Nógrád Megyei Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-18 / 167. szám

6. oldal Tarjáni Magazin 1996. július 18., csütörtök Szakadék a nemzedékek között A szocialista iparstruktúra következménye azt jelentette, hogy az oktatási rendszer ki volt szolgáltatva az iparstruktúra követel­ményrendszerének. Ehhez kapcsolódott az egészségügyi és a szo­ciális rendszer. A város iskolarendszere nagyon széles keresztmet­szetű. Városi szinten is magas azoknak az aránya, akik 14 éves ko­rukra nem fejezik be az általános iskolát és majdnem egyharma- duk nem rendelkezik középfokú végzettséggel. Ez összefügg azzal, hogy a nagyipar válságát a pesti nagy vállalatok kitelepítésével pró­bálták megoldani úgy, hogy felszívták a fennmaradó képzet­len munkaerőt. így az iskoláz­tatási igény alacsony volta to­vább öröklődött. Az ipar nagy mennyiségű bejárót foglalkoz­tatott. Ez azt eredményezte, hogy nagyon hierarchizált volt az iskolarendszer, valamint, privilégiumot jelentett az isko- láztatottság. Egyrészt jól ellá­tott volt a város középfokú in­tézményekkel, másrészt viszont ezek az intézmények nagyon hierarchizáltak voltak. Ez ma is látszik, hiszen ugyanabban az iskolában kitermelődik egy vé­kony elit réteg, egy vékony kö­zépréteg és egy széles alacsony képzettségű réteg. Ezen az utóbbin az sem segít, ha az is­kola felfelé és lefelé is terjesz­kedik, ha nyolcosztályos elit- gimnáziummá válik, vagy ép­pen a post-secondary képzés­ben vesz részt. Ez a nagyiparra épülő oktatási rendszer a válto­zásokat úgy élte meg, hogy vagy előre, vagy hátra mene­kült: felfelé vagy lefelé terjesz­kedett. Ez éppen az acélgyári iskolában figyelhető meg: gyorsan megszerezték a mun­kásőrség épületét, átrendezték a szponzorálási struktúrát. Ehhez hasonlóan a gimnáziumok szakképzést vállalnak, az egészségügyi szakközépiskola felsőfokú képzést vállal, ehhez természetesen egyre több em­ber, pedagógus kell. Kérdés az, hogy ebben az iskolarendszer­ben hogyan jelenik meg az un­derclass. Iskolák támogatása 1990 előtt is létezett underclass, csak be sem jutott az oktatási rendszer középfokára. Ma a de­mográfiai viszonyok és a finan­szírozási feltételek megváltozása után megjelenik ez a réteg az is­kolarendszerben. Példa: az elit ál­talános iskola magába olvasztja a fogyatékos és a cigánygyereke­ket is, amivel a fejkvótarendszer miatt megnő a bevétele az isko­lának, viszont éppen a speciális pedagógiai igényesség - amivel ezeket a gyerekeket szocializálni, felzárkóztatni lehetett volna - veszik el. Ide tartozik még a munkanélküliek képzése is, amit egyre inkább fel fognak vállalni az iskolák anyagi kényszer miatt. A szocialista iskolarendszer ver­tikális elkülönülése ha fennma­rad, akkor létrejön az a paradox helyzet, hogy nem a munkaerő­piaci viszonyok érvényesülnek az oktatási rendszer alakításában, hanem ad hoc jellegű kirakatme­goldásokhoz folyamodnak az is­kolák. Túl sok az intézmény Az a felfogás, hogy a demográ­fiai csökkenés miatt az intézmé­nyek száma túl sok, túl sok a pe­dagógus, le kell építeni a rend­szerből, meggátolja az underclass további bejutását a középisko­lákba. Azt is gátolja, hogy egy­séges egészként kezeljék akár vá­rosi szinten, de országos szinten is a szakképzés, a munkanélküli­ség, aszociális és etnikai problé­mák megoldását. Az előbbi fel­fogás konfliktusokat szül, az utóbbi viszont megoldásokat. Salgótarjánban is jól látható, hogy az iskolaösszevonás több szinten indított el új konfliktuso­kat: szakmai szinten, a szülők elégedetlenségét, komoly etnikai konfliktusokat, politikai csatáro­zásokat stb. Mindezek megaka­dályozzák azt, hogy a fiatalok ütőképes piaci szereplőként ke­rüljenek ki a munka világába. Növekednek az etnikai konflik­tusok. Mindezek mellett az etnikai különbségek is felszínre kerül­nek, és szinte prognózist lehet adni arra, hogy egy ilyen intéz­ményi, gazdasági háttérrel növe­kedik az etnikai konfliktusok száma, és a perifériára került if­júság fokozza a feszültségeket a városban. E mellett a romák meg­jelenése a vállalkozói szférában a hagyományos előítéleteket nö­veli. A kisebbségi önkormányza­tok és az ifjúság teljes hermetizá- lása egymástól, a meglévő konf­liktusoktól és az azokra adott vá­laszoktól növeli az etnikai konf­liktusok megjelenésének veszé­lyét. Nem működik a kisebbségi önkormányzat, és nem is érdeke senkinek, hogy működjön, hiszen az csak egy újabb konkurrens lenne a szűkös erőforrásokért, ja­vakért vívott harcban. A válságövezetben erőteljesebb a hagyományos ifjúsági szerve­ződés szerepe, kisebb a nyilvá­nosság, homogénebb az elit. A városban nagyon kicsi a szerepe a nyilvánosságnak és a más médiáknak. Az ifjúság ér­dekei, vagy eltérő értékei nem jelennek meg a nyilvánosság­ban. A piac és a fogyasztói ipar megjelenése is gyengébb, mint az ország nyugati felében: keve­sebb a divatos butik, szórakozó­hely, alternatív klub nincs. A más médiák által közvetített mintákhoz kevésbé férhetnek hozzá a helyi fiatalok. A képzet­len réteg átörökítő szerepe nagy, tehát nő a fiatal munkanélküliek száma, míg a képzettebb réteg migrációja egyre erősödik. Az ifjúság helyi szinten mutatóként szolgálhat arra, hogy a helyi tár­sadalom mennyire képes pros­perálni. Fontossá válna, hogy ar­tikuláljon az ifjúság. Salgótar­jánban egy nagyon szűk politi­kai csoport vette kézbe az ifjú­ság intézményrendszerét. A de­mokráciában a szervezettségi szint alacsony, tehát nem lehet a szervezetekre építeni ifjúságpo­litikát. Megyei szinten egy más, de szintén szűk érdekcsoport kezében van az Ifjúsági Tanács. A mostani tizenéves fiatalok, vagy a huszonévesek sem jelen­nek meg a helyi társadalom szintjén, mert nem fémek bele a kialakult szervezeti struktúrába. Ez növeli a nemzedékek közötti szakadékot. így az ifjúság min­den kérdése rejtve marad, mert a problémák besorolódnak egyéb alrendszerekbe: a szociális prob­léma cigány kisebbségi prob­léma lesz, a szabadidő eltöltése iskolai, már kialakult szervezeti problémaként jelenik meg. Ahol a polgári hagyományok ke­vésbé játszanak szerepet na­gyobb a nemzedéki elkülönü­lés. Polgárság az nincs A város életében nem jelenik meg az a szűk polgári réteg, mely tradíciókkal rendelkezik. Ez növeli a nemzedékek közötti szakadékot, nincs kontinuitás a társadalomban. A szervezettség alacsony rátája a vesztes oldal­hoz kerülést jelenti, vagyis nincs önálló artikulációja a fia­taloknak. Javakhoz, jogokhoz manapság csak akkor lehet jutni, ha a megfelelő szervezet­hez tartozik a fiatal. Önálló, polgári kezdeményezés nem jut infrastruktúrához, pénzhez stb. Ahol az átalakulás korlátozott, ott az ifjúság érdekképviselete is az. Ezt támasztja alá a helyi kulturális intézményrendszer összeomlása is, aminek helyébe nem lépett sem gazdasági vál­lalkozás, sem a civil szféra. (Részlet) Mi lesz veled emberke? Előbb-utóbb fel fogsz nőni ! 1996. július 18., csütörtök Tarjáni Magazin 3. oldal (Folytatás a 2.oldalról) viselkedést, szokásbéli sőt ideg- rendszeri stabilitást. Mindezért a gazda a felelős, hiszen a kutyája számára ő jelenti a falkavezért, a követendő modellt.” Nem tudom, hogy Marcsó vé­leményét mennyien osztják, s va­lójában hányán hibáztatják a gazdiknak kiszolgáltatott ebeket, amelyeket ha netán megunnak vagy kiderül, hogy a gondozása áldozatokkal jár, egyszerűen ki­teszik a gépkocsiból. S ez a job­bik eset, mert embertelenebb megoldást is alkalmaznak. Egyebek között erről szól Ozs- várt Barnabás salgótarjáni kutya­tenyésztő levele: „Nem szabad pánikot kelteni a kutyákkal kap­csolatban. Olyan barbár cseleke­detekkel is kell foglalkozni, ame­lyek a közelmúltban történtek a Pécskő oldalban lévő telkeken. Három fiatal bement az egyik te­lekre, ahol láncra volt kötve egy hűséges őr-eb. Mivel nem tudott védekezni a lánc miatt, szétver­ték a fejét. Egy kertes ház tulaj­donosa nemrégiben eltulajdoní­tott az utcán egy barátságos szuka kutyát. Két hétig tartotta a telkén, s a kutya ezalatt megsze­rette. Számára azonban valami miatt feleslegessé vált a jószág, s ezért kivitte az erdő szélére ahol agyonütötte.” Hivatalos iszonyat ? Az idézett kutyatartók felfogása megegyezik a nevelés alapvető fontosságában. Azzal is egyetér­tenek, hogy a kutyatartás kellő szabályozására is szükség van. Előfordulhat azonban olyan eset, amikor az érintett hivatalnok iszonyodik a kutyától. Nemcsak Marcsó és Ozsvárt szerint, de sok, kutyával nem rendelkező személy véleménye szerint is elkerülhető lenne a ku­tyák miatti feszültség, harag, há­ború, ha az ebtartók maradékta­lanul betartanák az erre vonat­kozó önkormányzati rendeletet. Ez ugyanis kielégítő szabályo­zást nyújt ahhoz, hogy a két tábor békében éljen, s a kutya se húzza a rövidebbet. A város állattartási rendelete egyetlen kutyatartótól sem köve­tel lehetetlent, s nemcsak az em­berek érdekét szolgálja, hanem a jószágét is.-Ha valaki betartja azt, hogy egy ingatlanon belül két darab eb és három hónapos korig azok szaporulata tartható, ha ebtenyé­szetet nem tart fenn engedély nélkül, s ha a tulajdonos úgy tartja az ebet, hogy a környezeté­nek testi épségét, egészségét nem veszélyezteti, a kutyának gondos gazdája, akkor nem lehet össze­ütközése a hatóságokkal - ma­gyarázza Tulipán Miklós. Z. Gábor Salgótarján központ­jában lakik és nemrégiben felhá­borodva mondta el a szerkesztő­ségben, hogy nem egy, nem kettő, de sokkal több kutyatulaj­donos póráz nélkül futtatja regge­lente, vagy esténként kisebb és nagyobb, esetenként borjúnyi ebecskéjét a Fő téren, a parkban, vagy a játszótereken. Véleménye szerint egyesek státuszszimbó­lumnak tartják kutyájukat, vagy gyerek helyett tartják, s a gépko­csi hátsó ülését vele foglaltatják el. Nagyon hibáztatja az önkor­mányzatot és a közterület fel­ügyeletet, amiért nem szereznek érvényt az állattartásra vonat­kozó rendeletnek, s nem tiltják ki a kutyákat ezekről a közterüle­tekről. Azt mondja, hogy vigyék ki a kutyákat az erre kijelölt terü­letekre. Földesi László, az önkor­mányzat közterületi felügyeleté­nek vezetője csóválja a fejét, amikor őt kérdezem. Párosán szép a - kutya - élet is- Nem könnyű a helyzet — mondja. - A kutyatartóknak nem tilthatjuk meg, hogy a közterü­letre vigyék a kutyákat. Azt vi­szont előírja az állattartási rende­let, hogy csak pórázon vezethetik a kutyát, sőt, ha az eb harapós, vagy támadó természetű akkor kötelesek szájkosarat is tenni rá. A munkatársaimmal rendszere­sen ellenőrizzük az előírások be­tartását,s nem egy esetben talál­kozunk olyanokkal, akik nem így cselekszenek. Tekintettel arra, hogy az emberek nem ismerik még kellőképpen az állattartási rendelet előírásait egyelőre a fel­világosítást, a figyelmeztetést tartjuk feladatunknak. Ha azt ta­pasztaljuk, hogy az eset ismétlő­dik, kénytelenek vagyunk a sza­bálysértés ellen fellépni. Sokkal kisebb lenne az embe­rek közti feszültség, ha a kutya­tartók nem kényszerülnének a közterületre, a parkokba, hanem kutyafuttatók, kutyaillemhelyek állnának rendelkezésükre. Az ál­lattartási rendelet szerint a város polgármestere az ebtartók kéré­sére kijelölhet ilyen területet.- Igaz, ez a lehetőség fennáll - vélekedik Tulipán Miklós. - Sal­gótarjánban azonban nem egy, hanem legalább három-négy ilyen kijelölt területre lenne szükség a városrészek tagoltsága miatt. A döntésnek azonban je­lentős az anyagi vonzata. Kutyafuttató kellene Egy ismerősöm - nem kutya­tartó - felvetette, hogy legalább a városközponti kutyások számára jó lenne esetleg a Pécskő utca végén lévő még szabad területen kijelölni ilyen kutyafuttatót. S nem lenne szentségtörés, ha a megvalósításához hozzájárulná­nak maguk az ebtartók is. Ha másként nem, akkor a két kezük munkájával. Példa már van erre a városban, mégpedig a Salgó úton, a Kohász Művelődési Köz­pont fölötti területen. Az egykori acélgyári szabadidő parkot alakí­tották át a németjuhász kutyások, akik hetenként rendszeresen ide viszik jószágaikat iskolázni. Többször hallottam már azt is, hogy Salgótarjánban vannak személyek, akik előszeretettel nevelnek támadó természetű ku­tyákat és harcolni tanítják őket. Emlegetik a Damjanich utca vé­gét, a Vásárteret, a Gorkijt, Besz- terce-lakótelepet, ahol előfordul­nak ilyen kutyák. Ezek gazdái azonban nem szívesen fedik fel magukat. Ezen nem is csodálko­zom, mert a hírek szerint a leg­gyakrabban nem a társadalom elitjéből kerülnek ki ezeknek a kutyáknak a tulajdonosai. Meglepődtem, amikor nemré­giben egy szimpatikus salgótar­jáni fiatalember keresett fel. Kiss Attila stafforshire bulterrierek tu­lajdonosa, s ez azt jelenti, hogy olyan támadó természetű kutyák vannak a birtokában, amelyek a legnagyobb feszültségeket okoz­zák. Készséggel vállalta a be­szélgetést.- Engem nagyon érdekelnek a kutyák. Ezért jártam a kutya-vi­lágkiállításon is. Jelenleg van egy másfél éves és egy hét hónapos stafforshire bulterrierem. Koráb­ban is voltak kutyáim, de most azt szeretném tudni, hogy ez a fajta hogyan viselkedik, miként nevelhető. Fontosnak tartom, hogy a kutya származása nyo­mon követhető, egyenes szárma­zású legyen. Nem szeretem azo­kat a beképzelt embereket, akik a selejt kutyáikkal riogatják a gye­rekeket és a felnőtteket. A megyei rendőr-főkapitány­ságon Benkőné dr. Kincses Csilla, igazgatásrendészeti osz­tályvezető elmondta, hogy a me­gyében nem történt még feljelen­tés harci kutya ügyben. Ok is csak hallanak kósza híreket, ámde ezzel kapcsolatos bűncse­lekményről a rendőrségnek nincs tudomása. Marcsó azt reméli, hogy a harci kutya kérdés múló divathul­lám. Szerinte elgondolkoztató, hogy milyen lehet az az ember a saját gyerekével, feleségével szemben, aki úgy gondoskodik egy kutya felneveléséről, hogy egy másik hasonló állatot megöl­jön. S ha gyengébb lesz a másik­nál, akkor elpusztuljon, mert az ember tudja, hogy ez is megtör­ténhet. Az ilyen embernek ha nem lenne kutyája, akkor valami más eszközzel, de megtalálná annak a vágyának a kielégülését, amit most a kutyája jelent szá­mára. A környezete számára ez sem lenne megnyugtatóbb. Ebek mint eszközök Sokan felvetik a sajtó, a tö­megkommunikáció felelősségét is, a harci kutya és a támadó ter­mészetű kutya ügyek szenzációt keltő publikálása miatt. Ugyanis a kutya támadását mindig ki­váltja valami. Nemcsak a gyere­kek incselkedése lehet az, hanem a „vétlen” ember magatartása is, csak ő nem veszi észre. Lehet egy rossz mozdulat, az arcra írt utálat, félelem. Könnyen megtör­ténik a baj. Pedig valójában nincs probléma, hiszen a kutya csak eszköz a gazda kezében, csak le­képezi, mutatja amit a körülötte élő emberek ráruháztak. Pádár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom