Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-10 / 238. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Kollégium, laktanya, börtön: az összezártság fokozatai - a három Nyúl Balambér Patkányok és emberek, avagy ki változik faikassá? Tudós elmék kiderítették, hogy az ember viselkedése néha hasonlít a patkányéhoz. Ha sokukat zsúfolják össze szűk he­lyen, ahonnan nem tudnak elmenekülni, vagy legalább vala­hol megbújni, agresszívvé válnak. Egymás fülét kicakkozzák, farkát leharapják, sőt, akár el is pusztítják a másikat. Kényszerlakhely. Rosszul hangzik - gondoljunk csak az ’50-es évekre -, pedig a börtö­nök különböző fokozataiban büntetésüket töltőkön kívül a kollégisták és a katonák is többé-kevésbé ugyanebben a cipőben járnak. A különbség: a kollégiumot bármikor, belátás szerint ott lehet hagyni, a katonaságot meg csak büntetés ellenében. Első fokozat: kegyetlenség a körletben A salgótarjáni Oláh Tamás né­hány évvel ezelőtt szerelt le a határőrség kötelékéből. A ba­lassagyarmati kiképzés után az akkor még létező zalaeger­szegi kerülethez vezényelték.- A kiképzésen nem volt nagyobb baj, arra vigyáztak a hivatásos tisztek - mondja.- Persze ki lehetett szúrni az emberekkel úgy is, hogy ál­landóan takaríttatták őket, azért nem szólt a kutya sem.- Mesélték, hogy régen olyannal is szórakoztak, hogy az embernek a térdére meg a könyökére rohamsisakot szí- jaztak, úgy kellett csúszkálnia az ágyak alatt. Közben vasútál­lomások nevét soroltatták vele, ahogy mondták: éppen utazik haza. A bajok akkor kezdőd­tek, amikor őrsre kerültünk. A parancsnok munkaideje négy órakor lejárt, akkor hazament. A szolgálati lakása valamivel távolabb volt az őrstől, és olyankor bármit meg lehetett csinálni. A beavatási szertartás a „sípolással” kezdődött, amit kanalazásnak is hívtak. A le­szerelő öreg katonának egy kanállal annyit ütöttek a kopa­szok mellére, ahány napjuk hátra volt a határőrségnél. Az­után tollal összefirkálták a bő­rüket, és ezt nem volt szabad lemosni.- Soha nem derült ki?- Egyik gyerek kaszálás közben félmeztelenre vetkő­zött, a tiszt pedig meglátta a melle közepén a kék-zöld fol­tot. Sejthette, hogy mi az, de a gyerek azt hazudta, hogy meg­csípte a darázs...-Mi lett volna akkor, ha igazat mond? ■ - Az volt az öregek íratlan törvénye, hogy akkor megis­métlik a kanalazást...-Ennyiből állt a beavatási szertartás?- A kopaszoknak igen. Amikor az idősebb bakák megkezdték a centi vágását, akkor is rendeztek „ünnepsé­get”. Az új centivágók pizsa­mába öltöztek, rohamsisakot tettek a fejükre, fegyver he­lyett seprűnyelet fogtak, és vi- gyázzmenetben vonultak a fo­lyosón. A leszerelők közben a centijükkel ütötték-verték őket, ahol érték. Ez is hagyott szép nagy kék foltokat. A vé­gén azért pálinkáért abbahagy­ták az ütlegelést...-Milyen más „szadizás” fordult még elő?- Inkább csak meséltek ilyenekről. Ha a szakács főztje nem ízlett, megfürdették a mo­sogatóban. Mondták, hogy ré­gen volt egy kopasz, aki beje­lentést tett a parancsnoknak ar­ról, amit vele csináltak. Azt a gyereket levetkőztették, és a fenekét cipőboksszal kifénye­sítették ... Második fokozat: éjjel indái útjára a szadi Néhány hete hírt adtunk arról, hogy a salgótarjáni fiúkollégi­umban is előfordultak hasonló események. Három salgótar­jáni kisdiákkal -hogy ne is­merjék fel őket, legyen mind- annyiuk neve Nyúl Balambér - beszélgettünk a megye kollé­giumaiban szokásos „szadizá- sokról”.- Mi történik éjszakánként?-Az változatos - mondja egyes számú Nyúl Balambér. - Velem például eljátszották azt, hogy vizet kellett innom — jó sokat, vagy két litert -, utána meg nem engedtek ki a vécére.- Mi lett így veled?-Amikor elkezdtem öklen­dezni, mégis kiengedtek ...- Akinek van katona isme­rőse, attól származik az a sok baromság - veszi át a szót 2. Nyúl Balambér.- A hülyeség ragadós, a kol­légiumi „öregek” pedig - akik pedig legfeljebb három-négy évvel idősebbek a „kicsik­nél” - ragaszkodnak a ha­gyományokhoz. Valaki kitalál vagy bevezet valami szadit, és mindig akad olyan, aki vissza­adja a kisebbeknek.-Mit tesz ilyen esetek­ben az ügyeletes pedagógus?-Nem tudja meg. Aki el­szenvedi a kínzást, nem szól. Egyrészt fél a nagyobbak ha­ragjától, másrészt meg az árul­kodót kiközösítenék. Olyan a kollégium, mint a börtön. Ösz- sze vagyunk zárva, és ebben a helyzetben sok lehetőség adó­dik a bosszúra ...-Például?- Például éjjel nem hagyják aludni az embert. Egy idő után az is igazi kínzás.- Előfordulnak Szécsény- ben másféle megaláztatások is - mondja hármas számú Nyúl Balambér. -Ha kisebbeknek el akarják venni a pénzét, ak­kor arra kényszerítik őket, hogy kártyázzanak. Nem lopják, csak elnyerik Nem rabolják ki, nem lopják el, hanem elnyerik a pénzüket, ami mégiscsak más dolog. Persze az igazi kártyások ügyesen csalnak ... Tilos ugyan a szerencsejáték, de a pedagógus ezt sem látja ... * * * Hogy is van ez? A pedagógus éjjel alszik - ha egyáltalán a kollégiumban van -, a gyere­kek pedig „szórakozhatnak” kedvükre. Vajon miért? Aki látta a Farkas című filmet, tudhatja, hogy farkassá válto­zik az, akit egyszer a farkas megharap. Azaz, mindig van olyan, akit bántanak, és ezek között csak egyetlen akadjon, aki másokon törleszti az el­szenvedett sérelmeket. Ezzel a farkas - és vele együtt az ordas eszme - mindig fennmarad ... Faragó Zoltán- Porciók az étkeztetésről Korgó gyomra iskolások? Oly korban élünk, mikor egy kiló alma ára már-már veri a ba­nánét, s egy liter üdítő kétszer annyiba kerül, mint ugyanennyi termelői bor. Amikor még kevesebb pénz, idő jut a főzésre, s a melós be kell érje zsíros kenyérrel. Na, de a gyerek, az egészen más! Körülötte azért még mindig forog a fakanál. Örökös kérdés, hol és mit egyen? S bár nem kötik az or­rára, a kispénzű családoknál az is, hogy miből? Az iskoláknak és az önkormányzatoknak szin­tén laposabb a pénztárcájuk, s így lényegesen nehezebb ki­főzni, milyen áron és mi kerül­jön a diák tányérjára, tízórais csomagjába. A következmény: kevesebben veszik igénybe a napi háromszori étkezést. Litkén például annak elle­nére, hogy 50 százalékos a kedvezmény a napi háromszori étkezést igénylő három- vagy többgyerekeseknél, csak 22 ta­nuló kapja ezt. Akik csak ebé­delnek, azoknál 35-35 forintot vállal át az árból az önkor­mányzat -tudtuk meg Szőllős Gábor igazgatótól. - A helyi plusz: tízórai-vásárlás az isko­lában, a boltinál olcsóbb áron, a falusi pékség jóvoltából. S a di­ákok rájöttek, hogy üresen is jó a kifli. Bátonyterenyén a Kossuth iskola alsó tagozatában naponta viszonylag sok, 114 napközis indul, hogy egy másik épület­ben nekiüljön a tízóraijának. Ekkor a többiek megterítenek, hogy elfogyasszák a magukkal hozott harapnivalót. S bizony van, aki előtt rendszeresen üre­sen marad a pad ... A felsősök között 140 a napközis, 26-an beérik az ebéddel. A tanulói összlétszám 537.. Az eddigi legjobb arányt a salgótarjáni Kodály iskola mu­tathatja fel: 507 tanulója közül 430-an étkeznek házon belül. 128 gyerek csak ebédet fo­gyaszt. A pedagógusok azt ta­pasztalják: kevés gyerek visz tízórait. Ez részben a fentiek­kel, illetve azzal magyarázható, hogy van büfé az épületben. Kazáron sem rossz a hely­zet: nem csökkent az étkezte­tést igénylők száma. Hogy ezt a pozíciót megtarthassák, jelent­keztek egy olyan országos pá­lyázatra, amely a gyermekek iskolai élelmezését támogatja. A nagycsaládosok megyei egyesülete figyelemmel kíséri a gyerekétkeztetést, s az az álta­lános véleményük, hogy az al­sósoknak elegendőek az ada­gok, de a felsősöknek nem. S ez legérzékenyebben a három vagy többgyerekeseket érinti. A salgótarjáni Hámor család négy általános és egy főiskolásról gondoskodik úgy, hogy a csa­ládfő állástalan. A trió a suliban ebédel, s azt visz tízóraira, ami van. Aztán van itt még néhány furcsaság: ezek a komisz köly­kök juszt sem otthon eszik meg a banánt, meg a narancsot, hadd csurogjon a nyála a másiknak. Néhány erőszakos hangadó pe­dig elvárja: ha neki nem ízlik a kaja, más is hagyja ott. M. J. PÁSZTÓ 1995. október 10., kedd "Ä Hírlap postájából ] A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A két Bolyai... A magyar tudományos élet két büszkesége Bolyai Farkas és Bolyai János. Az apa 220 éve született, a fia 135 éve halt meg. Mindketten kitörölhe­tetlenül beírták nevüket a matematika nagyjai közé. Bolyai János Marosvásárhe­lyen tanult, majd a bécsi had­mérnöki akadémiára került. Már ott tanulmányozta az Euk- lidés XI. axiómáját a párhuza­mosokról. Hazatérése után Te­mesváron és Aradon műszaki A marosvásárhelyi Bolyai-szobor Bolyai Farkas 1775-ben a Szeben megyei Bolya község­ben született. Tanulmányait Nagyenyeden és Kolozsváron végezte. Egyetemi éveit a göt- tingeni egyetem matematikai fakultásán töltötte, ahol barát­ságba került Gaussai, az egye­tem matematikus-fizikus és csillagász professzorával. Ér­deklődése e barátság révén a matematika irányába fordult. Visszatérve külföldről, Ko­lozsváron 1802-ben megszüle­tett fia, és 1804-től a család végleges lakóhelye Marosvá­sárhely lett. Nevét a tudomány történetébe az 1832-ben megje­lent „Tentamen” című matema­tikai munkája véste be. Iro­dalmi tevékenységet is folyta­tott. tisztként teljesített szolgálatot. Tudományos tevékenységé­nek központjában a geometria állt. Elméletét latinul, külön ki­adásban az „Appendixében fe­jezte ki 1831-ben, ami 1832- ben apja említett művében füg­gelékként is megjelent. Munká­jával megalapozta a nem eukli- dési geometriát, amellyel olyan kérdést oldott meg, ami 2 ezer éven át foglalkoztatta a tudóso­kat. Az apa 1856-tól, a fia 1860 óta alussza örök álmát a maros­vásárhelyi temetőben. Álljunk meg egy percre, hajtsunk fejet a két világhírű magyar tudósnak, miként én is tettem a közelmúltban Maros- vásárhelyen. Dr. Gajzágó Aladár Salgótarján Csak a fele termett a tavalyi szőlőnek A fátyolfelhők eltakarják az ígéretes őszi napfényt, ami­kor Pásztón, a Mátra alján húzódó muzslai szőlőtáblák felé haladva a nagyároki dű­lőben szőlőszedés közben ta­lálkozunk a Kanyó család­dal.- Három sor a miénk - mu­tat körbe a nagy táblában —, második éve dolgozunk vele. Azért három sor, mert három gyermeken van - mutatja be dióhéjban önmagát és család­ját Kanyó Lőrincné.- AmikoT elkezdtük szedni a saszlát, másnap reggel már Salgótarjánban árultuk, ahol állandó standunk van a pia­con. Az idei szőlőtermés saj­nos fele a tavalyinak.- Megtérül a ráfordított költség az eladásból? Kanyó Lőrincné Muzslán- Ha marad a mostani napi ár - ami nyolcvan forint körül van -, akkor szinten leszünk, •. . .'A. K . * u amennyiben kisebb lesz, ak­kor valószínű kénytelenek le­szünk veszteséggel számolni.- Ez utóbbi esetben abba­hagyják vagy folytatják a sző­lőtermesztést?-Azért vettük, hogy meg­műveljük. Ezen kívül pén­zünk fekszik benne. Ha abba­hagynánk, az is odaveszne. Egyébként az unokák is na­gyon szeretik a szőlőt. Megtudom még, hogy a szőlőn kívül családi alapon zöldségtermesztéssel is fog­lalkozik a Kanyó família. Er­ről győződtünk meg, amikor a kis teherkocsi nyitott platóján szemügyre vettük a külön­böző mezőgazdasági termé­keket. Kanyoné férjével és Lőrinc nevű fiával együtt szedte az idei termést. Nem csak itt, hanem a kerekkötői dűlőben és a botnál — ahol 400-400 kvadráton hoztak termést a szőlőtőkék — van mit le­szedni. Az idei gyengébbnek mon­dott hozamhoz felhasználtak nyolcezer forint értékű gyom­irtó szert, hatszor permeteztek és kétszer kapáltak. — Nem mondaná senki, hogy ennyi munka van mö­götte - avatkozik a beszélge­tésbe az eddig hallgató férj. Szavait fia, Lőrinc is megerő­síti.- Mire megtelik egy láda addigra eltelik másfél óra - tájékoztat Kanyoné. Estbe hajlik az idő, amikor a teherkocsi édes terhével a város irányába halad. V. K. A Nógrád Megyei Hírlap receptversenye: így főzünk, sütünk mi ! Olvasóink számára recept­versenyt indítottunk. A receptet beküldők között ajándéksorsolást rendezünk, szakácskönyvet, vásárlási utalványokat kapnak a sze­rencsések. Várjuk továbbra is az Önök receptjeit, névvel, címmel, az „így főzünk mi!” jeligével ellátva. Címünk: -Nógrád Megyei Hírlap, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. * Gesztenyés sült tészta Hozzávalók: 10 dkg nagy kocka száraztészta, 25 dkg gesztenyemassza, 1/2 dl tej, 2 tojás, 1/2 dl befőttlé vagy ivóié, 5 dkg vaj vagy marga­rin, kevés cukor, só a tésztá­hoz, a tetejére 1 dl tejföl és 1 tojás. Elkészítés módja: A tésztát megfőzzük, le­szűrjük és ráöntjük a vajat. Hagyjuk kihűlni, majd a gesz­tenyemasszát a tejjel, a befőtt­lével és a tojásokkal jól ösz- szekeverjük. Kevés cukorral édesítjük. A tésztát belefor­gatjuk az ízes-tojásos-geszte- nyés krémbe. Egy tepsit kike­nünk margarinnal, zsemle- morzsával megszórjuk és a gesztenyés tésztát egyenlete­sen elsimítjuk benne. À tejfölt és a tojást kevés cukorral íze­sítjük, majd rákenjük a tete­jére. A sütőt 10 perccel előtte bemelegítjük és a tésztát 25 percig sütjük a középmeleg sütőben. Még forrón nagy kockákra vágjuk a tepsiben. Nemes Sándorné, S.-tarján

Next

/
Oldalképek
Tartalom