Nógrád Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01-02- / 127. szám

1996. június 1., szombat PedagógusNap 7. oldal Harminchét év mesecsodákra váró, pajkos apróságok világában Mindig velünk maradsz, óvónéni! Soós Károlyné (balról az első) szerettei körében Ha az iskola a falu lelke, az óvoda a szíve csücske. A féltve óvott kicsinyek második haj­léka. A bámai óvoda Soós Ká­rolyné irányítása alatt formáló­dott, érett az apróságok ottho­nává. Gizi óvónéni kezdetben a papiakban vigyázta, tanítgatta a gyerekeket. Magas lépcsősor vezetett az óriási ablakú, tágas játszó, egyszersmind pihenő he­lyiségbe. Innen nyílott a konyha, melynek ajtajához folyton odacsalogatta a kis ká- posztos lurkókat a forralt kakaó és a piruló hús illata. Óvónéni énekszóval, verses mondóká­val, mesecsodákkal gyűjtögette maga köré az örökmozgó ra­koncátlanokat. Langyos délelőttökön sétára indult csoportjaival, délután rajzolásra, az olló, az ecset használatára, a „gyurmaszobrá­szatra” igazította a pámás kis kezeket. Harminchét vagy talán ennél is több esztendő alatt a hat-hét­évesek százai intettek búcsút nekLaz iskola képzeletbeli ka­pujából, de ő nem változott: szőke, mosolygó, Gizi óvónéni maradt. Az az asszony, akinek el kellett fogadtatnia magát a hatvanas évek nyüzsgő falukö­zösségével. Aki férje elvesztése után sem lett más, mint simo­gató kezű óvónéni. De körülötte persze nagyot változott a világ. Az ovi el­hagyta a plébániaépületet és a kertjét, az új, korszerű épület udvara köré ültetett csemeték lombos fákká magasodtak. Hol van már a régi homokozó, a mérleghinta, a papiak szűkös, mégis varázslatos konyhája! Soós Károlyné lányai felcse­peredtek, s ma már unokát is nevel. Nemrégiben jött el az idő, s ő búcsút vett a mostani és generációk „óvodásaitól.” Nyugdíjas lett. (mj.) Fesztiváldíjas, még sincs elég szereplési lehetősége a pedagóguskórusnak Megszállotton szeretnek énekelni A salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár egyik klubhelyiségébe egymás után érkeznek hölgyek és urak. Szerda este van, kez­dődik a Salgótarjáni Pedagóguskórus heti próbája. Előtte kér­tük szóra Baárné Dicse Zsuzsannát, a kórus művészeti vezető­jét, egyben karnagyát.- Ön mint a város legfiata­labb kórusvezetője ugyancsak erőt próbáló feladatot vállalt? Hogyan boldogul?- Nem vagyok egyedül, mi­vel öttagú a vezetőség. Közü­lünk Bér esne Torják Mariann az elnök, Szép Ildikó a gazda­sági vezető. Talán neki fáj a legjobban a feje. Az viszont tény, hogy igencsak fiatalon vágtam ebbe a feladatba.-Mi a története a pedagó­guskórus élére jutásának?- Matematika-ének szakos tanár vagyok, időközben elvé­geztem a felsőfokú karvezetői tanfolyamot is. Amikor vissza­tértem a szülővárosomba, a ,somoskőújfálui általános isko­lában kezdtem tanítani. Közben a Liszt Ferenc Kamarakórusban énekeltem, majd az újjáélesztett pedagóguskórusban folytattam. A több mint harmincöt éve ala­pított kórus, az alapító Virág László külföldi tartózkodása miatt két évig szünetelt, majd Fehér Miklós, a Balassi Bálint Könyvtár igazgatója 1991-ben szervezte újjá. Én másod kar­nagyként dolgoztam mellette. Amikor ő is távozott, a társaság akkor engem kért fel, amit 1994-ben elvállaltam.- Sikeresen kezdte karnagyi pályafutását!-Tavaly valóban szép ered­ményt értünk el. A kórustagok biztatására beneveztünk a mi­nősítőre, ami a salgótarjáni ze­neiskolában meghozta a sikert. A szimfonikus zenekar közre­működésével Vivaldi Magnifi­cat című művét és több mint tíz kisebb kórusművet adtunk elő, s „fesztiválkórus” rangot értünk el.- Ezután bizonyára elhal­mozták a kórust szereplési ajánlatokkal.- Nem igazán. Többet szere­pelünk a környező falvakban, mint Salgótarjánban. A város­ban beszűkültek a szereplési lehetőségek. A lakosság érdek­lődése sem a régi. A kevés számú előadáson is ugyanazok jelennek meg, inkább a roko­nok, meg az ismerősök.-A rangos minősítés meny­nyiben változtatott a kórus megítélésén, anyagi helyzetén?- A cím kétségtelen rangot jelent számunkra, s ezzel együtt jogot nyertünk részt venni bél­és külföldi rendezvényeken. Egyben hatalmas gondot is je­lent, mert a mi kórusunk - szemben másokkal - nem rendelkezik költségvetéssel, rendszeres anyagi támogatás­sal. Szégyenszemre egyenru­hánk sincs. Mi a saját magunk által befizetett havi tagdíjakból próbálunk megoldani feladato­kat, ámde rákényszerülünk a egészségügyből. Lelkes, önzet­len emberek.-Mekkora a kórus reperto­árja?- Elég széles. A régi barokk, renaissance zenétől egészen a XX. századig foglalkozunk a magyar és a külföldi mesterek­kel. Szívesen vállalkozunk könnyebb műfajú művek meg­szólaltatására is. Azt hiszem, hogy ezzel meg lehet fogni a közönséget. Ha meghallgat egy spirituálét, meghallgatja már Lisztet is, s ez már előre lépés.- Milyen terveik vannak?-Június elsején, szombaton 17 órakor a salgótarjáni refor­mátus templomban adunk kon­Ma is a salgótarjáni református templomban lépnek fel: pün­kösdi hangversenyt tartanak gyurián tibor archív fotója koldulásra is, ami igencsak ke­serves dolog. Őszintén szólva szívesen vállalnánk fellépése­ket vállalati rendezvényeken is, ha lennének ilyenek, s ha igény lenne egy fesztiválkórus igé­nyes műsorára. Van csekk­számlaszámunk, és nem vet­nénk meg az adományokat sem, ha lennének olyanok, akik segí­teni akarnának.- Tehát van a városban egy fesztiválkórus, csak éppen nem akarnak róla tudomást venni?- Igen, a város nem akar ró­lunk tudomást venni. Vagy leg­alábbis nagyon sok utánajárás kell, hogy valaki észre vegye létezésünket. A város kulturális vezetésénél már többször kilin­cseltünk, de egyszeri 10-20 ezer forintnál nagyobb segítsé­get sosem kaptunk. Az a sze­rencsénk, hogy nagyon jó a va­lamivel több mint harminctagú gárda. Sok a tanár, az óvónéni. Van egy lelkészünk, gyesen lévő kismamánk, aki főiskolára jár, azután vannak nálunk az certet közösen a Kodály iskola kórusával, a Bolyai gimnázium leánykarával, a Liszt Ferenc Kamarakórussal ás a Füleki Férfikarral. Júliusban erdélyi meghívásnak teszünk eleget. Kilátásban van Finnországból egy kamarazenekar és kamara­kórus látogatása. Füleki baráta­ink segítsége által szeretnénk eljutni immár másodszor a ga- lántai Kodály Napokra. Tudom, ezek igényes tervek, de művé­szileg érettnek tartom a kórust, az anyagiakat pedig összeku- porgatjuk valahogyan. Augusz­tusban visszatérőként éneke­lünk a karancssági rendezvé­nyen és a szentkúti nagybú­csún. Szeretnénk valami olyat is csinálni, mint voltak egykor a József Attila Művelődési Köz­pontban a karácsonyi koncer­tek. Ez ugyanis sajnos, kima­radt már a város életéből. Aki a fentieket elolvassa, akár meg­szállottaknak nézhet bennün­ket, de vállaljuk. Pádár András Minden pedagógusban él a vágy: szeretne nyomot hagyni maga után Mi a titka az Elkel sikereinek ? A túlzsúfolt Bartók tehermentesítésére jött létre Bátonyterenyén az Erkel, s hamarosan igazi iskola lett belőle. Az ének-zene tago­zatú - tizenhat pedagógust foglalkoztató, 198 gyermeket tanító - intézmény művészeti profilja, kiváló továbbtanulási mutatói mellett diákönkormányzatáról is nevezetes.-Mi a titka, hogy 1990 szeptemberétől, egy bő fél év­tized alatt idáig eljutottak? - kérdeztük Kovács Tibor igazgatótól.- Titokról nem lehet be­szélni, de tudatos, következe­tes munkáról annál inkább. Mindjárt a kezdet kezdetén igyekeztünk kialakítani sajá­tos arculatunkat, nevelési rendszerünket. Alapadottság­nak tekintettük az ének-zenei tagozatot (ezért lettünk közös elhatározásból Erkel iskola), de ezt szűknek éreztük, s bőví­tettük a művészeti nevelés ke­reteit. Az első évben a tanórán kívüli lehetőségeket dolgoztuk ki, a másodikban az alsó, har­madikban a felső tagozat in­tegrált oktatási rendszerét és módszertani füzetek, „tan­könyvek” formájában hozzá­férhetővé is tettük tapasztala­tainkat. Kidolgoztuk az ünne­pek rendjét, ápoljuk hagyo­mányainkat. Pályázatokon pénzt - nem is keveset - sike­rült szereznünk elképzeléseink megvalósításához. Egyedi tan­tervek szerint kezdtük oktatni a technika tantárgyat: ennek lényege, hogy a fiúk is meg­ismerkednek a háztartási tud­nivalókkal, a lányok pedig a számítástechnikával. Az 1991/92-es tanévtől részt ve­szünk az ENSZ egészségneve­lési programjának megvalósí­tásában, amely a testi és lelki Kovács Tibor igazgató egyensúlyra, a problémák megelőzésre épül. Kidolgoz­tuk és működtetjük a diákön­kormányzati modellt.- Itt álljunk meg, hiszen an­nak idején az ifjú miniszterek Göncz Árpád köztársasági el­nököt is fogadták. Miért van erre szükség?- Abból indultunk ki, hogy a tanulóknak már gyermek­korban meg kell élniük azokat a szituációkat, amelyekben felnőttként bőven lesz részük: az állampolgári magatartásra, a döntéskészségre, a válasz­tásra gondolok. így játékosan, da azért nagyon komolyan, életszerű szituációkban sze­reznek jártasságot a közügyek gyakorlásában, hiszen a költ­ségvetésen és a pedagógiai irányításon kívül minden kér­désben elmondhatják a véle­ményüket.- Hogyan ítéli meg a tantes­tületi légkört? Kollégái egysé­gesek az elképzelések megva­lósításában?- Úgy gondolom sikerült a nevelőkkel elhitetni, hogy megfelelően felkészültek, ké­pesek az önálló alkotómun­kára, a folyamatos megúju­lásra. Meggyőződésem, hogy minden pedagógus szeretne valami maradandót létrehozni, nyomot hagyni maga után. Ez a vágy a szakmai tudással és a bizalommal, türelemmel páro­sulva meghozta gyümölcsét: a megyei pedagógiai intézet bá­zisintézménye lettünk, s Bá­tonyterenyén olyan iskolává váltunk, ahová „sikk” járni, ahová csak egy „szűrő”, egy felvételi beszélgetés után tud­juk felvenni a gyerekeket. Az elmúlt hat évben nálunk vég­zett tanulókat viszont teljes számban felvették a külön­böző középiskolákba.- csongrády ­Sok vagy kevés a pedagógus ? Az alsó- és középfokú oktatás helyzete a számok tükrében Továbbra is izzó a hangulat és nagy a bizonytalanság óvodák­ban és iskolákban egyaránt. Nincs, aki megmondja ma, hogy ki az, akinek mennie kell az év végén, és ki az, aki maradhat. A legkülönbözőbb variációk keringenek arról, hogy milyen ala­pon, hány pedagógusnak kötnek útilaput a talpa alá. De mi­ként is lehet számolni? És mi a helyzet megyénkben? Ezt kísé­reljük meg felvázolni az alábbiakban. A számtanórát a Pedagógusok Szakszervezete indította el az­zal, hogy kétféle számítás alap­ján 30, illetve 60 ezres elbocsá­tandó létszámot „dobott be” a köztudatba, alaposan felbor­zolva ezzel a kedélyeket. Az utóbbit a tervezett maximális csoportlétszám alapján kalku­lálták. "* Azonban kiderült az egyeztetések során, hogy a ma­ximális tanulócsoport-létszám nem is került be a törvény mó­dosításába. Ráadásul a művelődési tárca helyettes államtitkára szerint az általános iskolákban „csak” 7-10 ezer álláshelyet kell(ene) megszüntetni, a középfokúak- ban pedig a jelenleginél is jóval több pedagógusra van szükség. A felszabaduló létszám átkép­zéssel a középfokon alkalmaz­ható, szóval nincs itt semmi vész. Mindenesetre a vihar hul­lámai nem ültek el, a számolás kezdődik elölről. Ez van „fent”, de itt nálunk Nógrádban sem egyszerűbb és átláthatóbb a helyzet. Óvodák A megye 152 óvodájába -a KSH megyei igazgatóságának adatai szerint - az elmúlt évben 8717 gyermeket írattak be, mintegy 2200-zal, 20 százalék- kalkevesebbet,minU 980-ban. Az óvodapedagógusok lét­száma a gyermekek számától eltérő irányban alakult, s napja­inkban 32 fővel, 5 százalékkal többen vannak (729 fő), mint 15 évvel ezelőtt. Azaz 1980- ban 16 gyermek jutott egy óvó­nőre, míg ma csak 12 óvodás. Megfordítva, ez egyben azt is jelenti, hogy a vizsgált idő­szakban emelkedett az egy cso­portra jutó óvónők száma, ami a gondoskodás és a nevelő­munka szempontjából is üd­vösnek tekinthető. Egészséges minőségi fejlődést tükröz az a tény is, hogy egyrészt csökkent a képesítés nélküli nevelők száma és aránya, másrészt a legtöbb óvodában megvalósul­hatott a közoktatási törvénynek 25 főben maximalizált óvodás csoportokra vonatkozó elő­írása. A száz helyre jutó óvodá­sok száma (100), kedvezőbb az országos átlagnál (105). Általános iskolák Az általános iskolákban tanu­lók száma az 1995/96-os isko­laévben 21 137, az 1980 évinél 5358-al kevesebb. Ezzel szem­ben a pedagógusok száma 1933, a 15 évvel korábbinál 157-al több. A 16,5 százalékkal kisebb tanulólétszámot közel 10 százalékkal több tanító és tanár oktatja. Ennek eredmé­nyeként az egy pedagógusra jutó tanúlók száma a megfi­gyelt időszakban 15 főről 11-re csökkent, és ez megfelel az or­szágos átlagnak. Ennek, az oktatás-hatékony­sági és pedagógiai szempontból kedvező helyzetnek „hátulü­tője” is van. A rendszerváltás után az aprófalvas település- szerkezetű Nógrádban is a tele­pülési önállóság jelképévé vált a kis létszámú önálló iskolák újraindítása, „hazatelepítése”. Ennek következtében -mi­közben csökkent az összes ta­nulói létszám - megnőtt a tanu­lócsoportok száma, mely utób­biak meg alapvetően meghatá­rozzák a pedagóguslétszámot is. A megnövekedett iskola­szám és nevelői létszám az in­tézmények mintegy negyven százaléka esetében a fenntartás szempontjából az országos át­lagot jelentősen meghaladó ter­het ró az önkormányzatokra. A kisebb és szegényebb önkor­mányzatok esetében az iskola fenntartása az ellehetetlenülés­sel lehet egyenlő. Középiskolák Az elmúlt 15 év alatt a tanulók és a pedagógusok száma egy­aránt nagy mértékben, mintegy 80 százalékkal növekedett. Sze­rencsére a megyében a demog­ráfiai hullámot az oktatói gárda is követni tudta. így az egy pe­dagógusra jutó tanulói létszám nem változott lényegesen, je­lenleg 12 fő, azonos az orszá­gos átlaggal. Az 1995/96-os tanév elején 6467 nappali tago­zatos középiskolást 527 peda­gógus tanított. Javult a tanerő képzettségi színvonala: amíg 1980-ban 12 százalék volt a képesítés nélkü­liek aránya, addig jelenleg mindössze 7 százalék. Az általános iskolai tanári végzettségűek aránya 5 száza­lékról 15-re emelkedett, mi­közben a középiskolai tanári képesítéssel rendelkezők ará­nya 7 százalékkal mérséklődött. Az állami intézmények túl­nyomó részaránnyal bírnak, el­enyésző az egyházi, az alapít­ványi és a magániskolák száma és hányada. Fenntartásuk egyre nagyobb terhet ró az önkor­mányzatokra. így a pedagógu­sok bruttó átlagkeresete 13 szá­zalékkal alacsonyabb az összes szellemi foglalkozásúak átlag- kereseti mutatójánál. A kérdésre, hogy sok, vagy kevés a pedagógus, lehetetlen egyértelmű választ adni, mert nincs olyan törvény, jogsza­bály, amely alapján korrekt módon meg lehetne állapítani, hogy az adott tanulólétszám mellett hány pedagógusra van szükség. A mai rendszerben ez önkormányzati jogosítvány, a testületeket pedig gazdasági ér­dekeik nemcsak motiválják a létszámcsökkentés irányába, de kényszerítik is. Nagy kérdés, hogy a közoktatási törvény módosítása mit eredményez. Az időhúzás azonban nem megoldás. - baráthi -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom