Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08-09 / 133. szám
6. oldal Hagyomány 1996. június 8., szombat Padláson még rejtőzhetnek kincsek Somoson Minden önmagára valamit is adó település őriz és ápol valamiféle hagyományt, amit magával hozott a múltból, vagy csak néhány évtizede teremtett meg. Tehát az nem igaz, hogy csak azoknak a településeknek van hagyománya, gazdag múltja, amelyek országos hírű dolgokkal rendelkeznek - legyen az művészeti csoport, viselet vagy valamilyen természeti különlegesség. Somoskőújfalun az általános iskolában beszélgetünk Koppándi János igazgatóval és Ispán Tibor tanár népművelővel a település múltjáról, a hagyományokról, arról, hogy a mai somosiak gondolkodásában hogyan él a hagyományok tisztelete, ápolása.- Somoskőújfalu itt, a magyarszlovák határszélen úgy búvik meg Salgótarján szomszédságában, mintha mindig hozzá tartozott volna. Milyen múltat, hagyományokat ápolnak a somosiak?- Somoson nem tudunk évszázadokat átívelő hagyományokról, nincs például olyan viselet, mint Bujákon vagy Kazáron. Az itt élt elődök az általános jellegű felvidéki viselethez hasonló öltözékeket hordtak, használati tárgyaikban sem tértek el ettől az általános jellegtől. A hagyományápolás itt nem abban merül ki, hogy a hagyományokat kutassuk, hiszen nincsenek gazdag alapok, hanem újraélesztve azt, ami található, egy szélesebb hagyományt alakítsunk ki. Az iskolának szép gyűjteménye van a paraszti élet régi használati tárgyaiból, eszközeiből. Kiállítássá akarjuk majd rendezni. Az itteni padlásokon és pincékben még rejtőzhetnek népi kincsek. Valójában nem gyökértelen a somosi hagyomány, csak nem nagy műltű. Vegyük csak a falu nevét, Somoskőújfalu. A régi falu Somoskő. Ez egy falu a város árnyékában, amely dacára a város közelségének egy zártabb közös- ségű falu maradt - magyarázza a lelkes, fiatal igazgató.-Ha nincs hagyományokban gazdag múlt, mit tehetnek, tesznek a mai emberek az ön által említett szélesebb hagyományokért?-Tény, hogy a somosiak büszkén őrzik somosiságukat, ezt nem szégyellik, és hangoztatják is. Gyakorta hallani, hogy a település nem Salgótarján, hanem Somos. Noha éppen a megye- székhely része a település, ámde Somoskőújfalu falu maradt, az emberek összetartásával, szokásaival és a hagyományaival - válaszol Koppándi János. Ispán Tibor tanár népművelő is bekapcsolódik a beszélgetésbe.-Ha a hagyományőrzést szű- kebb értelemben vesszük, akkor az iskolai gyermeknéptánc-cso- portra tudok utalni. Az alsó tagozatos tanulókból verbuválódott egy tánccsoport, akik részben egy éve, részben a múlt ősszel kezdték a tánctanulást.- Úgy tudom, hogy Somoskőújfalun korábban figyelemre méltó néptánckultúra volt.- Valóban — mondja Ispán Tibor. - A nem is olyan távoli múltban Czikora Tibor vezetésével volt itt egy eléggé nagy létszámú, jól működő néptánccsoport. Országos fesztiválokat, helyi rendezvényeket, területi rendezvényeket látogattak, és kiválóan szerepeltek több alkalommal. Ez az az időszak volt, amikor ennek országosan nagy támogatottsága volt, másrészt akkor még olyan volt a fiatalság, hogy nem tekintette ezt szégyell- nivalónak. S mozgósítható volt erre a feladatra is.- Hogyan foglalkoznak a gyermektánccsoporttal, van-e már a csoportnak repertoárja?-A gyerekekkel a korosztályuknak megfelelő népi táncos játékokat tanulunk, de ismernek már több népi táncot is. A tudásuk még nem oly nagy, hogy egy önálló műsort tegyen ki, de rendszeres szereplői az iskolai és a helyi ünnepségeknek, és sikerrel szerepeltek már a nemrégiben megrendezett első somosi gyermeknéptánc-találkozón - sorolja Ispán Tibor.- Úgy tudom, hogy felnőtt táncosaik is vannak.-Igen - folytatja -, noha én nem csoportnak nevezem, hanem körnek, mert csupán négy párról van szó. Nagyon tiszteletre méltó az a munka, amit ezek a felnőttek végeznek, mert a sikeres elődök árnyékában nem könnyű felnőni, s munka mellett még anyagi eszközöket is áldozni a népi táncra.-Apropó, anyagiak! Ki vagy kik segítik a táncosokat anyagiakkal, vannak-e netán szponzoraik?- A pénz a legkevesebb - veti közbe az igazgató ezt a közhelyes kifejezést. - Az iskola alig tud erre áldozni, hiszen másra sincs pénzünk. Pályázatokat készítünk, de ebből csak annyi jön be, ami kiegészíthetne más pénzt. Azt, ami valójában nincs. Somoskőújfalun nincsenek gazdag vállalkozók, s egyáltalán ki ad valaki manapság pénzt a tánctanításra? Illetve mégis van, mert a helyi önkormányzati képviselőnk mindig támogatott minket, ha nagyobb rendezvényre készültünk. Az is kiderül, hogy az esetenkénti fellépésekre minden támogató forint elmegy, nem jut ruhára, nem tudják megoldani a zenekari kíséretet a táncosok, mivel azt sem várhatják el, hogy akár a Rege, akár a Dűvő együttes csak úgy szeretetből muzsikáljon, amikor nekik ez megélhetési forrás. A két fiatal pedagógus abban bízik, hogy a művelődési ház új életre keltése több lehetőséget teremt a néptánccsoportok fellépésére, rendszeresebb megmutatkozására. Reménykednek, a falu népe is rájön, hogy minderre szükség van, hiszen ezek a csoportok Somoskőújfalu jó hírét is keltik a nagyvilág előtt. Ugyanakkor a fiatalokban - de az idősebbekben is! - igenis van igény a népi táncra, amit fényesen bizonyított az első találkozó, ahová ötször többen jöttek el, mint azt a rendezők gondolták. S ez a siker, ha nem is adott szárnyakat a helyieknek, de nagy lendületet igen. S ezt most ki kellene használni. Az iskolában úgy tervezik, hogy szeptembertől a második osztályban a népi tánc oktatását tantervi feladatként vezetik be.- Hogyan látják a jövőt, a következő éveket a somosiak?- Szeretnénk, ha a falu népe is úgy látná, ahogyan mi elképzeljük - válaszol Koppándi János. - Mi az iskolát tartjuk nagyon megfelelő terepnek arra, hogy a gyerekek megismerkedjenek a múlt értékeivel, tovább gazdagítsák azokat a maguk kis munkájával. Rá akarjuk ébreszteni őket, hogy a mi nemzeti értékeink sem maradnak el más népekéi mögött. A magyarságtudat építése ilyen apró lépésekkel kezdődik. Mi a somosi öntudat nevelésével egy egészséges nemzeti öntudatot kívánunk erősíteni. S ebben legyen partnerünk minden szülő, nagyszülő és somosi lakos. Pádár András Az iskola gyermek népi táncosai, akik a példát adják a többieknek 1996. június 8., szombat BÁEPZOMtTYESíMliY________________________________________3. oldal Mustó János, Salgótarjánban élő festőművész, akinek alkotásait külföldi és hazai közgyűjteményekben, közintézményekben őrzik, számos egyéni kiállítása aratott sikert idehaza és a határokon kívül, Szlovákiában jelenleg is önálló tárlata kelt figyelmet, nyolc négyzetméteres pannót készít szülőfaluja, Luciáivá új, szlovák nemzetiségi iskolájának aulájába. Az iskola a művész szülőházának helyén épült, így Mustó János monumentális alkotása egyúttal tisztelgés a szülőfalu, a szlovák és a magyar ősök előtt, a két nép közös történelme, sőt az emberiség-történet átélésének művészi manifesztációja. A pannót - tervek szerint - augusztus 20-án adják át, ünnepélyes keretek között. Lucina-Lucfalva - Tükröződések A mű már jelenlegi állapotában is szinte betölti Mustó János műtermét. A látogató első benyomása a monumentalitás érzése, és csak később derül ki, hogy mindezt nemcsak a nagyszabású kompozíció, hanem annak részletgazdagsága is okozza. Történelmi téridő A pannó vertikális és horizontális szerkezetre épül, s a maga nemében páratlan jelképgazdagsággal bír. Középpontjában faragott Életfa magasodik, mintegy ösz- szefoglalva a három (alsó, középső és felső) világot.- Az én Életfám ugyancsak ezen ősi szimbólum hordozta egyetemességre épül, ami magában hordozza azokat a meghatározó elemeket, amelyek úgyszólván minden nép kultúrában megjelennek kifejezve a Föld és a kozmosz szerves egységét, s az ember, az egyén sorsát a térben és az időben, vagyis azonosságát múltjával és jövőjével a jelen minden egyes pillanatában - jegyzi meg a művész. - Az Életfa továbbá nemcsak az egyén, hanem a két nép, a szlovák és a magyar „történetére” is utal. Ez az idő- és térbeli vertikalitás jelenik meg a mű két szélső részén az ugyancsak faragott csillagképekre való utalással, hiszen valamennyien e csillagképek, a Kos, a Bika, az Oroszlán, a Szűz, a Nyilas, a Bak, a Vízöntő, a Halak, a Mérleg, a Skorpió, az Ikrek, a Rák jegyében élünk, az asztrológia, vagy az ősi csillagvallások tanítása szerint. A mű horizontális hangsúlya mintegy folytatása e kozmikus gondolatnak, amennyiben a Hold, illetve Nap járását, fogyatkozását, szerepét a földi életre jeleníti meg. Szláv és magyar oldal A művész tehát ebben a kozmikus meghatározottságban, történelmi téridőben, ha úgy tetszik, kulturális viszonyrendszerben dolgozza fel egy falu, egy nép történetét, ami nemcsak a nemzetek története, hanem egyúttal emberiség-történet. Az Életfa köré szervezett mű egyik oldala a szláv (Lucina), a másik a magyar (Lucfalva) oldal. Mindkét oldal meghatározó eleme a C betű. A szláv oldalon a Hold, a magyaron a Naprendszer a kozmikus jelkép. Előbbiben az ősfalú jelképétől jut el Lucáig, aki itt a költészet, a szerelem, a népdal, a legenda, az élet folytonosságának hordozója. Utóbbiban az új, a tatárjárás utáni falu születésétől napjainkig tartó idő jelenik meg. Ez a tízparancsolattal „zárul”, azaz az emberiség örök etikai parancsával, amely magában hordozza a reményt. Ha mindehhez még hozzátesz- szük, hogy a négy évszak jelképezte örök körforgás jegyében jelenik meg a műben a helyi téridő, akkor előttünk áll Mustó János alkotásának motívumgazdagsága, amelyben egyenrangú helye mindkét oldalnak, Ikarosnak éppen úgy, mint Lucának, Luci- nának a népzenének éppen úgy, mint valamennyi csillagképnek, a helyi örökségnek csakúgy, miként az egyetemesnek. Sőt ezek el sem választhatók egymástól. Fehérkő vára A helyi téridőben pedig ott van az egész falu, őstörténetével, hitével, hiedelmeivel, mondáival, szlovák és magyar örökségével. A tatárok 1242-ben feldúlták az ősi falut, ami már csak a mondákban él. Az emberek elmenekültek egy másik völgybe, ahol az új falu épült. Ennek a völgynek, a Kis-Zagyva völgyének van egy mesebeli, Fehérkő várának mondája. E szerint Fehérkő urának három gyermeke volt, Luca (róla nevezték el Lucfalvát), Sámson (ez Sámsonháza elnevezését magyarázza) és Márk (tőle kapta a nevét Márkháza). A művész alkotásán ezért olyan központi alak Luca. Jelképezi a falu, sőt az emberek, a népek ősanyját. Hordozza az időben az igazságot és a szépséget. Ezen a szláv oldalon ring a művész bölcsője, itt van a szülőház emléke és a kút, az ősforrás. És itt van a Pegázus is, az elröptető szárnyas ló. A másik, a magyar oldalon azok a képek tűnnek föl, amelyek a paraszti ősökre utalnak. Erdőt irtanak és melegednek a téli tűznél, látszik a templom tornya éppen úgy, mint az érett mákfej, amint ingadozik az őszi szélben. Emberek néznek ránk, évszakok váltakoznak, folyik az élet, az idő mindkét oldalon, ami egyébként szerves egységet alkot, a szláv és a magyar C ugyanarról szól, egymás tükörképe. Mustó János pannója a hatvan éven felüli művész munkásságának összegezése. Nagyszabású mű mind gondolatilag, mind festőileg. Úgy tetszik, a művész korábbi keménysége mára tiszta következetességé alakult. Képrészleteiben mind gyakrabban jelenik meg bizonyos bölcs belátás, sőt az ember iránti részvétből fakadó líra. Ez munkásságában további gazdagodás ígéretét hordozza. -mér Mustó János nagyméretű pannója szülőfaluja, Lucfalva számára készül
