Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-30 / 305. szám

1995. december 30., szombat Történetek Halhatatlanokkal 7. oldal Tabánban jártak a Dallas-sztárok Dzsoki Baglyoson is talált olajat- Ez nem lehet igaz!... - bökött oldalba Dallas-rajongó ismerő­söm - s egy cowboykalapos, hamburgert faló férfira mutatott a salgótarjáni vasútállomáson.- Te, az a Dzsoki a Daliás­ból? - folytatta izgatottan.-Hát persze, hogy ő az - paskoltam meg tájékozatlan kis buksiját, hiszen a jó öreg Ma­gyar Távirati Irodának köszön­hetően a beavatottak fölényével rendelkeztem.- És, hogy kerül ez ide? - jött az újabb csodálkozó kérdés.- Meghívta a Puszta Béla.- Mit gondolsz, ha odamen­nek hozzá, adna egy harapást?- Mért nem autogramot kérsz tőle?- Azért, mert nagyon éhes vagyok. Több tippet nem is várt, ha­nem odament Dzsokihoz. Rá­mutatott a félig elfogyasztott hamburgerre és szájtátva várt. Dzsoki elmosolyodott, majd óriásit kacagott (szinkronizálni sem kellett).- Óh, big hungarian boy!... — „Tesek neket amerikai zemle”- nyújtotta át tört magyarság­gal, nagyvonalúsága húsos-sa- látaleveles-paradicsomos-mus- táros-hagymás tárgyát. No, valahogy így kezdődött a Dallas salgótarjáni, ezúttal nem filmre rögzített jelenete. Már említettem, de most hangsúlyo­zom, hogy Puszta Bélának, a megyeszékhely polgármesteré­nek köszönhetően (és persze a kamarás Angyal Jánosnak, aki Szotomajor után „Szamantáé- kat" is Tarjánba ugrasztottal) - egy napra egész Magyarország Salgótarjánra figyelt. Olyany- nyira, hogy Zukman Tamást és Bokros Lajost észre sem vette senki. Utóbbi páros tanulmány­útra érkezett a hajléktalanok szállására. A hivatalos fogadást köve­tően Dallas-ék bevásárló-útra indultak. Már aki(k)... Lásd Dzsokit, aki ezúttal is külön utat választott. Szamanta és Pamela (vagy ahogy Kléton mondja: Paméla) először a Pécskő Uzletházban próbálkoztak, csakhogy túl ol­csónak találtak mindent, ezért átmentek a Paradízóba. Sza­manta olyan szoknyát vásárolt, amelyik a rúzsához passzolt, Pamela pedig egy rafinált vo­nalvezetésű farmert. A csoda­farmer még az ő bámulatosan görbe lábát is egyenesbe hozta. A kitűnő érzékekkel megál­dott Szamanta valamit megsza­golhatott, mert ezután a Nem­zeti étterem felé vette az irányt. Egy ügyes testcsellel lerázta magáról a kiegyenesedett lába­iban gyönyörködő Pamelát - s már a pultnál is termett... ...A tarjáni Lordok Háza úri közönsége a következő két órá­ban háromszor itta padlóra ma­gát Szamanta bőkezűségének köszönhetően, aki két kézzel szórta a köröket, míg jómaga is bele nem szédült. Az ivójelenet legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a Nemzeti küszöbén megállt egy, a férjéért érkező feleség, s megpillantván ked­vencét, keservesen elbőgte ma­gát.- És én még azt hittem, hogy tényleg abbahagyta - hüppögte. - Ot állítottam példaképül a férjem elé. Most már ennek is vége...- Pár kilométerrel arrébb sportos férfiak csillogtatták ké­pességeiket - lóháton. Kakuk Patyo lófarmján hármas befutó zajlott, Kléton, Ré és a házi­gazda Patyo között. A versenyt Ré nyerte egy szombréró-hosz- szal. A harmadik helyezett (alaposan lekörözött) Kléton sem búslakodott. Ő azzal vi­gasztalta magát, hogy a nya­kába vett kettőt Patyo lovai kö­zül, és..., kifutott velük a Ka- rancsra. Szegény Ré...! Hiába lett első, Donnánál még mindig második maradt. Pedig meg­ígérte neki Donna, hogy fel­hívja Kisterenyéről (ott írja ugyanis a legújabb könyvét a nógrádi bányászmozgalomról, az amerikai aranyat ásó bányászok - szeme - tükrében). Csakhogy a szenátor barátja is ott tárgyalt a szilkós dok­tor Szabóval... Bobi pedig... - nos, a Bobi gyerek - ezalatt Dzsennával kujtorgott a Kercseg-laposon. Volt miről beszélniük, s ki is használták, hogy Pamela a lábait egyen­geti a Paradízóban. Tu­lajdonképpen még egy­két puszi is elcsattant közöttük (de ezt tény­leg ne mondják meg Pamelának, mert még a tartálykocsi elé veti magát...!) Hát Elli?... Elli a Godó-cukrászdában ült Palmerivel, aki beval­lotta, hogy nem ő az öreg Dzsok, de azért ilyen tehet­séges, mert valamikor Salgótar­jánban is játszott a Kohász­színpadon. Elli jót nevetett ezen, majd megevett tizenöt da­rab Rigó Jancsit, két darab kép­viselő fánkkal és egy eldobható műanyag kanállal. Még sokat beszélhetnék a Dallas-sztárok tarjáni látogatá­sáról, de az illem azt kívánja, hogy többet ne fecsegjek róluk. Sőt, inkább közreadunk néhány cáfolatot:- Nem igaz, hogy Krisztofert a Cserhát kommandónak kellett megkeresni... - Nem igaz, hogy Pamela lába a farmer levetése után kiegyenesedett... - Nem igaz, hogy Szamanta józanul szállt fel a hatvani vonatra... - Nem igaz, hogy Daszti is járt a Nemzetiben... -Nem igaz, hogy Krisztin a tarjáni régi te­metőben nyugszik... - Nem igaz, hogy Dzsenna, meg Bobi külön szobát vett ki a Karancs Szállóban ... - Nem igaz, hogy Ré borsodi sört ivott... -Nem igaz, hogy Kliff Bárnsz azért nem jött el Tarjánba, mert va­lamikor a tintás bányászok el­vették a Tintás Bárnsztól az ál­tala felfedezett bamaszénme- zőt... Csak egy igaz -.Dzsoki Juing Baglyason, rövid itt tartózko­dása alatt is olajat talált. így az is igaz, hogy a mentők a salgó­tarjáni Madzsar József kór­házba szállították - a hír halla­tán agyvérzést kapott - Dzse- remi Vendelt. Benkö Mihály ( Májk Hemilton ) Bizonyítsuk be, hogy nem csak a nagy emberek döntésképesek! Ön dönthet - több tételben J átékunk lényege a következő: a Magyar Televízió­ban látott On dönt című szórakoztató műsorhoz hasonlóan választási lehetőség elé állítjuk kedves olvasóinkat. Különböző, rövid sztorikat írunk le, s minctegyik végén megkérdezzük: ön miként döntene? írá­sunk végén természetesen azt is közöljük, hogy a történetek (ezek számazonosak a megoldásokkal) főszereplői hogyan döntöttek. Jó szórakozást, kedves olvasóink! 1. A nyüzsgő parlamenti fo- ; lyosón Bokros Lajos szükségét ! érzi annak, hogy elmenjen abba a helyiségbe, ahová a pénzügyminiszterek is a saját lábukon járnak. Mivel szüksé­gének foka már fokozhatatlan, a kezében lévő jókora diplo­matatáskát laza mozdulattal egy székre dobja. A jelenetnek csupán egy szemtanúja van, Boldvai László, Salgótarján országgyűlési képviselője. Laci jól tudja, hogy a di- póban 1 milliárd forint la­pul, még­hozzá az új 10 ezer forintos bankók­ból, amit Bokros még az ország- gyűlési döntés előtt akar pártfogolt vá­rosa, Bankóváralja önkor­mányzatának eljuttatni. Vagyis ha Bokros csak úgy elviheti a temérdek pénzt, ak­kor ő is elviheti Salgótarjánba. Hej, hogy örülne neki Puszta Béla! Boldvai Laci tétovázik, de csak egy fél percig, oda- bentről ugyanis káromkodás hallatszik... Ön, hogy döntene Boldvai László helyében? 2. Búsan bolyong Novák Dezső, a Ferencváros labda­rúgóinak edzője az Ajax Amsz­terdam arénájának öltözőfo­lyosóján. Épp azt számolgatja, hogy mennyire negatív csa­pata gólaránya, amikor egy jól öltözött úriembernek ütközik. Mivel az Ajax szereplése sok­kal egyértelműbb, fényesebb, mint a folyosói világítás, No­vák nem tudja kivenni az „akadály” arculatát. Elnézést kéme, de a cso­kornyakkendős úr nem hagyja.- Örülök, hogy egymásba botlottunk, Mr. Novák. Volna egy ajánlatom. Az Ajax veze­tése megbízott, hogy tárgyal­jak önnel. Mi önt rendkívüli képességű edzőnek tartjuk. Ha ezt a nemzetközileg szerény képességű Fradit idáig tudta vezetni, akkor a szuper Ajax- szal emberfelettit tudna nyúj­tani. Kérem, legyen csapatunk edzője. A fizetése 50 ezer dol­lár lesz naponta, továbbá a legújabb Porschét, és egy vil­lát ajánlunk fel egy saját, rep­rezentatív szélmalommal. A villája mögötti többszínben pompázó tulipán­föld már csak ráa­dás. Novák Dezső jól végigméri a „cso­dát”, majd fél perc múlva ő is dönt... De, hogy dön­tene Ön Novák Dezső helyében? 3. Zsozsók Ágoston, nézsai lakos a kertjében kapál. Öt év­vel a nyugdíjba vonulása után havi 14 ezer forintból kell megélnie. Nem csoda, hogy állandóan rémálmok gyötrik. Hol a hentes emeli a nyaka fölé a bárdot, hol a boltos fe­nyegeti azzal, hogy a raktárba zárja, s valamelyik egérfogóba csípteti. Zsozsók a hentesnek és a boltosnak is tartozik. Régóta. Tegnap viszont azt álmodta, hogy a kertjében ta­lálható Nostradamus kincse. Soha nem tapasztalt buzga­lommal ás, amikor egy vaslá- dikán koppan az ásó férne. Pil­lanatok alatt felfeszíti, és két csomagot talál benne. Az egyikben ötszáz darab ra­gyogó gyémántra bukkan. A másikban egy megsárgult pa­píroson, húsz pontban megfo­galmazva, a jövőbe látó bölcs megírja, hogy mit kell tennie annak, aki olyan gazdaggá akarja tenni Magyarországot, mint amilyen az USA. Hu­szonegyedik pontként az sze­repel a dokumentumban, hogy ha a gyémántokat válassza a megtaláló, akkor a papiros porrá lesz és ezentúl senki sem tudja megmenteni a magyar hont a katasztrófától. Zsozsók röviden gondolkozik, majd felveszi az olvasó szemüvegét. És Ön, hogy döntene Zsozsók Ágoston helyében? így döntöttek ők 1. - A szentségit neki, már megint nincs wc-papír!” - kia­bált dühösen Bokros Lajos odabentről. - Segítsen már va­laki!- Lajos, én segítek, adok egy kölcsön gurigát, ha megfe­lezzük a táskád tartalmát - vá­laszolt neki Boldvai.-Jól van, Laci, csak adjad már, mert ha az ülés­terem he­lyett itt ülök, ak­kor lesza­vazzák az előterjesz­tésemet. Boldvai pedig se­gített a megszo­rult pénz­ügymi­niszteren. A pénz felét eltette, a másik feléből pedig gurigát csinált Bokrosnak. 2. Novák Dezső fejében ve­szettül cikáztak a gondolatok. A Fradinál sem számított sze­gény embernek, de az Ajaxnál edzőnek lenni, plusz a nagy dohány, a villával, meg a szélmalommal... Huszonki­lenc másodpercig a nem min­dennapi ajánlat okozta erős szédülés tartotta hatalmában, a következő egy másodpercben azonban döntött.- Hát ezt érdemiem én tőle­tek? - mondta nagyot sóhajtva és az „úriemberről” lerántotta a leplet. Pontosabban előrán­totta az öltönyéből kikandi­káló Fradi-sálat. 3. Zsozsók Ágoston alapo­san átolvasta a Magyarország megmentését célzó húsz pon­tot, jól az eszébe véste (mielőtt porrá vált volna a papiros ), aztán zsebre vágta a gyémán­tokat. - Ez még csak a kezdet, most pedig a kezembe veszem az irányítást - kurjantott az or­szágmegmentő. B. M. Boldvai László nem hagyta sz....n Bokrost, de Tarjánt sem H osszú-hosszú töp­rengés gyümölcse érett be a minap» a festői szépségű dunántúli kisközségben, Fidesz-ligeten. Ami A tanú című film or­száglóinak sem sikerült, azt a Fidesz-Magyar Polgári Párt megvalósította:igazi, magyar narancsot szüreteltek. Már alig vártam, hogy Bala- tonfürednél leszálljak a média­vonatról. Budapesttől Füredig az egész fülke azon vitatko­zott két kalauzzal, hogy jön-e szemben vonat, vagy sem. A vitára az adott okot, hogy az egyik vonatkísérő halk meg­jegyzését („szerintem rossz vágányon haladunk”) elcsípte az egyik utas. A mozdonyve­zető szerencsére nem vett részt a vitában. A kellemetlen közjáték után élményszámba ment felszállni azon narancsszínűre festett buszok egyikére, amely a kö­zeli Fidesz-ligetre indult. Az utasok javarészt újságírók vol­tak, bár felfedeztem néhány újsütetű Fidesz-barát politi­kust is, akik hatalmas bevásár­lószatyrokkal ültek a hátsó üléseken. A szatyrok szerepét akkor értettem meg igazán, amikor megálltunk a narancsföldek Szándékosan nem állítottak madárijesztöket a fák közé Narancsszüret Fidesz-ligeten helyzet, s a naran- —- esős Viktorból tény­leg lehet még ma­gyar mandarin. A szüretet követő sajtótájékoztatón a Fidesz-vezetők el­mondták, hogy a si­kert az egyszerű át­állásnak köszönhe­tik. Orbán Viktor az egyik külföldi útjá­ról téli narancsmag­vakat hozott. Elve­tették (nem az ötle­tet, hanem a magot), és bevált.- Merni kell kí­sérletezni - mondta az elnök, s utána be is támogatták a köz­ségházára, mert alig állt a lábán. Mindent megér­tettem, csak egyet nem. Miért nem állí­tottak fel madár­ijesztőket a fák közé? Hiszen any- nyira finom ez a na­rancs, a madarak szívesen csipegetik. Viktor erről már az esti fogadáson - két narancslé között - nyilatkozott. Keveset mondott, de minden szavát ér­tettem. A szüretben kimerült Orbán Viktor vissza­várja a szabad madarakat mellett. A vendégeket maga Orbán Viktor, a Fidesz-MPP elnöke köszöntötte meleg sza­vakkal és ka­pákkal.- Csak jel­képesen leg­alább, a fák tö­vében — muta­tott a kapákra Viktor.- Viktorból még magyar mandarin is le­het, ha így foly­tatja - mor­mogta az egyik kolléga a kapá­lás második órájában. Nekem tet­szett az ötlet, meg aztán a mellékelt felvé­telen olvasóink is láthatják, hogy a fiatal elnök élen járt a munkában. Annyira kifá­radt, hogy már a narancsot is parancsnak mondta. Ő nem kapált, hanem a gyümölcsöket szakította le. Ezt is tenni kell valakinek... A sok ismert, meghívott vendég között még Fodor Gá­bort, az ex-fideszest is felfe­deztem, aki a narancsváloga­tásnál segédkezett. Olyan volt az ábrázata, mintha citromot nyalt volna, pedig csupa na­rancs vette körül. Gábor nem bízott a magyar narancsban. Most azonban már ő is láthatta, hogy csak számára almás a Fodor Gábor nem hitt a ma­gyar narancsban Bokros Lajos, aki nehezen törli ki a szörnyű em­léket ... Novákot kicsit megszédítette a reprezentatív szélmalom Becsó Zsolt, a Nógrád megyei közgyű­lés fideszes alelnöke a sikerre emeli magyar narancsleves poharát- Nem vagyunk ellenségei a szabad madaraknak. Hátha egyszer hazatalálnak. (Hamilton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom