Nógrád Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03-04 / 29. szám
4. oldal Irodalom 1996. február 3., szombat Komédiák, versek, pályázatok Marschalkó Zsolt 1962-ben született Salgótarjánban, 1987- ben az egri tanárképző főiskola ének-zene szakán, 1994-ben a budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát RTV zenei rendezői szakon. Több alkalommal élő, egyenes adás zenei rendezőjeként dolgozott a Magyar Rádióban. Most a ka- rancskeszi zeneiskolában zongorát tanít és brácsázik a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarban. Eddigi legnagyobb irodalmi sikerét 1994- ben érte el, amikor megnyerte az Újpesti Színház drámapályázatát. Kaméleonidász című komédiáját a színház társulata mutatta be 1994 áprilisában. Két önálló kötete jelent meg: Ostromállapot (Salgótarján, 1991), Kaméleonidász (Salgótarján, 1994).- Min dolgozik most?-Tavaly elkészült a Kaméleonidász angol fordítása, egy angol színháznak szeretném elküldeni. A debreceni Alföld Színpad részére írtam egy komédiát, Nagy Zoltán palóc mesegyűjteménye alapján.- Tervek?- A füleki Zsákszínház számára történelmi darabot írok, ami Füleken játszódik 1682-ben, a Thököly-felkelés idején. A kecskeméti Katona József Színház fennállásának 100. évfordulójára pályázatot írt ki, erre írok színdarabot Voltaire és II. (Nagy) Frigyes kapcsolatáról. Ugyancsak írok egy komédiát az az Athénban működő Onassis Alapítvány nemzetközi drámapályázatára, a XXI. századról. Továbbá Tóth Tiborral csinálunk egy zenés darabot valamely Mikszáth-mű alapján a balassagyarmati Zenés Színháznak, az 1997-es Mik- száth-évfordulóra. Vándor az óceánnál címmel verseskötetet állítok össze, s A viking legendája című regényemet is meg akarom csinálni. -mér Marschalkó Zsolt versei Egy mondat a féligazságról kilóg a lólába: a rész egész akar lenni, Illyés Gyulának köszönettel a többit csöndesen elcsenni, Ahol féligazság van, derűsen poroszkál a réten, mint a jó biciklista, igen alapos: ott igen nagy gazság van, húz még egy kicsit a kötőféken, fölfelé görnyed, lefelé tapos, vagy Sztálin, vagy Hitler, csak azt nézi, merre van a hanga. amit akar, észrevesz, egyebet nem nagyon, meg kell békülnöd egyikkel, meg az a szép, fehérszőrű kanca, épp ezért időnként átmegy a kőfalon, féligazság minden arcon, a másik állítja, hogy ember, ott nincs derű és alázat, elvérzel majd ezen a harcon, ezzel vitatkozni sem kell, csak a bibliai példázat, a mosoly nem mosoly, a düh nem düh már, őt megilleti a törvény, a jog. s ha a szemben te vagy a szálka, senki sem szól meg, ha valakit eladtál, ha megéhezik, a gyomra korog, akkor már nincs sok időd hátra, ott nincsen más, csak fekete és fehér asztalhoz ül, a csirkecombot falja, mert mindenre van magyarázat, és a hazugság a torkodig elér, hozzá a sört meg a kékfrankost nyakalja, egy ficsúr hazavághat, fényes kapuját tétován kitárván s ha épp a tavaszi szél hozza lázba, gyilkolhatsz szüntelen, föléd magasodik a száz színű szivárvány, fütyörészve betér egy nyilvánosházba, és megúszod bűntelen. a lódarázs nyerget akar, ahol harsog a féligazság, a kiskapu mindig nyitva áll, szamarat oroszlánbőr takar, ott csöndben lapul és fél az igazság, a bűnös sötétben is kitalál, a százlábú ruhapénzért tolakodik, semmi sem szabad, csak szabados, az eunuch kárpótlásért folyamodik, ott rendszeresen kinyalják és mindig a te erszényed lapos, akondértegyapró, a gólya szállítási díjért kelepek körömfeketényi koncért, mert ahol féligazság van, aztán néhány milliót bezsebel, s úgy kapaszkodnak az igazság-szeletbe, ott fél igazság van, a szfinx is csak azt kiabálja. mint hajótörött az ablakkeretbe, életben, halálban, hogy ő az állatok királya, megfojtanak egy vizeskanálban, nincsen más, csak fény és árnyék, ahol a féligazság az úr. a lőtt sebtől vérző halánték. mert ott áll, meghasonlik a kentaur: vagy szögletes, vagy kerek eleve sírodnál, tomporát látván azt hinnéd tán: ló, a bábák közt elveszik a gyerek, ő mondja meg, ki voltál, neki kockacukor és zab való, színe vagy fonákja, porod is neki szolgál. Vándor az óceánnál pisztrángot sütni nyárson gázolni a Mississippiben indián táncot járni a tűz körül Hiába mondták hát az öregek skanzen-apacsok és zergére vadászni a Sziklás-hegységmidőn elindultam New Yorkból aszfalt-cowboyok ben hogy ez a földrész sem parttalan s én fuldoklóm csak köztük aludni kökörcsines réteken csak nevettem mint mókus az akváriumban s most itt állok s most itt állok a West Side-on mert nem vagyok jópofa mint Luther akkor előttem az óceán nem érdekel a dollár árfolyama nézem a Pacificet mögöttem vonatfütty s hogy mennyit adnak óceán-gyilkosom és tudom egy uncia aranyért hallgatom a vonatfüttyöt más időszámítás kezdődik és egyáltalán hogy sípot faragok fűzfából új világ jön kinek mit mennyiért és nem sietek bankár-világ szeder-illatú erdőkbe vágyom mert nincs már hová mennem. divat-világ lazacot szigonyozni a Nagy Tavaknál butik-világ bölényt űzni a prérin Libera me Tiszavirág Ments meg engem Uram a vizet prédikálóktól Ez az éj maradt csak, Egy éj, hogy tovább az értelmetlen élettől és az ellendrukkerektől ez az éj. adjam az életem, és az ostoba haláltól a habzó szájú szónokoktól Hajnalban megszüleama rettenetes naptól az eszmegyárosoktól tik majd a fény, S ha kérded: órányira a amikor már nem tudok de vigyél csak bátran Én már nem 1 halálom. ölre menni egy mozdulata kísértésbe hogy érezzem átom Régi társaim már sehol ért ember vagyok meg a kerek Napot- sem találom, szemem elfásul ami ég az égjen Fölöttem az ég csillagmint a nyugdíjas hóhér ami fáj az fájjon szeme ragyog. Múlandóságom tudamár csak legyintek és ments meg a tát nyögve hordom. az elkényeztetett ifjúságra haláltalan élettől Egy pillanat, míg meg- Nem kérdezem, mért és a galambokra. és engedj el engem fürdőm a holdfényben, idevetett sorsom. Mert összepiszkolják Uram Aztán eltűnök majd én az erkélyt mert azon a napon is ama Örök Éjben. Mégis, ha megint kéments meg engem el akarok menni részéiül lennék, a mosolygó gyilkosoktól visszahozhatatlanul Nem többet: ennyit Azért az éjszakáért az elvetélt messiásoktól örökre. adott fösvény végzetem, újra visszajönnék. 1996. február 3., szombat KÖNYV 5. oldal Horváth István: „Töke sem helyben nem képződött elegendő, sem kívülről nem jelentkezett vállalkozó” Iránytű a politikai közgondolkodás történetéhez A kötet címlapja Kollár Sándor munkája Sokan tudják már a kötet múlt heti bemutatója óta -jómagam már előbb is sejtettem -, hogy dr. Horváth Istvánnak a könyvben megelevenített öt nógrádi politikus közül a Széchenyi István gondolatvilágához közeli Sréter János (1806-1842) a kedvence. Ez azonban - híven a történészi elfogulatlansághoz - nem derült ki a tanulmányokból. Ugyanolyan empátiával vizsgálta a korábban (Ócsai Balogh Péter), illetve a későbben élt (Sztra- nyavszky Sándor, Förster Kálmán és Bel! Miklós) teljesen más világszemléletű közéleti férfiúk munkásságát, egyformán tárgyilagosan rajzolta meg pályaképüket. Amit ma a dokumentumokból meg lehet tudni ezekről a méltánytalanul kevéssé ismert személyiségekről - eszméikről, eszményeikről, magatartásukról -, azt Horváth István szívós, precíz kutatómunkával összegyűjtötte az évek során és most - néhány szponzor anyagi támogatásával - közkinccsé tette. Számomra a legnagyobb élményt- s egyszersmind a kötet igazi értékét - azonban mégsem az egyes politikusokról, életútjuk- ról, munkásságukról külön-külön leírtak jelentik, hanem az az ösz- szefüggésrendszer, amely az egyes fejezetekből - kivált a bevezető tanulmányból, amely mintegy a modernizáció Nógrád megyei eszmetörténete a 18. század végétől, e század első harmadáig - kiolvasható. Pillanatnyilag ez nemcsak a legfrissebb, a legkorszerűbb, hanem - ismereteim szerint - a legjobb iránytűje, fogódzója is annak, aki tájékozódni kíván a jelzett korszak Nógrád megyei politikatörténetében. S, hogy e múltbéli kalandozás- sem a szerző, sem olvasója részéről - nem öncélú historizálás, mutatja számos ma is aktuális, megoldatlan társadalmi kérdés, amelynek gyökerei itt a megyében az elemzett, tárgyalt, vagy csak éppen megemlített politikusokhoz, közéleti küzdelmekhez vezetnek vissza. E kötet azt is bizonyítja, hogy Förster Kálmán Salgótarján első polgármestere mennyi megőrzendő, megismerendő megyei érték van még feltáratlanul. Mindenesetre Horváth István alaposan törlesztett ebből az adósságból.- csongrády „Görbeország” kalauza Ipolyságról Csáky Károly Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén című könyve a közelmúltban látott napvilágot Szlovákiában, a Lilium Aurum Kiadónál (Dunaszerdahely, 1995), a Katedra Könyvek sorozat harmadik köteteként. A könyv megjelenését Ipolyba- log, Ipolyhídvég, Ipolyvisk önkormányzata és a nagykürtösi Mikszáth Kálmán Alapítvány támogatta. Csáky Károly legújabb műve külön is figyelmet érdemel napjainkban, amikor az egész Palócvilág az 1997-es Mikszáth-évre készül, s ez alkalomra - tervek szerint - monográfiák, tanulmány- kötetek látnak napvilágot. ÖrE könyv közel hozza az írót vendetes, hogy az Ipolyon túl szintén elevenen él a nagy palóc emléke, életműve, s élénk készülődés előzi meg az emlékévet. Műfajilag nehezen meghatározható könyvet írt Csáky Károly. Leginkább sajátos útikalauzként olvasható, s a „szerelmes földrajz” tárgykörébe tartozik, bár korántsem csupán a „Görbeország” meghitt tájait írja le, hanem legalább ilyen szeretetteljes érzékenységről szól az itt élőkről, szokásaikról, furfangjaikról. történelmükről, viseletűkről, ünnepeikről és hétköznapjaikról. Az író tollát a nagy előd, Mikszáth Kálmán vezeti, segítségével, az idézett Mikszáth-írásokkal a bölcsőhelyet járja be, a palóc magyarok és Mikszáth kedves tót atyafiai világát. Csáky Károlyt a Mikszáth- művek válogatása, illetve a saját esszék megírása során elsősorban az a szándék vezette, hogy minA szülőház, amely már nem áll denekelőtt a fiatalok, a diákok és a pedagógusok számára adjon olyan útikalauzt, amely segíthet a szülőföld mélyebb megismerésében, a kötődés erősítésében a nehéz időkben, s a szellemi örökség vállalásában. Ezt a könyvet élvezet olvasni. Az első rész fejezetein kívül (Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén, Mikszáth Kálmán Selmecbányái diákéveiről, Mikszáth és a kolera, A Mikszáth-müvek néprajzi elemei s azok utóélete) érdeklődésre tarthat számot az a két, forrásértékű tanulmány, amely a Mikszáth-napok egy évtizedét s az Ipoly menti Mikszáth- kultuszt ismerteti, illetve beszámol arról, hogyan él Mikszáth a szlovákiai magyar sajtóban. (bte)
