Nógrád Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-06-07 / 5. szám

Ardamica Ferenc_____________________________________________________ Laczafacázó Tihamér 4. oldal Irodalom 1996. január 6., szombat- Halló, Pozsony, Bevásárló utca hét? Hét?- Tévedés, itt X-ék a hetediken. -Értem... Azaz értem! Hogyafenébe keveredett ide Csicsóka Alajos?!... Megpróbálok ismét tárcsázni... így, ni!... Halló?! Hét?- Nem hét! Öt! Ötödik emelet, Tóth László a telefonnál!- Tóth László? De hiszen ő... te már pesti... Elnézést, Lacikám, itt Gatya- mica, úgy látszik, zűr van a telefon- központban.- Nemcsak ott...- Valóban... Téged... Veled majd máskor...- Ahogy gondolod, Ferikém. Bár, ha interjúról van szó, jobb lett volna most... Nem biztos, hogy legközelebb megtalálsz... Akarom mondani, bi­zonytalan, hogy hol találsz meg... Hol leszek éppen otthon...- Majd nyomozok utánad, Lacikám. -Kérlek! Viszonthallásra!- A viszont... Nahát! Istentelen szín­játék, amit ez a telefon művel! Min­denesetre - ami az emeleteket illeti - alább kell adnom... Halló!- Itt az Első Emelet. Kit keres?- Laczafacázó Tihamért.- Nem nálunk laczafacázik. Ilyen nevű tag nem játszik az együttesünk­ben!- Köszönöm a felvilágosítást!- Máskor is megkaphatja, ha túl gyakran fogja zavarni a próbát!- Kész őrület! Vagy én vagyok bo­lond, vagy... Na, ezt a témát hagyom; nem merülnék bele... Inkább ismét tárcsázok. Halló?!- Gyümölcs és Zöldség, nemzeti vál­lalat, Bevásárló utca - hét, földszint... Déligyümölcs nincs, ecet, fok­hagyma nincs, téli krumpli kiosztva. Csak hagyma van, de az meg már ro­hadt.- Igen... Ide érzem... A dróton keresz­tül is bűzlik. Bizonyára nem sértődik meg, s megérti, hogyha azonnal lete­szem.- Csak tegye... Maga mimóza!- Tyűha! Nam mindegy, úgy látszik, ez egy ilyen nap. Teszek még egy utolsó kísérletet, azután ha nem sike­rül, feladom! Nézzük csak... Szép lassan, nehogy megint tévesen kap­csoljon... Irányítószám... Megvan... Na most: három-há­rom-kettő-nyolc-hat-öt.- Hét szerkesztősége, titkárság.- Végre! Jó napot kívánok, Gatya- mica a telefonnál. La-czafacázó Ti- hamérral szeretnék beszélni.- Ma még nem láttam, hála istennek, de megkérdezhetem a kollégákat... Egy pillanat... Ott van még?- Itt vagyok.- Tihamér mindjárt jön... Csak leugrott a pincébe.- Jól hallottam? A pincébe?-A pincébe!- De minek? Miért?- Miért, miért? Azért, hogy levigye oda nemrégiben megjelent művét. Az embert a szószban, valamint az egész kritikusi műfajt. _?- De tessék ezt talán vele személye­sen megtárgyalni. Épp most érkezett vissza.- No, ennek őszintén örülök! Kérném a készülékhez... Te vagy az Laczafa­cázó?-Én...- Tihamér, szeretnék tőled bocsána­tot kérni, amiért...- Mányoki Endrével beszélek?- Ördögöt! Nem vagyok én Bandi! Feri vagyok!- Elnézést! Azt gondoltam. Mivel­hogy velem szemben elsősorban neki van oka a bocsánatkérésre! Ki vagy hát?- Gatyamica! Egy író a várószobád­ból... Semmi közöm a Könyvvilág­hoz meg ama cikkhez. Bocsánatért meg csak azért esdeklem, mert tele­fonon zaklatlak. Sajnos, személyesen nem sikerült találkoznom veled.- Mikor kerestél?- Két hónapja, hétfőn délelőtt.- Határidős cikket írtam, otthon.- Három hete, egy szerdai napon.- Beteg volt a gyerek.- Két héttel ezelőtt, csütörtökön.- Kiszálláson voltam.- Ma egy hete, délben.- Ebédeltem. Kezdel az idegeimre menni...- Nézd, ne tépdesd a szakálladat...- Csak semmi bizalmaskodás! Mit akarsz tulajdonképpen?- Interjút a Görbe Tükör számára. De előtte okvetlenül szeretném megbe­szélni a neked, azaz a lapotok iro­dalmi rovatának címzett írásaim sor­sát.- Ide figyelj! Említettem már előtted szerkesztői credómat?- Eddig még nem...- Akkor most teszem meg! így hang­zik: Kézirat érkezik a Hétbe? Nosza, papírkosárba véle!- Rettenetes... Tehát ne is soroljam fel a címüket?- Felsorolhatod... De minek?- Mondom: "A királynő". Regény.- Nem mond semmit. Nem emlék­szem.- "A döfés". Novella.- Novella? Háromoldalas bevezetés­sel? Eldobtam.- "Szakasz"...?- Bő lére eresztett karcolat.- "Trapéz". Filmsztori. Olvastad?- Elkezdtem. Azután valamiért abba­hagytam.- Miért?- Nem mindegy? Ha egyszer már va­lamiért abbahagytam...- Ne vacakolj! Hiszen végig sem ol­vastad! Akkor meg honnan tudod, hogy jó-e vagy sem?- Tényleg ilyen naiv vagy ?- Szóval, ne küldjék többé kéziratot? -Ne!- Mit képzelsz?- Semmit. Nagy a család. Igazán van kiét elhelyeznem!- Téljünk vissza... térjünk rá az inter­júra!- Térjünk! De előre figyelmeztetlek, kevés az időm. Perceken belül leülök Áccsal sakkozni!- Ahá! Pótcselekvés? Nem megy az írás?- Ezt te mondod, aki legújabban for­dítasz?- Te is fordítasz!- Igen, de én csak a piszkos anyagia­kért teszem!- Mit gondolsz, én miért?- Fejezzük be!- Addig nem, amíg be nem val­lód, mi igaz a vádból, hogy ma­gyarul sem tudsz?- Ide figyelj, az én őseim már akkor cézével írták a nevüket, amikor bar­langlakok voltak. Te pedig még most, panellakó korodban sem írod azzal! Ez a különbség!- Barlanglakok... Hm... Nem inkább pincelakókat akartál mondani?- Szavakon lovagolsz?- Isten ments! A lovaglás valóban tá­vol áll tőlem. Családunkban lova­golni csak az üknagymamám tudott. Viszont - s ez tény - amikor az ellen­séges hordák lángba borították szülő­városomat, az öreg csaj, legendás hírű fehér lovával levonult a pincébe. Mindketten túlélték a tűzvészt, meg­menekültek, aminek én vagyok az élő bizonyítéka.- No látod! Néha a pince is jó vala­mire!- Igen... Asszony a pincében - lóval! Príma novellatéma. Megírhatom nek­tek? S ha megírom, elolvasod?- Ne írd fneg! Nem olvasom el! Fe­lejtsd ott, ahol van... A pincében!- Értem! Értek én a szóból! Illetve a szószból!... Mi a véleményed a cseh­szlovákiai magyar irodalomról?- Nézd, ezt én kimerítően megírtam Az ember a szószban cúnő köny­vemben.- Összegezd, légy szíves!- Jó: irodalmunkban a kritikán kívül az összes további műfajban született művek mind fogyatékosak. Szerzőik szintén!- És magadról?- Önmagámról nem nyilatkozom! Szerintem ez a Görbe Tükör-ügy csak arra volt jó, hogy az interjú ürü­gyén érdeklődhess beküldött írásaid felől.- Ezenkívül a rólam alkotott nézeted?- Minden kornak megvannak a maga áldozatai.- Tihamér, Tihamér, benned van a kutyavér! A Losoncon élő Ardamica Fe­renc: Görbe tükör előtt című kötetében (Szlovákia, Madách- Posonium) azokat a paródiáit, fiktív interjúit gyűjtötte össze, amelyek még a nyolcvanas években, Csehszlovákiában születtek. Mottó helyett Ga- tyamicát idézi: TI /így/ ÍRTOK, EN /így/ IRTOK. A szerző a szlovákiai magyar irodalom harminc ismert képviselője elé tart görbe tükröt. Jól ismeri azokat az írókat, akiket parodi­zál. A könyv mégis arról szól, szereti mindazokat, akiket kifi­guráz, köztük természetesen sa­ját magát is. (Gatyamica pél­dául Ardamicával azonos.) A több kötettel rendelkező újságíró, lapszerkesztő, író, műfordító korán bekapcsoló­dott Nógrád megye irodalmi életébe is, többi között lapelő­dünkben, a Nógrádban rendsze­resen publikált, a Palócföld fo­lyóiratnak is szerzője. Salgótar­jánban 1984-ben megnyerte a Madách irodalmi pályázat díját, ugyanebben az évben a Gere- lyes Endre novellapályázaton a SZOT különdíját kapta. A mel­lékelt fiktív interjú a szerző legutóbbi kötetéből való. A 1 1996. január 6., szombat VÉLEMÉNY 5. oldal Egy amerikai Nógrádban - A kazár megoldás A Szovjetunió felbomlása utáni etnikai konfliktusok erősödését gyakran dilem­maként és a „hideg háború­ból” a „forró békébe” való átmenet elkerülhetetlen kö­vetkezményeként értékelik. Azonban egy ősi törzsi állam- szövetség, amelynek központja valamikor a Fekete- és a Kaszpi- tenger közti mélyföld volt, és amelynek utolsó leszármazottjai Litvániában élnek, hasznos meg­fejtést kínálhat annak az ellensé­geskedésnek miértjére, amely megfertőzi például Azerbaj­dzsán, Moldávia, Grúzia, Cse- csenföld és Tádzsikisztán társa­dalmait, egyben a balti államok és más, újonnan függetlenné vált köztársaságok összeütközésével fenyeget. Áz orosz birodalom korai fej­lődése szoros összefüggésben állt a kazár birodalommal. A kazárok ismeretlen eredetű nomád nép voltak, akik Oroszország déli ré­szén telepedtek le a korai VII. században. Némely tudós, pél­dául D, L. Dunlop, a Columbia Egyetem tanára szerint már a III. században ők uralták a legelőket ezen a területen. Bár Kazária közismertté vált, mint az első olyan ország, amelynek vezetői felvették a zsidó vallást, a közép­korban a kazárok leginkább a ke­reskedelemben megnyilvánuló ARCHAEOLOGICAL INSTITUTE OF AMERICA 675 Commonwealth Avenue, Boston, MA 02215 (617) 353-9361, FAX (617) 353-6550 S WARD HIRSCH 'iMJ IfiAW) signature 20918 account number MEMBERSHIP CARD Archeológiái intézeti tagsági kártya bátorságukról voltak híresek. Kazária gazdagsága azokból a nemzetközi kereskedelmi útvo­nalakból származott, amelyek ke­resztezték, s amelyek Bizáncot és az Arab Kalifátust kötötték össze Észak-Európával. Éppen ezért - ha úgy tetszik - a kazárok voltak az első igazi kapitalisták, egyben az első demokratikus politikai vezetőség kialakítói. Parlament- —jük-hét tagból--állt, két keresz­tény, két zsidó, két muzulmán és egy pogány képviselőből. Ez az arány pontosan tük­rözte a lakos­ság vallási megoszlását. Hogy ke­reskedelmi kapcsolataikat védjék, a kazá­rok küzdöttek a térség béké­jének fenntar­tásáért, s azért, hogy távol tartsák, vagy semlegesítsék minden más nomád nép be­törését kelet felől. Ez a Pax Kazária min­tául szolgál­hatna a térség mai gondjai­nak megoldá­sára. A nyílt legelőktől északra élő keleti szláv törzsek ezen béke védelmében tovább tudtak terjeszkedni déli irányba, tovább folytatva állattenyésztő életmódjukat. A kazárok sohasem voltak a szó igazi értelmében vett nemzet. Birodalom voltak, kereskedő­szövetség, békeszerető emberek államszövetsége... Számukra a vallás kiegészítő volt, nem el­lentmondás... A Szvjatoszláv hercegtől 965- ben elszenvedett vereségük után általában elfo­gadott, hogy a kazárok eltűntek a történelem homályában, olyan sejtelme­sen, mint ami­lyen váratlanul érkeztek. De ka­zár leszármazot­tak maradtak még Litvániá­ban és a valami­kori Karahájban és Kabard-Bal- kár Autonóm Köztársaságban ugyanúgy, mint Magyarország és Lengyelország egyes részein. A karaitákat - kutatások alap­ján - a kazárok közvetlen le­származottjainak tartják. A XIV. században kezdtek letelepedni Litvániában Trakai és Vilnius környékén. Őket a Krímből Lit­vánia nagyhercege, Vitold hozta oda. 1388-ban kiadott egy kartát, amely biztosította a jogaikat, ke­Amerikai vendég járt a közel­múltban Salgótarjánban, aki egyenesen azért jött ide az Egyesült Államokból, hogy itt is - mint másutt Kelet-Európá- ban - a kazárok nyomait ku­tassa. Lelkesen ecsetelte, mi­lyen fontos hely Nógrád, ezen belül is Kazár kutatásai szá­mára. Edward Hirsch, az Amerikai Archeológiái Intézet (Boston), az amerikai természettudomá­nyi múzeumi szövetség, az Oroszországi Németek Ameri­kai Szövetsége (Lincoln, Neb­raska) tagja Magyarországon kutatásai számára gyűjtött anyagot, Kazárról pedig video­filmét is készített. Úgy tetszik, az elmúlt idők során sokan méhkasba nyúltak, akik a kora középkori Kazár Kaganátus, a hajdani „zsidó bi­rodalom” történetét, vagy a ka­zárok „utóéletét”, például az utódaiknak tartott karaiták his­tóriáját vizsgálták. Bár a kazá­rok, akikkel a magyarok törté­nete is szorosan összekapcso­lódott a VIII-IX. században, rég eltűntek a történelem színéről, rejtélyes birodalmuk változat­lanul foglalkoztatja a tudósok, sőt írók fantáziáját. így például nagy vihart kavart Arthur Ko- estler A tizenharmadik törzs című, máig vitatott könyve is. Edward Hirsch: A kazár megoldás című kis esszéje, amelyből részleteket közlünk, szintén fölvet vitatható gondo­latokat, elsősorban a napi aktu­alitásokra vonatkozóan. A haj­dani birodalom más történelmi korszakban létezett, s bár a né­pek közötti együttműködés vál­tozatlanul időszerű, ennek mai körülményei alapvetően má­sok. Érdekes gondolatkísérlet­ként azonban érdemes elol­vasni. (bte) reskedelmi szabadságukat. Ezeket a privilégiumokat tar­tották, sőt kibővítették a későbbi litván hercegek és lengyel kirá­lyok a XV-XVII. század folya­mán, olyan tudósok szerint, mint Y. Luria, M. Balaban és J. Brutz- kus. 1441-ben IV. Kazimir városi státuszt adományozott a karaiták által elfoglalt Trakai felének. Trakai karaita lakói különös tatár dialektust beszéltek, amely a ka­zár nyelv leggazdagabb fennma­radt változatának tartanak, foly­tatták fejlődésüket, némelyek nagy gazdagságot értek el. Trakait komolyan érintette az 1654-67-es orosz-lengyel táma­dás Ukrajna ellen, így 1680 körül összesen körülbelül harminc csa­lád maradt a hanyatló karaita kö­zösségben. Ez a szám hatszázra növekedett 1879-re. Később á trakai karaiták közül néhányan elhagyták a várost és új közösséget alapítottak Vilni­usban. A karaiták múltjával és származásával kapcsolatos ér­deklődés növeke­dését ebben a szá­zadban két világ­háború közti idő­szakban heves vi­ták jellemezték. Ez több lett holmi múló érdeklődés­nél, amikor a náci Németország ér­dekelt lett velük kapcsolatban. Végül 1939-ben a német belügymi­nisztérium ki­mondta, hogy ár­ják, így nem bán­tották őket a há­ború alatt. Az 1959-es szovjet felmérés szerint maradt Trakaiban. hagyományaikat, 12/92 expiration dale S’ ........------- . A American Historical #orierçp * of ÄennartB üröm Hussa 831 0 STREET LINCOLN, NEBRASKA 88SOÏ-1 ISS J. » 1991 MEMBERSHIP CARO & Edward Hirsch « í iffy, UJj Edward Hirsch e társaságnak is tagja 5700 karaita Ma is őrzik gyarapítják kultúrájukat. A kazárok óriási civilizáló be­folyása az adott geopolitikai helyzetben békét eredményezett. A kazár típusú konföderáció ma is megkönnyítené a volt Szovjet­unión belüli vitás kérdések meg­oldását. A kazároknak például nem volt szükségük állandó hatá­rokra, hiszen ezek közül egy sem volt soha birtokukban. Amik ők voltak, és amik újra le­hetnének, az egy kelet-európai szövetség, kö­zös állam közös piaca. Ezek az emberek újra utat tudnának mutatni az em­beri sors meg­változtatásában. Fordította: Kékesi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom