Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-01-02- / 127. szám
6. oldal Mozaik 1996. június 1., szombat Román szenzáció a fegyver-kiállításon - Plovdivban nyűt meg a védelmi felszerelések nemzetközi kiállítása, ahol nagy érdeklődés mutatkozik a román gyártmányú, gránátvetővel kombinált kalasnyikov iránt. fotö: reuter Bombay a világ legzsúfoltabb városa - 434 négyzetkilométeren 12 millióan Drága irodák, dőlöngélő házak Bombay, India pénzügyi és kereskedelmi fővárosa a legnagyobb népsűrűséget mondhatja magáénak a világon. 434 négyzetkilométeren több mint 12 millióan zsúfolódnak össze. Bombay-ben kilencmillió ember nem jut hozzá közvetlenül az ivóvízhez. A lakosok közül további kétmillió olyan többszintes épületekben él, amelyek közül mintegy száz dől össze évente, átlagosan 50 ember halálát okozva. Irodát bérelni itt a legdrágább a világon: többe kerül, mint Hongkongban vagy Tokióban. A Szuezi-csatoma megnyitása után Bombay még fontosabb kikötővárossá lépett elő, s különösen az 1860-as években a gyapot boom idején emelkedett magasra csillaga. Tőzsdéje az egyik legrégebbi, és a legjelentősebb Indiában. Légi és tengeri kikötője szintén a legforgalmasabbak közé tartozik. A város vezetősége azt reméli, hogy Bombay majd Hongkonggal és Szingapúrral is ösz- szemérhető pénzügyi központtá növi ki magát. A városi hatóságok a naponta keletkező óriási szemétmennyiség (5500 tonna) 50-70 százalékát gyűjtik csak be. Bombay lakói különösen szennyezett levegőt kénytelenek belélegezni, amelynek széndioxid és szénmonoxid tartalma jóval meghaladja az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által még elfogadhatónak tartott értékeket. A fertőzött víz, és a nagy esőzések viszont időről időre sárgaság-, malária-, tífuszjárványokat és más emésztőszervi megbetegedéseket okoznak. A nők egyre gyakrabban adják tiszta nevüket pénzmosáshoz is „Keresztanyák” a maffiában Mindig háttérben maradtak, így akarta a maffia, távol a titkoktól, bár úgysem mondták volna el senkinek, mosták a vérfoltos ruhákat, és világra hozták a gyilkosok új nemzedékét. A maffiózók női hozzátartozói - feleségek, anyák és nőtestvérek - évszázadok során mindig tudták, hogy hol a helyük. De a maffia-világ változik, és benne a nők is. Gyakran ők bátorítják arra a férfiakat, hogy valljanak. Manapság rengeteg a bűnbánó maffiózó, s ez a tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen fejlemény kulcsfontosságú eszköznek bizonyul az állam kezében a szervezett bűnözés ellen vívott nehéz harcban. Női gengszterek Vannak azonban olyan nők is, akik önállóságukat arra használják fel, hogy új szerepet vállaljanak a Cosa Nostrában. A hagyományok szerint régebben csak a férfiak köthettek vérszerződést, amely megpecsételte belépésüket a „tiszteletreméltó társaságba”, ahogy a maffia saját magát nevezi. De a bűnbánó maffiózók azt mondják, hogy ma már nem tartanak ilyen ceremóniákat, s hogy sok asszony éppúgy benne van a maffiában, mint a férfi hozzátartozóik. A változások a legnyilvánvalóbbak Szicília keleti részén, főleg Catania környékén, ahol a maffia egész szigetre kiterjedő hatásköre legutoljára szilárdult meg, ezért itt kevésbé kötődnek a hagyományokhoz. Némely nő letartóztatott férje helyére lép, átveszi a gengszterek irányítását. A rendőrség a telefonbeszélgetések lehallgatásakor tapasztalja, hogy a nők főnökökként lépnek fel, gyilkosságok elkövetésére adnak utasítást. Bűnbánó maffiózók azt mondták a rendőrségen, hogy ha valaha sikerül elkapni a Cosa Nostra második számú vezetőjét, akkor biztosan ott találják mellette a feleségét is, mert életéhez annyira hozzátartozik a bűnözés. Igazuk lett. Amikor három évvel ezelőtt egy éjszaka tíz rendőr Catania közelében behatolt egy falusi rejtekhelyre, hogy elfogja Nitto Santapaolát, ott aludt mellette a feleség, Carmela Minnitti. Carmela bűnöző élete Azelőtt az asszonyok nem követték férjüket, amikor azoknak el kell rejtőzniük. Carmela már korábban elkezdte a bűnöző életet, férjével terepszemlét tartani ment a kirablásra ítélt ékszerüzletekbe. Két évvel férje letartóztatása után rendőrruhába öltözött gyilkosok csöngettek be hozzá, lányát félrelökték, őt pedig lelőtték. A nők egyre gyakrabban adják „tiszta nevüket” pénzmosáshoz, ugyanolyan módszerrel, ahogy a kolumbiai kábítószer-kereskedelmi kartellek főnökei védelmezik vagyonukat. A Cosa Nostra arra használja a nőket, hogy üzeneteket csempésszenek be a szigorúan őrzött börtönökbe, illetve onnan ki. A főnökök most kis szigeteken vagy más eldugott helyen töltik büntetésüket, és sok esetben csak feleségük, anyjuk, és a lányaik látogathatják őket. Hűség a maffiához Újkeletű függetlenségük most azt is jelentheti, hogy a nők rendíthetetlenek maradnak, ha férjük vagy testvérük átáll a törvény oldalára. A televíziónak és az újságoknak nyilatkozva megtagadják ezt a döntést. Némelyek elmennek arra a bírósági tárgyalásra, amelyen férjük tanúskodik, hogy világgá kürtöljék a Cosa Nost- rához való hűségüket. Ezután a maffia védelmezni fogja őket, ott maradhatnak, ahol élnek és gyerekeik továbbra is iskolába járhatnak. A feleség úgy is küldhet világos üzenetet, ha egy szót sem szól. Három évvel ezelőtt elfogták a Cosa Nostra első számú főnökét, Salvetore „Toto” Riinát, aki 23 éve rejtőzködött. Két nappal később a felesége négy gyermekükkel előjött a rejtekhelyéről, és visszatért a család szülővárosába, Corleonéba. A nyomozók szerint ezzel világosan a maffia értésére adta, hogy férje nem fog „köpni”. Jóléti állam helyett jóléti társadalmat ! - Vitányi Iván a magyar baloldal esélyeiről Nem beszél az értelmiséggel a hatalmi elit A 71 éves politikus nemrégiben még a Szocialista Párt választmányának elnöke volt. Előélete változatos. Diákkorában fegyverrel harcolt a német megszállók ellen, ezért megjárta a sopronkőhidai börtönt. Az ötvenes években a Nagy Imre körül csoportosuló reformerekhez tartozott, 1956 után el is bocsátják értelmiségi állásából. írásai 1960-tól jelenhetnek meg ismét. Népzenével-néptánccal foglalkozik, szociológiai elemzéseket készít, regényt is ír - több mint egy tucat könyve látott napvilágot. Tavalyi munkáját, A társadalom logikáját elkapkodták az érdeklődök. 1990-től országgyűlési képviselő, a magyar szocialisták egyik legtekintélyesebbike.-Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani-olvasni, hogy a magyar baloldal elbizonytalanodott. Ezt látszanak igazolni a szocialista párton belüli viták is.-Nincs ebben semmi meglepő, elvégre a baloldaliság éppen most van változóban. Nem akarom történelmi fejtegetéssel traktálni az olvasót, ezért csak megemlítem, hogy a baloldaliság a század első felében mást jelentett, mint a második felében. Például Nyugat-Európá- ban a baloldal célja a jóléti állam megteremtése volt, a szociáldemokraták mindenhol ezért küzdöttek. Egy olyan államért, amely az egészségügy, az oktatás, a társadalmi biztonság rendszereit hozta létre. Manapság az a gond, hogy maga a jóléti állam van válságban. Nemcsak nálunk kell lefaragni a költségvetésből, nemcsak mi költünk egyre kevesebbet az úgynevezett jóléti kiadásokra. Ez történik Nyugat- Európában, az Egyesült Államokban, sőt, a jóléti állam szülőföldjén, Svédországban is.-De azt azért belátja, hogy mindez bennünket, magyarokat aligha vigasztal.-Belátom, ettől azonban a tény még tény marad. A jóléti állam nagyon sokat vont el a társadalomtól, s ennek egy részét osztotta vissza. Nem úgy vont el, mint nálunk, az államosítás útján, hanem adók formájában. Az elvonás néha már a nemzeti jövedelem ötven százalékát is meghaladta, s ez egészségtelen arány. Innen kellett visszavonulni, még a leggazdagabb országokban is.-Az ilyen helyzetben a baloldal csak utóvédharcot folytathat?-Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy a jóléti állam helyett jóléti társadalmat kellene teremteni. Az elvonó-osztogató funkciókat, amelyeket az állam úgy gyakorolt, hogy a társadalom kezéből a magáéba összpontosította az eszközöket, most a társadalomnak kellene megtartania. Ez látszólag csekély változás, valójában azonban forradalmi tett volna. Mert ehhez magának a társadalomnak is meg kell változnia.-S ezt így is gondolják a baloldaliak világszerte?-Nemrégiben a Szocialista Intemacionálé egyik tanácskozásán fejtettem ki ezt a felfogást, sokan egyetértettek velem. Mások meg vitatkoztak. Dahrendorf, a híres német szociológus például úgy gondolja, hogy a szociáldemokrácia és a liberalizmus szintézise fog megvalósulni. Tulajdonképpen nem is vitatkozom vele, csak éppen azt hiszem, hogy az én megfogalmazásom pontosabVitányi Iván ban foglalja össze az elkerülhetetlen változás lényegét. Nálunk és a környező országokban azért nehezebb a helyzet, mert miközben azon kéne töprengenünk, hogy miként valósítsuk meg a jóléti társadalmat, még a jóléti állam sem valósult meg.-Hol a baloldaliság mostanában?- Mindig ott, ahol a gondolkodás a társadalom szélesebb rétegeinek érdekeit helyezi előtérbe. Nyilvánvaló, hogy amikor demokráciáról van szó, akkor a demokráciába minél több embert kell bevonni. Ez látszólag ellentmondás, hiszen a demokrácia elvben minden emberé. De nem mindegy, hány ember megy el szavazni, s hányán képesek tudatosan választani, mennyien tudják az ön- kormányzatok és a civil szervezetek révén befolyásolni a döntéseket. Minden baloldaliság, ami a társadalom aktivitását serkenti. Minden olyan gondolkodás baloldali, amely a gazdaság absztrakt fejlődésének igénye mellett azt is figyelembe veszi, hogy itt tízmillió emberről van szó.- A rendszerváltás óta a magyar értelmiség mennyire őrizte meg független státuszát, s mennyire szegődött el a napi politika szolgálatába?-A magyar értelmiség szerintem jól vizsgázott. Nagyon nagy szerepet játszott a társadalom átalakításában, ráadásul tanulni tudott a bekövetkezett változásokból. Azért meg különösen sokat tett, hogy 1994-ben ilyen választási eredmény szülessen, s hogy erős szocialistaliberális bázis alakult ki. A baj csak az, hogy az értelmiségnek az egész társadalomhoz való viszonyában nem jött létre egyensúly. A pártállami időkben az értelmiség bekerült a hatalomba, másrészt pedig szolgálta a hatalmat. Most egyikre sincs lehetősége, mert a hatalmat hivatásos politikusok gyakorolják. Saját példámmal élve: hogy én most nem tartozom a Szocialista Párt vezető köreihez, ez csak azt jelenti, hogy az imént említett folyamat még teljesebbé vált. Nincs napirenden a „szolgálat”, mert az új hatalmi elit nem képes megszólítani a magyar értelmiséget. Ezért most maguknak az értelmiségieknek kell kiharcolniuk a beleszólás jogát.-Ha már szóba hozta: az, hogy Ön március óta nem a pártválasztmány elnöke, vajon nem hozható összefüggésbe azzal, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát többre becsülte a funkciónál?-Még csak azt se mondhatom, hogy többre becsültem. Egyszerűen nem tudok másképpen létezni. D. Kiss Csaba Vitányi Iván mondja Belépőjegy: Versengés van a kelet-európai népek között. Melyikük tud leghamarabb beslisszolni Európába a többiek rovására. Vas Népe, 1993. október 12. Megszüntetve megőrzés: Mi az elmúlt négy évet sem akarjuk eltörölni, hanem folytatni akarjuk, de jobban. Észak-Magyar ország 1994. március 19. Meghatározás: A profi a politikában nem születik, hanem lesz. Zalai Hírlap 1994. november 30. Libasor; A kormányzat a kultúrát asztal végére ültette. Magyar Nemzet 1995. június 17. Anyagcsere: A Szocialista Párt nem emésztette meg eléggé a saját programját. Magyar Narancs 1995. november 23. A magyar szocialistákról: Vannak közöttünk, akik sztrájkokat szerveznek, és vannak, akik sztrájkokat szerelnek le. Reform, 1995. december 1. Az MSZP miskolci kongresszusáról: A meginduló vita a rosszul értelmezett összetartozás kocsonyás anyagába fulladt. Magyar Hírlap 1995. december 16. Politikai vakbél: Nem jó, ha a párt csak a kormány fé- regnyulványa. Népszabadság 1996. február 12. Már nem választmányi elnök: Úgy vélem, a bizalmi tisztségeknél jobb negyvenkilenc százalékkal veszíteni, mint csupán ötvenegy százalékkal nyerni. Magyar Nemzet ■ 1996. április 27. Szekeres Imre interjút ad: Nyilatkozataiban oly csodás világot tár elénk, hogy ha az ember csak tőle szerezne információt saját pártjáról, akkor a boldogságtól ordítani tudna. 168 Óra, 1996. április 30. A Szocialista Pártról: Nem tudja elviselni a másféle gondolkodást, amely természetesen az értelmiségben mindig benne van. Fejér Megyei Hírlap 1996. május 3. Demokrácia vagy bankok- rácia?: Attól félek, hogy legközelebb nem a felszabadult magyar polgárság választ,' hanem a pénz. Reggeli Délvilág, 1994. január 27. Az MDF vereségéről: Hátha még az oroszlán sem dög, csak elszenderült. Népszava, 1994. június 4. Választási eredmény: Kisimult az ország arca. Népszava, 1994. június 4. Diagnózis: Nem a tudással, hanem a morállal van baj. Nógrád Megyei Hírlap 1994. július 4. Focidrukker: Pártot még tud váltani az ember, de csapatot nem. Mai Nap 1995. szeptember 10. A bankárokról: Ők a politikusok meghosszabbított, piszkos körmei. Esti Hírlap, 1996. március 1. A gazdasági helyzetről: Ha így folytatódik, menthetetlenül banánköztársasággá válunk. No de hát nekünk még banánunk sincs. Pesti Riport, 1996. április 26.
