Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08-09 / 133. szám
2. oldal Kiállítás 1996. június 8., szombat Régen hordták, ma is csodálják most kiállított textíliák a 19. század utolsó harmadától az 1950-es évekig tartó időből valók. Zsák, tarisznya, takaró Nemcsak a Kárpát-medence néprajza, a népi kultúra szlovák megjelenési formái iránt érdeklődők számára jelenthet sok tanulsággal járó élményt ez a tárlat, hanem mindazoknak, akik kedvelik a tiszta formákat, világos motívumokat, s akiket érdekel a múlt. Ehhez a múlthoz többek között a len és a kender feldolgozása, A népi textília szépsége címmel szemet gyönyörködtető kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők augusztus 31-éig a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. A tárlat a losonci Nógrádi Múzeum válogatott anyagát tartalmazza. Amint azt PhOr. Dita Noci- arová a katalógus bevezetőjeként közli, a Nógrádi Múzeum gyűjteményének megalapozása 1954-től számítandó. A múzeum első helye kezdetben a gácsi (Halic) kastély volt, 1967-től Fülek, jelenleg pedig Losonc ad otthont az intézménynek. Aki megtekinti a mostani salgótarjáni kiállítást, Szlovákiában járva ezután bizonyára nem kerüli el a losonci Nógrádi Múzeumot sem, amely több gazdag gyűjteményt is őriz a múltból, E gyűjtemények közül éppen a népviseleti anyag és a népi textíliát magában foglaló gyűjteményi rész a leglátványosabb. Földrajzilag Nógrád szlovákiai részéről, a mostani losonci járásból való a gyűjtemény zöme. Ez a vidék történelmileg is a szlovák, illetve a magyar etnikum érintkezési területe. Mi sem természetesebb tehát, hogy ez az az együttélés a két nép paraszti kultúrájában is megmutatkozik, akár a népmeséket, népdalokat, akár a néprajzi tárgyi anyagot, benne többek között a népviseletet, a népi textíliát nézzük. Ember és textília A jelen tárlat mind a bemutatott anyag világos elrendezésével, mind pedig a textíliák funkcionális tisztaságával, illetve nyugodt színvilágával, amelyben meghatározó maga a fehér, a frissesség érzetét kelti a látogatóban. Azt az érzést, hogy az életnek igenis megvan a maga rendje, az ünnepek tagolta hétköznapok sorjá- zása nem a nyomasztó egyhangúság, a lélekölő robot ideje, hanem az önmagát a munkában föllelő emberé, aki ugyan a születéstől a halálig - életkorának, a közösségben elfoglalt helyének és az évszakoknak megfelelően - feladatokat lát el, keményen küzd az adott természeti és társadalmi viszonyokkal létfeltételeinek alakításáért, de a küzdelemben föltalálja önmagát, ünnepeiben fölemeli a lelkét. Időszerű üzenet Ez az életforma a múlté, üzenete azonban ma is érvényes, az emberhez méltó létezés lehetőségéről szól, adott gazdasági, társadalmi viszonyok között. Ez a létezés magában foglalja a kemény munkát, ami nem megalázza az embert, hanem egyrészt létfenntartásához szükséges, másrészt esztétikai, sőt kultikus igényeit is kielégíti. A textília előállítása - nyersanyagának feldolgozásig - a legősibb emberi tevékenységek közé tartozik. A vagy állati nyersanyagként a gyapjúkészítés is hozzátartozik. A kiállításon a népi textília különböző csoportosításban tárul a látogató elé. Egyik csoportot a gazdasági textíliák jelentik. génykendők, keresztelő-lepedők stb. is. Ezeket különösen változatosan díszítették, az alkalomnak megfelelően formálták. A népviseleti anyag a legváltozatosabb ezen a kiállításon is. Enanyát és az újszülöttet a környezetétől. A dísztakaró, amelyben keresztelőre vitték a gyereket, mint halotti lepel vagy szemfedő halálig.”-mér Élelmiszerek, takarmány tárolására használt zsákok, zacskók, tarisznyák, állatokat védő takarók stb. tartoznak e csoportba. Minden, ami a ház körül, a gazdálkodásban, az állattartásban nem is olyan régen napi használati tárgy volt. A természetes anyagok szépsége és a funkciónak pontosan megfelelő formaválasztás a használók biztos érzékéről, gyakorlatiasságáról, munkakultúrájáról, esztétikai igényéről tanúskodik. Menyasszonyi kelengye Még szembetűnőbb ez a lakástextíliákat szemlélve. Mindez ide tartozik, ami hajdanában a menyasszonyi kelengyében is volt, ágylepedők, párna- és dunnahuzatok, törülközők, törlők, takarók, hímzett vagy szőttes abroszok, és így tovább. De ide tartoznak a szőnyegek, vagy éppen az úgynevezett szertartási textíliák is, például vőfély- és vőlenek hordásával már a legtöbb faluban felhagytak, a hegyvidéki falvakban az 1960-as években. A tárlat a len-, a kender- és a gyapjúfeldolgozás eszközeit, folyamait is bemutatja, s igen érdekesek azok a régi fotográfiák, amelyek Abelfalva, Turopolya, Ma- dácska, s a többi faluban készültek, s a jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető hegyvidéki viseleti gazdagságról adnak hírt. Len, kender, gyapot A textilanyagok zömét az 1940- es évekig Nógrádban állították elő, a gyapot és a szintetikus anyagok az 1920-as években kerültek népi környezetbe. Ez időben kezdték használni a gyárilag készült textilanyagokat is ezen a tájon. PhDr. Dita Noci- arová megjegyzi: „A népi textilanyag végig kísérte az embert születésétől fogva - mint saroklepedő, amely elválasztotta az V* ■ tMííítÍíi* , ■ Részletek A népi textília szépsége című szlovák kiállításról trm 1996. június 8., szombat Örökség 7. oldal „Ha születéshelyünk nem volna...” Örökség és felelősség címmel rendezte meg az irodalomtörténész muzeológusok országos tanácskozását Salgótarjánban a Nógrádi Történeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum május 15-étől 17- éig. Ekkor nyitották meg a Nógrádi Történeti Múzeumban a Mikszáth képei között című kiállítást is, amely nyár végéig várja az érdeklődőket. A tárlat a megyei múzeumok tulajdonában lévő Mikszáth-hagyaték legérdekesebb részét mutatja be. A muzeológusok országos tanácskozásán csaknem negyvenen vettek részt. Az irodalomtörténész muzeológusok ezúttal arra vállálkoz- tak, hogy megvitassák a magyar közgyűjteményekben található írói hagyatékok jelenlegi helyzetét, a velük kapcsolatos legfontosabb teendőket. Természetes, hogy Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulója előtt egy évvel, és éppen Nógrádban az ő hagyatéka, írói öröksége került a figyelem középpontjába. Egyebeken kívül, erről is kérdeztük dr. Kovács Annát, a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténész muzeológusát. Tárgy, szellem-Milyen értéket képviselnek a múzeumokban, közgyűjteményekben őrzött írói hagyatékok?- Az irodalmi muzeológusok álláspontja az, hogy minden, íróhoz, irodalmárhoz köthető személyes hagyaték, tárgy, kézirat megőrzésre méltó, amennyiben az életmű jelentőséggel bír. Minden írói hagyaték két részből áll. Az egyik az a kézzelfogható tárgyiasult anyag, amit múzeumok, könyvtárak, levéltárak őríznek (kéziratok, személyes használati tárgyak stb.). A hagyaték másik összetevője az a szellemi örökség, amit az írói életmű képvisel. Valójában ez minősíti az írói hagyatékot. Mikszáth-hagyaték-Mi volt a Mikszáth-hagyaték körüli eszmecsere lényege?-Az egyik a Nógrád megyében őrzött Mikszáth-relikviák története és jelenlegi helyzete. A másik pedig a horpácsi Mik- száth-kastély. Éppen ezek kerültek a tanácskozás középpontjába. Annál is inkább, mert az utóbbi időben a Mikszáth-család részéről bizonyos kétségek merültek Kálmán és a másik fiú, az akkor már nem élő Mikszáth Albert kiskorú leánya örökölte. A birtok és az ingatlanok történetében új korszakot jelentett az 1945-ös földosztás. Az ingatlanok akkor a család tulajdonában maradtak, így a Mikszáth-kastély sorsának történeti áttekintésében az utolsó A Mikszáth képei között című kiállítás nyár végéig tart nyitva föl a relikviák és a Mikszáth-kú- ria tulajdonjogát illetően. Ami a relikviákat illeti, ezek zöme 1913-ban került köztulajdonba. E tekintetben mérvadó Mauks Ilonának 1913-ban kelt leve a Magyar Tudományos Akadémia elnökéhez, amelyben hivatalosan is az akadémiának adományozza Mikszáth Kálmán írói és személyes tárgyi hagyatékát. Az akadémiától két szakaszban, az 1950-es évek elején és 1982-ben került Nógrád megyébe a hagyaték. Ha pedig a horpácsi kastélyt nézzük, erre vonatkozóan is alapvető dokumentumok segítségével igyekeztek tisztázni a körülményeket a muzeológusok. Mikszáth Kálmán halála után özvegye jog szerinti haszonélvezője volt valamennyi ingatlannak, így a kastélynak is. Az özvegy, Mauks Ilona halálát követően, s a rendelkezésre álló végrendelete értelmében a horpácsi birtokot és ingatlanokat ifjabb Mikszáth állomás 1951-ben érkezett el. Ekkor az örökösök felajánlották az államnak megvételre az épületeket is. Az-„adásvételi szerződés” létrejött. Az ötvenes évektől a Mikszáth-kastély múzeumi célokat szolgál. A család vissza akarja vásárolni. Az irodalomtörténész muzeológusok álláspontja az, hogy a Mikszáth-hagyaték ügyében mind a családnak, mind a muzeológusoknak, mind pedig a megyei közgyűlésnek megvan a maga felelőssége. Mindenekelőtt abban, hogy az írói hagyaték fennmaradjon, s 1997-től a nagy- közönség számára is megtekinthető legyen, méltó körülmények között. Az író otthona A Mikszáth képei között című kiállítás a tárgyi hagyaték egy részét mutatja be a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban. A tárlat anyagát azokból a műtárgyakból, festményekből, rajzokból, metszetekből, fotográfiákból, iparművészeti tárgyakból stb. válogatták össze, amelyek Mikszáth Kálmánt pesti és horpácsi otthonában körülvették. Összességében érdekes képző- művészeti tárlatról van szó. De lényegesebb az a tény, hogy ez a tárgyegyüttes olyan kérdésre irányítja a figyelmet, amelyet eddig a Mikszáth- irodalom nemigen vizsgált. Nevezetesen arra az izgalmas és máig feltáratlan kapcsolatrendszerre, amely Mikszáth Kálmánt a korabeli művészeti törekvésekhez fűzte. A kor divatos művészei, Komáromi Katz Endre, Eder Gyula, Benczúr Béla, Fesztyné Jókai Róza festményei mellé az író megszerezte Szinyei Merse Pál Virágzó almafák című olajképét is, ami mindenképpen biztos képzőművészeti érdeklődésre utal. Az írók, közéleti személyiségek fényképei, például Tisza Lajos, Tolsztoj, vagy Jókai Mór Mikszáthnak dedikált fényképe pedig azt az irodalomtörténeti közhelyet létszik megkérdőjelezni, miszerint Mikszáth Kálmán tájékozatlan lett volna az irodalmi életben. A kiállítási tárgyak - azon túl, hogy kellemes és tanulságos sétát tesznek lehetővé Mikszáth Kálmán meghitt tárgyi környezetében - felhívó erővel mutatnak rá az életmű ismeretlen vagy mindeddig kevésbé ismert vonatkozásaira is. »... mi vagyunk ml” A kiállítás mottóját a rendezők, a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársai magától Mikszáth Kálmántól választották. Az író 1909-ben írta e sorokat: „Ha születéshelyünk nem volna, meg az apró tárgyaink, melyek környeznek és a régi barátaink, kik kvázi elmúlt életünk állomáshelyei - talán el sem hinnénk már annyi idő után elváltozva, hogy mi vagyunk mi.”-mér
