Nógrád Megyei Hírlap, 1996. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-31 / 26. szám

4. oldal Mozaik 1996. január 31., szerda Felháborodás versügyben 1996. január 22-i lapjukban ol­vastam egy tizenöt éves leány- gyermek versnek nevezett för- medvényét. Hirtelen nem tud­tam, hogy sírjak-e, vagy bosz­szankodjak. Azért fizetünk mi elő az újságjukra, hogy ilyen hülyeségeket rakjanak bele?! Hz a torzszülemény sem vers­nek, sem viccnek nem volt megemészthető. Mit ért egy 15 éves gyerek a politikához? Semmit! Persze, ez a tákolmá­nyából ki is tűnik. Mikor 15 éves kisgyerek vol­tam és a nagyok dolgába akar­tam beleütni az orromat, édes­anyám mindig azzal intett le: „Hallgass! Neked még zacs­kóba sz...-nak, azt szopogasd!” Hát ezt üzenem én is a még fűz­fapoétának sem nevezhető 15 éves csemetének. (De az apjá­nak is ezt kellett volna monda­nia neki!) Önöknek meg azt, hogy a jö­vőben ne ilyesmivel rakják tele az újságjukat, az újságunkat! Régebbi maconkai olvasójuk Virtuóz gitáros Gyarmatról Mindenki feldobódott lé­lekben azon a balassa­gyarmati gitárhangverse­nyen, melynek egyedüli szereplője Fogarasi Béla tanár, gitárművész volt. Istenadta tehetség ő, egyre fejlődő, finomodó, egyre meglepőbb játékát él­vezhetjük olyan szinten, melyhez foghatót orszá­gunkban kevesen ismerek. Mostani hangversenyén, amikor az első számot, a ja­pán Hinojosa: Te lucia ante terminum szerzeményt hall­gattam, elérzékenyültem. Ez csak fokozódott a második számnál, amikor J. W. Du­arte: Mutations (Variációk a „Dies Irae” témájára) című művet a szerző több világ­hírű zeneszerző elképzelt felfogásában írta meg olyan rafinált hangok és zörejek beiktatásával, melynek ze­nei célját a zeneértő kiol­vashatja. Majd egy ősbemutatónak lehettünk tanúi: Fehér György Miklós fiatal zene­szerző (Ember Csaba zene­iskolai igazgató egykori di­áktársa) „Ungaresca válto­zatokkal” címen hirdetett száma nemcsak meghök­kentő volt, de mindannyi- unkkal megsejtette, hogy egy alapos tudású, élénk ze­nei fantáziával rendelkező, nagy jövőre hivatott zene­költő művének lehettünk él­vezői. Fogarasi Béla klasz- szikus előadásában, a zene­szám lejátszása után szín­padra hívott és bemutatott zeneszerző a bemutatóval együtt fergeteges tapsot ka­pott. Az utolsó szám N. Kosh­kin: „A herceg játékai” című gitármű különösen technika­ilag csak igen nagy tudással rendelkező művésszel ért­hető meg. Ebben játékok elevenednek meg, mint pél­dául: majom, baba, katonák s egyéb szereplők. A herceg néma játékai egy jóságos tündér intézkedésére életre kelnek, sorra bemutatkoz­nak. Fogarasi Béla ismételten bizonyított. Kamarás József Balassagyarmat Soha nem szűnik meg a szeretet Az alábbi levelet kissé késve, de annál inkább jóleső érzés­sel adjuk közre. Azzal a meg­jegyzéssel, hogy lám, így is le­het cselekedni! A balassagyarmati Vörös- kereszt területi szervezete ka­rácsonykor meglepetéseket készített a magányos, elesett embereknek. A kórházban huzamosabb idő óta benn- fekvő, magányos embereknek másodszor osztottunk csoma­gokat. Nagyon megható volt látni, milyen nagy örömmel vették át az ajándékot. Örö­mük annak is szólt, hogy va­laki törődik velük, valaki gondol rájuk. A Vöröskereszt népkony­hájának nappali melegedőjé­ben tartottuk a mindSnki ka­rácsonyát. Sokan összegyűl­tek a rendezvényre. A balas­sagyarmati Varietas Művész- együttes - Csikász István ve­zetésével - karácsonyi ver­sekkel és dalokkal kedveske­dett a résztvevőknek. A közönség együtt énekelte az ismert dalokat, többen sírtak a meghatottságtól. Jagyutt Pé­ter cukrászmester süteményt hozott, a Vöröskereszt veze­tősége pedig ünnepi ebédet adott. A karácsony ünneplését a Balassagyarmati Fegyház és Börtön könyvtárában folytat­tuk. Az intézmény vezetése az elitéltek véradását is meg­szervezte. Ez nagyon humá­nus emberbaráti cselekedet ezen intézmény dolgozói és a fogva tartottak részéről. Az itt élő megtévedt, embereknek műsorral, kis karácsonyi csomaggal fejeztük ki köszö- netünket. Bevezetőként Palotás Iván bv. ezredes, a fegyház és bör­tön parancsnoka mondott hangulatos megemlékezést a karácsony jelentőségéről, a család szerepéről, fontosságá­ról, a szeretetről. Az egyik elitéit az alkalomhoz illő verssel köszöntötte rabtársait. A Varietas Művészeti Együttes igen kellemes, jó hangulatú légkört teremtett műsorával. A verseket, a da­lokat tapssal köszönték meg a jelenlévők. A mennyezetig érő, feldíszített, csillogó kará­csonyfa és a kellemes zeneszó felkorbácsolta az érzelmeket. Melegség tükröződött azok szeméből, akik a külvilágtól elzártan élték meg a legmeg- hittebb emberi érzelmeket tar­togató ünnepet, a karácsonyt. A szeretet nem szűnik meg soha, megmarad a hit, a re­mény és a szeretet, de közü­lük legnagyobb a szeretet. Jeléné Borkő Edid vöröskeresztes elnök Fél évtized Magyarországon Január 22-én olvastam lapjukban egy verset Bok­ros Lajosról, melyet egy olvasójuk küldött be. Úgy éreztem, tollat kell ragadnom, és hadat üzenni azoknak a fatalisztikus nézeteknek, me­lyeket ez a vers is tükröz. Ezért kérem, hogy adjanak lehetőséget a másik oldalnak is egy versen keresztül, mely megma­gyarázza, vajon mennyire is „gonosz” Bokros Lajos. Kérését teljesítjük, de hely hiányában csak részletet tudunk közölni a verséből. *** Államcsőd! Államcsőd! - kiáltott a világ, Magyarország így nem folytathatja tovább! És Horn Gyula döntött: Bokros Lajost ide! 0 ugyanis nem a szavak, hanem a tettek embere. Bokros Lajos nem is kért száz napot, Azon nyomban a lovak közé csapott. Kilenc hónap alatt megfordította a trendeket, És a gazdaság állapota máris javulni kezdett. Csökkent a deficitjavult a fizetési mérleg, A nemzetközi pénzvilág is elismerően nézett, A beáramló töke minden rekordot megdöntött, És íme: az államadósság csökkenni kezdett. Bár a magyar nép felháborodása jogos, Hisz életszínvonala igen sokat romlott. Tudnia kell azonban, hogy nem szenvedett hiába, Mert mindez egy szebb jövőnek volt!lesz az ára. Tisztelettel: Egy fiatal, de régi olvasójuk Jajkiáltás a berceli fogyatékosokért! Itt, Bereden van egy intézet, ahol fogyatékos gyerekeket gondoznak. Év végén is több millió forintért vásároltak nekik ruhaneműket. A gondozók az üzletben szereztek blokkot, a lengyelpiacon pedig olcsóbban megvették az árut, a különböze- tet pedig zsebre tették. Télikabát került olyan gyerek nevére, aki az intézet épületét soha el nem hagyja. Ezek a szerencsétlenek a fa­luban is úgy járnak, mint az ág­ról szakadtak, nem látni rajtuk új ruhákat. Bezzeg Kertészék gyarapodnak! Egymillió forint­nál drágább autó, gáz bevezetve. A vásárlás idején új télikabátok, overallok, ingek a családnak, tartozások kifizetve. Arra kérem magukat, segítse­nek kideríteni, milyen gazdál­kodás folyik ebben az intézet­ben. Biztos van olyan szerv, amelyiknek joga van megnézni, mi szerepel a gyerekek nevén és az megvan-e. Kérdezem, milyen ember az, aki képes a szeren­csétleneket is megkárosítani?! Egy hű olvasójuk Szerencsés mohorai gyerekek Az Országos Játék Alap Kezelő Szervezete 350 000 forint vissza nem térítendő támogatásban részesítette a mohorai iskolát. Ezzel a nyereménnyel félmillió fo­rintra emelkedett az az ösz- szeg, amit az igazgató néni szép csendben „összepá- lyázgatott” a múlt eszten­dőben. Mire fordították az ösz- szeget? Kialakítottak az eddig teljesen kopár iskola­udvaron egy mutatós ját­szóteret, a gyerekek nagy örömére. (A beépítést a falu közmunkásai végezték). Írásvetítőket szereztek be melyek nagyban segítik a hatékonyabb oktatómunkát. Sok hasznos és érdekes tár­sasjátékot- szereztek be a napköziseknek. Különösen nagy gondot fordítottak a kulturális ne­velőmunkára. Minden gye­reknek van filharmóniai hangversenybérlete. Rend­szeresen viszik őket mo­ziba, színházba. Ősszel két­szer buszokra szállt az egész iskola, hogy megis­merkedjen a főváros neve­zetességeivel. Voltak a Mezőgazdasági és Közlekedési Múzeum­ban, fogadták őket az Or­szágházban. Voltak a Pla­netáriumban, mindkét fővá­rosi repülőtéren. Részt vet­tek a Pál utcai fiúk bemu­tató előadásán a Harlekin Színházban. Mindezek egyetlen fillérjébe sem ke­rültek a szülőknek. Azt hi­szem, hogy a ma ez nem kis dolog. Ezúton szeretném meg­köszönni a magam és a szü­lők nevében azt a törődést, amit nap mint nap tapaszta­lunk gyermekeinken ke­resztül. Nikovics Lászlóné az SZMK elnöke Községháza épül Patakon - Még az idén befejezik az új községháza építését Pata­kon. Az épületben a polgármesteri hivatal kap majd helyet. Az eddigi teendők jelentős részét a lakosok közösségi munkában végezték. fotó: rigöt. Több mint két éve húzódó bűzös ügy Szécsényben Nem (csak) a tyúkok tojnak... A tyúkok békésen kapirgál- nak és csipegetnek. No, meg persze tojnak. Legfőképpen arra a jellegzetes szagra, amely körbeveszi őket. Mit nekik panaszáradat, mit ne­kik levélözön, mit nekik szak­értői vizsgálat. Az orrfacsaró bűz elűz. És ez így megy már több mint két esztendeje. Hi­ába, Szécsényben nem csak a tyúkok tojnak a bűzre. (Folytatjuk és befejezzük hétfőn elkezdett cikksorozatunkat.)- Tehát a bűzt csak kitalálták az ön telepének szomszédságá­ban élők?-Óriási hőség volt '93 nya­rán. Nem vitatkoztam velük, el­fogadtam, hogy érezhették a kellemetlen szagot. Mindez a szellőztetés miatt volt, ezért ezt követően bezártam az ajtókat. Vagyis a szag terjedése meg­szűnt.- Az ügy azonban korántsem ért még a végére . . .- Ezt most hallom öntől.- Nem tudott arról, hogy to­vábbi levelek születtek, az érin­tettek még múlt évben is pa­naszkodtak a bűzre?- Ezt nekem senki sem mondta. Csodálkozom is, hogy hadjárat folyik ellenem és erről engem nem értesítettek.- A polgármesteri hivatal nem értesítette önt?- Nem. Bár ezen nem is na­gyon csodálkozom. Külterületi telep- Miért?- Nem akarok ebbe részlete­sen belemenni. Maradjunk annyiban: van ott egy olyan ember, egy középvezető, aki már sokszor megpróbált borsot tömi az orrom alá. De nem ez a lényeg. Nézze: Bábolna kör­nyékén a lakóházak udvarán van olyan tyúktartás, mint ná­lam a telepen. Ott még soha senkinek nem volt semmi gondja ebből. Másrészt itt ré­gen az állami gazdaság majorja volt, vagyis hosszú-hosszú éveken keresztül állattartás folyt. Régen miért nem volt gond ebből? Nem is nagyon ér­tem ezt az egész ügyet. A ma­jorban állattartás történik. Ná­lam zárt helyen vannak a tyú­kok. Amikor jelezték a bajukat, segítőén álltam panaszukhoz. A szellőztetést is megoldottam máshogyan. Kevesebb jószág is van, mint volt régebben. A szakhatósági előírásokat is be­tartom. Mindent megtettem, amit emberi számítás szerint csak lehetett. Azt talán senki sem várhatja el tőlem, hogy be­zárjam a telepet és megszüntes­sem a vállalkozásom. Vagy ta­lán éppen ezt szeretnék?- Személyes nézeteltérése van Szabó úrral vagy valame­lyik szomszéddal?- Nincsen. Ezért sem értem, hogy miért lett ez az ügy. Egyébként annak idején szíve­sen vettem volna olyan helyen telket, ahol nincsenek a közel­ben lakóházak. Az akkori vá­rosvezetés nem engedte. De a telep külterületen áll, vagyis még csak nem is városi belterü­let. Különben van javaslatom, hogy hogyan lehet ezt az állító­lagos bűzt elkerülni.- Kíváncsian hallgatjuk.- Adja le a szolgálati lakását és vegyen magának egyet a belvárosban. Nekem nincs mi­ért elvinnem a telepemet. A szécsényi polgármesteri hivatal műszaki csoportveze­tője, Horváth Róbert a kezde­tektől figyelemmel kíséri az ügyet. Megoldás februárban-Honti úr azt állítja, fo­galma sem volt arról, hogy az ügy '94-ben és '95-ben is foly­tatódott.- Ez felettébb érdekes! Honti úr ugyanis ’94 márciusában ka­pott egy levelet, amelyben a hi­vatal felszólította őt - nem elő­ször -, hogy szerezze be a szükséges szakhatósági véle­ményeket. Végül is ezt ő nem tette meg, nekünk kellett intéz­kedni. Az év június végén az il­letékes Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelő­ség megállapította: a Palóc Kft. tartsa zárva az ajtókat az istál­lókban, gyakrabban almozza­nak és ne adjanak okot a szom­szédoknak a panaszokra. Ezt tudattuk Honti úrral is.- Szabóék és az Ipoly Erdő Rt. is többször nem kapott vá­laszt a hivataltól. Miért?- Most bármilyen választ ki­találhatnék. Nem teszem.-Lesz megoldása az ügy­nek?-Ez biztos. Februárban le­rendezzük a vitás kérdéseket.- Nem lehetett volna már hamarabb?- Ebben én is hibáztam.- Honti úrral nem a legjobb a kapcsolata ...- Ő egy régi ügy miatt ha­ragszik rám. Nem fizetett ak­kora hozzájárulást a gázberu­házáshoz, amekkorát kellett volna, ezért nem támogattam, hogy kivigyük neki a csonkot. Ő ezt nem fogadta el és meg­próbált megkerülni engem. El­ment a polgármesterhez, ol­csóbban akarta megúszni a be­ruházást. Nem járt sikerrel. Az­óta neheztel rám. Vége lesz a vitának ?- És ön?- Hát hol tartottam be neki? A telepével kapcsolatos pana­szügy sem ezt bizonyítja.- Tehát februárban pont ke­rül a két és fél éves ügy végére?- így van. Olyan döntést ho­zunk, amelyikkel mindkét fél elégedett lesz. Senkinek sem akarunk ártani. Legyen végre vége a vitának. A tyúkok csak tojnak ren­dületlenül. Békességben meg­férnek egymással, és mindig betartják a határidőket. Való igaz, sprét nem használnak, de erről ők tehetnek a legke­vésbé. Jól végzik a dolgukat. Szilágyi Norbert (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom