Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08-09 / 133. szám

4. oldal Irodalom 1996. június 8., szombat Földijei köszöntötték a hetvenöt éves Jobbágy Károlyt - Amerika poétaszárnyon Köztársasági kiskereszt Gyarmat szülöttének Balassagyarmat szülötte, Jobbágy Károly egyetlen pillanatra sem feledkezett meg a szülőföldről. A kétszeres József Attila-díjas költő most ismét hazatért. Megajándékozott bennünket új köny­vével. Az Amerika poétaszárnyon című művét az Ipoly Könyvki­adó adta ki. Hetvenötödik születésnapján méltóképpen köszöntöt­ték földijei a költőt. Még a népszerű tévébemondó, Endrei Judit is könnyezett a meghatottságtól. Emlékszem, a nyolcvanas évek elején a Komjáthy Jenő Iro­dalmi és Művészeti Társaság al­kotótábort szervezett. Podlipszky Ervin könyvtárigazgató féltő, lel­kesítő szeretete segített a nehéz­ségeken. Mert hát akkoriban még gyanúsak voltak az ilyen össze­jövetelek. Szóval, a kelecsényi kastély egy hétre megtelt élettel. Vendégek is érkeztek. Nem na­gyon bíztunk benne, hogy Job­bágy Károly is eljön közénk. Mit keresne egy élő legenda, egy Jó­zsef Attila-díjas költő kezdő versfaragók között. Karcsi bácsi persze eljött. Örült, hogy találkozhat földijei­vel. Felejthetetlen este volt... Ült a lépcsőn és csak mesélt, egyre csak mesélt. A költészetről, a cenzúráról és a fogságról. Azóta is elevenen él bennünk minden mondata. Aztán később sokszor talál­koztunk. Amikor Nógrád hívta, mindig jött. író-olvasó találko­zókra, vagy csupán azért, hogy beszívhassa az itteni levegőt. Hogy beszélgethessen a földijei­vel... Bőrünkön a betűk A társaság életében meghatá­rozó volt az 1987-es év, amikor is megjelent a Bőrünkön a betűk című antológia. Kezdő költők, írók mellett Jobbágy Károly is szerepelt a kötetben. Vállalta azt, amit kevesen vállaltak volna. Jó­zsef Attila-díjasan a kezdők kö­zött. Hosszú idő után ez volt az első megszólalása. Keserűen gyönyörű visszaemlékezése ön­vallomás. Az élet zajától a halál csöndjéig című versekkel tűzdelt memoárja mindmáig kuriózum. Jobbágy Károly 1921-ben szü­letett Balassagyarmaton. Első versei a Népszavában jelentek meg 1939-ben. A háború, a fog­ság némiképp megtörte pályáját. Igaz, akkor is írt. Ott a fogságban is. Hazafelé jövet a határról fordí­tották vissza verseiért. Első ver­seskötete, a Feltámadás 1955- ben jelent meg. Ekkortól kezdve egy ideig nem volt megállás, kö­vetkeztek az újabb könyvek: Hajnali viadal (1956), Hó és Nap ( 1962, 1963), Háló nélkül (1965), Éjszakai vetítés (1967), Papír­szárnyak (1970), Szentendrei bú­csú (1978), Líra négy keréken (1979). Majd hosszú csönd, míg végül 1990-ben magánkiadásban napvilágot látott a Vesszőfutás. Irodalmi munkásságáért 1954- ben és 1963-ban József Attila-dí- jat kapott. Az nem lehet, hogy ezzel min­den befejeződött. így vélekedett Matúz Gábor gyarmati újságíró, aki előszedetett az asztalfiókból közel hétszáz oldalnyi kéziratot. Fogta a csomagot és elvitte a Népszava szer­kesztőjének, Szé­kely Annának. Már csak pénzt kellett keríteni a kiad­ványra. Sok-sok támogató nyitotta ki pénztárcáját az első szóra. így született meg az Amerika poétaszárnyon című kötet. A gyönyörű könyv már kapható a boltokban. Csoda ez a könyv - mondja Katalin asszony, a hű társ. Az a csoda, hogy egyáltalán megje­lent. Éveken ke­resztül ott lapult a fiókban a kézirat, nem gondolta senki, hogy valaha is könyv lesz belőle. Hogy lesz-e újabb Jobbágy-kötet? A feleség bízik abban, hogy az eddig ki­cenzúrázott versek még napvilá­got látnak. Újabb művekre már sajnos nemigen lehet számítani. Mert hát Karcsi bácsit kegyetlen kór támadta meg. Szavait már csak Katalin érti. Ezért, hogy ő a tolmács. Székely Anna izgatottan vette kézbe a kéziratot. Megdöbben­tette őt a napló kegyetlen őszin­tesége. Úgy érezte, titokra lelt. Az amerikai út naplószerű leírása nem nélkülözi az öniróniát sem. Székely Anna boldogan vállalta a szerkesztést. Néhány verset is beválogatott a kötetbe. Egysze­rűen bekéredzkedtek a könyvbe a költemények. Jobbágy Károly hetvenötö­dik születésnapját ünnepelte a minap Balassagyarmat. A város­háza díszterme kicsinek bizo­nyult. Juhász Péter polgármester arról beszélt, mennyire fontos Jobbágy Károlynak Gyarmat és, hogy mennyire fontos Gyarmat­nak Jobbágy Károly. Kolczonay Katalin, a Magyar Nyelv és Kul­túra Nemzetközi Társasága el­nöke egykoron Jobbágy Károly tanítványa volt a középiskolában. Személyes hangú életmű-ismer­tetőjében elmondta. Jobbágy Ká­roly is, mint nemzedékéből oly sokan, göröngyös utat járt be. Sú­lyosan hatott rá a hetvenes évek Jobbágy Károly kétszeres József Attila-dí­jas költő alapítvánnyal is segíti a helyi iro­dalmat derekán kialakult ízlésterror, a másfajta a költészet megjelenése és a sokszor igazságtalan kritika. Sokan meghasonultak Önbizalomvesztés következett. Nemzedéke közül sokan megha­sonultak. Volt aki öngyilkos lett, mások pedig az alkohol rabjaivá váltak. Jobbágy Károly soha nem nyúlt a pohár után. Magába foj­totta keserűségét. Azon töpren­gett, jó úton jár-e. Hogy sikerült megbékélnie önmagával, abban jelentős szerepet játszott az indít­tatás, a szülőföld. A tanítvány szólt arról is, hogy amikor Jobbágy Károly a Szov­jetunióban járt, külön utat válasz­tott. Egyedül ő kereste fel a kár­pátaljai magyarokat, hogy be­szélgessen velük. Meg is lett a .jutalma”: itthon, ha lehet, még jobban mellőzték, mint koráb­ban. Méltatlanul. Agyonhallgatása mind a mai napig tart. Nem divat manapság az olyan költő, aki ügyvédül szegődött a „kisembe­reknek”. Márpedig, ha erre a köl­tészetre azt mondják, korszerűt­len, akkor maga a lét is korszerűt­len. Végezetül Kolczonay Kata­lin az írószövetség üzenetét hozta: jövőre megjelenhet egy az életművet átfogó válogatás. Baranyi Ferenc 1962-ig ment vissza az időben. Akkor találko­zott először személyesen Job­bágy Károllyal. Az akkor már ünnepelt költő barátjául fogadta a pályakezdőt. Baranyi mostaná­ban nem vállal semmiféle nyil­vános szereplést, mert Daniét fordít. Most kivételt tett, s a kö­zönség figyelmébe ajánlotta az Amerika poétaszámyom című könyvet. A költőtárs szerint nem csak napló ez a mű, de sokkal több annál. Hajszálpontos kor- és kórrajz a kint élő magyarok egy részéről. Azokról, akik kollabo- ránsnak nevezik azokat, akik itt­hon maradtak, s vállalták a huza­tos hazát. Éltessen soká a vers, kedves Károly - zárta mondan­dóját Baranyi Ferenc. Egy kiskereszt Kojnok Nándor, a Balassi Bá­lint Könyvtár nyugállományba vonult igazgatója is barátjának vallhatja Jobbágy Károlyt. Meg­annyi találkozás után mélyült el a barátság. Most a könyvtár nevé­ben emlékplakettet hozott Nóg­rád híres szülöttének. Ezt követően Juhász Péter polgármester felolvasta Göncz Árpád köztársasági elnök üdvöz­letét: Jobbágy Károly József At­tila-díjas költőnek irodalmi mun­kássága elismeréséért a Magyar Köztársaság Érdemrendjének kiskeresztjét adományozom. Katalin asszony meghatottan köszönte meg azt a szeretetet, amit itt kapott a férje. Majd beje­lentette, hogy Jobbágy Károly alapítványt hozott létre a helyi irodalom megsegítésére. Infor­mációink szerint háromszázezer forinttal indul az alapítvány. Endrei Judit, a népszerű tévés­bemondó, a rendezvény háziasz- szonya könnyezve köszöntötte Jobbágy Károlyt. De ne feledkezzünk meg az Ipoly Könyvkiadóról és Rigó Zoltán felelős kiadóról sem. (ádám) 1996. június 8., szombat Könyv 5. oldal „A kultúra különös szerepet játszik múlt és jelen, jelen és jövő között az életben” Elméleti program az értelmes élethez Földiák András (balról) a Magyar Művelődési Intézet igazga­tója méltatta Németh János új könyvét fotó: gyurián tibor Nem kis elszántság kell manap­ság egy kultúraelméleti könyv megírásához. Az ugyanis, aki ezt megteszi, pontosan tudatában van annak, hogy napjainkban a kultúra egyáltalán nincs kedvez­ményezett helyzetben, nem is be­szélve az elmélet csökkenő sze­repéről a praktikus, hasznot hozó, kifizetődő konkrét szakis­meretekhez képest. Németh János István - akinek A kultúra üzenete 1.0 című köte­tét az ünnepi könyvhéten mutatta be Salgótarjánban, a Balassi Bá­lint Könyvtárban Földiák And­rás, a Magyar Művelődési Intézet igazgatója - a Mikszáth Könyv­kiadó vezetőjeként jól ismeri ezeket a rideg piaci viszonyokat, konjunkturális szempontokat, de tanárként, gondolkodó értelmi­ségiként, író emberként nem tö­rődik - nem törődhet - velük.. Mondanivalója van a világról s ezt itt és most veti papírra, kicsit annak reményében is, hogy újra lesz olyan időszak, amikor - ta­lán éppen az ilyen könyvek révén- megnő a kultúra presztízse s elméleti fejtegetéseket is olvas­nak majd az emberek. Annál is inkább, mert Németh János elvont fogalmakkal (bázis- és rétegkultúrák) operál ugyan a kultúra modellálásakor, de ez nála lényegében nem jelent mást, mint „az életünknek formát adó és viszonyainkat szabályozó kul­túra gazdagságának érzékelteté­sét”. A társadalmak fejlődését- a mozgásokat, változásokat meghatározó fő áramlataikban- a kultúrák harmóniájába rende­ződve írja le. Az újdonság erejé­vel hat az úgynevezett humán di­namika működésének és mérésé­nek leírása, amely a társadalom- fejlődés két alaptípusának (az al- kotóan szervező, organizatóri- kus, valamint a fundamentalista) jellemzése során is segíti a szer­zőt. Németh János ugyancsak ere­deti -s éppen ezért figyelemre méltó - kategóriarendszere gaz­dag művelődéstörténeti adat- és eszköztárra épül, amelynek már az ismerete is imponáló, nem be­szélve az író, illetve a tanulmány logikája szerinti elrendezésről, felhasználásról. Nem értünk viszont egyet az előszót is jegyző lektorral, Ve- kerdi Lászlóval, aki nem kisebb szaktekintélyekre, filozófusokra mint Heideggerre, Lukács Györgyre, Heller Ágnesre, Kon- rád Györgyre, Szelényi Ivánra és másokra való utalás miatt kriti­zálja Németh Jánost. Azt viszont véleményünk szerint is jól látta meg, hogy Németh milyen frap­páns, de nem öncélú megfogal­mazásokat alkalmaz. Például: „A demokrácia valójában nem a szabadság érdekét, hanem az ér­dekegyeztetés szabadságát való­sítja meg" ; „A jólét nem azonos a jó léttel" ; Az energia és infor­máció „háziasítása". Az új, „érvelő” művészeti fo­tókkal is gazdagon illusztrált kö­tet nem véletlenül viseli az 1.0 számot. Jelzi, hogy ez „csak” a kezdet, folytatása következik.- Úgy legyen! - kívánhatjuk a Nógrádban immár negyedszá­zada otthonra lelt szerzőnek. csongrády ­Istenhez vezető utak a „neobarokk” országban Hiánypótló könyvsorozat első kötete látott most napvilágot Buda­pesten, a Teljes Evangéliumi Diák- és Ifjúsági Szövetség, a Szent Pál Akadémia kiadásában, Fazekas Csaba Kisegyházak és szek­takérdés a Horthy-korszakban című könyve. A Látószög könyvek címmel induló sorozatot Horváth András és Králl Csaba szer­keszti, a Budapest Observer, a Művelődési és Közoktatási Minisz­térium Kisebbségi Főosztálya, s a Soros Alapítvány támogatja. Fazekas Csaba kötete nem könnyű, hanem fontos, sőt idő-, szerű könyv mindazok számára, akiket érdekel a társadalmi elő­ítélet működési mechanizmusa. A dokumentumok természetesen az adott korszakról szólnak, az 1990-es évek elejének jelenségei azonban - egyebeken kívül - azt is jelzik, hogy a mindenkori „hi­vatalos Magyarország”, ha vélt vagy valós politikai érdekei úgy kívánják bármikor képes műkö­désbe hozni a társadalom több­sége számára már elfelejtettnek vélt mechanizmusokat, a társa­dalmi, vallási és más kisebbségi csoportok iránti bizalmatlanság fölkeltésével, a másság iránti elő­ítéletek fölerősítésével, a mani­pulált közbeszéd formálásával. Éppen ez adja meg a gazdagon dokumentált könyv időszerűsé­gét. Az olvasó ugyanis szinte lap­ról lapra ismételten „ismerős” kezdi, doku­mentálva az ál­lami szervek és a történelmi egyházak ma­gatartását. Kü­lön fejezet szól a szektakérdés éleződéséről a harmincas években, il­letve a kisegy­házak felszá­molására tett kísérletről a második vi­lágháború éve­iben. Végül ki­tűnő összege­zés olvasható azon eszmetör­téneti adalék­ról, amelyek a Horthy-kor- szakot megha­tározták. A könyvet mel­léklet, bő jegyzetanyag, angol nyelvű összefoglaló teszi tel­jessé. (bte) A Látószög könyvek első kötetének címlapja okfejtésekkel, sőt kifejezésekkel találkozhat, s érzékelheti, hogy a múlt nem ér véget, a figyelemre mindenkor szükség van. Akkor is, ha a hivatalos közbeszéd pil­lanatnyilag talán kevésbé ad okot az aggodalomra. A szerző rengeteg új kutatási eredmény, dokumentum közlé­sével tekinti át a szektakérdés alakulását á Szekfü Gyula által „neobarokknak” hívott, két vi­lágháború közötti Magyarorszá­gon, amelynek meghatározó té­nyezői voltak a politikai hata­lommal összefonódott egyházak, mindenekelőtt a katolikus egy­ház. Az ezektől eltérő egyházak, felekezetek, vallási csoportok, a „szekták” puszta létezésükkel zavarták a történelmi egyházak és a hatalom együttműködését, ezért utasították el, sőt üldözték őket. E folyamat áttekintését Fa­zekas Csaba a húszas évektől

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom