Nógrád Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-30 / 305. szám
6. oldal Nyakunkon A Szilveszter 1995. december 30., szombat Kriszti fenség óéve és új esztendeje abó Krisztina - van ki e nevet szü- kebb pátriánkban nem ismeri? -, megyénk ügyeletes szépségkirálynője nem akármilyen izgalmakat élt át a közelmúltban. Hogyan viselte? Erről (is) beszélgettünk.- Elmesélnéd azt a viccet, amelyiket legutóbb hallottál?- Attól tartok, hogy egy kicsit reklám ... Nem baj? Nos, azt hallottad, hogy betiltották a Red Bull Energiaitalt? Ugyanis már két ember lezuhant . . .- Ez jó volt, fenség . . . Egyébként szoktak fenségnek szólítani?- Néhányan az iskolában. Az apukám Németországban dolgozik és amikor felhív, akkor „kis királynőmnek” szokott szólítani. Sosem felejtem el: amikor először telefonált a Nógrád Szépe választás után, anyukám elmondta neki, hogy megnyertem a versenyt és átadta nekem a kagylót. Akkor szólított így először .. .-Édesapád látott már királynőként?- Az ünnepekre érkezett haza Németországból, előtte nem találkozhattunk.-A család máskor teljesen férfiember nélkül marad?- Nem. Két öcsém is van, egyikük tízéves, másikuk tizenhét hónapos.-ők mit szóltak a győzelmedhez?- A nagyobbik férfiember sírt örömében. A kisebbik még nem fogja fel a dolgot, de amikor a tévében lát, megismer. Egyelőre csak „nene” vagyok neki, bár már egyre ügyesebben kezdi kimondani azt is, hogy Kriszti. ..- Gyakran megnézed a versenyről készült videót?- igen, a családtagok állandóan látni akarják. A nagyobbik öcsém is gyakran nézi azt a kazettát... Az az igazság, hogy én is először vagy hatszor megnéztem a filmet, és csak azután fogtam fel: jé, én vagyok a képernyőn!-A Nógrád Szépe választáshoz képest milyen volt a Miss Universe országos döntője?- Sokkal kevésbé családias! Tarjánban nem kivételeztek senkivel, mindenkit egyformán kezeltek, ennek megfelelően jobb volt a hangulat is. Előtte volt egy hét pihenés és felkészülés Kerekegyháza mellett, Pongráczmajorban.-Hogyan találtatok oda a nagy alföldi tanyavilágban?- Simán, csak Kecskeméten tévedtünk el. Egyébként a major hétvégi pihenőhely és lovasbemutatókat is tartanak ott. Felvételt készített velünk a Duna-tévé is. Ezután sajtótájékoztató volt Pesten, ami után Veszprémbe mentünk.- Milyen volt a döntő?- Sokkal rosszabb, mint a területi verseny! Több volt az időkitöltő program: a műsor öt óra hosszat zajlott, és ebből 23 perc 5 másodpercet töltöttünk a színpadon.-Ebből mennyi jutott neked?- Arányosan számítva - mivel huszonkét döntős lány volt - egy egész perc és majdnem három másodperc.- A szépség azért nem minden, így a színpadi bemutatkozáson kívül volt valamilyen teszt is...- A területi és az országos döntőn is volt ilyen. Salgótarjánban arra a kérdésre kellett válaszolnom, hogy Magyarországot miként mutatnám be a külföldi fiataloknak. Erre azt feleltem, hogy először Budapesttel kezdeném és ott elsősorban a kultúra értékeit ismertetném meg. Bemutatnám ezután az ország más részeit is, a tennészeti környezetet, a pusztákat, a hegyvidékeket és persze a népi és a történelmi emlékeket. Mivel fiatalokról van szó, az egyetemi városok megismertetésével zárnám az „idegenvezetést”. Veszprémben az volt a kérdésem, hogy van-e kisebbség Magyarországon és ha igen, milyen a helyzete? Erre azt feleltem, hogy élnek kisebbségiek hazánkban és véleményem szerint az lenne az igazi, ha a vezetőik rendszeresen elmondhatnák a véleményüket a parlamentben. Ha a problémáik a nyilvánosság elé kerülnének, sokkal könnyebben lehetne megoldani azokat.- Hogyan tovább?- Jövőre érettségizek, és februárban véget ér Szilágyi Leonóra manökentanfolyama is. Nórinak egyébként rengeteget köszönhetek. Ha sikerülne, szeretnék a szépségszakmában elhelyezkedni és ehhez a tanfolyam után referenciaanyagokat is készítenek.- Hol szilveszterezel?-A baráti körömmel megyek buliba. Faragó Zoltán sá Színházi esték íjtfl - Hányszor élnek f nemi életet a pingvi/ nek egy évben? kérdezi az éppen soros hölgy a társasjáték többi szereplőjétől a .darab legelején. Bizony senki nem tudja a helyes választ, amely szerint e kedves állatok évente egyszer adják fejüket a nászra. - Hát akkor én pingvinhez mentem feleségül - vonja le a számára kézenfekvő következtetést a baráti társaság egyik tagja. Az egyébként nagy hírű, világszerte jól ismert Brodway- szerző, Neil Simon a Furcsa pár című kommersz vígjátéka végig ilyen színvonalú poénokra Pécsi Ildikó épül. Éppenséggel lehet ezeken nevetni, akár kacagni is, de a közhely szerűség, a mesterkéltség erősen kitetszik belőlük. Különösen, hogy az eredetileg a nők által megtépázott, egyedül hagyott, együttélésre, háztartási munkára kárhoztatott férfiak sztoriját a Vidám Színpad által bemutatott változatban valaki „áthangszerelte” a gyengébbik nem szólamára. Azaz a Pécsi Ildikó rendezte darabban a nőkkel történik meg, hogy kénytelen-kelletlen magukra maradnak. Egyikük bánatában - vagy inkább unalmában - a tisztánál is tisztábbra csiszolja a lakást, ahová barátnője befogadta, akinek viszont ez az önfeláldozó steril pedantéria, a mániákus takarékosság megy az idegeire. Számára kész szerencse, hogy a házban lakik két kalandra kész spanyol fiatalember. Bezzeg a mártírom- ságba belefeledkező barátnőjét -Florence-t- ez sem vigasztalja. Mi sem természetesebb azonban, hogy vele békül ki az ura, míg Olive, a szájhős még azt a reményét is elveszíti, hogy pénzzel segítheti volt férjét. Ennyi a vérszegény történet, amelyhez vagy hozzászürkülnek a szereplők - így tett a Faragó Vera, Pálos Zsuzsa és Mihály Marianna alkotta baráti kör - vagy megpróbálják jó értelemben túljátszani, felhívni Voith Ágnes magukra a figyelmet. Ehhez azonban -furcsa paradoxon- mértékletesség is szükségeltetik. Ezúttal Voith Ági - a páros egyik tagja - híján volt ennek a készségnek. Fölösleges har- sányságát, túlzó gesztusait még gyakori szöveghibával is tetézte. Pécsi Ildikónak viszont sikerült megtalálnia a szituációhoz illő hangot, stílust. Mint rendező önmagához volt a legszigorúbb. Rövidebb szerepében elfogadhatót nyújt Rosta Sándor és Boros Zoltán is.- csongrády— Duplán „Furcsa pár” Magánkívánságok új évre Más világot élünk, mint az elmúlt években, egyre nagyobbak a társadalmi ellentmondások, naponta feszültségterhes órákat hagyunk magunk mögött. Vajon mivel számolhatunk az új esztendőben? Erre kerestük olvasóink között a választ- Ha így szalad az infláció, a fizetésünk pedig nem ehhez igazodik, akkor nem sok jóra számíthatok, de nemcsak én, hanem a bérből és keresetből élő társaim sem. Pedig most már jobbnak kéne lenni. A munkásoknak - köztük nekem is - bőven elegük van az áremelésekből. Én nettóban 21-22 ezer forintot viszek haza. Mivel bérházban lakom, a jelentős energia-, víz- és távfűtési díj emelése miatt a havi rezsim 14—15 ezer forint. A feleségem is dolgozik: de még így is csak az egyik fizetéstől a másikig elég a kereset. Húsra, jó ha szombaton, vagy vasárnap telik. Szeretném, s bízom abban, hogy megmarad a munkahelyem. Legfontosabbnak tartom, hogy megmaradjon az egészségem, megálljának az áremelések, a túlóráinkat ne vigye el az adó - vallja Fábián Pál, a St. Acélárugyár Rt. dróthúzó üzemének csoportvezető-helyettese. ***- Ugyanolyan forgalomra számítok, mint 1995-ben, kezdte gondolatainak közlését Bakos Istvánné, a Pécskő Üzletház játék-, illatszer- és bébiosztályának vezetője, aki 20 éve dolgozik itt.- Továbbra is közvetlen kapcsolatot tartunk a vevőkkel, szállítópartnereinkkel. Ez utóbbiakkal azért, hogy a legjobb minőséget adjuk a legkedvezőbb áron. Azon leszünk, hogy a nálunk megforduló mindenkori két reménybeli vásárló közül az egyik mindig megtalálja a neki szükséges keresett terméket. Egyéni életemhez erőt, egészséget és sok energiát kívánok, mert csak így maradhat meg az állásom. Bízom abban, hogy otthon továbbra is megmarad a családi béke, férjemre, akár csak eddig, a jövőben is 100 százalékban számíthatok. Programomban szerepel egy hetes pihenés, ki- kapcsolódás Kőszegen, az édesanyámnál.-Nagyon bízok Bokros Lajosban, bár a következő év a vállalkozók számára még nagyobb terheket fog hozni, de az ő elképzelése talán megteremti azt az alapot, amire építve, nemcsak a vállalkozók, hanem a társadalom bármely rétege a jelenleginél könnyebben boldogul - vélekedett Kebiche Krisztina, a karácsony előtt megnyílt Kamilla Patika (volt Karancs Bisztró) társtulajdonosa. (Venesz) Űj évi tréfáim - Bokros Lajos után szabadon Juszt is, mindenkit megadóztatok! / E n korántsem leszek olyan szívbajos, mint elődöm, Bokros Lajos volt az óévben. Ja, hogy még nem értesültek a Pénzügyminisztérium élén bekövetkezett váltásról? Na, bumm! És akkor mi van? Ez Gyuszi legújabb találmánya: ámyékminisztert alkalmaz, mert ma ez a sikk. Szóval, én koránt sem leszek olyan lágyszívű, mint a Lajos, mert én mindent és mindenkit megadóztatok 1996-ban. Hát micsoda egyenlőtlenség, hogy csak a gépjármű-tulajdonosokra vetnek ki súlyadót! Mintha a gyalogosok nem koptatnák a járdát. Számításom szerint február végén vezetem be a lábnyom-adót, hiszen addig mondhatnák: a hó tompítja a flaszter kopását. Meg hát legyen valamennyi türelmi idő, hiszen a január úgyis sokkolni fogja tisztelt feketéző honfitársaimat. Azzal kívánom nevemet beírni a történelemkönyvekbe, hogy az új év első napjától kihirdetem az általános háztartási adót. Fizetni kell az ablakok után, hiszen aki kinéz rajtuk, élvezheti a gondoskodó állam által épített gigantikus csodákat (Bős-nagymarosi körgát, Dunai Vasmű), szűkebb környezetünk megannyi szépségét (karancsi kőbánya, hasznosi víztározó, gyarmati börtön stb.). A tető- adó azért szükséges, mert elfogja az esővizet a termőföldtől, a kerítésadó pedig a tűzoltók munkájának megnehezítéséért szükséges. Felelevenítem a füstadót, a garázsadót a duplájára emelem, aki pedig a termeténél alacsonyabb kutyát tart, arra kivetem a felsőbbrendű-adót. Az ösz- szességében háztartási adóként nevezhető adófajták díja a feketejövedelem 50 százaléka.(A továbbiakban Fél Bokros.) További húsz százalékot kívánok elvonni az állampolgárok feketejövedelméből a különböző hobbik űzése miatt. A horgász gilisztaadót fizet, a hobbikertek gazdája fűvesztési adót, míg az alpinisták alpin- adót. Mindezek együttesen teszik ki a Bokros Ötöst, azaz, a huszadot. Végezetül 30 százaléknyi feketejövedelmet kívánok adóként beszedni mindazoktól, akik legkésőbb jövő év április 1-ig nem tudják igazolni, honnan származik tíz pár zoknijuk, nyolc atléta trikójuk, két pár tornacipőjük, s a lengyelpiacon vásárolt kürtös kalácsuk maradéka. Ez az adó az egyszerűség kedvéért a Bokros-félpénz, most még harmincad, ugyanis az infláció ütemében év végéig eléri majd az ötven százalékot. Most meg mi a baj? Persze, csak a feketejövedelmeket adóztatom meg jövőre! Hát a legális jövedelmeket már mind elszipkázta előlem a Lajos... Afalaki T. Németh László A Csinka, az egy csoda... z az átokfajzat Csinka most ráfizetett. Rajta röhögtek, mert eddig ő űzött gúnyt a másikkal. Az évet búcsúztatni szívesen ösz- szeverődnek vadászok. Most is a Nagyhegy alján gyülekeztek. Frissen esett a hó, napfény is lett, szép volt az erdő. Ez kell a vadásznak és kerekedik a jókedv. Hátha még ez a fél dagadt Csinka is jelen van, akinek kerek neve Csuzka Márton, ragadékja a Csinka. Ott sürgött, forgott, meg röhögött az emberek között és be nem állt a szája. Apró szemei villogtak. Ez a mihaszna valami huncutságon töri a fejét. Ilyen volt Csinka. Nos, a vadászmester eligazította a népet, hogy a szemközti Nagy- hegyen vaddisznóra vadászunk. A hirtelen magas hegyre a marasztaló hóban kimászni sem semmi. Csinka hangoskodott.-Igen, gyerünk, ne késlekedjünk! A vadászoknak egyik fele neki a hegyoldalnak, a másik fele alulra igyekezett útját állni a kimozdított vadnak. Eljött vadászni a hallgatag, kimé rtebben mozgó Hangár Tibor bátyánk is. Hát ez a semmire kellő Csinka nem az öreg nyomába eredt? Szeméből látszott, készül valamire. Ez az átokfajzat a napfénytől megpuhult hóból gombócokat gyűrt és az előtte haladó öreg gumicsizmaszárába lopkodta. Tibor bátyánk nagy lihegés- ben hegynek fel, nem észlelte a havat, hanem kint a tetőn, amikor ez az átokfajzat Csinka pukkadozni kezdett mögötte, nézett hátra és érezte, csizmájában cuppog a víz. Kitört, de az arcán nem a harag ült.-Te, büdös kölyök, az anyád hét... - és lerúgta a csizmát. Csurgóit belőle a víz. Csinka meg elvetve magát a hóban, csuklásig röhögött. Hanem ezt már a többiek is megelégelték. Összekacsintottak a vadászmesterrel, hogy vonja el Csinka figyelmét. A mester értette miről is van szó! Szólította Csinkát, menjen vele megbeszélni a következő hajtást. Hohó, hát Csinka ne ment volna? Nem is lenne akkor Csinka. Rohant a mester nyomába. Erre vártak a többiek. Gyorsan kibontották Csinka zsákját, a benne lapuló színes üvegből kiitták a bort, vizet töltöttek bele, úgy tették visz- sza. Még jó néhány darab követ is a zsákba tettek. Mikor a mester visszatért Csinkával, ártatlan arccal néztek a mesz- szibe. A zsákot egész nap cipelte Csinka. Már délutánra fordult az idő, amikor visszatértek a kiinduló helyre. Kiporciózva ott volt az aznapi zsákmány. A fehér havon csak úgy virított. A mester a többiek között szólította Csinkát is. Az meg vánszorogva indult, jajgatva, hogy a zsák nagyon elhúzta a vállát. Átvette adagját és lelkileg felkészítse magát, most már nagyot húzott az üvegből. Kinyitotta a zsákját, meghúzta az üveget, de nem nyelt; kidülledt a szeme és nagyot köpött. Senki egy kukkot nem szólt, de fuldokoltak a visszafojtott nevetéstől. Csinka úgy tett, mintha mi sem történt volna. De a szemei kutatva villogtak. A zsákba akarta tenni porcióját, akkor meg a keze a kőbe ütközött. Úgy megijedt, hogy kikapta kezét a zsákból. Most villant az agyába, hogy miért lett olyan nehéz a zsákja. Még mindig csend volt. Tibor bátya robbantotta ki a visszafojtott nevetéstől fuldokló emberek röhögését, amikor rászólt a sebtében útra készülő Csin- kára.-Hé, gyerek, te Csinka, hová sietsz? Ha mész, akkor a köveket sem hagyd már itt! Új évet sem köszöntői? o ekkor tört ki az * igazi hangos, fuldokló röhögés. De azt mondták, Csinka másnap úgy járt-kelt a faluban, mintha vele semmi sem történt volna. Szeméből sem hunyt ki a huncutságfénye. Bobál Gyula A szépségszakmában akar elhelyezkedni