Nógrád Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-03-04 / 29. szám
6. oldal Színház 1996. február 3., szombat Madách-díjasok (1) Egy katalán, aki színre vitte a Tragédiát Ricard Salvatnak újszerű Tragédia-értelmezéséért, valamint elmélyült világirodalmi kultúrán és nemzetközi színházi tapasztalatokon alapuló népszerűsítő munkájáért Nógrád Megye Közgyűlése Madách-díjat adományozott.-Milyen embernek ismerte lom. Erre ösztönöztek magyar A katalán rendező a barcelonai egyetem színháztörténeti tanszékvezető professzora, a magyar irodalom régi barátja, a magyar színházkultúra alapos ismerője. Ricard Salvat személyesen ismerte Illyés Gyulát, jó barátja Hubay Miklósnak és Tóth Éva költőnek, műfordítónak. Húsz éven át, mint az általa alapított sitgesi nemzetközi színházi fesztivál igazgatója, jó néhány magyar színházat, illetve produkciót hívott meg a Csík- somlyói passiótól a Rock Színházig, a Tüzet viszek-től Gáljfi László Rimbaud-estjéig. Meghívta Harag Györgyöt és Sík Ferencet. Évtizede már, hogy a fesztivál bulletinjében közölte Az ember tragédiája kubai fordítójának spanyol nyelvű színházi folyóiratokban a magyar drámáról és a magyar színházról szóló tanulmányát. Közös sors Madách iránti elkötelezettségének kiteljesedése volt Az ember tragédiájának megrendezése a Nemzeti Színházban, amelyet Sík Ferenc színháztörténeti jelentőségű eseménynek tartott, hiszen első ízben történt meg, hogy Madách remekét magyarul, Magyarországon külföldi rendező állította színpadra. Hubay Miklós így fogalmazott: Elképzelhetetlen Madách müvének európai és világ-elismertetése csupán magyar interpretációk alapján. Ebben vállalt önkéntes szerepet Ricard Salvat. A bemutató előtt, 1994 januárjában járt Balassagyarmaton, s a Madách-ünnepségen elmondott beszéde felejthetetlen marad. Most az tervezi Ricard Salvat, hogy a Tragédiát Spanyolországban is színre viszi. A Madách-díj átvétele után nyilatkozott lapunknak a katalán professzor. Tóth Éva költő fordította .magyarra mondatait.- Miért érdekel egy katalán embert a magyar irodalom, a magyar színházkultúra?- Erre elég egyszerű a válasz: azért, mert nekünk katalánoknak, és mindazoknak a nemzeteknek, amelyek az 1830 körüli polgári forradalmakban részt vettek, közel azonos a sorsunk. Kis népek vagyunk, hasonló történelemmel. Ilyen körülmények között nem lehet nem odafigyelni másokra. Az irodalom, a színházkultúra sokat segít a megismerésben. A magyar irodalom pedig rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkezik. meg Illyést? Illyés Gyula két nagy kultúrát egyesített magában: a magyart és az európait. Még közelebbről: a franciát és a magyart. Ez a nagy tudású, kiváló irodalmár sajátosan ötvözte a kettőt. Találkozásunkkor nyomban világossá vált számomra, közösen gondolkodunk a népek barátságáról, a műRicard Salvat színháztörténelmet írt- Ón szerint Az ember tragédiája milyen világirodalmi jelentőséggel bír?- Páran már kísérletet tettek arra, hogy Az ember tragédiáját lebecsüljék, hozzáteszem, mindannyiuk kísérlete kudarcba fulladt. A Fausttal történő összehasonlítás sántít. Ez a mű csak itt, Közép-Európá- ban születhetett meg. Félelmetes, ahogyan Madách a jövőbe látott. A Tragédia világirodalmi jelentősége vitathatatlan. Eredeti, zseniális mű. FOTÓi RIGÓ Na vészetek határtalanságáról, és, persze Madáchról.- Sokan szentségtörésnek vélték azt, hogy egy külföldi rendező Magyarországon állítsa színre a Tragédiát. Rendezés a Nemzetiben Talán szentségtörés volt, de én tudatosan vállaltam a rendezést. Igaz, egy ideig haboztam. Kétségek gyötörtek, meg tudom-e oldani a feladatot. Hogy egyáltalán közel enged-e magához Madách. Végül úgy döntöttem, megpróbábarátaim is. Nem okozott gondot a nyelv?- Bevallom, a rendezés előtt kicsit tartottam attól, hogy nem tudok magyarul. Többször elolvastattam az önök nyelvén a Tragédiát. Fontos volt számomra az eredeti nyelv, hiszen minden hangsúlynak jelentősége lehet. Tóth Éva igen sokat segített az akadályok leküzdésében.- Nem félt a fogadtatástól? Kicsit tartottam attól, hogyan fogadja a közönség a bemutatót. Nem lehet panaszom. A kritika is igen jó volt.- De vajon a katalánok tudtak- e erről a merész vállalkozásról?- Persze, a sajtó folyamatosan tudósított az előkészületekről és a bemutatóról. Közel húsz cikk jelent meg az ottani újságokban. Megőriztem mindegyiket.- A katalánok viszont még nem láthatták hazájukban a darabot.- Ennek is eljön az ideje. Nem sokat kell már várni erre.- Spanyolul megjelent már a Tragédia?- Spanyolországban csak katalán kiadása létezik Az ember tragédiájának. Ez tarthatatlan. Azon dolgozom, hogy a fehér foltokat eltüntessük, és végre mindenhol olvashassák ezt a nagyszerű művet. Fő helyen a plakett- Hogy tetszik Csesztve? Nagyon. Megborzongtam, amikor ott jártam, ahol a Tragédia született.- Két éve járt Balassagyarmaton. Hogy emlékszik vissza látogatására? Nem az udvariasság mondatja velem: nagyszerűen éreztem magam. Külön öröm számomra, hogy Madách örökségét a szülőföld felvállalja.-Jólesett önnek ez az elismerés? Borzasztóan jólesett. Különösen az, hogy éppen Madách földijei ismerték el munkámat. Jól tudom, ez a díj kötelez. Kötelez arra, hogy tovább foglalkozzam a költőóriással. Hogy segítsek abban, mindenhol megismerjék Az ember tragédiáját és a magyar kultúrát.-Hol tartja majd a Madách- díjat?- Mindig szem előtt lesz a plakett. Vitrinem díszhelyére kerül az érem, hogy emlékeztessen, sok még a tartozásom Madách- csal és a magyar kultúrával szemben. Adám Tamás 1996. február 3., szombat Képzőművészet 3. oldal Profán ikon a könyvtárban az emberért A IV. Szécsényi Őszi Tárlat változatos anyaga várja ezekben a téli napokban Salgótarján érdeklődő közönségét a Balassi Bálint Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. A látogatók több mint harminc művész festményeiben, szobraiban, grafikáiban gyönyörködhetnek. Örvendetes, hogy ez a tárlat „kilépett” Szé- csény városából, hatása minden bizonnyal tovább terjed a megye- székhely valamivel nagyobb nyilvánosságát is élvezve. Balogh Erzsébet: Egyedül A szécsényi tárlatot az elmúlt évek átalakulása szülte, pontosabban az a helyzet, amelynek következtében megszűnt a megyében élő képzőművészek rendszeres és együttes bemutatkozási lehetősége. Szerencse, hogy bár egyéni kezdeményezésként született, nem vált magánüggyé, hanem rövid idő alatt kiteljesedett. Ma már mind a közönség, mind a Nógrádban élő művészek számítanak rá. S joggal teszik. Nemcsak azért, mert évenként változatos alkotások tűnnek föl. Azért is, mert - s ezt nem árt hangoztatni napjainkban - az a felismerés is a tőkés társadalomban született, hogy a kultúra az az állandó nemzeti érték és érdek, amelynek erkölcsi és anyagi támogatása nem kegy, hanem kötelesség. Beszédes tárlat Ha valamely tárlatot beszédesnek tart a közönség, érdemes elgondolkodnia arról is, miről beszél? Nos, ez a kiállítás nem egy hangon szól. Úgyszólván annyi hang, művészi felfogás, ahány alkotó. A stílus változatossága, a művészi gondolkodás sokszínűsége abból is következik, hogy kollektív tárlatról van szó, ahol a cél elsősorban az adott időszakban született művek közszemlére bocsátása, nem pedig valamely művészi irányzat bemutatása. A sokszínűség persze a kortárs művészetnek is sajátja, az értékek pluralitása lényegéhez tartozik. Józsefet eladják Ez a kiállítás hű tükre a Nógrádban élők tevékenységének. A kiosztott díjak pedig néhány hangsúlyosabb törekvésre hívják föl a látogató figyelmét. Nincs mód arra, hogy több mint harminc művész alkotásairól részletesen szóljunk. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány megjegyzés a művek hordozta tartalmakról, a változatosság érzékeltetésére. Czinke Ferenc: Józsefet eladják testvérei című, vegyes technikával készült műve az érett, életművel rendelkező alkotó véleményét fejezi ki a korról. A téma ugyan bibliai, mondandója azonban nagyon is időszerű. Hiszen soha nem történt még annyi árulás, mint napjaink gazdasági, társadalmi átalakulása, a va- gyonfelhalmo- zás kegyetlen, bár .jogszerű” gyakorlása idején. A bibliai történet igazsága ma a maga teljes pőreségében sújt bennünket, a hétköznapi árulások idejét éljük. S bizony nagy optimizmus kellene ahhoz is, hogy az ugyancsak bibliai elégtétel eljövetelében reménykedjünk. Hiszen úgy látszik, akit ma eladnak. az belátható ideig nem reménykedhet az igazságban. Legföljebb a csodában. A művészet persze nem tehet mást, mint nevén nevezi mindazt, ami történik. Ezért van. Valaki erdeje És azért, hogy - ha nem is mindig közvetlenül - szóljon mindarról, ami a világban és az emberben van. A madár - lélekjel- kép - árvaságáról, ugyanakkor távlatos sorsáról is, mint például Bakos Ferenc Sirály-a, a mese, a népművészet tiszta igazságáról, mint L. Presits Lujza Fehér szar- vas-a, az emberi sors és magatartás metafizikai távlatú profán ikonosztázba foglalásáról, mint Losonczy Ildikó: Ikon '95 című alkotása, a magyar költészet és zene nagy alakjainak idézéséről, mint Erdei Sándor portrészobrai, az élet titokzatos folyamatainak érzékeltetéséről, mint Csem- niczky Zoltán: Angelus diaboli című festett, forrasztott drótszobra, a tiszta formavariációk bensőséges öröméről, mint Csin- csik Orsolya textiljei, a gyakran csak sejtett nagy igazságról, mint Perényi Anna: Valaki erdeje, Valaki keresztje című művei - az erdő és a kereszt is fából van, kinek ez jut, kinek az -, a világban lévő rejtett harmóniáról, mint Ivitz László, Orbán György, Bálint Tibor, Balogh Erzsébet, Szabó Agnes, Antal András, Tomka István, Nagy Márta, Lengyel Péter néhány kiállított műve. A művészet makacs rítus az emberért. Ezért érdemes figyelni azokra, akik ezt űzik.-mér Losonczy Ildikó: Ikon ’95
