Nógrád Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-23-24 / 70. szám
2. oldal Néprajz 1996. március 23., szombat Amikor a néprajzi tárgyak beszélnek Dr. Kapros Márta etnográfus, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója kitüntető szakmai elismerésben, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága által 1984-ben alapított Nagy Iván-díjban részesült a közelmúltban. A díjat a Palóc Múzeum textilgyüjte- ményének folyamatos, szakszerű kezeléséért, tudományos munkásságáért, eddigi tevékenységéért kapta. Dr. Kapros Márta- Hogyan került kapcsolatba a néprajzzal?- Debreceni cívis családból származom, egy másik, felvidéki cipszer vonulattal. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészet-tudományi karán 1968-ban szereztem diplomát magyar-néprajz szakon. Szak- dolgozatomat néprajzból írtam, témája a karácsonyi ünnepkör hagyományai a Nyírségben. Debreceni professzoraim közül különösen szívesen emlékszem Új- váry Zoltánra és Gunda Bélára. Az egyetem elvégzése után először az egri Dobó István Vármúzeumba kerültem, ahol továbbra is a szokás és a néphit maradt egyéni kutatási témám, de már az egész év jeles napjaira kiterjesztve. Múzeumi feladatként közreműködtem a Vison ta- és a palóckutatás szervezési munkájában. Váltás Balassagyarmaton- Mi történt Balassagyarmaton?- Egerből 1970-ben kerültem a balassagyarmati Palóc Múzeumba, néprajzos muzeológusi munkakörbe. Tekintettel Nógrád megye néprajzi kutatottságára, témát váltottam. Egyéni kutatási területként a születés, a kisgyerekkor hagyományainak feltárását választottam. Ugyanakkor muzeológusként megkaptam a viselettextil-gyűjtemény gondozását és a segédgyűjtemények kezelését. A textilgyűjtemény a Palóc Múzeum gyűjteményeinek több mint a felét teszi ki, ennek gyarapítása és feldolgozása nagy hagyományra tekint vissza, Manga Jánostól Flórián Mártán át Zólyomi Józsefig, hogy csak néhány nevet említsek. A nyolcvanas évek második felétől egyéni kutatásaimat szorosabban kapcsoltam a muzeológusi teendőkhöz: viselet, textil, népművészet. A megyei német nemzetiség kutatásába is bekapcsolódtam. Egyéni tudományos érdeklődésem irányát jelenleg is ezek jelentik. A múzeum igazgatói teendőit 1992-től látom el. Fő hivatásomnak a muzeológusságot tartom, bár az egyéni kutatómunkában is igyekszem helytállni. Palóckutatás- Közben folyt a palóckutatás.-Igen, az 1960-as évek végétől csaknem három évtizeden keresztül folyt ez a hatalmas léptékű program, amelynek tudományos szervező munkájába már Egerben bekapcsolódtam. A kutatást Bakó Ferenc fogta össze. A négykötetes palóc-monográfiában a születés témát én kaptam meg. Ennek egyik „előzménye” talán az, hogy közben feldolgoztam az Ipoly menti területen a születéssel összefüggő szokásokat és hiedelmeket. Ebből doktoráltam 1984-ben. E munkám később önálló kötetként is megjelent: A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén (Studia Folkloristica et Ethnographica 18. Debrecen. 1986). Magyar néprajz Úgy érzem, szerencsésnek mondhatom magamat a születés szokásköre tudományos feldolgozásával kapcsolatban. Részkutatások és -publikációk után feldolgozhattam a témát az egész palócságra vonatkozóan. Most pedig a magyar néprajztudomány új, nagy szintézisét jelentő Magyar éprajz-ban a születés témájának országos feldolgozására kaptam megbízást. A Magyar néprajz című nagy összefoglaló műnek eddig három kötete jelent meg. Viselet, népművészet-Publikációi az utóbbi időben főként a viselettel (palóc és német), a népművészettel foglalkoznak. Újabb váltásról van szó az egyéni kutatómunkában?- Gyakori eset, egy adott téma kutatásában eljut az ember oda, hogy „pihentetnie” kell a kutatói fantáziáját. Én is így voltam a nyolcvanas évek közepén. Új témát kerestem. Ekkor fordultam nagyobb intenzitással kutatóként is a viselethez, illetve a népművészethez, a népi textilművészethez. Megyei múzeumi kezdeményezés is történt ez ügyben. Elég gazdag anyagot sikerült publikációkban is feldolgozni: Az őr- halmi menyecskefőkötő és készítője; Sajátosságok a Nógrád megyei németek női viseletében; A gyászos öltözködés rendje egy nógrádi falu (Patak) példáján; Jönni-menni viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985hogy Népművészeti értékeink címmel kiállítás-sorozatot indítunk a Palóc Múzeumban. A ház ünnepi öltözete Évente lesz egy-egy kiállítás, ami a népművészet egy-egy részterületét mutatja be, Nógrád megyei anyag alapján. A sorozat első kiállítását A ház ünnepi öltözete (Lakástextilek Nógrád megyében) címmel május 18-án nyitjuk meg.-Milyen gondokkal küszködnek?- A szívünk fáj, hogy éppen most, a 24. óra után nem tudunk gyűjteni, mert nincs rá pénz. így az általunk fel nem gyűjtött A felújított balassagyarmati Palóc Múzeum épülete (fent) és az új, Bölcsőtől a sírig című állandó kiállítás részlete (lent) ben;Szőttes ágyiruhák Nógrád megyében. Legutóbb pedig a nógrádi szőtteshagyományok izgatnak.- Van érdeklődés a népművészet iránt a közönség körében is?- Igen, és ez a jelenség mindenképpen figyelmet érdemel. Tavaly például közönségsikere volt A „hevesi szőttes" című kiállításunknak. Ezért is tervezzük, anyag a műkereskedelem, a magángyűjtemények révén nemcsak hogy közgyűjteménybe nem kerül, de az országból is kimegy. Márpedig minden néprajzi tárgy akkor tud beszélni, ha szakemberek gyűjtik, gondozzák és szólaltatják meg. Erre a további - és később pótolhatatlan - munkára nincs most lehetőségünk. Pótolhatatlan kincs tűnik el. -mér 1996. március 23., szombat Kiállítás 7. oldal Akvarellek a létezés öröméről Lóránt János, Munkácsy-díjas érdemes művész akvarell-kiállí- tása látható jelenleg Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnázium galériájában. Az érdeklődök 25 akvarelljében és nyolc színes linójában gyönyörködhetnek. A Békésszentandráson született, és most is ott élő művésznek a klasszikus akvarellfestés módszerével készült müvein a Körös-parti és a különös, romantikus tájakon kívül megjelenik a nógrádi, mátrai vidék is, ami korántsem véletlen, hiszen Lóránt János 1966-tól 1982-ig Nóg- rádban élt, előbb Salgótarjánban, majd pedig 1978-tól Mátra- almáson. Ez a táj, a Palócvilág munkásságában is nyomot hagyott. Egyebeken kívül erről is szólott, amikor magáról az akva- rellről, illetve munkásságáról kérdeztük. Lóránt János jelen kiállításán több lap is látható a Mátrai emlék című akvarellsorozatból. Ezek, valamint a felhők játékát, a víztükör sugárzását, a tavasz hangjait, az őszi ködöt, a bozótost, a téli hegyoldalt megörökítő műveken a tájak, az emlékek, a hangulatok pazar színessége tűnik föl, első pillantásra. Ezeket a műveket látva könnyű elhinni a művésznek, aki 1991-től a Magyar Vízfestők Társaságának is tagja, hogy az akvarell maga is kész csoda. Mit jelent számára ez a nagy múltra visszatekintő műfaj? Az élet harmóniája- Az akvarell festészetemnek egy részét jelenti - hangzik a válasz.- Magyarországon az akvarell- festést hosszú ideig nem vették komolyan, hiszen a vízfestmény sérülékeny, fakulhat, sok más baj érheti, a papír minősége is erőteljesen befolyásolhatja. Tehát meg kell találni az alkalmas technikát, nagy a szerepe a mesterségbeli fogásoknak, és így tovább. Nemrég Hollandiában tartottam bemutatót erről.- Mikor fest akvarellt?- Az akvarellezést életem nyugodtabb hangulatai idejére tartom fönn. Életünk mostanában egyáltalán nem nyugodt. Olajképeim ezért is kemények, inkább az élet árnyoldalait tükrözik. Ehhez hozzájárul a Salgótarjánban eltöltött idő is. Akkor ez dinamikusan fejlődő város volt, sok új épület nőtt ki a földből, sok új ember jelent meg. Mégis, aki jól figyelt - márpedig a művésznek ez a dolga -, már akkor észrevehette, hogy sok csúnya arcú és alkatú ember is megjelent a maga elesettségében, akik háttal álltak az itteni életnek, mert az élet is hátat fordított nekik. Ez az azóta csak még súlyosabbá vált jelenség mély nyomokat hagyott bennem. Az emberben azonban nem csak egy ember van, hanem több. A festőben is. Az akvarellben én az élet harmóniáját keresem, az ember örök vágyát a szebb, ha úgy tetszik, a színesebb élet iránt. Szerencsére, minden társadalmi nyomorúság közepette sem halt ki a szépség, a harmónia az életből, csak észre kell venni. Igaz, ez nem mindig könnyű. Ez azt jelenti, hogy nyugodtabb pillanatainkban rádöbbenhetünk arra, az élet maga is csoda, egyszeri és megismételhetetlen, érdemes „kihasználni” mindazt, amit például a váltakozó évszakok gyönyörű ritmusa, még el riem pusztított tájaink mélységes szép nyugalma, a színes világ nyújt, ami saját törvényei szerint létezik, őrizve az embert is, ha az ember is képes megőrizni létének alapját. Szükség vari. nagyon is szükség van legalább néha a nagy csöndre, a belső világ csöndjére, ami az élet mélységét jelenti. Egyre inkább úgy látom, a szótlanság az igazi beszédesség, ami az élet és halál igazi kérdéseiről „szól”, valami olyasmiről ad hírt, ami az örökkévalóság lényege, szörnyűsége és vigasza. Az a sejtelem, hogy ha gyötrelmek, bajok, szenvedések árán is, jó élni. ARAX-textíliák-Murális munkái (Magyargéc- pannó, Tiszaszentmárton-pannó, Balatonalmádi mozaik) között jó ideje megjelent a textil is (Alsch- will textil falikép, a kunszentmártoni takarékszövetkezet, a balatonföldvári Közösségi Ház textil faliképé). Mit jelent festői munkásságában a textilkép megjelenése?- Újabb kihívást és lehetőséget jelent. Ezt a technikát először Bmoban láttam, és nagyon megszerettem. Az ARAX-textília 70 százaléka műszál, 30 százaléka gyapjú, amely kártolás után gépi varrással, majd vegyi kezeléssel kapja meg végleges formáját. A művészi fokon tervezett fali textíliák, függönyök, asztalterítők stb. a belső tereket rendkívül hangulatossá tudják varázsolni. Az anyag jellegzetesen egyéni. divatos iparművészeti tárgyak készítésére is alkalmas, táskák, tarisznyák, női övék, kalapok, szandálok, mellények díszítése szintén kiváló. Könnyen kezelhető és tisztítható. Textiljeimből először Szegeden és Balatonföld- váron rendeztek kiállítást. Útána jött a megbízás. Balatonföldvá- ron, a színházterem előterébe készítettünk egy nagy méretű, hatvan négyzetméteres textil faliképet 1994-ben, Gönczi Andrással közösen. Aztán egy svájci építészmérnök barátom révén jött létre az Alschwill textil falikép. S van ilyen munkám a Budapest Bank épületében és másutt. Meghívott festők — Mi készül most a műteremben?-A budapesti Grand Hotel Kempinski egy svájci bankkal közösen pályázatot írt ki a mille- centenárium alkalmából. A pályázatra tizennyolc festőt hívtak meg, akik a kortárs magyar festészet legkülöpbözőbb stílusirányzatait képviselik. Örülök annak, hogy én is a meghívottak között vagyok, Somogyi Győzővel, Gyémánt Lászlóval, Galambos Tamással és másokkal együtt. A művekből június 4- én nyílik kiállítás a Kempinskiben, a tárlat utána nyugat-európai körútra megy. Készülök a szegedi táb- lakép-biennáléra is. Svájci, német- országi, hollandiai galériákkal régóta jó a kapcsolatom. Például Hollandiában is többször kiállítok abban á galériában, ahol egyébként Földi Péter, Szabó Tamás is szerepelt már. Azt hiszem, minden művész számára fontos, hogy művei nemcsak itthon, hanem külföldön is közönség elé kerüljenek, visszhangot váltsanak ki. Örvendetes, hogy Nyugat-Európá- ban van érdeklődés a kelet-európai művészeti törekvések iránt, a kiállítások érdeklődést keltenek. Örültem a salgótarjáni meghívásnak is, különösen pedig annak, hogy a gimnáziumban az élet derűsebb arculatát mutathattam be. Remélem, az akvarellek nemcsak számomra jelentettek nyugalmasabb, meghittebb perceket, hanem a közönség is meg- érzett valamit abból az örömből, amit az élet csodájával való találkozás jelenthet minden ember számára. (bte) Lóránt János müvei: Mátrai emlék I. (fent), Víztükör (lent)
