Nógrád Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-27-27 / 99. szám

Sportkoktél 10. oldal Sporttükör 11. oldal Tárgyalóteremből 12. oldal 5. oldal I 6. oldal: Sziréna 7. oldal: Sziréna 9. oldal: Társasági élet 1996. április 27., szombat Innen-Onnan Bombázóval latogatoba Vadászbombázóval láto­gatja a hétvégéken hétezer kilométerre élő menyasszo­nyát egy kanadai pilóta. A „sétarepülés” óránként kö­rülbelül 20 ezer kanadai dol­lárba kerül. Előírás, hogy a kanadai vadászbombázók­nak évente legalább 210 órát kell repülniük, hogy megtarthassák minősítésü­ket, s az úticéljaikat - ha nincs más parancs - maguk jelölhetik ki. Pornófilm a kastélyban Pomófilmeket forgatnak a keszthelyi Festetics-kas- télyban. A hazai intézmé­nyek meglehetősen nehezen tudják előteremteni a mű­ködés költségeit, ezért kényszerülnek az épület bérbeadására. Budapest egyébként a legjobb úton jár, hogy Európa pomófővá- rosa legyen. Könyvlap, milliókért Egyetlen könyvoldal 1,7 millió dollárért kelt el egy londoni árverésen. A lap a XV. századból származik, Perzsiában készült, s a Sah- name - Királyok könyve — című alkotásból tépték ki. Korbácsolás: állampolgári jog? Kimeríti-e a testi sértés bűntet­tét, ha valakit megkorbácsol­nak? Ezen az egyszerűnek tet­sző, ám sokkalta bonyolultabb kérdés egyértelmű megválaszo­lását egy londoni bíróságtól vár­ták a feljelentők, a rendőrök. A zsaruk ugyanis - bejelentésre - fölkeresték a korbácsolás hely­színét, ami nem más, mint egy tisztes, szabályos engedély és ház­szabályzat alapján működő, válo­gatott tagságú londoni klub. Az oda járó úriemberek joga, hogy havonta egyszer jól elfenekeljék őket. Nádpálcával, széklábbal vagy korbáccsal, mindenkit ízlése szerint. A bíróság végül arra a megállapításra jutott, hogy állam- polgári jogon bárkinek járhat a korbács, feltéve, ha az illető saját maga kéri, követeli ezt, és a cse­lekvésre (értsd: megveretésre) zárt körben - például lakásban, klub­ban - keiül sor. A rendőrségnek nincs joga, hogy zavarja az együtt- létet, még akkor sem, ha ütlegelés közben jajveszékelés hallatszik vagy vér folyik. Mindez ugyanis a nemi kielégülés egyik formája. Színházi esték „Nem bánok semmit sem” 'áJj Az előadás végi so­C kadik újratapsolás­/ kor Vári Éva-Edit Piaf megsze­mélyesítője- arra a koszlott matracra állt fel, amelyen ba­rátnőjével alkalmi ismerősei­ket fogadták még utcalány korukban. így lett megközelí­tőleg egyforma magas a többi szereplővel. Pedig a darab so­rán kiemelkedett közülük. S e minősítés nem Kishonti Ildikó, Szilágyi Zsuzsa, Gergely Róbert és mások teljesítmé­nyének alábecsülését jelenti, hanem Vári Éva nagyszerű alakításának egyértelmű elis­merését. Ritkán adódik az embernek olyan érzése, hogy az a kép, amelyet magában kialakított, őriz néhai sztárokról — például Piairól -, az pont olyan, mint amelyet az egykori pécsi sztár a Budapesti Kamaraszínház produkciójában megjelenít. Annak ellenére - vagy éppen azért -, mert Pam Gems angol írónő Piaf című musicalja bizo­Vári Éva hiteles Piafnak bi­zonyult FOTÓ: P. TÓTH nyos legendák, mítoszok elle­nében hús-vér, hibákkal is teli, gyarló emberként ábrázolja a daléneklés egyik koronázatlan, halhatatlan francia királynőjét. Mert lehetett-e bárkinek is, bármikor is komolyan gon­dolni, hogy az erkölcsi fertőből, a kóldusszegénysorból kiemel­kedő „Kisverébből” varázs­ütésre makulátlan modorú dáma, vagy akár csak díva vá­lik. Piaf éppoly természetes, szókimondó egyéniség maradt a sikerei csúcsán is, mint ami­kor barátaival korzózott egyik sarokról a másikra. Annál is in­kább, mert a világhír nem szé­dítette meg, ellenkezőleg, in­kább kishitű volt, mint öntelt. Pontosan tisztában volt szak­mai értékeivel és korlátáival. Tudta, hogy a „dobozba zárt zene” a legnagyobb ellensége a színpadi éneklésnek. Magánéletét soha nem kí­sérte szerencse. Sok kapcsolata, partnere volt, de a kölcsönösen beteljesült szerelem - hol, mert könnyelműen eltékozolta ér­zelmeit, hol, mert tragédia ár­nyékolta be - mindig elkerülte. Ezért maradt végül is magá­nyos, ezért szokott rá az alko­holra, a kábítószerre, ami így együtt korai halálát okozta. Vári Éva meggyő­zően ábrázolta Piaf szere- tetéhségét, iszonyatos küzdelmét az egyedüllét ellen s közben - mintegy „mellesleg” - valamennyi nagy slágerét tolmácsolta ugyancsak él­vezhető színvonalon, ki­tűnő élőzenei kísérettel. A darabot rendező Szegvári Menyhért sokat bízott a címszereplőre, de a „csapatot” is jól válasz­totta meg, néhányukat több szerepben is ügyesen- mozgatta. Különösen jól játszott a keze alá Csík György, aki a díszletet a „színpadok a színpadon”- elv alapján tervezte meg. Az idei salgótarjáni színházi bérletsorozat kétségkívül egyik legnagyobb élményét az Edit Piaf életútját megörökítő elő­adás jelentette. - csongrády ­A jó barátnő, Josephine Bakert Kishonti Ildikó játszotta Üres medencében nem érdemes fürdeni Csempecsere miatt reccsent csontja Üres fürdőmedencében nem csak nehéz, de veszélyes is für­deni, s fejeseket ugrani pedig egyáltalán nem ajánlatos. Tegnap éjjel egy tizennyolc éves prágai fiatalember, aki kissé borgőzős állapotban barátjával hazafelé tartott, úgy döntött, hogy mielőtt ágyba bújna, megfürdik az egyik uszodában. Az a tény, hogy az uszoda röviddel éjfél előtt zárva volt, csöppet sem zavarta. Barátja ellenvetéseire sem hall­gatva átmászott a kerítésen, mez­telenre vetkőzött, majd nekifutás­ból jókora fejest ugrott az egyik medencébe, amiben - hatalmas pechjére, - csempecsere miatt nem volt víz. A másik fiú némi várakozás után keresésére indult, s végül az ugródeszkák alatt találta meg eszméletlenül, törött cson­tokkal, véresen. Hívta az éjjeliőrt, az a mentőket, azok pedig a tűzol­tókat, mert nem tudták a sérültet úgy kiemelni a majdnem négymé­teres mélységből, hogy további sérüléseket ne okozzanak neki. Komikus törpe mint producer - Danny DeVito, a hí­res filmszínész (jobb szélen) bemutatta legújabb filmjét, ami a ’’Sunset Park” címet viseli. Újdonság, hogy nem a megszokott komikus szerepben, hanem producerként vett részt a munkában. Vasrúddal torolta meg az udvariatlanságot Legközelebb köszönd meg! Mérnökből lett sarlatán - Nyers hússal (is) etette betegeit Szaglászgyógyász, a főkuruzsló Elítélhető-e a szaglászgyógyász? Erre keresi most a vá­laszt egy francia bíróság. A világ egyetlen „szaglászgyó- gyásza”, a 62 éves Guy-Claude Burger elhitette gyógyít­hatatlan betegségekben szenvedő embertársaival, hogy fölépülhetnek, ha reá és az orrukra hallgatnak. Párizstól nem messze kibé­relte a Montrame-kastélyt, pompás parkjából óriási konyhakertet csinált és újság- hirdetésekkel csábította a pa- cientúráját. A kezelés szerfö­lött egyszerű volt, a szeren­csétlenek csak főtlen ételeket fogyaszthattak. Az még csak hagyján, hogy nyers zöldsé­gekkel, gyümölcsökkel, mag­vakkal traktálta őket, de a húsféléket is csak nyersen ve­tette eléjük. Kutyaként kellett végig szaglászniuk mindent, mi az asztalon szemnek, száj­nak ingere (undora), és ami­nek a szaga a legkevésbé volt a beteg ellenére, azt illett jóí­zűen elfogyasztania. Burger szerint (akinek eredeti szakmája mérnök) az emberi szervezet ösztönösen tudja, hogy miben találja meg a gyógyító anyagot. A kiválasztásban az orr, a szaglás segít. Tekintettel arra, hogy „gyógyításnak” nevezte a tevékenységét, csalás és ku- ruzslás miatt bíróság elé ál­lították. Jogi képviselője a francia botrányügyvéd, Jac­ques Verges, aki szerint vé­dence nem kuruzsló, hanem kü­lönleges képességű feltaláló, aki nagyszerű ötleteit és furcsa találmányát az emberiség szol­gálatába állította. Pórul járt az az angliai gyalog­járó, aki udvariatlanul elmu­lasztotta megköszönni, hogy át­engedték az úton. A felháborodott vezető ugyanis egy vasrúddal torolta meg az illet­lenséget. Az eset a következőkép­pen történt: a gyalogos férfi az út szélén várakozott, hogy átjusson. Egy motorkerékpáros megpillant­ván őt, lefékezett, és átengedte az úttesten. Ám, amikor elmulasz­totta megköszönni az udvariassá­got, a vezető lepattant járművéről, majd egy közeli állványzatról fel­kapott vasrúddal arcon vágta a gyalogost. Az ingerült vezető egy­idejűleg meg is indokolta a táma­dást: , .Legközelebb köszönd meg, mielőtt lelépsz” - üvöltötte. A gya­logosnak igen sokba került az in­cidens, eltört az arccsontja. Balett Chopin életéről Chopin élete a témája a „Frederic” című balettnek, amelynek Hannoverben volt az ősbemutatója. Kilenc jelenetben meséli el Chopin életét, találkozását menyasszonyával, Maria Wodzinskával, munkásságát Párizsban, fellépéseit, kapcso­latát a francia írónővel, Ge­orge Sanddal. Chopin 1849- ben hunyt el Párizsban. Szemtől szemben: az esztendő eddigi legjobb mozija Istenségek isteni színjátéka Michael Mann. Jól véssük emlékezetünkbe e nevet. A férfiú kitalált egy történetet, összeszedte minden pén­zét, és megcsinálta azt a szenzációs mozit, ami örven­detesen ritka csemege. Egyébiránt filmtörténelmet írt, összehozta Pacinot De Niroval. Európai származású bará­tunk nem a szavak embere. Csendesen, ám piszok jól ténykedik. Tévésorozatok­nál bábáskodott (Miami Vïce-okat is kirázott a kisuj- jából), majd nagy ritkán egy- egy mozidarabot is csinál. Három éve a Daniel Day-Le- wis főszerepelte Az utolsó mo­hikánt rendezte, s a produk­ció egyértelműen megmu­tatta, mesteri kéz munkája. Nem verte nagydobra, így aztán csak a forgatás előtti napokban állt el több millió mozirajongó lélegzete: a Heat-ben AI Pacino és Robert De Niro a két főhős! Ugyebár, a két istenség eleddig egyetlen egyszer, jó húsz évvel ezelőtt, a Keresztapában játszott egymással egy filmben, ám nem együtt, hiszen közös je­lenetük nem volt. A Szemtől szemben azon ritka hollywoodi termékek egyike, amelyik nem csupán vérprofi, kifogástalan szak­munka (parádés fényképe­zés, vágás, hanghatások!), hanem lelke van! Az első kockától az utolsóig biztos kézzel vezetett izgalmas mozi, feszült, nyomasztó és szellemes jelenetekkel gaz­dagon fűszerezve. A1 Pacino és Bobby játéka hátborzon­gató. Istenségek isteni szín­játéka. Michael Mann nevét egy­szer s mindenkorra jól meg­jegyezhetjük. Olyan filmet csinált, amelynek mind a százhetvenhárom perce vá­szonra vitt tökély. Ennél jobb bűnügyi mozit forgatni, hát... Aki nem látja, vessen ma­gára. (szilágyi) Filip Viktória Yehudi Menuhin előtt játszik - Kemény ám a zenei tréning! Ifjú hegedűvirtuóz Gyarmatról Mint minden frázisban, abban is van igazság, hogy a tehet­ség utat tör magának. Persze a tehetség önmagában kevés, szorgalom, kitartás is kell a sikerhez. Filip Viktória is tisz­tában van azzal, hogy nem adják ingyen a sikert. Az édesapa, Filip József is kivá­lóan játszott a hegedűn. Élete azonban úgy alakult, hogy nem folytatta zenei tanulmányait. Megszületett Viki. Áz apa hamar felfedezte, igen jó a rit­musérzéke a csöppségnek. Jó­zsef ötlete volt a hegedű. Viktó­ria próbálgatta a hangszert, mely- egyre jobban engedel­meskedett a kis ujjacskáknak. Hatévesen kezdett el komo­lyabban zenélni, beiratkozott a gyarmati zeneiskolába. Gyako­rolt és gyakorolt. Igaz, volt úgy, hogy már fájt a feje a kemény tréningtől, mégsem adta fel. El­feledkezett a fáradságról. Aho­gyan fogalmaz: ilyenkor semmi nem számít, csak a zene. Filip Viktória a gyarmati ze­neiskola mellett beiratkozott a kőbányai zeneiskolába is. Ép­pen most végez mind a két in­tézményben. Tanárai: Móri Pé- terné és Balogh Jánosné: Ta­nulmányait Budapesten, a Bar­tók Béla Zenei Szakközépisko­lában folytatja. A sikerek sem maradtak el. Több díjat is elvitt a különféle versenyeken. Szombathelyen az országos döntőn második lett. Egyre gyakrabban koncer­tezik. Legutóbb a gyarmati ze­neiskolában aratott hatalmas sikert. Ősszel, hetven társával együtt Budapesten Yehudi Me­nuhin előtt játszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom