Nógrád Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-06-07 / 5. szám
6. oldal Hagyomány 1996. január 6., szombat Ahol őrzik és éltetik az örökséget A népzenei és népitánc-hagyománv a népművészeti örökség szerves része. Az egész néphagyomány pedig a hajdanvolt mindennapi élettel szoros összefüggésben született, s létezett századokon át, s az élet valamennyi részére kiterjedt. Ezen örökség mondanivalója a változó időkben, napjainkban is érvényes, közösségeket formálhat, illetve újíthat meg. Éppen ezért a mai, mindennapi élet és a néphagyomány közötti kapcsolatot megújító tevékenységek támogatása napjainkban is időszerű a nevelésben, az oktatásban, a közösségformálásban. Egyebeken kívül e változatlanul érvényes cél elérését szolgálták azok a népszerű kulturális események, amelyek tavaly is lezajlottak Nógrádban, s amelyek megrendezését idén is tervezik. Kulturális találkozók Ezek közé tartozott az V. Nógrád Megyei Néptánc-antológia megrendezése januárban Mihályger- gén. Ezzel hagyományt szeretnének teremteni olyan módon, hogy - jól működő csoportok meghívása alapján - változó helyszínen rendezhessék meg ezt a népitánc- hagyomány számára kiemelkedő jelentőségű eseményt. Emlékezetesnek bizonyult a júniusban megrendezett városi kulturális találkozó is, ahol gyermek és felnőtt folklórcsoportok mutatták be műsorukat. Az augusztusi bánki nemzetiségi találkozó híre pedig már jó ideje túljutott a megye és az ország határán. Kisebbségek éve Akár a kisebbségek évének is nevezhetnénk 1995-öt. Salgótarjánban márciusban rendezték meg a szlovák, illetve a cigány kisebbségi önkormányzatok megyei találkozóját. Júniusban szintén kisebbségi önkormányzati tanácskozás zajlott a megyeszékhelyen. A létrejött kisbbbségi ön- kormányzatok szerepe meghatározó jelentőségű lehet nemcsak a kisebbségi önszerveződésnek az eddigieknél is tudatosabbá válásában, hanem - ettől elválaszthatatlanul - a kulturális élet szervezésében. Erre is vannak jó példák. A nógrádi szlovák gyerekek számára például tavaly júniusban is megszervezték a szlovákiai Hronyecen a szlovák nyelvi tábort. Októberben sor került a Nógrád megyei cigány hagyományőrző csoportok első megyei találkozójára. A megyei szlovák klubok találkozóját pedig december elején rendezték meg Nézsán. Amatőrműhelyek Az amatőrmozgalmon belül májusban Pásztón zajlott a IV. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó Nógrád megyei fordulója, ahol kilenc csoport lépett színpadra. Salgótarjánban színjátszó-, ugyancsak itt és Nézsán bábos szakmai műhely működik. A megyei képzőművészeti alkotótábort augusztusban Bujákon nyitották meg. Több községben, így például Nagylócon gyűjtik, illetve megörökítik a régi viseletét és építészetet, fotókat. Mindez - s az itt nem említett számos más példa - arra utal, hogy formálódóban vannak az új közösségi formák. Ezek szakmai támogatásában van szerepe a Nógrád Megyei Közművelődési Központnak. Mondhatni, ez az intézmény az egész hagyománykor gazdája.- Megyei szaktanácsadó inMihálygerge, néptánc-antológia tézményként az a dolgunk, hogy támogassuk, szakmailag megalapozzuk a hagyományok továbbélését - mondja Brunda Gusztáv igazgató. - A mi dolgunk, hogy a helyi tevékenységek összegeződ- jenek, nyilvánosságot kapjanak. Az egész hagyománykömek a mai, megyei szellemi életbe való beillesztése egyik legfontosabb célunk. A hagyománykor gazdája Az amatőrmozgalomban például szakmai segítő és képzési feladataink vannak (bábosok, színjátszók, képzőművészek stb.). A számukra rendezett táborok szakmai képzési és továbbképzési fórumokat is jelentenek. A nemzetiségi, kisebbségi körben ugyancsak rengeteg a teendőnk. Hogy csak egyetlen példát említsek, Egyedné Baránek Ruzsenká- nak egy évtizedes munkájába került, mire a szórványosan meglévő helyi szlovák kezdeményezéseket szakmailag meg tudta erősíteni, s tevékenységüket egy éves, kiszámítható rendezvénysorba tudta illeszteni, képzésekkel, továbbképzésekkel együtt. Itt döntő, hogy a gyermekek beszéljék a nyelvet. Ezért a hagyományőrző munka mellett külön hangsúlyt kap a gyermekek nyelvi képzésének segítése, s bekapcsolásuk a hagyományőrző mozgalomba. Ezért viszünk évente 100- 120 gyermeket Szlovákiába, nyelvi környezetbe. Ezért helyezünk nagy hangsúlyt a nemzetiségi klubok működésére, az évente megrendezett népdaléneklési és versmondói versenyekre, klubtalálkozókra. Csak így érhető el, hogy a hagyomány minden generációban tovább éljen. ' A roma kisebbségi önkormányzatok egyre gyakrabban jelentkeznek nálunk is segítségért. Ugyanis, miután létrejöttek, most próbálják tartalommal megtölteni a törvény adta jogi kereteket. Azt szoktuk mondani, a múzeumok őrzik, mi megpróbáljuk éltetni a hagyományt. -mér ■léiénél a néptánc-antológia rendezvényről Bánki szlovák nemzetiségi találkozó 1996. január 6., szombat KÉPZŐMŰVÉSZET 3. oldal Készül a Palócvilág panteonja Nagy Márta, Balassagyarmaton élő festőművésznek jelenleg Salgótarjánban, a Gagarin iskolagalériában látható kiállítása, amelyen nógrádi és erdélyi tájak ihletésében született akvarelljeit láthatják az érdeklődők. A Hatvani Galériában pedig olajportréja szerepel a tizedik. Arcok és sorsok című portrébiennálén, amely a kortárs hazai arcképfestészet szemléje, s ahol rajta kívül Ivicz László, Leszenszky László, Perényi Anna, Radies István, Réti Zoltán és Somoskőy Ödön arcképei szerepelnek a nógrádiak közül. sokszínű palóc táj, mint tartalmi meghatározó, a minket körülvevő természet, táji és emberi szépségek kifejezése, érzelmileg marasztalja mindazokat, akik Nagy Márta virágait, fáit, tájait nézik. Úgyszólván spontán született művekről van szó, alkotójuk - vélhetnénk - nem tett mást. mint Nagy Márta 1972-ben érettségizett a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, díszítőfestő szakon. Az egri tanárképző főiskolán 1977-ben fejezte be tanulmányait, majd a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1982-ben. Az eddigi, csaknem félszáz egyéni kiállítás során bemutatkozott Németországban és Erdélyben, valamint hazai nagyvárosokban is. Szél a Springán Arról nem is szólva, hogy tavaly nyáron a Hatvani Galériában félszáz portréját állították ki, amelyről beszámolt a Balassagyarmati Városi Televízió is, a nógrádi városok és falvak kisebb-nagyobb galériáinak és kiállítóhelyeinek pedig úgyszólván rendszeres szereplője hosszú idő óta. S ez korántsem véletlen. Magyarázata abban rejlik, hogy a művész balassagyarmati, springadombi műterméből nemcsak egy széljárta csersznye- és fehér törzsű nyírfára látni, ami játszik a tűzfallal, hanem annál jóval tovább, az egész Balassagyarmatra, a hegyes-dombos Nógrádra, és onnan tovább, amerre a szél jár, ami itt, a Springadombon gyakran fúj, télen jegesen, tavasszal vizet árasz- tóan, virágot fakasztóan, mint a népdalban, nyáron hőséget árasz- tóan, ősszel leveleket táncolta- tóan. Ez az „észrevétlen” közeg önkéntelenül is a természet közelségét sugallja, s talán nem is véletlen, hogy Nagy Márta munkásságában oly megkapó természetességgel és nagy bőséggel jelennek meg a virágok, a fák, a tájak, hogy aztán időről időre csak az emberi arcon időzzön el. Egyébként volt kertész nagyapa is a családban, nem csoda a művész vonzalma az öröm végső megnyilvánulása, a virág iránt. Virágének A népdalokból ismert virágénekek vizuális változatai Nagy Márta rajzaiban, akvarelljeiben, tűzzománcaiban jelennek meg. Csakúgy, mint a különösen télen grafikai szépségű fák. Ismeretes, hogy a virágok a magyar népdalokban is jelképes tartalmak, elsősorban a szerelem örömének, gyötrelmének kifejezői. Ez teszi oly szimbólumgazdaggá a dalokat. oly szeretetté a virágokat. A kiült a domboldalra, keresett egy alkalmas helyet, és hozzáfogott a festéshez. A képek java részén így elevenednek meg Balassagyarmat utcái, tájai, virágai és fái. Innen a természetes harmónia a művész képein. S persze onnan, hogy a tárgyi valósághoz való ragaszkodás csak kiindulópont, a tudatos művészi alkotás során a külső világ átmegy a művész belső „szűrőjén”, létrehozva azt a többletet, amitől művészi alkotássá, képpé válik a látvány. Képpé, vagyis néha sejtelmessé, titokzatossá, de mindig az életet óhajtóvá, vagy könnyeddé, mint az „eredeti” virágének. Az ember arca Nagy Mártát legalább másfél évtizede foglalkoztatja az ember arca. Portréfestői mivolta mégis az utóbbi években vált a nagyközönség előtt is nyilvánvalóvá. Egyebeken kívül akkor, amikor 1994-ben Salgótarjánban, tavaly a már emlegetett Hatvani Galériában rendezett portrékiállítást. S bár a művész Szent-Györgyi Albertról, Fráter Erzsébetről, Ke- nessey Albertról, Szent Imréről készített portréi Balassagyarmat közintézményeit díszítik, s Mikszáth Kálmánról festett portréja is közintézménybe kerül, ekkor győződhetett meg a közönség arról, hogy él egy művész, akinek munkásságában meghatározó szerepet kap az emberi arc. Nemcsak a hírességeké, hanem mindazoké, akik körülötte élnek, gyermekektől, fiatal lányoktól kezdve az idős emberek arcáig, foglalkozástól, társadalmi helyzettől függetlenül. Halvából Izraelbe Elmondható, Nagy Márta műtermében már jó ideje készül a Palócvilág panteonja, s bizony, ez a tény nagyobb figyelmet érdemelne a lehetséges megrendelők, intézmények, közhivatalok részéről is. Elsősorban balassagyarmati és nógrádi arcok tucatjai hevernek a műteremben, máris jókora albumba kívánko- zók. Ki lehetne adni egy balassagyarmati képzőművészeti albumot, a helyi panteon alapját. Már vannak olyan olajképek, amelyekről olyan személyek arcvonásai néznek vissza ránk, akik már nincsenek közöttünk, de többségükben olyanok portréiról van szó, akik még velünk élnek. A portrék iráni érdeklődés világszerte növekszik. A hatvani portrébiennálé válogatott anyagából tavasszal Izraelben rendeznek kiállítást. A tárlaton Nagy Márta egyik portréja is szerepel.-mér Szent-Györgyi Albert Klári K. J. vállalkozó Ngozi Dombok. A művész munkásságában meghatározó a nógrádi táj
