáma meghaladta az egymilliót. Utolsó szépirodalmi kötete a rendszerváltás évében látott napvilágot. Azóta inkább csak arról szól a fáma, hogy vállalkozásai körül csapkodnak a villámok. Most végre megint író, a közelmúltban jelent meg 1956-os témájú regénye. Nem bún, csak betegség ? Számtalan orvosi vizsgálat alátámasztotta, hogy az ag­resszív viselkedésért a szerve­zetben lezajló kémiai (elvál­tozások, folyamatok is felelő­sek lehetnek. A szakértők egyre hajlamo­sabbak párhuzamot vonni a bű­nözés és a mentális betegségek között.- A bűnözők egy részét nem letartóztatni kellene, hanem ke­zelni - állítja Linda Teplin tu­dományos kutató, aki egy chi­cagói egyetemen végzett ilyen irányú felmérést. Úgy találta, hogy például a női rabok akár 40-80 százaléka is betegnek tekinthető - csak éppen ezt senki sem diagnosz­tizálta náluk. Egyes pszichiáte­rek azonban óvnak az általáno­sítástól: nem minden elmebeteg válik bűnözővé. Az Egyesült Államokban majomkísérletekkel bizonyítot­ták, hogy azok az állatok pusz­tulnak el legelőször, s még­hozzá a társaikkal való össze­csapás következtében, ame­lyeknek túlságosan alacsony a szerotonin-szintjük. E kémiai vegyület az agyban található, s hiányában az egyed gyakorlati­lag kiszolgáltatottá válik önnön erőszakos kitöréseivel szem­ben. A többi majom nehezen viseli el ezt a „viselkedést”.- Van kedve játszani?- Nincs.- Pedig azt szerettem volna, ha feltehetek néhány kérdést, és igennel vagy nemmel válaszol.- Egy feltétellel: ha szükség esetén magyarázó tőmondatot fűzhetek hozzá.-Igaz, hogy van birtoka a Komárom megyei Unyban?- Igaz.- Mekkora?- Száz holdnyi.- Igaz, hogy az unyi dombol­dalon felépítette a nagyapja szatmári kúriáját? Ráadásul csűröstül-istállóstul-nyári- konyhástul?-Igaz, csak nem kúria, ha­nem kisnemesi ház.-Igaz, hogy a környék leg­nagyobb birkatenyésztője?- Nem igaz. Összesen három birkám van.-Igaz, hogy a környék leg­nagyobb birkatenyésztője volt?-Igaz, de áttértem a szar­vasmarhára. Százhatvan darab van belőle.- Igaz, hogy az egyedüli al­matermesztő Magyarországon, aki starkingot és jonatánt adott el Brazíliába?- Csak starkingot. Jonatán­ból kevés termett.-Igaz, hogy a földbirtokos Végh Antal megengedheti ma­gának, hogy támogassa a re­gényíró Végh Antalt?- Kedves uram, koldussze­gények vagyunk mindnyájan, akik a földből élünk ma­napság.- Igaz, hogy az elszegé­nyedett, megöregedett, közéletből kikopott író hi­telből jelentette meg a leg­újabb könyvét?- Igaz.- Nem is tiltakozik a jel­zők ellen?- Elszegényedni elsze­gényedtem, bár gazdag nem voltam. Azt csak ter­jesztették rólam. Meg is öregedtem, hiszen betöl­töttem a hatvanak A köz­életben viszont sosem vol­tam benne.- Hosszú hallgatás után jelentkezett új könyvvel. Mit csinált írás helyett?- Káromkodtam és fü- tyürésztem.- Alkotói válságba került? Nya­logatta a sebeit? Vagy „csak" a körülmények nem kedveztek az iro­dalmi munkának?- Nem volt nekem semmi­féle sebem. Egyszerűen légüres tér keletkezett körülöttem. Nem tartozom sem brancshoz, sem szekértáborhoz, így aztán kus- solnom kellett.-Pedig az ember azt gon­dolta volna, hogy a Kádár-kor­szak odamondogatósának, Végh Antalnak a rendszervál­tással elérkezett az ideje.-Egy riporter meg is kér­dezte, igaz-e, hogy miniszter leszek?! Aztán nemhogy nem lettem miniszter, hanem Antall József egyik minisztere följe­lentett. El is ítéltek hat hónapra.-Ha jól tudom, felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítélték.- Attól az még büntetés. El is határoztam, hogy kivándorlók Magyarországról. Nem engedtek el: büntetett előéletű vagyok.- Kétszeresen is, elvégre 1957- ben a kistarcsai internálótáborba csukták. Fekete szivárvány című regénye éppen erről az időszakról szól. Miért várt ilyen sokáig az 56- os élmények megírásával? Mos­tanra ért meg a régi téma? Vagy most gyűjtött annyi bátorságot, hogy végre kiírja magából a gá- borjáni tanító hajdani kalandjait?- Ez a könyv 1990-ig számí­tásba se jöhetett. Szibériában dög­löttem volna meg, ha megírom. En csak így írhattam meg, nem tudtam volna lehazudni az égről 1956-ot. Negyven éven át forgattam ma­gamban, míg végre nekikezdtem. Ezt a könyvemet nem adnám oda a negyven másik kötetemért. Négy évtizede annak élek, hogy egyszer kibeszélhessem magamból 56-ot. Akármilyen szerényen vagy álsze­rényen fogalmazok is, én 1956-ban benne voltam a világtörténelem­ben. Mint a gáborjáni Forradalmi Bizottság titkára. Választott sze­mély voltam, engem falugyűlésen választottak meg, egyetlen ellen- szavazatot sem kaptam. Az elnök, egy parasztember azt mondta ne­kem: „Tanító úr, vigyázzon, kis falu - kis forradalom.”- 1956-nak van irodalma. Csakhogy a vidéki Magyarorszá­got eddig jószerével senki sem írta meg. Vajon miért nem? Talán azért, mert a bátor és te­hetséges írók kizárólag a fővárosban élték meg az ötvenhatot?- Még a legfiatalabb írók is Pesten csellengtek, géppisztollyal a kezükben. Az ötvenhatos élménykor leszűkült a Corvin-közre.- Mit szólnak a falubé­liek az életrajzi mozzana­tokban bővelkedő regény­hez? On még azt a „hibát" is elkövette, hogy sok sze­replőt a nevén emleget.- Eddig egy gáborjáni til­takozott, egy hatvanéves hölgy, aki akkor mutatós kis­asszony volt. A többiek meg­tiszteltetésnek vették, hogy benne vannak a könyvben. Egy asszonyt például szexuá­lis csatalónak neveztem. A lánya azt mondta, hogy ha az anyja élne, bizonyára nem örülne, de megbocsátana.- A családtagjai megszokták, hogy kiírja” őket?- Arról már leszoktak az is­merősök, hogy engem kezelje­nek. Akkor sértődnének meg, ha nem igazat írnék róluk.- Voltak bukásai?- Csak bukásaim voltak.-Megbánta, hogy irodalmi vállalkozásokra pazarolta az energiáját?- Csak azt szoktam meg­bánni, amin változtatni tudok.- De azért elmegy dedikálni, író-olvasó találkozókra.-Miért ne mennék? Nekem nem az olvasókkal van bajom. Hét helyre is van meghívásom.- Ilyenkor hogyan teszi sza­baddá magát?- Előre behordjuk a takar­mányt, rendbe tesszük a kertet.- Juk? Szűk? Kik?- Én meg a gazdatársam. Ő és a családja részesedést kap a termés­ből. Marxtól azt az egyet tanultam, hogy a dolgozót érdekeltté kell tenni a termelésben. Zöldi László Végh Antal mondja Az irodalmi értékrendről Nem hiszem, hogy az énálta­lam Únyban írott novella meg a mások által New Yorkban írott novella között akkora lenne a különbség, mint ami­lyen különbség van Úny és New York között. Extra Vasárnap, '92. ápr. 19. Hankiss Elemérről Erőltetett menetben kergeti a saját gondolatait, megtekeri a szavakat, nyikorogtatja, mint paraszt a kenetlen kereket. Mérték, 1992. szeptember 13. írók meg a rendszerváltás Azt hittem, hogy lesz rend­szerváltás, s végre nyugodtan írhatunk. Lett rendszerváltás, s nem írhatunk nyugodtan. Kisalföld, 1993. március 8. Szűrös Mátyásról Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. Magyar Tükör, ’93. május 12. Horváth Balázsról Ha a mostani belügyminiszte­rünk Boross, ő igazán visel­hette volna a Konyakos nevet. Magyar Tükör, ’93. május 26. Házasságot kötött, s a kenguruk földjére költözött Éppen huszonöt esztendős a mátranováki Szőke Szabolcs, ő és felesége Lídia, a napokban tértek vissza Ausztráliába. Szabolcs és Lídia Magyarországon ismerkedtek össze. Lídia rokonláto­gatásra érkezett Ausztráliából. Megismerkedtek, megszerették egymást és 1991 februárjában összeházasodtak. Az esküvőt követően Ausztráliába költöztek Lídia szüleihez.- Öt éve élek Ausztráliában - kezdi mesélni Szabolcs - Érdekes, hogy ott minden olyan szabad! Szokták mondani, hogy Ausztrá­lia a senki földje, és mégis min­denkié, mert a világ összes nem­zete és kultúrája megtalálható a kon­tinensen.- Elmesélné-e, hogy miben kü­lönbözik az auszt­rál élet az itthoni­tól?- Ott a kormány nem üti agyon az állampolgárokat az adóval. Az adó leg­feljebb húsz száza­lék. Heti fizetésünk van, péntekenként, így nem ér váratla­nul, ha havonta jön egy-egy számla, nem kell aggódni, mert tudom, hogy hamarosan fizetés lesz! Ér­dekesség, hogy nálunk nem kilo­méterben számolnak, hanem a tá­volságokat percben adják meg.-Itthon kérdezték, hogy hány kilométerre lakunk anyósomék­tól? Mondtuk, hogy tíz percre. De ezt kocsival kell érteni, mert mi mindenhová autóval megyünk. Sosem nézem a kilométerórát. Ott a legfontosabb az idő, és másod­sorban következik a pénz. Gyorsvasut Sydney hipermodern belvárosában- Mit tapasztaltatok ide­haza?-Iszonyú árak vannak! Több élelmiszer drágább, mint Ausztrá­liában! A márkás sport ruházat és cipők, pedig közel azonos árban kaphatók, tehát nem éri meg itt­hon vásárolni. Pedig, ha belegon­dolok, hogy hol vannak a kinti és az itthoni fizetések egymástól? Itt havonta keresnek 220-250 dol­lárnak megfelelő forintot. Én ed­dig a nyelvtudás hiánya miatt egy­szerű, farmon dolgozó munkás voltam. Kerítést festettem és más segédmunkákat végeztem, de 320 dollárt kerestem hetente. A feleségem, Lídia, fogorvosként heti 500 dollárt keres, de a jövő­ben ez már sokkal több lesz, mert már nem kezdőnek számít. Ausztráliában nincs kötelező bizto­sítás, súlyadó, útalap, környezetvédelmi díj! A benzin litere átszámolva 75 forint. Ott autó nélkül szó szerint meg lennénk halva! Olyan távol­ságok vannak, hogy mi is Sydneyben la­kunk, de hogy beér­jek a belvárosba 120 kilométert kell meg­tennem. Amikor jöt­tünk haza, már három és fél órája a repülő­gépen repültünk és még mindig Ausztrália fölött voltunk.-Milyen volt Ausztráliában az egyházi esküvő?- Mi adventisták - szombatis­ták - vagyunk, ezért nálunk a gyü­lekezeten belül más volt az es­küvő^ mint egyébként szokott lenni. Vasárnap volt és 180 ven­dégjött el. A lakodalom nem nyú­lik el a késő éjszakába, hajnalig; este tízre vége. Nincs sátras lagzi, étterembe megy mindenki. Ne­künk a gyülekezet farmján volt minden megrendezve. Akkor még nem volt rózsás a helyzetem, mert nem beszéltem angolul.- Milyen a pénzügyi helyzet?- Ha a bankból pénzt akarnék fölvenni, akkor 8,5-11 % kamatot számolnak föl, még itt 36 % és a kamatnak is ka­mata van. Hát ott ilyesmi nincs! Apósoméknak volt 10,5 hektár földjük, amit elad­tak és a pénzt a bankba tették. Ausztráliában van egy törvény, ami szerint akinek egy bizonyos összeg­határt meghaladó pénze van a bank­ban, az nem kap­hat nyugdíjat. Ezért, hogy apósom nyugdíjas le­hessen, kivették a bankból a pénzt és vettek rajta 3 házat, mert háza le­het akár 10 is, abba nem szólnak bele. így lett nekünk is házunk. Én csak egy hibát találtam az Ausztráliai rendszerben, hogy ott nem kötelező dolgozni. A munka- nélküliek évekig is kaphatnak se­gélyt, ha abból meg tud élni, akkor éljen meg abból! De az az igazság, hogy mindenki azon van, hogy minél előbb dolgozzon, mert ak­kor viszi valamire, lesz mindene. Itthon hiába dolgozol látástól va- kulásig, tisztességes munkából nem lesz semmid! Nem tudsz félre tenni! Az itteni fizetések az árak­hoz viszonyítva a nullával egyen­lők, csak vegetálnak az emberek. Elegáns az esküvő lovasfogattal Én nem is tudom, hogyan bírják? Megmondom őszintén azon ne­vettem a múltkoriban egy nagyot, hogy hallottam a rádióban, amikor azt mondták, hogy a magyaroknak 18 ezer forintról levették 17 ezerre a létminimumot, mert nincsenek igényeik, igénytelen emberek. Hát igen! - és ez megy ki rólunk! El­mondták, hogy a magyarok nem vesznek könyvet, nem mennek szórakozni, moziba, színházba, te­hát igénytelenek! Sokan megkérdezték tőlünk, hogy itthon maradunk-e? Ez eszünkbe sem jutott. A kinti jó vi­lágot könnyen meg lehet szokni. Magyarországon ha beteg vagy, akkor véged! Olyan gyógyszer­árak vannak az infláció miatt, hogy szinte megfizethe­tetlen. Nálunk 1994- ben nem volt infláció, az utána következő években pedig egy-két százalék, ha volt. El­hoztunk otthonról sok pénzt, de itt sokkal többe kerül minden, mint pár évvel ezelőtt. Megdöbbenve láttam, hogy az emberekben mennyi feszültség van a bizonytalanság miatt. Mindenki jobbat vár.-Mik a terveik a jövőben?- Ha hazautazunk elhelyezkedünk dolgozni és ideje lesz már a családalapításra is gon­dolnunk. Öt év múlva újra haza­jövünk, és- nagyc* remélem, biz­tos vagyok benne, hogy akkor már itthon jobb lesz a helyzet! Cserhalmi Adél

Next

/
Oldalképek
Tartalom